Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ne csipogjanak a madarak többet, meg a gyerekek se zsibongjanak!
Létrehozva: 2014. június 29. 18:10
Vannak azok az idegesítő zajok, amelyeket el kellene törölni a föld színéről, mert minek vannak. A szomszéd, aki nem bírja elviselni a csipogó madarakat, és még néhány felesleges világi zörej.
Nők Lapja Café: Elég volt! Ne csipogjanak a madarak többet!
Nők Lapja Café: Elég volt! Ne csipogjanak a madarak többet!
Érdekes, de a cikk nagy részével nem érzem magam találva. Kivéve a dögunalmukban gombnyomásra ugató, elhanyagolt kutyák, az esés-kelés közben drámai sírásra dresszírozott* gyerekek, erőlködő falfúrás és hasonlók.
*hülyén hangzik a megfogalmazás, de ugye megvan az, amikor a purdénak tényleg az a szinte egyetlen szerepe a világ folyásában, hogy csinál valamit, puff, áhhháhhháááááhhá. És általában ebben vastagon benne van az, hogy "ne szaladgálj kiccsillag, _mert elesel_":)) Amúgy persze, hogy ordít, ha fáj valami, én azt értem, de ez már nem az a a kategória.
Aha. Nekem is van egy nimfa par az allatotthonbol. Az o gazdijuk kiment allitolag Amerikaba, aztan
a madarakat meg bent hagyta a sufniban. Felholtak voltak mar, amikor rajuk talaltak... Mostmar szepen
kikupalodtak nalam es dolgoznak a mogyoroagon amit frissen hoztam az erdobol.
Velem egyebkent minden allatnak (madarak es kutyak elonyben) szerencseje van. Egyszeruen imadom oket:)
Erről a vicc jutott eszembe:
"A tyúkot kergeti a kakas. Azt gondolja a tyúk:
- Ha megállok azt hiszi k*rva vagyok, ha tovább futok, azt hiszi nem akarom! Most mit csináljak? Lehet, hogy inkább elesek!!!"
Én egy évnél hosszabban mentem, így nem volt más lehetőség.
Hát, most már lázba hoztál, mik lehettek anyukád papagájának "trendi" szexuális nézetei.
A galambokat mi is úgy űztük el, hogy férjem befonta madzaggal az erkély szabad részeit. Úgy nézett ki, mint valami pókháló. Egy-két galamb alul azért néha bebújt, de a rendszeres elzavarásukat megunták, és végleg elköltöztek. No meg, a költőhelyüket szüntettük meg, ami egy régi lóca volt, alatta polccal.
Bibiqe: ezen a lakótelepen (meg az egész városban) iszonyúan elszaporodtak a galambok. Lakatlan erkélyekre bejárnak, WC-nek használják. Sokan ha pár napra elmennek, szalagokat lógatnak ki, hogy elűzzék őket. Már tilos etetni őket, de azért mindig lehet látni galambetető nénikéket.
A pintyek is aranyosak. Mi, ha nyaralni megyunk, akkor allatotthonba adjuk oket. itt Svajcban van nehany,ami
madarakat is atvesz,amig a gazdik nyaralnak. De csak ketevente megyunk, hogy ne kelljen mindig befogni oket.
Nem mintha nem lenne meg a modszerem a gyors, es keves stresszel jaro befogasra, de azert megis.... nem szeretnek bezarva
lenni meg az allatotthonban sem.
Szerintem nem ertenek annyit mint a kutyakok, vagy inkabb mas dolgok erdeklik oket. Viszont nagyon kivancsiak,mindent
alaposan szemrevetelezniuk kell,es azt is ki kell probalni, hogy eheto -e :)
azóta hogy a hőszolgáltató úgymond légtelenitette a rendszert. Na, azóta csobog..
A szellőzőt is megcsinálták. Amig nem nyúltak hozzá addig nem éreztem semmi átjövő szagot. Amióta megcsinálták mindig tudom ki mit főz.. különösen a fokhagyma érződik.
A mi erkélyünkön vagy 3 évig laktak galambok. Évente 3x költöttek, mindig 2 db tojásból. Olyan romantikusak voltak az őszi esték, amikor beültek: a szárítórúdra, meg melyiknek hol jutott hely. Nosztalgiánk támadt a falusi házunk után, ahol a csirkék ültek be minden este az óljukba. Mikor picikék és szinte csupaszok voltak, úgy néztek ki, mint valami kacsák. Aztán meguntuk, hogy a nagyszobánk állandóan tele volt galambszarral, mert behordtuk az erkélyről, és ki lettek ebrudalva a "fészeklakók".
Etetni nem különösebben etettük őket, csak néha kaptak pár szem morzsát. Víz viszont mindig volt kint nekik. Nyáron több edényben is. Zajt egyáltalán nem csaptak, úgy, mint a falusi vadgalambok. Na, azok aztán tudtak huhogni. Bár engem ez sosem zavart.
Érthetnek annyit, mint a kutyusok?
"Az is klassz volt, mikor reggelente rendszeresen arra ébredtünk, hogy a radiárorban csobog a víz."
Képzeld el, szegény férjem szobájában van olyan nap, hogy egész éjszaka szünet nélkül csobog. 3 szobánk van, a másik kettőben talán, ha napi 5 percet csobog, az övében viszont 24 órán keresztül. Nem tud tőle aludni, munkavédelmi fülhallgatóval fekszik.
Aranyos a citromos tortenet. Az enyemek egymasnak udvarolnak, vagy neha egy szines golyonak, ha a csajok elzavarjak oket:)
Az egyik kis hullamoska meg nekem, de kizarolag akkor, ha rozsaszin triko van rajtam. Valamiert bolondul a rozsaszinert,
alig tudom levakarni magamrol:)
De most vegre nyugi van, megtalaltak az alvohelyuket az agakon. Estenkent mindig furcsa a csend:)
Ha öszinte akarok lenni,akkor bevallom, hogy igen kozeli kapcsolatban vagyok a porszivoval es a felmosovodorrel.... :)
De ez van. Ha vicces madarakat akarsz otthonra, akkor igy kell szeretni oket. Egyebkent imadjak, amikor takaritok, kovetnek
mindenhova, es guvadt szemekkel lesik a torteneseket...
En ezt az akvarium halairol tudtam eddig elkepzelni, de mar ebben sem vagyok biztos. :-D
Hehe... kisnovesueknek a hullamos papagajokat becezem, a nagyok, esetleg " dagadtak" az altlatd ki nem allhato nimfak. Nekem nem kalitkaban vannak, hanem
sajat birodalmuk van, agakkal, jatekokkel, zolddel. Nem beszelnek, csak orditanak, nehany a kezre ul ,a tobbi nem, vagy csak ha van kaja is hozza:)
szerintem, ha egyutt el veluk az ember, akkor nem is tunnek hangosnak. Engem legalabbis nem zavarnak, meg akkor sem, ha itthonrol dolgozom,
es mind itt rohangal a foldon :)
Ehhez a Pipika (egy 3 éves nevezte el..))) nevű pintyhez nem kötődöm, szívességből van itt. Régen volt papagájom, az elsőt imádtam, kb 30-40 szót ismert és használt is. Neked a nagyok milyenek? Nagyon tetszenek a nagypapagájok, kivéve persze a rémes hangú nimfákat...))) No meg egy papagáj szerintem nem kalitkába való, egy rendes kismadár napközben a vállamon tartózkodik..)))
Aztán kaptak egy kis rockzenét. De az tetszett nekik. A következő módszer a tető megvilágitása volt, ott ahol bejáratuk volt a födémbe.
Mentek az árnyékban. Végső soron kilakoltatás maradt. Barackkal lettek becsalogatva a csapdába... Peleúr bement.. rávette magát a barackra.. de kijönni már nem tudott, mert a ketrecke ajtaja rázárult. Másnap apukám fogta a ketrecet és Szepezdről a révfülöpi vagy a zánkai erődbe szállitta a peléket... és ott elengedte.
Volt amelyik hazatalált.
Aranyosak is.. csak ne kóstolgatnának a tetőszigetelést.
A fecskéket imádom.. Nagyszüleimnél voltak fecskék a lóistállóban. Nem is volt rovar.. szinte semmi.
A legostobább ember aki a fecskéket bántja...
:-) a sajat, külön bejaratu papagajok utan rogton a varjak a kedvenc madaraim.... Intelligensek, szepek, titokzatosak ,
fennsegesek.. hajnalonkent a diofamon gyulekeznek, mikor mennek a retre- ott logok az ablakban papagajostul,
es gyonyorkodom... es kesve indulok a munkaba miattuk:) Egyebkent eltem nagyvarosban, panelrengetegben. A nap
fenypontja volt, amikor hajnalban razenditett az elso rigo.... aztan jott a szokasoso varosi zaj, es nem hallottam a madarakat masnap
hajnalig.
Neked is írom, meg Ginának, de ő már írta, hogy tudja: a madárcsicsergés nem ugyanaz, mint ha veszekedve lármáznak hajnalban. A rigók legalább olyan veszekedős népség, mint a verebek, azt meg ugye említenem sem kell, hogy a varjakat nem szívesen nevezi az ember énekesmadárnak.. Különben ők nagyon okos madarak és esküszöm szakember is eszközhasználatnak venné, ha megfigyeli, amint a diót direkt ledobják, esetleg többször is, hogy eltörjön. Szóval érdekes, de hajnali ötkor nem annyira..(((
Te Gina, a picike rozsdafarkúakat végül is nem én neveltem, csak inni adtam az első költésnek, mert azokban a napokban iszonyat meleg volt. Persze tettem egy tál vizet az erkélykorlátra is a nagyszájú szülőknek. Az első költésben 5 tojás kelt, aztán amikor kirepült az utolsó is, mondtam, hogy bocs' gyerekek, de az erkélyen teregetni szeretnék és levettem a kaspót. De megoldották: a szemközti falon volt egy cserép, még nem beültetve, de föld volt benne: oda is csináltak egy aranyos fészket és leraktak 4 tojást..)))
Egyébként meg persze nem vagyunk buddhista szerzetesek, nem mentjük a kukacot, ha átmegyünk az úttesten, de speciel tinikoromban azt a két madarat szívesen megmentettem volna.
Egyébként eszembe jutott még egy kifejezetten idegesítő dolog: hajnali négykor-ötkor arra ébredni, hogy a harkály odút csinál. Nem a szemben lévő fába, hanem a ház oldalába.
Vagy éppen egy fán fészkelő faj, akik nem reptetnek, hanem viszonylag hamar kilökik a fészekből a fiókákat és onnan próbálgatják a szárnyaikat. Ilyen is van és ilyenkor nagyobb kárt csinál az ember, mint hasznot.
Ha nem ismerjük az adott madarat, inkább ne nyúljunk hozzá. Arról nem is beszélve, hogy nem kell mindig minden lényt "megmenteni".
2- a veréb mára veszélyeztetett faj lett, 1/10-e sincs már létszámban, mint 25 éve volt.
3. a veréb-mint a légy- oda gyűlik, ahol étel van szétdobálva, vagy szó szerint szemétdombokon....