Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Két kórházból is tudtunk volna csecsemőt lopni
Létrehozva: 2014. július 16. 22:39
Mindenkit felháborított, hogy két besurranó el tudott vinni egy újszülöttet a szombathelyi Markusovszky kórházból. A kislány gyorsan meglett, de kiderült, hogy helyenként nagy gond lehet a biztonsággal. Az egészségügyi államtitkár rögtön bejelentette: személyesen is ellenőrizni fogja az osztályokat. Lássuk, sikerült-e neki: besurrantunk, és öt fővárosi intézményünkben megpróbáltunk eljutni egészen a csecsemőkig.
Nők Lapja Café: Kísérlet: két kórházból is tudtunk volna csecsemőt lopni
Nők Lapja Café: Kísérlet: két kórházból is tudtunk volna csecsemőt lopni
Nem célom, hogy a jogos panaszokat és sérelmeket bagatellizáljam, de - úgy általában - hisztériakeltést (és szándékosan és nyomatékkal használtam a kifejezést, hiszen nem kicsit feltűnő, hogy legalább öt-hat hasonló hangvételű cikket közölt az oldal mostanság) elítélem. A szándékos hangulatkeltést pedig főleg.
Azt viszont biztosan ki merem jelenteni: ha valaki nagyon elszánt, a világ bármely részéről, országából, kórházából képes bármit és bárkit kijuttatni.
És mivel tényleg a normalitás szabályai szerint kell élnünk, ésszerű határok felett a felesleges (!) biztonsági intézkedések helyett bizonyos plusz összegeket inkább az ellátás minőségének a javítására használnék fel.
(Nem volt fogalmi tévedés a börtön: valahol olvastam, hogy azért is az adott kórházat tették egyesek felelőssé, ahol egy kiskamasz meglépett a vizsgálatok elől - tehát kiment az épületből. Még egyszer leírom: egy gyógyító intézményben nem őriznek sem értéket, sem személyeket - ott gyógyító tevékenységet folytatnak, sem lehetőség, sem cél, feladat nem lehet az, hogy mindenkit végigkérdezzenek, aki bemegy/kijön, hogy ki ő, hová tart és miért...
Jut eszembe: láttam én már szülő nőt bebújni az ágy alá, aztán kirohanni a szülőszobából, le a folyosókon, ki a kórházból... Mindezt anyaszült meztelenül, hatalmas pocakkal. A szülész főorvos azt mondta, munkaidőben nem hagyhatjuk el a kórházat, máskor ne menjünk senki után, az ő szabad döntése, hogy a villamosmegállóban szüli meg a gyerekét...)
A továbbiakban nincs mondanivalóm erről a témáról.
Nem értek egyet Önnel.
Ezt írja: "óriási hiba közzétenni azoknak a helyeknek a listáját, ahová be tudott
jutni ellenőrzés nélkül - jóllehet felfogom, hogy újságírói körökben ez a
bravúr(!?) - de nyilván nem gondolt bele, hogy részint jó ötleteket
adott hasonló bűncselekmények helyszíneit illetően - nyilván a cikke
megjelenését követően másnap nem tudtak minden problémát orvosolni -,
részint a frászt hozta azokra az édesanyákra, akik az elmarasztalt
osztályokon szándékoznak a közeljövőben szülni..."
Az első felét saját indokaival lehet cáfolni: nem minden nap történik gyerekrablás, tehát ha nem aznap intézkednek a kórházak a biztonságért, még nincsenek elkésve. A másik pedig, hogy bűnözőknek ötletet adni sajnos nem kell, nincsenek rászorulva. Aki ilyesmiben érdekelt, már régóta tudja, melyek azok a kórházak, ahol könnyen megvalósíthatja a bűncselekményt. Az ilyen bcs. nem ad hoc indul, hopp, most olvasom, hogy innen könnyen ki lehet hozni gyereket, akkor menjünk...
A másik: egyáltalán nem baj, ha az anyukák tisztában vannak azzal, hogy milyen biztonságú helyen fognak szülni. Ez nem káros, ez hasznos, nekünk, pácienseknek. Talán e cikk hatására még több anya dönt úgy, hogy első perctől együtt szeretne lenni a gyerekkel már a kórteremben is, ez pedig a gyerekek számára csakis haszonnal bír.
Nem gondolom azt sem, hogy ehhez börtönné kellene alakítani a szülészeteket, ez erős túlzás, főleg, hogy a cikkben is szerepelnek olyan kórházak, ahol sikerül a biztonságot megvalósítani. Mellesleg fogalmi tévedés is, mert a börtön az, amiből nem lehet szabadon kijönni, nem pedig az, ahova nem lehet szabadon bemenni. Én a Szent Imrében szültem, és nagyon jólesett, hogy nem átjáróház, sem a csecsemőosztály, sem a szobák. Bár én mindig saját szobában voltam, hogy zavartalanul együtt lehessek a gyerekemmel, mégis jónak éreztem. Biztonságosnak.
Ami a hisztériakeltést illeti: a megtörtént csecsemőrablás keltette a hisztériát, nem ez a cikk!
Tisztelettel:
Tücsök78
(Mert ennyit tudtunk meg a cikk írójáról, és én váltig nem értem, hogy ha valaki az etikus, ráadásul tényfeltáró újságírás mellett teszi le a voksát, az miért nem vállalja a nevét? Mielőtt valaki kötözködne, hogy én is névtelenül írok, közlöm, hogy amikor a régi főmoderátor volt szíves abbahagyni áldásos tevékenységét, én a fórumban teljes civil nevemet aláírva közöltem azon véleményemet, hogy aki képes olyan rendelkezést hozni, hogy egy női fórumon, bizonyos topikokban engedélyezett az "anyázás" az nem való moderátornak, sőt nagy károkat okozott és legfőbb ideje, hogy leköszönjön.)
De térjünk vissza a cikkéhez.
Azt azért állapítsuk meg, hogy a világ a normalitásra van berendezkedve. Általában nem úgy indulunk el hazulról, hogy le fognak lökni a járdáról egy kocsi elé, a házak ablakából direkt ránk fognak célozni puskával, a fagyiárus pedig nem a kezünkba, hanem a pofánkba célozza a fagyit. Aminthogy nem szoktak újszülötteket rabolni a kórházakból, szülőotthonokból - annál gyakrabban hagyja ott a kedves szülőanyja.
Azzal természetesen egyetértek, hogy lehetőség szerint biztosra kell menni, kinek adják oda a gyereket és idegeneknek semmi keresnivalójuk nincs a szülészeteken.
Azonban bárki beláthatja, hogy börtönszerű állapotokat nem célszerű bevezetni, ráadásul egy sokkal szigorúbb rendszernek nincsenek meg az infrastrukturális alapjai. (És persze akkor meg az lenne a baj...)
Második gondolat: egyfelől helyes volt az intézményeket név szerint említeni, mert nyilván okultak belőle és tesznek bizonyos intézkedéseket. Ha én az ön helyében vagyok, ezt mégsem így tettem volna, hanem a tapasztalataimat az adott intézmény osztályvezető főorvosával, orvos igazgatójával, ápolási igazgatójával, esetleg az ápolási főnővérrel osztottam volna meg - sőt, a gyógyító egységet fenntartóval. (Ugyanis onnan jön a pénz felújításra, biztonsági ajtóra, stb.)
Ebből következik, hogy óriási hiba közzétenni azoknak a helyeknek a listáját, ahová be tudott jutni ellenőrzés nélkül - jóllehet felfogom, hogy újságírói körökben ez a bravúr(!?) - de nyilván nem gondolt bele, hogy részint jó ötleteket adott hasonló bűncselekmények helyszíneit illetően - nyilván a cikke megjelenését követően másnap nem tudtak minden problémát orvosolni -, részint a frászt hozta azokra az édesanyákra, akik az elmarasztalt osztályokon szándékoznak a közeljövőben szülni... Vagy ön hasonló helyzetben nem érezne így?
De mint említettem az elején: azért nem mindennapi esemény a gyermekrablás.
Tehát kezeljük helyén a dolgokat, minden felesleges hisztériakeltés nélkül és a valódi jobbítás szándékával. (Aminek módja a rendelkezésére állt volna - mint írtam.)
Tisztelettel: dr. Szikora Judit
Benne van a cikkben!
ezeket a címeket munka kiérdemelni, elismerés rendelkezni velük, és valódi versenyelőnyt jelentenek a piacon, még ha ez egy állami/önkormányzati egészségügyi piac is... az anya szabadon választhat helyszínt a szüléséhez.
ez az intézmény pedig nem fektetett munkát szervezeti képzésekbe, fejlesztésekbe és auditokba, csak szeretne úgy tenni kifelé, a tájékozatlanok felé, mintha.ha a szülésznő valóban követett el gondatlanságokat, azonnali hatállyal el kellett volna tiltani a szülőszobáról, vagy fel kellett volna neki mondani, nem kivárni a lejáró szerződését.
lehetne gyermeket lopni (és még kitudja, hogy hányból). 3-ként a
Szent János Kórházat említeném. Ott született mind a két gyermekem.
A második gyermekem haza hozatalának napjáig (2013.október) úgy gondoltam,
hogy milyen kényelmes és jó az a lazaság ami ott van. Azon a napon viszont történt valami,
ami ezt erőteljesen megváltoztatta bennem.
Ha jól emlékszem reggel 7 órára kellett mindig betolni a csecsemős szobába a
babákat és általában 9 órára értük is lehetett menni. Amíg ő bent volt én pakoltam
és készülődtem a haza utazásra, már csak a fiunk átöltöztetése volt hátra. Vártam,
hogy mikor érkezik a férjem a lányunkkal, hogy haza vigyenek minket. Még nem voltam
teljesen kész, amikor jött az info, hogy már lehet menni a babákért. Gondoltam, hogy nem
lesz abból gond, ha csúszok 5-10 percet. Bementem a csecsemős szobába ahol külön voltak
csoportosítva azok a babák, akik aznap haza mennek. Ott volt a mi kicsink is. Szóltam, hogy
akkor én őt vinném, mondták, hogy jó, nyugodtan. Erre én megkérdeztem, hogy nem kell
esetleg aláírnom vmit, mire ők:de, igen. Megnézték a baba nevét a kocsin, majd elkezdtek papírok között lapozgatni, majd megszólalt az egyikőjük, hogy ÉN MÁR ALÁÍRTAM MINDENT!!!
Teljesen elképedtem, és közöltem velük, hogy én ott még nem írtam alá semmit. Mire az
egyik nővér azt mondta, hogy de igenis aláírtam. Mire én, hogy nem. Erre megmutatták azt
a bizonyos papírt, amin számomra teljesen olvashatatlanul egy idegen aláírás állt. Mondtam,
hogy az nem én voltam. Erre azt lazán áthúzták, és azt mondták, hogy írjam akkor oda vhová
a nevemet. Akkor lett számomra világos, hogy bárki, akit ott mondjuk kétszer láttak
köntösben sétálgatni, lazán elvihet úgy egy babát, hogy még alá is írja a hivatalos papírokat!
Sokat morfondíroztam ezután, hogy mit kellene tennem. A férjem azt mondta, hogy írjam le különböző fórumokon, de ezzel úgy voltam, hogy nem akarok ötletet adni gyermekrablóknak.
Amikor a nővéreknek jeleztem felháborodásomat, akkor szinte tudomást sem szereztek rólam...