Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Elegem van abból, hogy én viselem a nadrágot!"
Létrehozva: 2014. Április 22. 20:18
A házasság pillanatában még nem érezhető, hogy a domináns női viselkedés hosszú távon megsemmisíti a férfit. Ez történt Györgyivel és Timóttal, miután a férj maradt otthon az első gyerekkel: egy idő után azt vették észre, hogy már nem kívánják a másikat, és úgy élnek együtt, mint két testvér. A párok többsége ilyenkor nem érti, mi történik velük, pedig csak a nadrágot kellene visszaadni a férfire. Szextanácsadónk, Bibók Bea egy gyakori problémára hívja fel a figyelmet.
Nők Lapja Café: ,,Elegem van abból, hogy én viselem a nadrágot!\"
Nők Lapja Café: ,,Elegem van abból, hogy én viselem a nadrágot!\"
Emberi mivoltában? Miért?
Imádom ahogyan képesek vagytok a végletekben való gondolkodásra.
Ha viszont arra gondoltok hogy a férfi is képes az önkiszolgálásra, ez igaz. De jólesik nekik ha egy nő "szolgálja" ki őket.
Szívemből szóltál.
"Klasszikus nemi szerepeinket a génjeink hordozzák."
"A genetika nyelvére lefordítva a petesejt egy helyben vár, míg a hímivarsejtek küzdelmének győztese elsőként éri el a petesejtet és megtermékenyíti."
Ez hatalmas blődség, mint ahogyan vizimacska is leírta.
"Jellemző viselkedésforma, hogy semmi sem jó, amit a párjuk csinál, nem bíznak meg bennük annyira, hogy egy döntést rájuk hagyjanak, a tempójukat is kritizálják, mindent kivesznek a kezükből. Ellenőrzik őket, felelősségre vonják, minden önálló próbálkozásukat meghiúsítják, nem tekintik őket felnőtt, felelősségteljes társnak. A nő ezzel a viselkedésével gyermek státuszba kényszeríti párját."
Lényegtelen, hogy ezt egy nő teszi-e egy férfival, vagy egy férfi egy nővel, az eredmény ugyanaz! Ez nem ,,domináns viselkedés", vagy ,,amazonság". Ez nemes egyszerűséggel erőszak, amelyet a hatalmi pozícióban lévő követ el a függő, kiszolgáltatott fél rovására.
"Timót otthon maradt elvállalva a női szerepet, míg Györgyi férfiasan állt helyt a munkahelyén. Amikor hazatért, semmi másról nem tudtak beszélgetni, csak arról, hogy a kis Hunor mit csinált napközben."
Ha a nő maradna otthon, nem ugyanez történne? Vagy alapesetben a férfi mesél a munkahelyi élményeiről, a nő meg áhítatosan hallgatja, visszafele viszont nem megy?
"Képzeljük el, amint egy jókötésű férfi kavargatja a rántást, gügyög a gyerekkel, majd a játszótéren homokozik, mos, főz, takarít. A nő pedig férfias harciassággal küzd a munkahelyén. Sajnos evidencia, hogy a szerepek által irányított hétköznapi viselkedést a családban is érvényesítjük."
Házimunkát végezni és gyerekkel foglalkozni férfihoz méltatlan, megalázó feladat? Nőhöz nem illik az elszánt küzdelem? Kibújt a szög a zsákból. Babyface83 korábban nagyszerűen megfogalmazta, amit én is gondolok. "Én pont hogy azt tartom férfiatlannak, akinek ilyen sztereotípiáknak kell megfelelniük ahhoz, hogy férfinak érezzék magukat."
"A férfi akkor képes férfiként érezni és élni, ha a nő elismeri teljesítményét. Nemcsak a szexben, hanem a hétköznapi életben is."
Egy EMBER akkor érzi jól magát egy párkapcsolatban, ha a párja elismeri a teljesítményét. Nemcsak a szexben (bár szerintem a szexben nem ,,teljesíteni" kellene, hanem együtt jól érezni magunkat...), hanem a hétköznapi életben is. Nemtől függetlenül! Mindenkinek fontos az elismerés!
Tehát ahelyett, hogy a szextanácsadó azt emelné ki, hogy itt az egyik ember csúnyán bántalmazta a másikat, asszisztál a szereplők sztereotip hiedelmeihez, miszerint ,,felborult a természet rendje" és Timót nem ,,férfias" többé. Párás szemmel mereng az evolúciós pszichológiai magyarázatokon és a hagyományos felállás eredendő szépségén, holott ezek emlegetése csak eltereli a valódi problémáról a figyelmet. Timót nem férfiasságában, hanem emberi mivoltában lett bántalmazva, ahogy fordított esetben egy nővel is ez történt volna.
Tételezzük fel, hogy a cikkben szereplő történet valós.
Ebben az esetben ANNYIRA egyértelmű, hogy nem a munkamegosztással van baj, hanem azzal, hogy a nő egy ostoba és bunkó tyúk. Fordított szereposztásban, ha egy férfi erőszakoskodna így, ugyúgy elhidegültek volna egymással.
Nekem konkrétan a szívem mellett a bugyimat is megmelengeti, ha a férjem kezében mosogatószivacsot látok. Gyakran látok
Azt hiszem ebben a példában legkisebb problémája a párnak az, hogy a pasi maradt otthon a gyerekkel...
Ettől nem veszít egy igazi férfi a férfiasságából.
Viszont a nő viselkedése valóban
kiheréltelebénította .A felvetés érdekes, de sajnos a szakember magyarázatával - a pudding próbája az evés tapasztalata alapján - nem tudok egyetérteni.
A párkapcsolat akkor működik jól /hangsulyozom, ez egyéni vélemény/ ha a munkák elosztásánál mindenki azt végzi, ami neki,könnyebb. A hagyományos leosztásban ugye a nő a "házitündér" a férfi a pénzkereső-óvó, stb.
Ha felcserélődnek a szerepek, az még nem baj. De az már igen, ha valamelyik fél azt érzi, hogy nincs egyensúly van a munkában! Ha az anyuka vezető beosztásban van - és így sokat dolgozik, sokat keres - ő jobban kiveszi a részét a munkából, mint a férje. Itt bizony dominanciaharc van, akarva-akaratlan, és ha az egyik fél tartósan alulmarad, a házasság könyörtelenül felbomlik.
Egyensúly csak akkor van, ha az egyik munkát az egyik, a másikat a másik fél csinálja jobban! Ha jól összedolgoznak, csodákat lehet művelni, mert mindketten elégedettek a maguk és párjuk teljesítményével is.
Gyakori, hogy a "kislány" a házasságban felnő, egyetemet végez, vezető beosztásba kerül, párja pedig kevésbé fejlődik. A korábbi domináns férjből papucsférj lesz, mert lassan ő jobban függ párjától, mint az őtőle.
Párterapeuta legyen a talpán, aki egy előrehaladott stádiumu megbillent párkapcsolatot helyre tud hozni! Nekünk sem sikerült, pedig neves terapeuták foglalkoztak velünk, és majd negyven évi együttélés volt mögöttünk!
Van akire igaz. Tényleg sok "férfi" van, aki úgy érzi, hogy elvesztené a férfiasságát attól, ha kivenné a részét a házimunkából, neadjisten a gyereknevelésből... Az ő önérzetüket biztosan simogatják az ilyen cikkek.
De mint mondtam, vannak, akik szerint azok, akik elvesztik a férfiasságukat attól, ha egyszer megfőzik a vacsorát vagy játszanak a gyerekkel, nos azoknak talán nincs is mit elveszteni
Már megint egy általánosító, közhelyeket puffogtató, semmitmondó írás... Mondjuk ettől a "szakértő" hölgytől nem is vártam már többet. Azért kíváncsi lennék rá, hogy milyen diplomát kellett szereznie ahhoz, hogy ide firkantson néhány régi rossz beidegződést és közhelyet...
"Képzeljük el, amint egy jókötésű férfi kavargatja a rántást, gügyög a gyerekkel, majd a játszótéren homokozik, mos, főz, takarít."
Elképzeltem. Azt gondolom, hogy egy igazán férfias férfinak ilyen helyzetben is férfinek kell tudnia maradni. Nem gondolom, hogy egy férfi attól lesz férfias, hogy sört vedelve böfög a kanapén, és lekever egy pofont az asszonynak, ha az megkéri rá, hogy vigye le a szemetet.
Én pont hogy azt tartom férfiatlannak, akinek ilyen sztereotípiáknak kell megfelelniük ahhoz, hogy férfinak érezzék magukat.