Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Erre tanít két óra egy fogyatékos gyermekkel
Létrehozva: 2014. július 11. 15:28
A környezetemben sok a tönkrement házasság, amit nemhogy a ,,jóban-rosszban\" ígérete, de még a gyerekek sem tudnak egyben tartani. Talán éppen emiatt kavart fel az, amit egy vonatúton éltem meg két fiatal szülő és fogyatékos gyermekük mellett.
Nők Lapja Café: Erre tanít két óra a vonaton egy fogyatékos gyermekkel
Nők Lapja Café: Erre tanít két óra a vonaton egy fogyatékos gyermekkel
Egy kéréssel fordulok hozzátok:
Gyógypedagógus-hallgatóként a szakdolgozatomat írom a fogyatékosság diagnózisának közléséről, megkérdezve a szülőket, orvosokat és fogyatékosügyi szervezeteket. Ha van köztetek ilyen személy, vagy ismertek olyan szülőket, orvosokat, akik talán kitöltenék, kérlek benneteket, hogy továbbítsátok feléjük a kérdőíveket!
Köszönöm!
szülő: https://docs.google.com/forms/d/1OSjiLGK0nGg9Yuz7tozXZb5kao 3B9cOkQwC_8xtsYvI/viewform?usp=send_form
orvos: https://docs.google.com/forms/d/1Nlp1nT7OqBp7E3okYqQ7zPdjwr p6QsHcq9QiI-gtOXw/viewform?usp=send_form
szervezet: https://docs.google.com/forms/d/1jCHDcASPHbI786vIXdh0-Ebx-R KDv4J4JAigwcpoUn8/viewform?usp=send_form
Nem is így jött elő. A 4.-ben volt róla szó, aztán jött a 10., arra írtam tulajdonképpen a te hozzászólásod kapcsán.
az emlitett eset mar nem ferne bele a hatarba nalam.
En csak EZT akartam megcafolni:
""ketlem hogy barki hajlando egy ilyen gyereket fuvarozni a sajat kocsijan"
Igen, van olyan ember, peldaul en (es kapasbol sokat tudnek a kornyezetemben felsorolni), aki szivesen segit arra raszorulo embereken!
Ennyi a hozzaszolasom lenyege.
Nekem skizofrenias volt a fiam, meghalt mar regen.
HA TUDOM elore hogy az lesz soha nem hoztam volna a vilagra, de 15 eves koraig ez nem derult ki.
tehat pontosan tudom hogy mit beszelek. amikor meghalt meg siman lehetett volna gyerekem, de az orvos azt mondta mivel mar volt mehenkivulim elkepzelheto hogy ujbol az lesz. en meg az eselyt is kizartam mert elkottettem a petevezetekemet hogy meg veletlenul se fordulhasson elo. pedig ez csak lehetoseg volt erre nem volt biztos egyaltalan.
szoval en egesz eletemben mindig vallaltam a donteseimet es a legkevesbe sem erdekelt hogy erre masok mit mondanak.
Itt ahol elek 16 vagy 21 het az abortusz hatara a no keresere. talan azert van viszonylag keves sulyos beteg mert legtobben elvetetik ha a gyerekrol kiderul hogy serult. A Down szindromasok nem annyira ritkak , viszont ok nagyreszt szinte teljes eletet tudnak elni felnott korukra.
Ha ilyen h elyzet all elo azt hiszem az emberek nagyresze megtesz minden tole telhetot, ha kell otthon apolja az illetot.
En szerencsere olyan orszagban elek ahol az eu. es a tartosan beteg szemelyek ellatasa a vilag elso 3 orszagaba tartozik szinvonal szempontjabol.
Ezert nem szokas itt otthon tartani oket, mert sokkal nagyobb kenyelmuk van, szakszeru apolasrol nem is beszelve. Ha a hozzatartozo akar napokat is tolthet egyutt a beteggel, ingyen biztositjak neki hogy ott alhasson stb.
De ehhez olyan gazdasagi helyzetre van szukseg ami itt van.
Meg valami: a sors nem dob senkinek semmit.
a balesetet az anya okozta nem az isten meg hasonlo magikus elemek. gondolom van is emiatt lelkifurdalasa nem lehet konnyu ezzel a tudattal egyutt elni. a sors, meg a joisten meg a satan meg a csillagok allasa csak kapaszkodas valami magyarazat utan. az eletunkben tortent esemenyek NAGY RESZEERT mi vagyunk felelosek. Kiveve ha masik ember tesz olyat ami rajtunk kivul all es se eloidezni se megakadalyozni nem volt lehetosegunk.
Ez meg az en dolgom es raadasul utalom a martirkodo embereket. nagyon sokan azert tartanak otthon egy ilyen gyereket mert ":megszol a falu meg mitszolna a marcsa neni" kozben pontosan tudjak hogy az amit tesznek se a gyereknek nem hasznal sem sajat maguknak.
aztan amikor ilyen esetben valamelyik hazasfel besokall es elmegy jon az ajtatos szoveg "a szemet otthagyta a szerencsetlent" stb .
Amit az emlitett hazaspar tesz az o maganugyuk, engem kulonosebben nem hat meg az ilyesmi. Megegyszer hozzateszem ez az en velemenyem es nem kell senkinek se egyeterteni vele.
Ja, en nem vinnek ilyen gyereket az automban es kesz. Tuti hogy balesetet csinalnek ahogy egy zart kocsiban a fulembe sikitozna egy serult ember.
es amint a pelda mutatta tomegkozlekedessel is elertek a celjukat.
tamtam:
nem tudom miert jon ide a lustasag? az hogy valaki a sajat eletet nem kivanja felaldozni egy gyogyithatatlan betegert nem lustasag, ui. ha nem tudnad mindenkinek egy elete van , joga van hozza hogy ne tegye tonkre. Ezert mondtam hogy en soha nem szultem volna serult gyereket HA TUDOM HOGY AZ LESZ.
"ketlem hogy barki hajlando egy ilyen gyereket fuvarozni a sajat kocsijan"
Nagy tevedesben vagy, en peldaul nagyon szivesen segitenek ennek a csaladnak, meg sem varnam, hogy esetleg megkerjenek egy (vagy tobb) fuvarra, hanem sajat magam ajanlanam fel, hogy ingyen, es bermentve elvinnem oket oda, ahova utazniuk kell.
Ne magadbol indulj ki, vannak am a Vilagon humanus, joindulatu, joerzesu, segitokesz EMBEREK!
Egyebkent a cikk fantasztikusan jo, gratulalok a cikkironak, VEGRE olvasni ertekes, szivetmelengeto, igazi tortenetet, kimondottan feludules volt olvasni a sok bugyuta semmitmondo cikkecske utan!
Koszonjuk Czvitkovits Judit!
Viszont teljesen elszomoritottak a hozzaszolasok, kicsit a siras kerulget. Ennyi negativ energiat nem ereztem meg felem (is) iranyulva. Erintett szulokent magamra vettem a sok negativ gondolatot. Ezert is regisztraltam, hogy irhassal ide.
Nagyon keves esetben lehet tudni biztosra mar a pocakban, hogy nagy a baj. Vagy bajt josolnak es makkegeszseges baba szuletik meg.
Konnyu azt mondani, hogy miert nem adja intezetbe es hogy semmilyen segitseget nem erdemel... semmi tobbet nem kivanok annak, aki ezt irta, csak pont annyit, amit masnak kivan.
en sem fogom intezetbe adni a gyermekem, amig csak tehetem. Nem tudom mit hoz a jovo, mire lesz kepes. Az orvosok szerint az is csoda, hogy idaig eljutott. Elvileg ennyit se kellene tudnia. Ha rajuk hallgatok, reg intezetbe lenne es csak vegetalna. Ehelyett egy szereto, vedelmezo, fejleszto kornyezetben van. Es hiszek abban, egyszer kezenfogva fogunk setalni.
Az én szüleim annó huszonévesen ketten fogták magukat és egy mozgáskorlátozott gyerekkel (ez volnék én) elhagyták Romániát, hogy én a legjobb ellátást kapjam gyógytorna terén és lehetőségem legyen tanulni. Nem volt könnyű nekik, mert nem volt rokon és barát a közelben, ketten voltak és próbáltak mindent megtenni azért, hogy nekem a lehető legjobb legyen. Mindig is hálás leszek nekik, mert nem adták fel soha.
Én csak remélni merem, hogy a párommal majd olyan jó szülők leszünkk, mint Ők.
esetleg se baratjuk se rokonuk nincs akivel van kapcsolatuk, ez se kizart.
raadasul szerintem total magukra maradnak mert az ilyen jelenseget senki se viseli nehany percnel tovabb onkent. tehat baratok rokonok kilove, magukra maradnak egy ilyen szerencsetlen beteggel . Felesleges martirkodas a sajat karukra.
ha vallalta boldoguljon ahogy tud.
en nem tudnek es nem is akarnek ilyen gyereket nevelni. Latogatnam az intezetben megkeresnem a leheto legjobb intezmenyt amit fedezni tudok a szamara de nem tartanam magamnal.
Mert mit is csinálsz akkor? Honnan tudod, ki miért tolja babakocsiban a gyerekét? Hogy miért "lusta dög" valaki? Miért "szolgáltatja ki" magát? Gondolatolvasó vagy?
Ehhh....
Vagy a vásárlás. Csak babakocsival. Akkor tudok arra koncentrálni, hogy mit kell vennem, hazafelé tudok pakolni az aljába és nem a fülemen is szatyrokkal egyensúlyozva kell megakadályozni, hogy lelkem gyöngyvirágom "JÉ! CICA!" felkiáltással egy kocsi alá szaladjon.
Van, aki kocsi és bébiszitter nélkül van egész nap, övé a bevásárlás, a posta, a bank, a könyvelő, a többi gyerek logisztikája, (meg a kicsié is, lsd játszótér, játszóház, orvis, miegyéb) és két pont között _haladni_ kell. Én - korábbi tapasztalataimból okulva :-)) - direkt jó nagy, strapabíró babkocsit vettem, hogy még 4 évesen is beleférjen :-) És NEM azért, mert kímélni akarom a csecsebecse lábacskáit ;-)
Honnan tudjátok hogy szegény kislány nem pár évesen lett beteg?
Vagy hogy senki sem tudta még a születésekor sem, hogy beteg??
Aztán egyszer csak észrevették, hogy nem fejlődik rendesen.. hordták ide- oda... biztak és reméltek. És nem adták fel akkor sem, amikor már nem volt mit remélni.
Inkább tiszteletre méltók, mint itélkezésre.
Van egy barátnőm.. neki a testvére kapott 2 évesen agyhártyagyulladást. A hölgy ma már 45 éves.. és úgy él mintha kétéves lenne.
Ő is szocotthonban van egyébként.. de amig birta az édesanyja addig gondoskodott róla.
Nálam minősített eset, amikor tudja az anya, hogy baj lesz, mégis megszüli, ilyen önzést büntetnék:-(
Piszok nehéz kérdés társadalmilag is, nem véletlen az eutanázia állandó felmerülése.