Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kell-e, hogy a sport nőies legyen?
Létrehozva: 2014. Április 22. 13:36
Csak minden harmadik lány sportol rendszeresen. Vajon miért?
Nők Lapja Café: Kell-e, hogy legyenek ,,nőies\" sportok?
Nők Lapja Café: Kell-e, hogy legyenek ,,nőies\" sportok?
Ha valaki, na én aztán nem vagyok egy sportos alkat, soha nem is voltam. Ezért a tornaórákat mindig utáltam. Miért is szerettem volna? Esélyem nem volt az ügyesebbekkel szemben.
Ma is ki tudnának kergetni a világból azzal, hogy fussak vagy biciklizzek, halál unalmas, utálom. Viszont imádok mozogni, és ezalatt pl. azt értem, hogy imádok táncolni, jazbalettezni, zumbázni, tollasozni, ping-pongozni, fallabdázni, teniszezni, stb. Egyszerűen mert ezeket élvezem, és nem nézem az időt, nem érdekel hogy rongyra leizzadok és elfáradok! Tehát még nekem is van olyan mozgásforma, amit szeretek csinálni csak úgy, mert jól esik. Én ezt értem a mozgás örömén. Nem a teljesítményért, nem az eredményért mozogni, hanem azért mert jól esik.
Az a baj, hogy a sportot valóban sokszor teljesítményhez, versenyhez kötik. Gyerekkoromban is az volt a baj, hogy ha sportolni akartam volna menni valahová, oda csak versenysportolni mehettem volna, az meg nálam eleve bukott mutatvány. Mert azt tényleg csak azoknak kellene, akik erre vágynak.
Ma már jóval nagyobb a választék, a lehetőség arra, hogy csak úgy, kedvtelésből mozogjon bárki is. És sokkal több az elérhető mozgásforma is! Viszont az idő korlátozott!
Az én (mi) gyerekkorunkban sokkal többet mozogtak a gyerekek. Suli után általában irány a játszótér vagy az utca, és rohangáltunk, játszottunk, bicikliztünk, stb. És nem ültünk egész nap a tv meg a számítógép előtt.
Abban is maximálisan egyetértek, hogy amikor este 9 felé végre elnyugszanak a gyerekek, akkor kevesen vannak, akiknek az az első gondolata, hogy "na akkor most edzünk még egy órát", vagy hogy reggel felkeljenek azért egy órával korábban, hogy edzen. Egész nap jön-megy az ember, intézkedik, rohan, cipekedik, dolgozik, stb. Teljesen természetes, hogy estére elfárad és pihenni akar. És nehéz beilleszteni a napba a mozgást úgy, hogy közben a többire is maradjon idő. Jó esetben munkából hazaérünk gyerekkel, 5 felé. Utána ott vannak a gyerekek, lecke, vacsora, fürdés, lefekvés, és sokszor örül az ember, hogy luk van a seggén, annyira fáradt. Ne adj ég, van egy párja is, akivel szeretne este együtt lenni egy keveset, összebújni, stb. Én ha egy ideig nem mozgok, akkor érzem a hiányát minden téren, tehát valahogy meg kell oldani, de piszok nehéz összesakkozni.
Amúgy én meg unom egy kicsit, hogy mindig b.sztatják az embert a médiából, hogy sportolj, sportolj. Én naponta több órát gyalogolok, cipelem fel a harmadikra a gyereket meg a cuccokat (illetve amúgy is sokat van a gyerekem kézben), ha este 9-kor letettük őket aludni, baromira nem az az első gondolatom, hogy de jó lenne kimenni futni...gondolom, azoknak sem, akik meg mondjuk fizikai munkával keresik a kenyérrevalót.
Szerintem túl van ez egy kicsit lihegve. Egyik szülőm se sportolt, mégis gond nélkül felmennek az ötödik emeletre 60 évesen, nincsenek elhízva és hála Istennek jó egészségben vannak. Ja igen, mondjuk gyalog meg bicajjal jártak mindig, és sokat dolgoztak, tettek-vettek a szabad idejükben.
Én szerettem, a mozgás öröméért sportolni. De aztán röplabdáról "kiestem", mert kor szerint már a "nagylányokhoz" kellett volna mennem, tudásra meg még nem voltam azon a szinten. Aztán jártam pingpong-szakkörre, azt végül azért hagytam abba, mert tököm tele volt már, hogy mindig számolgatni kell a pontokat meg meccseket játszani. Én szerettem csak úgy ütögetni a labdát, a végtelenségig. (Nem az volt a bajom, hogy mindig kikapok, az nem érdekelt - csak utáltam, hogy a játék kellemes menetét a hülye szabályok miatt mindig meg kellett szakítani.)
Tesiórák abból álltak, hogy labdajátékokat játszottunk csapatban, mindig engem választottak be utoljára, és leb.sztak a többiek, ha elrontottam valamit.
Mozgás öröme. Persze.
Vannak ún. készségtárgyak.
Akinek nincs hallása vagy hangja, ha vért izzad sem tud énekelni.
Akinek nincs kézügyessége, annak az emberrajz felnőttkorában is csak pont-pont-vesszőcske.
Aki olyan ügyetlen, hogy a saját lábában elesik, annak esélye sincs arra, hogy átugorjon egy zsámolyt.
Azért a többi tárgy jobban vagy kevésbé jobban megtanulható, mert azok nem készségtárgyak.
Épp ezért, ezeket (ének, rajz, torna, stb.) osztályozni a legnagyobb marhaság
Minden adottság,a matektudás,a nyelvtehetség.tulképpen nem kellene semmit osztályozni,mert nyilván,hogy egy 133-as ikujút sosemfog behozni egy 100-as
Illene végre elfogadni és megérteni, hogy nem mindenki születik ugyanolyan adottságokkal. És ez főként igaz a készségtárgyakra! Épp ezért, ezeket (ének, rajz, torna, stb.) osztályozni a legnagyobb marhaság. Ezeket egyszerűen csinálni és élvezni kéne a gyerekeknek!
Mindenki másban jó, másban tehetséges. Einstein-nek van erre egy jó idézete:
Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye.
Úgy mostanában eszembe jut egy könyv, talán Cook írta, ahol a kölök baromi bajban volt, mert nem szeretett sportolni. Talán matekzseni volt, és állandóan kisebbrendűségi érzése volt, mert nem hozta a sportsikereket, amit apu elvárt tőle.
És arra is emlékszem, mennyire sajnáltam a kiskölköt, aki egy olyan társadalomban él, ahol nagyobb érték, ha valaki jól dobja a labdát, mintha 3 évesen játsza a Für Elise-t.
"Ha a nőkről és a sportról van szó, máshol sem sokkal jobb a helyzet, csak épp talán más kérdés van a fókuszban. Helen Grant brit sportminiszter például arról beszélt egy interjúban, hogy a sportok közül nem mind nőies, és a nőknek inkább a nemüknek megfelelő testmozgási formákat kellene választaniuk. Tény, hogy a szigetországban 1,8 millióval kevesebb nő, mint férfi sportol rendszeresen."
A miniszter úgy véli, a nőies sportokat, mint például a zumbát, balettot vagy a görkorcsolyát kell ajánlani a nőknek, hogy csökkenjen a nemek közötti különbség a sport területén. „A nőknek meg kell adni, amit akarnak, amikor a sportról van szó, hogy ne kelljen focizniuk vagy úszniuk, és tudatosítani bennük, hogy mozgás közben is lehetnek sugárzóan szépek” – nyilatkozott."
Tehát ez Helen Grant véleménye, nem pedig a cikkíróé.
Szerintem a sport lényege, a mozgás megszerettetése. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha olyat sportolhat az ember lánya (fia), amit kedvel. Nem az lenne a lényeg, hogy mozogjanak a gyerekek, ne adj ég még élvezzék is és jókedvvel csinálják? Csak mert akkor talán nem megy el a kedvük attól, hogy sportoljanak később is. Ma már akkora a választék a sportokban, hogy nem lehetetlen senki számára sem, hogy olyat találjon, amit szeret.
Amikor a lányaimnak sportot választottam, először persze az volt, hogy próbálják ki. Aztán ha tetszik, akkor folytatják. Ha nem, keresünk mást. Tetszett mindegyik, folytatták. Pedig nem könnyű sportok.
A versenysport meg megint egy más kategória, oda tényleg csak a legalkalmasabbak és legelszántabbak mennek. De a többieket rá kellene szoktatni arra, hogy mozogjanak, ehhez pedig célszerűbb, ha örömmel csinálják!