Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megható: így szerették a 10 napot élt kisbabát
Létrehozva: 2014. február 7. 17:30
Fájdalmasan kevés időt tölthettek szülei is testvérei a beteg kisfiúval.
Nők Lapja Café: Megható: így szerették a 10 napot élt kisbabát
Nők Lapja Café: Megható: így szerették a 10 napot élt kisbabát
"Régebben nem sz*rták le ennyire egymást az emberek."
Igen, tudom, ma szokás idealizálni az elmúlt korokat, de én valahogy jobban érzem magam a mában, mint például nagyanyám korában, ahol a családnak, rokonságnak, közösségnek, sőt, az egész társadalomnak joga volt beleszólni az egyén magánéletébe. És meg is tették. És ha nem nem azt tetted, amit elvártak tőled, könnyen megtörténhetett , hogy kiközösített, ellehetlenített páriává váltál.
Tisztelsz valakit a fogyatékosságáért? Érdekes.
Én azért sem tisztelek senkit, mert jobban vagy kevésbé "szeret", úgy általában.
Igen, ezt a kutyára is szokták mondani a kutyások:-) Mármint a szeretetről. Én jobb szeretem, ha nem azért szeretnek, mert kaját adok nekik, meg néha megsimogatom.
(ne sértődjön meg senki, ha kérhetem)
Szörnyű volna? A mai világban?
Miért, a régebbi világ kimondottan a szeretetről szólt?
"Az élet nem arról szól, hogy szeretetet adunk."
Sajnos ez a hozzáállás a mai világban a legszörnyűbb!
Ebben egyetertünk. Idegenvezetö koromban voltak olyan csoportjaim, ahol Down-szindromasok is jöttek. Szeretnek ragaszkodnak hozzad. Es megismertek a következö evben.
Hogy mannyire tudnak önalloak lenni? Az ö gondozoik meseltek, hogy meg lehet tanitani nekik alapvetö dolgokat, egy lista alapjan meg tudjak szervezni a napjukat. Reggel es este jön hozzajuk a gondozo es ellenörzik a listat.
Mindez a fogyatekossag merteketöl függ
"De egy biztos: annyi szeretetet, mint egy Down-os gyerek/ember, senki nem tud adni!"
Hát igen...ezt már sokszor, sok helyen olvastam, de sajnos nem tudok mit kezdeni vele. Az élet nem arról szól, hogy szeretetet adunk.
"Mert egy Down-kóros gyermek a felnőtt kort is bőven megérheti."
Bizony megérheti. 42 éves a szomszédom down szindrómás gyereke. Egy 5 éves szintjén áll. Bizony nem olyan cuki egy középkorú felnőtt, felnőtt testi vágyakkal, egy ötéves szellemi szintjén. Nyugdíjas szülőkkel.
Tudod, ezt az önzés, önzetlenség vitát nem is igazán értem. Ezért nem is folyok bele. Nekem ebből a történetből inkább a felelőtlenség, az elvakultság, a fanatizmus, a mártiromság jön le. És az értelmetlenség. A felesleges szenvedés mindkét részről.
Talán te írtad, hogy ne keverjék ide a vallást, (ha nem, elnézést), de én nem találok más magyarázatot erre, és az ehhez hasonló esetekre (mert vannak bőven), mint a vallási fanatizmust.
A szaporodási ösztön a génjeinkbe van kódolva. Csakhogy az ember- remélem! - eljutott az evolúció azon szintjére, hogy nem akar mindenáron szaporodni. Az ember azért hoz létre egy új életet, hogy azt a gyereket felnevelje, elindítsa az életbe, lássa felnőni, örüljön a sikereinek, megsirassa a kudarcait, és mellette álljon ha baj van.
A világon semmi értelme világrahozni egy életet, akinek néhány napra van behatárolódva az élete. Semmi értelme világrahozni egy életet, csakhogy el tudjunk búcsúzni tőle. Értelmetlenség, szenvedés mindkét részről. Kinek jó ez?
Esélyt ad az életnek? Milyen életnek? Szerinted élet egy tíz napos haldoklás?
Anyukam novemberben ment el, ket honap "szenvedes" utan. Ugy, hogy elötte semmi tünete nem volt.
Fajdalomcsillapitot kapott, tehat tulajdonkeppen ugy nem szenvedett, de ket honapig halalos itelettel elni, nem egyszerü dolog.
Es nem tudtam mit csinalni, pedig mar en is vittem volna mindenhova, ahol megszabaditjak. Arra keves volt a ket honap.
Es igen, ha tudom, hogy halalos betegen születne meg a gyerekem, nem engednem megszületni.
Igen, es most lehet tovabb kövezni.
Tudom.
Ellenben az a felfogásom, hogyha holnap találnak arra a betegségre egy gyógymódot, akkor csak 1 napot, 1 hónapot, 1 évet kellett volna még kibírni!
Én azért is vagyok a mellett, hogyha nem születik meg... talán nem küzd, küszködik, és szenved.
Hidd el, ezt így nem tudod megítélni.
Olyankor az már egy teljesen megváltozott tudatállapot.
Ha annyit szenvedtel volna, mint ök ketten, lehet hogy te is - en is, mas is - megtette volna.
Mert annal nincs nagyobb szenvedes szerintem egy anyanak, mit latni a gyereke szemeben a fajalmat es a szenvedest.
A hite miatt.
Én pl. fenntartom annak a lehetőségét, hogy egy betegen született baba nem szenved a betegsége miatt, mert nem tudja, milyen a betegség nélküli létezés.
Ha nem érez konkrétan fizikai fájdalmat.
Pl. nehéz légzés. Ha nem tudja, milyen normálisan lélegezni, számára az az állapot a természetes. Kérdés, hogy ez egyre inkább fokozódó, vagy a születéskori szinten maradó.
Az is kérdés, mi a halál közvetlen oka egy ilyen betegség esetén. Szívinfarktus, fulladás? Na, ez már nagyon necces.
pontos megfogalmazas!:)
az ab. maga az ordog, es barmi ami ezen kivul esik, az joooo, pl. ez a helyzet is. lenyeg hogy nem volt ab.
Nem, nem siklottam el felette. Ezzel nem is vitatkoztam és nem is fogok.
Az egész vitát azért kezdtem veled, mert felháborodtál, amiért valakik önzőnek nevezték azt, aki megszül egy beteg gyereket, holott te egyértelműen kijelentetted, hogy aki elveteti, az csakis önzésből teszi azt.
Én ezt vitatom!
Emlékszetek arra a nőre, aki beledobta a hajszárítót a gyereke vízébe, mert a gyerek annyit szenvedett???
Szerintem az a nő volt az, aki vállalva a törvényi büntetést, a társadalom megvetését, mindent megtett, hogy ne szenvedjen a gyereke. Én akkor azt mondtam, hogy nem tudtam volna megtenni, de minden tiszteletem a bátorságáért!
"Ők viszont önzetlenebbek voltak ennél, és ezért nem támadást, hanem tiszteletet érdemelnek, pont azért, mert a legtöbben nem lennénk hajlandóak megtenni azt, amit ők!"
"De úgy gondolom, hogy ha egy babát elvetetnek, az mindig a szülő önzőségéből történik. Még ilyen helyzetben is, mert a szülő az, aki nem akar bajlódni a beteg gyerekkel."
Így hirtelen...
Te igeni letetted a voksodat. Kinyilvánítottad, hogy az abortusz mindig önzőségből fakad.
Ellentétben én nem mondtam egyszer sem, hogy aki megszüli a beteg gyerekét azt kizárólag önzésből teszi.
"mert szerinted aki elveteti a gyereket egy ilyen esetben csakis azért teszi, hogy önmagát megkímélje a kínoktól"
Nem ezt mondtam. De ha valaki kijelenti, hogy azért vetetné el a gyereket, mert ő nem bírná végignézni a halálát, akkor arról elmondható, hogy ez bizony önző indok, önös érdekből teszi, még ha teljesen érthető is.
"Ha valaki számára az élet szent, mindenek felett áll, és úgy gondolja nincs jogunk beleszólni, hogy mikor következzen be a halál, akkor az ő lelkének nagyobb szenvedés az abortusz."
Igen, ebben az esetben is önző érdekekről van szó. Korábban már írtam, hogy én támogatom az eutanáziát abban az esetben, ha az érintett dönt úgy, hogy nem akar tovább élni. De nem tudhatjuk, hogy pl ez a baba hogy döntene.
Én arra az esetre mondtam, hogy nem önzőség (ellenkezőleg), ha valaki azért szüli meg a beteg babát, mert úgy gondolja, hogy a baba számára jobb ez a megoldás. De ezt már ezredszer leírtam, csak mindig elsiklasz felette.
Mert ész nélkül, gondolkodás nélkül, önös érdekből azt csinálod amit te és csakis te úgy látsz, hogy az jó!
Köszi, hogy igazat adtál!
honnan tudod, hogy nem valami elv/vallas/akarmi neveben szulte meg??
minek a neveben szulte meg? mi volt fontosabb annal, minthogy a gyerekre ne merjen -a sajat elhatarozasabol- tobb szenvedest?