Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fergeteges szürrealizmus - kritika az Experidance legújabb produkciójáról
Létrehozva: 2013. október 23. 08:02
Aki szeretne valami újat és meglepőt a kiszámítható, már-már klisészerű szerelmi történetek helyett, annak ajánljuk az ExperiDance együttes legújabb, RAM Colosseum-beli produkcióját.
Nők Lapja Café: Fergeteges szürrealizmus - kritika az Experidance legújabb produkciójáról
Nők Lapja Café: Fergeteges szürrealizmus - kritika az Experidance legújabb produkciójáról
A zenekar beszorult a színpad hátsó részébe, ahonnan nem jött ki a hang. Experidance igazi hangzás nélkül?! Megengedheti ezt magának az a társulat, aki a Nagyidai cigányokat olyan valóban fergeteges módon tudja előadni, hogy a 100. megnézést (DVD-n) követően is igazi katarzis a színházi előadás? (Ha nem, akkor olyan helyszínt kell választani, ahol ilyen nem fordulhat elő.) (Czomba Imre zenéje azért nagyon hiányzott nekem, a szünetben jó volt hallani az ismerős dallamokat.)
A koreográfia csapnivaló. Semmi köze sincs a zenéhez, a zenei építkezést nem követik a tánclépések. Ott gyorsak, ahol nem kéne (néha az az érzésem, hogy nincs elég ideje a táncosoknak kitáncolni a sok előírt cifrázást), viszont ahol szárnyalni kéne, ott megtorpan. A férfiak nőies mozdulatai kifejezetten nevetségesek. Ha ez most balett, akkor ne legyen benne csapásolás, ha meg Experidance, akkor legyen férfias. A férfiasságot a ruházat sem erősíti. Időközben kinőtték a ruháikat a táncosok? Vagy nagy sietve nem a sajátjukat húzták fel? (Még a fekete cigánynadrág sem hozza a megszokott egységet és szép megjelenést.)
Itthon megnéztem, kik voltak a darab szellemi alkotói. Író: Meskó Zsolt, a koreográfusra pedig azt írják, Román Sándor. Hát, ha még mindig az ő neve fémjelzi az Experidance-t, akkor felteszem a kérdést, hogy hova lett az a precizitás, az az igényesség, az az összeszedettség, az a magasra feltett léc, amit már a Társulat indulásakor megkövetelt saját magától és a táncosaitól? Az Experidance új színt hozott a néptáncéletbe, amit azóta nagyon sokan próbáltak utánozni, így újdonságot vittek saját produkcióikba is. A közönség szereti, és értékeli ezt.
Ne hagyjátok, hogy a mai előadás legyen egyenlő számukra az Experidance-szel, hiszen Ti ennél sokkal jobbak vagytok!
Ma láttam Fehérváron Fergetegest, és, sajnos, hasonlóan lesújtó véleményen vagyok, mint a cikkíró. :-( Olyan összeszedetten nem tudom megfogalmazni a gondolataimat, mint ő, csak a benyomásaimat írom le:
A történet érthetetlen. Kezdés: mulatozás a kastélyban. A "hölgyek és urak"-ról néha az az érzésem, hogy komornák és komornyikok, mert olyan ugrabugra mozdulatokat adnak elő. Közben előkerül egy cigánylány, akit szinte odalöknek Ferenc József (jól értem, hogy ő az?) elé, és több más jelenetben is ilyen furán bánnak vele. Ferenc Józsefen kívül Andrássy is a cigánylányt akarja, de közben egy cigány férfi is, aztán meg még egy cigány fiú is (vagy az első cigány az a lány apja?). A grófnő (aki valamiért fekete lepelben jelenik meg először a színpadon) mindeközben féltékeny, és ugratja a cigánylányt (elveszi a kendőjét). Az összes többi jelenetben mindig valaki megsértődve kivonul, a kendővel évődésre viszont nem gurul be a lány, hanem vidáman beáll játszani a többi úri hölgy közé (hogyan már? simán bevették?). Az első felvonás végén Ferenc József egy csokor fekete rózsát (a szára és levelei is feketék) vág (tényleg odavág, a földre le) Sissi elé. (Vagy ő Andrássy, és nem is Ferenc József? Nem értem.) Időnként megfordul a fejemben, hogy szünetben itt hagyom az egészet. De mégsem. A lány valamiért a földön fekszik (nagy bánata van talán?), a prímás húzza fölötte. Aztán szépen feléled, integetni kezd a kezével. Sokáig. Egyébként is jellemző, hogy vannak olyan időszakok a színpadon, amikor semmi sem történik, talán csak egy-egy kis ugrásocska rebben. A filmekben szokott ilyen lenni, amikor hosszú ideig csak a főszereplő arcát mutatják. De egy táncos darabban?! Még nem láttam ilyet. (Experdance-ben pláne nem!) Vidám mulatság a kastélyban, szembekötős játékkal, marionett bábukkal. Cigánylányunk teljes jogú tagként szerepel az úri közönségben, mert közben a császármama szép ruhát ajándékozott neki (miért?), így már ő is játszótárs. De jaj, a 2 férfi (Andrássy és Ferenc József) összeveszik (számomra az derül ki, hogy a cigánylányon), és a mintegy 20 másodpercig tartó kardforgatós jelenetben majdnem lekaszabolják egymást, de szerencsére a darabban egyébként ide-oda repdeső grófné ezt megakadályozza. És rögtön jön a finálé, a gróf és a grófné együtt örül Andrássy és a cigánylány szerelmének. Mi van????
folyt.köv.
Tényleg jó. Jó, hogy van nekünk is egy ilyen táncegyüttesünk, hála Román Sándornak.
http://www.youtube.com/watch?v=eTSlLaEITjU
Minden tiszteletem az Övék.