Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kevés gyerek születik. Miért?
Létrehozva: 2014. május 21. 15:36
Miért nem akarnak többgyermekes anyák lenni a magyar nők? Mert félnek? Mert bizonytalan a visszatérésük a munkaerőpiacra? Vagy mert nem bíznak a magyar egészségügyben? Egyáltalán, minden szempontból az a jó, ha több gyerek születik?
Nők Lapja Café: ,,Nem minden társadalomban a nagycsalád az érték\"
Nők Lapja Café: ,,Nem minden társadalomban a nagycsalád az érték\"
Én nem értem hogy miért nem veszitek észre az a mondatomat, hogy NEM MINDEN ESETBEN....
És igen,a pasi egy szemét köcsög, aki megteszi, természetesen...Csak azt írtam, hogy SOKSZOR,talán többször a nő a csábító ennyi.
az emlékezetem is elég jó
de nem tudom listázni egy itteniről se, hogy miben, hogy foglal állást
Kérdeztem, mert jött a kérdés a hsz-edből. Nem személyes érdeklődés volt, hiszen nem ismerlek. Viszont a hsz-eidből lehet tudni:
-lenézed azokat, akik szerinted szegények, mindenhez hozzászólsz, ahol elmondod, hogy neked milyen jól megy.
-rossz véleményed van a gazdagokról, mert sznobok, rossz véleményed van azokról, akik mindent a gyerekeik feneke alá adnak.
-állítólag férfi vagy, de még a szülésről is saját véleményed van, meg a szoptatásról, kisgyereknevelésről. Ez furcsa, mert én garantáltan nem vagyok férfi, tehát semmilyen, pl prosztata problémáról nem tudok úgy nyilatkozni, mintha átéltem volna.
E hsz-ed szerint te 18 évesen gazdag voltál, illetve "várományos", de mégsem neveltek "szart" belőled.
Van azért néhány téma, amiről nem nyilvánítottál velős véleményt, ez a javadra szolgál.
de tudok válaszolni, nem titkos
nagykorúságom napján a családomtól 5 ingatlan és 3 kocsi várományosa voltam
ha nem szart nevelnek belőle
Akik ilyesmit kerdeznek Toled, azok :
1.-- vagy neveletlen prolik.
2.-- vagy pedig a szuleitek
Legyel TE magasabb fokon!! Marmint:
szepen mosolyogjal, es csakazt mond:
" a JoIstenre bizzuk a dolgot"
Erre aztan vagy elszegyelik magukat a kedves erdeklodok, vagy titokban rohogni fognak, --de legalabb bekeben hagynak.
Én többek között, pontosan a saját önzőségemet szoktam felhozni, amikor kérdeznek, hogy mikor szeretnénk gyereket a férjemmel. Én még túl önző vagyok egy gyerekhez, mert én arra vágyok, hogy hétvégén addig aludjak amíg akarok, akkor ugorjak el ide-oda amikor én akarok, akkor menjünk el nyaralani és oda, ahova mi akarunk, és ne azt kellejen figyelembe venni, hogy jól érzi e majd magát ott egy gyerek.
Igen, önző vagyok. Még. Egy pár év múlva valószínűleg kiéljük magunkat, és akkor jöhet a gyerek.
És tudjátok mi lenne ennél nagyon önzőség. Ha így szülnék gyereket. Se nekem, se neki, se a férjemnek nem lenne jó.
Akkor itt az alapvető különbség a szüleink között.
Az én anyukám és apukám SOHA nem szólt bele az életembe, miután elkezdtem dolgozni. Igazuk volt, az az a pont amikor a gyermek felnőtté válik. Addig meg tűrték szépen a lázadásokat.
Hát én lázadtam rendesen, az tuti!
Hányszor hallottam: "de én csak jót akarok". Erre én mindig csak azt válaszoltam: "oké én elhiszem, de hadd rontsam már el úgy az életem, ahogy nekem jó, akkor legalább nem téged foglak hibáztatni érte". Idővel rájöttek, hogy felesleges a próbálkozás, túl makacs vagyok és keményfejű.
Hogy én hogy élveztem amikor elköltöztem, hogy végre egyedül élhettem, komolyan még az is boldogsággal töltött el, hogy wc papírt vehettem a saját kis otthonomba.
Nincs beleszólás az életembe, teljes függetlenség, és persze önállóság, felelősség, döntések amikért tartanom kell a hátamat. Jó érzés, és ekkor érzi meg az ember, mit is jelent felnőttnek lenni. Addig max. kapisgálja. Ma sem tennék másként, és ismerve a gyerekemet, aki hozzám hasonlóan makacs és keményfejű, szerintem ő sem fog másként tenni. 
Én is úgy gondolom, hogy a szülőnek az a legfontosabb dolga és felelőssége, hogy olyan felnőttet neveljen a gyermekéből, aki bármikor és bárhol megállja a helyét az életben. Én ezen igyekszem. Majd 12 év múlva kiderül, jól csináltam-e?!
Szerintem nem attól lesz valaki önálló és felelősségteljes, hogy elköltözik otthonról.
Én mindíg önálló voltam és rengeteg feladatot bíztak rám a szüleim már gyermekként is.
21 évesen vettem meg első önálló kertes házamat egy vidéki kisvárosban. Csak annyira kértem meg őket, hogy jöjjenek el velem és nézzék meg. Ők azt mondták nyugodtan megvehetem, annyi pénzt megér.
Ennyi. Az ügyvédet, hitelt magam intéztem.
Viszont soha nem költöztem be abba a házba, felújíttattam, aztán kiadtam albérlőknek.
Értelmetlen lett volna egy embernek fenntartani azt a házat, a rezsi + a hitel több mint a fele fizetésemet elvitte volna.
Így viszont, hogy továbbra is a szüleimnél éltem a kapott bérleti díj bőven fedezte a hitel havi törlesztőjét. A fizetésem + a másodállásban keresett pénzem nagy részét pedig minden hónapban félre tettem.
Még nem érettségiztek le, majd jövőre. Csupán nyári munkáról van szó.
Szerintem el kell tudni intézzék egyedül.
Teljesen egyetértek veled. Nagyon jól állsz a gyerekeidhez, aki meg leharapja a fejed, annak majd a fejére nő a kis cukorfalatja. :)
A nevelés mellett bennem is teljesen ösztönösen megvolt mindig is, hogy intézzem a dolgaimat saját magamnak, nem féltem az irányítástól, a döntésektől. De van akit nem is nevelnek, meg nincs is meg benne az önállóságra való törekvés. Hogy ez hogy tud hiányzni egy felnőtt emberből, én nem is értem, hiszen már a kamasz is azárt lázad, hogy ne szóljanak bele az életébe. Na de ez csak úgy várható el, ha függetleníti is magát minden értelemben. El kellene dönteni, mit akarnak, minden együtt nem megy.
Engem nem neveltek önállóságra, mégis 19 évesen úgy mentem, mint a sicc, hogy végre a saját életemet élhessem. Igen, nehéz volt, albérletben, de megoldottam. És magam neveltem önmagamat önállóságra, és a saját bőrömön tanultam meg mindent.
Most meg ha azt mondom, hogy én viszont tudatosan, pici koruktól önállóságra nevelem a gyerekeimet, akkor van aki leharapná a fejem. Pedig én tudom, a saját bőrömön tapasztaltam, milyen felnőtt fejjel átnevelni önmagát valakinek.
Legutóbb is azért hordott le anyám, mert az 1. osztályos, 8 éves gyerekem helyett nem gondolkodtam olyan életbevágó kérdésben, minthogy ki vannak-e faragva a ceruzái az iskolába. Úgy gondolom, ennyi idősen, az a minimum, hogy a táskáját már bepakolja, ellenőrzi mindene megvan-e, kész-e a leckéje. Ez nem azt jelenti, hogy én nem kérdezek rá minden rendben van-e, ha szükséges nem nézem meg, de az esetek 99 %-ában már nem kell, mert magától megcsinálja. És kaptam a kioktatást, hogy "bezzeg én (mármint az anyám) állandóan utánatok rohangáltam azzal amit itthon hagytatok", meg hogy "onnantól hogy gyerekeim voltak, én nem voltam fontos, csak ti". Én meg mondtam, hogy elég rosszul tette, hogy így tett, mert nem is tanultunk önállóságot, meg felelősséget. És csak a saját talpraesettségemnek, a független természetemnek és az akaratomnak köszönhetem, hogy az lettem, aki. És én nem vagyok hajlandó azokat a hibákat elkövetni a gyerekeim nevelésénél, amiről tudom, hogy a szüleim elrontották nálunk.
Az önállóság, a felelősség, a döntésképesség mind olyan dolgok, amiket már egészen pici korban el lehet és el is kell kezdeni nevelni. Így amikor eljön a 18 év, és már felnőtt lett a gyerekből, akkor nem fog megrémülni ezektől a szavaktól és a következményeitől!
De figyelj, majd ha eléred a 75/80/85 évet és orvosra és kórházra szorulsz majd a gyerekeid megmondják...Intézd magad el úgyis felnőt vagy...
Ez járna neked...
Azért egy 18 éves nem olyan felnőtt... Honnan intézzen munkát ha csak most éretségizett le? Milyen ismeretségi körrel?
A szülőnek az a dolga hogy segítse a gyerekeit még akkor is ha azok már nem kicsik.
Szóval ha dolgozni szeretnének menni akkor intézhetsz nekik munkát. Ez szerintem alap a szülő részéről ha megvan neki a megfelelő összekötetése...
Hát de nem?
Az ilyen más nőket hibáztató hozzáállás csak annyit árul el nekem az adott ribancozó nőről, hogy a pasiját valami szerencsétlen, mamlasz, töketlen nagy gyereknek tartja, aki saját döntésekre nem képes.
..arany fütykösüket...
kész vagyok:)
A pasik áldozatok. Tudod, mindig. Mert minden mocskos ribanc csak arra vár, hogy az ő arany fütykösüket megkaphassa.
Azért kérdezem, hogy ebben a felállásban a paskót minek nevezzük?
Ha, egy pasi nem akarja, hogy kaparásszák kikéri magának, oszt kész.
Nem helyet kellett volna cserélni, nem a csajnak kellett volna megvédeni a pasit.
Hanem a pasinak kellett volna lerendezni a kapirgálót.
A kapirgálós nő esetében nem a feleségnek kellett volna lépni, hanem a drága férjecskéjének. Ledöbbent, tényleg? És miért nem nyitotta ki a száját? Hát tudod csak cirógatna meg egy hapsi, úgy küldeném el melegebb éghajlatra hogy többet a 100 m-res körzetembe se merne jönni. Jééézusom, ha én ülnék a férjem mellett, akit kapirgálnak, ő meg hagyná, nem aláznám magam azzal, hogy én kezdek el pattogni, hanem úgy ott hagynám mint a sicc. Alázzon meg mást, én nem vagyok egy áldozattípus.
Mellesleg én is voltam már többször szemtanúja ilyen jeleneteknek, és iszonyatosan felháborított, hogy a férfi nem tett semmit. SEMMIT! Akkor szerinted ha nem lett volna jelen a kis felesége, mi történt volna ott? Az ilyen férjecskék szemétdombra valók, nem kell utánuk sírni.
Jó, legyen . Ribanc.
De a pasi mi?
Ő szegény, szerencsétlen áldozat?
Nem forog a nyaka, nem tud másfelé nézni amikor nőt lát?
Mert neki muszáj beleszarni a saját fészkébe?
Mert a " foglalt"-nak kötelező mindenre rámászni aminek fogója van?
A gyerekvállalás ma egy átlag családban valóban egyenlő az elszegényedéssel. A jövő bizonytalan (munkahely, egzisztencia, egészség-betegség, házasság felbomlása), ha történik valami, ott áll az asszony a gyerekekkel, munkahelyre alig veszik fel, bébiszitter ezen a szinten álomszint, köze nincs a valósághoz, a férfi pedig egzisztenciálisan ellehetetlenül a váláskor. Két nincstelen egy családban valahogy még elél, összekaprja azt a kicsit, ami kell, de külön válva halál - és ez ellen nincs bebiztosítva egyik fél sem.
Amúgy egy gyerekem van, aki él. Egy meghalt. Egy másik méhen kívüli lett, na akkor fejeztem be a gyerekprojektet.
Erről beszélt despoina... Tehát téged nem érdekelne, és még azt állítod nem másznál bele egy házasságba,meg többre tartod magad (ezek szerint csak azért nem teszel ilyet, mert jelenleg van partnered, de ha nem lenne nem érdekelne))
Ezt te mondod, ez a te agyad szüleménye. bocs, de nem fogom neked bizonygatni, hogy hülyeségeket beszélsz... Ribancozzál csak nyugodtan, verd is meg majd a nőt ha rajtakapod a pasiddal, a pasidnak meg bocsáss majd meg, hiszen az csak egy szegény áldozat. Tipikus HP vagy.Hagyjuk már a demagóg szöveget, hogy az első lépést mi tesszük, szegény férfiak meg csak áldozatok lesznek. Képzeld, soha a büdös életben nem kacérkodtam senkivel, aki kikezdett velem, sőt, rá sem néztem. Na, ilyenkor mi van?
Ribanckodás: ha nincs kivel, nem tudnak ribanckodni, ennyire egyszerű. Igen, vannak pofátlan nők, hogyne, nem tagadom, de ha egy férfi nem akar semmit a nőtől, helyreteszi, ahogy én is tettem már helyre férfit, mert nem akart lekopni. Nem hagytam sodródni magam az eseményekkel, hanem határozottan, kőkeményen elutasítottam. Ha erre egy pasas nem képes, menjen, sőőőt, vigyék, tőlem minél messzebb! :) Aki meg csak tapad az elutasítás ellenére, azt szánalmasnak tartom. De nem őt fogom hibáztatni, ha célt ér, hanem a páromat.
Hát ez olyan mintha a szülők akarnák a gyerekeik életét élni.
A nővérem is vett lakást, hogy ne kelljen kolit fizetni az egyetemista lányának, de esze ágába sincs a gyerek nevére irtani , amiben teljesen igaza van.
A munkát szerzek a gyerekemnek, meg olyan furcsa, legalábbis nekem.
A 18 éves gyerekeim akarnak nyáron dolgozni. Néhány telefonhívásomba kerülne és találnék nekik 6-8 hétre munkát. De akkor már alapból azt sugallom, hogy a gyerekemnek nincs annyi esze, tehetsége, hogy munkát intézzen magának.
De nem! Járjon utána, oldja meg magának. Milyen már, hogy felnőtt gyerekeknek anyuci keres munkát?
Hát ez sajnos többször van így, mint gondolnánk...
Én épp az utóbbi hetekben tudtam meg két ilyen "boldog" családról, hogy azért a nagy látszatboldogság, mert a nő totál alárendelte magát a férfi akaratának. Ezért van nyugalom, ez volt az ára. Ha kinyitná a száját, akkor menne a balhé. Hát én ilyenből nem kérek. Igaz nem is posztolok úton-útfélen magunkról képet, hiányolják is... De minek? Mi tudjuk, hogy mi a helyzet, és az meg egyikünket sem érdekel, hogy ki mit gondol...
___
Egyébként a bátyáméknak van két nagy gyereke, akik már a húszas éveik második felét tapossák. Apu-anyu elintézték, tehát van jól fizető munka, apu-anyu seggük alá tette a lakást, tehát elméletileg nem lenne akadálya, hogy az évek óta meglévő kapcsolatukat komolyra fordítsák. De még az együttélésig sem jutottak el! Kérdeztem a sógornőmet, hogy miért nem? Azt mondja, ő sem érti igazából, csak azt látja, hogy nincs perspektívájuk a fiataloknak, hogy egyik napról a másikra élnek, nem terveznek előre, nincsenek vágyaik, nem akarnak elköteleződni, nem akarnak felelősséget, csak élnek bele a világba. A nagyobbik, a lány még mindig mamahotelban él, a lakást apu-anyu felújíttatta, berendezte, majd kiadta albérlőnek. A kisebbik, a fiú, Pesten lakik, az apu-anyu által fizetett albérletben. (Külön mese, hogy miért ilyen önállótlanok...) Én a seggem a földhöz vertem volna, ha ennyi idősen kaptam volna egy lakást és végre a sajátomba költözhettem volna! De ők még ezzel a lehetőséggel sem élnek!
Nem arról van szó, hogy a gyerekszülés az egyetlen életcél, nekem sem volt az. De azért 25 után általában az ember már elkezd azon gondolkodni, hogy jó lenne valakivel együttélni, esetleg közös gyerek, stb. Ha ehhez még a körülmények és a lehetőségek is adottak, akkor miért nem teszik? Szórakozásra költenek, motorra, egyéb hobbikra, de a jövőjük nem érdekli őket.
Erről beszélt despoina... Tehát téged nem érdekelne, és még azt állítod nem másznál bele egy házasságba,meg többre tartod magad (ezek szerint csak azért nem teszel ilyet, mert jelenleg van partnered, de ha nem lenne nem érdekelne))
pont erre értem hogy aki beleszarik abba hogy a másik foglalt,az igenis ribanc..
És megint hangsúlyozom, ha nem tudja a csaj,(mert eldugja a gyűrűjét) és utólag derül ki akkor nem is tud már mit csinálni, akkor nem is ribanc...
Ha szóba áll, attól még nem hibás, hiszen nincs ráírva a pasira hogy foglalt.
De mint nőnek, (és magamból is kiindulok) azért tudnod kell, hogy az első lépést MAJDNEM mindig mi tesszük(egy kacér, szemlesütős mosolykával, hangos rihegés-röhögéssel, a szexi ruháinkkal )
és vannak olyanok mint mi akik normálisan elutasítjuk /elutasítottuk a nős ,ill foglalt pasikat, de igenis sok nő ordas ribanc, mert beleszarik hogy az adott pasi épp szingli e vagy sem.
(és még olyan is van, ahol a csaj is férjezett, saját társaságban is volt ilyenre példa: Ültünk (sokan)a társaságban,nyár, söröző, stb a nőnek gyereke, férje van, leült a szintén nős, pasi mellé(aki mellett ott ült a felesége, akivel köztudottan imádják egymást)(ok hogy ismerik egymást régóta stb,a csaj elkezdte a karvaly körmeivel kaparászni(flört szinten) csávó karját) a feleség észrevette, aztán amikor a "kapirgálós" bement újabb körét, feleség megcserélte vele a székét,hogy ne tudja karmicolgatni a párját.( a pasi is ledöbbent ám..(ez mint utólag kiderült, nem csak nekem tűnt fel....)Ez mi ha nem ribanckodás?
Szintén közvetlen tapasztalat, szintén ismerősök között: Csajszinak nem egy nős pasija volt, havi szinten váltogatja őket(jó nem szándékosan megy rájuk, de nem mond nekik nemet...) Ez is az szerintem...
És igen, a pasi a legfőbb seggfej, ha belemegy egy ilyenbe, de sokszor a nők a kezdeményezőek.