Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mérgezi a kapcsolatot a torz anya-fia viszony
Létrehozva: 2013. október 16. 19:12
Reggeli az ágyba 7-kor, váratlan látogatás a nyaralóban, meghitt beszélgetés a zuhanyzóban: ezek mesés pillanatok egy pár életében, de mi van akkor, ha mindezt a pasi anyukája műveli? Van egyáltalán megoldás az anyatigrisek és a barátnők harcára?
Nők Lapja Café: Mérgezi a kapcsolatot a torz anya-fia viszony
Nők Lapja Café: Mérgezi a kapcsolatot a torz anya-fia viszony
Belekotyogok, jó?
A barátnőm Bp-en él, olyan anya mellet nőtt fel, aki naponta főzött rájuk.
Ő mégsem teszi. Hétfőn megvesz 5 db zsömlét, meg felvágottat, sajtot, zöldséget, meg a gyereknek reggelire 5db 7dayst. Hetente talán vasárnap főz, de azt is csak akkor, ha kéri a gyerek, és maximum tejbegrízt.
Azt mondja a Manó kap a suliban napi 1x főtt kaját, ő kap a munkahelyén szintén, akkor otthon már minek? Nem arról van szó, hogy nem tud, hanem nem érzi szükségét.
Másik barátnőm kiszámolta, hogy jön ki olcsóbban, ha főz, vagy ha rendel.
Energiát, időt beleszámítva a rendelésnél maradt. Azóta van ideje leülni tanulni is a gyerekkel, előtte a konyhában élte az életét.
És végül én, aki (most, munkanélküliként) sütök, főzök.
Mindennap. És másnapra még szendvicset is kell csinálnom, uzsira.
Hát ez van.
Ilyenkor áldom, hogy már csak exanyósom van!
Én mindig kedves voltam vele, soha nem szóltam be, a hülyeségeit is mosollyal viseltem, csak miután eljöttünk onnan, a férjemnek mondtam a véleményem, de mondhattam, mert ő egyetértett velem. Viszont az anyósom ő valahogy soha nem tudott igazán elfogadni, a kedvessége képmutatás volt. Apósom imádott engem és a gyereket is, és én is őt, de ő sajnos már nem él (anyósom hülyeségének is köszönhetően). Szóval az anyósom:
- a volt férjemet a testvére nevelte fel, anyósom nem sokat foglalkozott vele
- a volt férjem bátyját a nagymama nevelte fel
- amikor az én unszolásomra (mégiscsak a szüleid, menjünk le hozzájuk) lementünk (de főként az apja miatt, mert őt nagyon szerette), akkor a 3. nap reggelén a volt férjem már tűkön ült, hogy menjünk végre haza
- az unokái nem érdekelték soha, nem nyaraltak nála
- még házasok voltunk, de már évek óta nem kaptak a gyerekek még egy képeslapot sem se szülinapra, se karácsonyra, se semmire (ezen rágott be a volt férjem végképp)
- miután elváltunk, és az exférjem lement hozzá a gyerekekkel, közölte az exemmel, hogy "a gyerekeket nem kell ám legközelebb hozni" (na én itt rágtam be, meg persze a volt férjem is)
Na hát ennyit az én volt anyósomról. Hál istennek soha többet nem lesz anyósom!
Tényleg nem főznek a mai fiatalok:)))))
Mondom ezt úgy,hogy gimnazista korom óta Bp-en élek,de már 10 éves koromtól bejárok suliba.
A párom szakács-cukrász és tavaly is boldogan mondta,hogy pár év alatt ismegsokszorozódott a beiglirendelések száma és hogy már szinte senki sem süt otthon.
A rendelés egyébként nem függ össze az anyagi helyzettel,én is tudok olyanról,akit kifejezetten csórikának gondolok,mégis rendel,rendelnek egyedül élő idős kisnyugdíjasok is pl,akiknek állítólag semmire nincsn pénzük
Persze,hogy nem hal éhen,de becsülhetné,hogy nem e-számos készkaják kerülnek az asztalra,hanem finom házi dolgok.
Finoman próbálok fogalmazni
Új építésű társasban élünk egy budai kerületben( azért ,ne ájulj el,nem Rózsadomb és nem vagyunk milliomosok,azt hiszem, mi vagyunk az a bizonyos középosztály,legalábbis szeretnék magunkat annak vallani
).
Javarészt 35-40 körüli diplomás fiatalok laknak,sok a kisgyerekes.
Sokan voltunk egyszerre gyes-en,a gyerekek is egyszerre kezdték a bölcsit-ovit.
Nem mindenki rendelt,sokan jártak a nagyikhoz is.
Épp nemrég volt a Nők Lapjában egy gyerekgyógyásznő,akihez 3 budai bölcsőde ellátása is tartozik és ő mondta,hogy most már több bölcsiben is szerveznek főzőtanfolyamot,mert a mai anyukák,akár 2 gyerek után is,azt sem tudják mi a különbség a rántás,a habarás ,párolás stb között.
Nem arról beszélt,hogy tudnak főzni,de nem akarnak,nincs idejük,hanem eleve nem is tudnak.
És én is ezt tapasztalom.
De igenis, van olyan,hogy az emberhez eleve ellenségesen állnak,hozzám is úgy álltak.
Mondjuk én teszek rá.
Én nem fogom azért magam alsórendűbbnek érezni,mint ők és azt is kikérem,hogy az én szüleim nem érnek annyit,mint naccságáék.
Nálad a pont. Én sem szeretem ezeket a beskatulyázásokat. Hallottam már olyat is vidéki szájából, hogy városi kurvák. Mint ha falun nem lennének. Meg hogy aki nem kertes házban lakik, az egész nap csak tesped.
De egyébként sem ez a topic témája, hogy ki főz és ki nem. Mellesleg engem az sem zavar, ha valaki nem főz. Az ő dolga. A mai világban ugyanis attól nem szoktak éhen halni.
Azért nagy merészség a férjed családja alapján egy országra kimondani a verdiktet.
Meg aztán, most a fővárosban vagy egy kisvárosban élsz?
De tovább boncolgatom, Bp-en a teljes lakosság kb. 1/5-e él. Ha most azt mondod, hogy ennek az 1/5-nek a felnőtt női szegmense egyáltalán nem főz, mert azt csak a vidéki településen élők teszik, háááát...
Gyes-en a lépcsőházban én voltam az egyedüli pl,aki főzött.
Mindenki rendelt,vagy ment nagymamához.
Ez azért durva csúsztatás. Gyeses családoknak annyi pénze van, hogy csak úgy rendelgetnek.
Arányaikban több vidéki nő süt-főz,mint bp-i.
Gyes-en a lépcsőházban én voltam az egyedüli pl,aki főzött.
Mindenki rendelt,vagy ment nagymamához.
Mondjuk anyós spec 50 éves koráig nem tudott egyáltalán,mert addig a nagymama főzött rájuk 2 gyerekkel.
Akkor valamicskét tanult,de még ma sem tud rendesen.
De persze,ha akarsz minden szavamba beleköthetsz,egyenként.
Engem nehéz felidegesíteni:)))
Az igazság az-és ezt a párom mondta,vagyis a fia-hogy gyerekkorukban eléggé le..ta őket, a nagymama nevelte őket,a nagymama csinált mindent,főzéstől betegápolásig, és ahogy párom mondta,hogy jött rá az anyáskodhatnék,meg az "én kisfiam,én kisfiam" hogy nagyobb lett.
Gyerekkorukban kifejezetten rideg anya volt.
Szerencsére a férjem elég reális,hogy lássa ezt és ő ki tudja vonni magát az anyja bűvköréből,de ha gyengébb jellemű férfi lenne,akkor nem.
De akkor nem is kellene.
Nem kellene vidéki-pesti különbségre kiélezni. Nem gondolod? De ha már megemlítetted, akiket én ismerek pesti nőket, mind szeret háziaskodni, viszont ismerek vidéki nőt, akinek lövése sincs arról, melyik edény a tepsi. Itt is, ott is élnek ilyenek is, olyanok is. Úgyhogy hagyjuk ezt az ellentét szítást.
Bocs,de ha képen vágnak vele,hogy Te nem vagy elég jó a fiamnak,mert neked csak fősikolád van,neki meg egyeteme?
Mellesleg azért ez egy jó főiskola.
Ja és a szüleim közül is csak anyámnak van diplomája,apámnak nincs,ez is kifogás.
Később,apósom hatására enyhítette ezeket a mondatokat,de tudod,a kimondott szó üt és nem lehet meg nem történtté tenni.
Én nem utálom,mert azzal csak magamat mérgezném és nem leszel lelkibeteg sem a beszólásaitól,mert annál erősebb vagyok,de valamit nagyon eltolt az elején.
Én vidéki lány vagyok,engem arra tanítottak,hogy az időseket tiszetlni kell,előre engedni ajtónál,helyet átadni és én első perctől tisztelettel közelítettem felé.
A párom anyja felé.
Én kisvárosi lány vagyok,tudok-szeretek sütni-főzni is,eltérően a pesti nőktől,emellett merészelem magam tanult nőnek is nevezni.
ÉS csak tőlünk van unokája,mert a 43 éves lányától,akinél az öccse sem emlékszik,hogy mikor látta utoljára pasival nincsen sok esély.
Ennek ellenére nem töri magát az unokáért sem.
De gondolom,anyós is úgy gondolja,hogy ő mindent megtett,amit csak lehetett.
Van olyan,hogy az anyós eleve utáltattal fordul a meny felé,sőt minden barátnő felé.
Sőt,mint a cikkben,már eleve úgy áll a gyerek 5 éves korában,hogy ki fog készíteni minden nőt.
Vagy pl egy barátnőmmel történt,amikor bemutatták az anyósjelöltnek,hogy anyós direkt kitette ex-abrátnő képét az asztalra és végig róla beszélt.
Azért,mert az anyós idősebb,még lehet,hogy ő a hunyó.
Ez egy súlyosan torzult személyiségre utal és ezt egy nő,menyjelölt nem képes egyedül megváltoztatni.
A cikkben szereplő anyósok patológiás esetek,olyan szinten sérült anya-szülő viszonnyal.Ezekkel nem lehet mit kezdeni,csak otthagyni őket és tovább.
És a menyekkel is lehet kivételezni.
ÉRdekes,soskzor a kivételező szülőnek fel sm tűnik,hogy ő most kivételez.
Mint ahogy tetsvéreknél is:sok szülő kivételez és le sem esik nekik.hogy kivételeznek.
Nem mindig vág egybe az énkép a valódival.
Két menyem volt, (mindkettő múlt idő!)az egyik utált, a másik imádott. Amelyik utált, az egy kanál vízben megtudott volna fojtani, mindenkinek csak panaszkodott rám, amelyik szeretett, azzal mai is, 13 év távlatából is tartjuk a kapcsolatot, saját gyerekemként szeretem. Pótnagyiként a másik kapcsolatából született gyerekeire is szoktam vigyázni.
Én nem változtam, ugyanaz voltam egyikkel is másikkal is, akkor most ki a hibás?
Voltam én is meny, de nagyon szerettem az anyósomat és ő is engem.
Senki ne felejtse el a fiatal nők közül, hogy egyszer ők is lesznek anyósok!
Akkor megmutathatják mit tanultak menyként és azt mennyire képesek alkalmazni egy olyan valakivel szemben, aki eleve fenntartásokkal és ellenszenvvel közeledik hozzájuk.
Az ember gyereke kb. 20 év alatt felnő, utána már mindenki csak anyós lehet!...legalább újabb 20 évig
... és ez így igazságos!
Igen, régi vicc ez, ismerem, s bizony mindent elmond.
De ami nekem furcsa, hogy miért csak anyós viccek vannak? Miért csak az anyósokról vam szó ilyenkor?
Nekem anyósom egy tündér. Már első pillanattól kezdve elfogadott, amiért örökké hálás leszek neki. Tisztában vagyok vele ugyanis, hogy én nem az a típusú nő vagyok, akit a fiús mamák megálmodnak jövendőbeli menyüknek. Én nagyon más ember vagyok, mint az anyósom, más a temperamentumom, az érdeklődési köröm, szinte minden. Mégis elfogad, mert csak azt tartja szem előtt, hogy a fia engem választott és boldog mellettem. Más nem érdekli. Ezzel szemben az apósom!!! Ajjaj. Hát róla aztán legalább annyi viccet lehetne gyártani, mint az anyósokról. Hihetetlen egy figura. Már annyiszor megfogadtam, hogy nem veszem komolyan a vezérhangyáit, de sajnos néha besétálok a (zsák)utcájába.
Az biztos, hogy nemet mondani nem lehet neki, anyós mellett ezt szokta meg, hogy neki mindig igaza van. Egy hihetetlenül frusztrált ember, komoly üldözési mániával. Kár érte, mert vannak igazán tiszteletre méltó tulajdonságai is. Pl. hihetetlenül sokat dolgozott, érdeklődő, idős korában megtanulta a számítógép kezelését is, sőt még az italról is leszokott. Csak nem vagyunk vele sokkal előbbre, mert attól még a bolondériája megmaradt, csak józanul teszi.
Mondjuk én kellő cinizmussal kezelem azt, hogy engem nem fogadott el, meg nem is fog soha. Nem fogad el ő senkit sem. A saját lányát sem. Neki konkrétan mindenkivel baja van. Ha valakiről megtudja, hogy valami jó dolog éri (jó állás, utazik, autót vesz, akármi), egy világ omlik össze benne. Ha valakinek több van, azt gyűlöli, irigyli. Ha kevesebb, azt meg lenézi. Neki mindenki buzi és/vagy kommunista, cigány, zsidó. Állandóan politizál. Egyik éven pont március 15-én mentünk ki hozzájuk. Mindegyikünkön kokárda volt, erre mi is kommunisták lettünk.
A lányát aztán főképp nem irigylem, mert azt is állandóan cseszegeti. Aztán csodálkozik, hogy gyakorlatilag szóba sem áll vele, akkor sem, ha ott van náluk a három gyerekével. Még azt sem rejti véka alá, hogy a saját lányától is irigyli a jólétet (a sógornőm ugyanis nagyon jó egzisztenciában él a férjének köszönhetően). Fura egy ember, annyi szent. Mikor anyós nyugdíjba ment, én mondtam is neki, hogy annyira azért nem irigylem. Egész nap ezt a szöveget hallgatni. Mondjuk anyósnak hajókötélből vannak az idegei, az biztos.
abnormalis az anya-fiu viszony eseteben a ferfi nem tud egeszseges kapcsolatot teremeteni a parjaval sem, szoval ez egy oriasi drama.
ellenben a minden leben ket kanal anyos, -aki csak szeretne foszereploje lenni a fia eletenek, -nem tudvan leszkadni rola, (de a ferfi egeszseges modon kezeli a szuloi kapcsolatot), teljesen jol "nevelheto"! :-D csak tudni kell, hogyan.
az egyetlen, es jol mukodo eszkoz a kozony (es kesobb az unoka). a legtobb meny ott teved el veglegesen, hogy igyekszik megszerettetni magat az anyossal, nem veszi eszre, hogy lehetetlen a vallalkozas. az allando probalkozassal hogy megnyerje az anyos szeretetet, hihetetlenul eros fegyvert ad anyos kezebe, amit o kitunoen tud hasznalni. semmit sem lehet hasznalni a masik bactatasahoz jobban, mint a megfelelesi kenyszert.
Nekem aaz egesz kerdesrol az a velemenyem, hogy ezekben az esetekben ketto emberen mulik a kapcsolat.
Mert az anyos 19, meny meg egy hijan husz, egyik sem kulonb masiknal.
Vegigneztem en olyan rivalizalast mar, ahol a ket furia pokolla tette a ferj eletet. Mert persze face to face egyik sem merte felvalllalni magat, a ferjen keresztul askalodtak egymas ellen.
De sors igazsagos, menynek is fia lett, olyan sarkany anyos is lett belole, hogy csuda.
Teljesen normalis emberek hulyulnek meg, ha arrol van szo, ki legyen a fonok a ferj eleteben, meny vagy az anyos, ezen megy a haboruzas.
Igy aztan velemenyem szerint szemelyisegfuggo az egesz anyos-meny kapcsolat. Mert mind a ketton mulik kapcsolat.
A ferfiak az anyoskerdest elintezik egy poennal, a menyek meg napokig, hetekig tudnak rugozni egy-egy valos vagy velt serelmen, raadasul bolhabol kepesek elefantot csinalni.
Ilyen esetben sógornők utálkozása ha van,már kötevtkezmény,hiszen kinek esik jól,ha az ő gyerekeit hátrányba helyezik a másik unokákhoz képest?Te örülnél?
Nagyon sok szülő kivételezik a gyerekével.
Nem mindig rivalizálás,van,amikor ezek leosztott lapok,anyuka úgy gondolja,hogy alánya és az ő gyerekei a szuperek,a menye és a tőle való unokák meg nem.
Nem rivalizál,kinyilatkoztat.
És igen,van olyan anyós,hogy ha kezed-lábad töröd sem fog soha elfogadni,örülj neki,ha nem futottál bele ilyenbe.
Vannak olyan abnormális anya-fiú viszonyok,hogy azt élő nő nem tudja megváltoztatni.
Az az elgondolkodtato, hogy ilyenkor altalaban a sogornok is utaljak egymast.
Nem lehet, hogy ez valami noi rivaliizalas inkabb, anyos es meny, meny es sogorno kozott? En azt vallom, ketton all vasar, ha meg harman vannak benne, meg igazabb.
Pontosan.
sinister leírja: a lánytól való unokák a szuperkölkök,a fiútól valók meg a selejt.
Nem egy ilyet látok.
Hogy a nagymama egyszerűen átvált a kétfajta unoka között
Két középkorú nő beszélget. Kérdi egyik a másikától:
- Hogy vagy megelégedve a menyeddel?
- Ne is mondd, lusta egy dög, elvárja, hogy a fiam reggel ágyba vigye a reggelijét, szőrmebundát vetet magának, és kiköveteli, hogy puccos tengerpartra menjenek nyaralni.
- Na és a vejeddel?
- Ó, ő egy nagyon rendes fiú! Ágyba viszi a reggelit a lányomnak, gyönyörű bundát vett neki a névnapjára, és annyira gáláns, hogy elegáns tengerparti nyaralásra vitte a lányomat!
Az én szüleim elégedettek,sőt imponál nekik a nászék családja,viszont anyós igazán rossz szemmel nézett rám kezdetben,sőt,még most is.
Szerinte én kevés vagyok a fiához.
Erről a témáról egy regényt tudnék írni.
Engem az anyósom sosem szeretett, és ezt nem is rejtette véka alá.
Legelőször állítólag azért nem kedvelt, mert a 21 éves fia este 8-ra sose ért haza tőlem. Elhordott mindenfélének, amiért 9-10 körül járt haza.
Emiatt voltam finoman szólva könnyűvérűnek titulálva, pedig amíg össze nem költöztünk, nem voltunk együtt.
Azzal viszont semmi gondja nem volt, hogy a 17 éves lányáról úgy beszélnek a helyi kocsmában a fiúk, hogy "jól megb..m, csak elé lesz neki jövő szombatig".
Én meg szégyelltem magam, amikor hallgattam, és kiderült hogy a 'sógornőről' szól a sztori.
A gyerekeim évek óta nem kapnak tőle semmit, és soha egy napot nem vigyázott rájuk, az meg, hogy esetleg elmenjenek a mamához nyaralni, "azt meg mán verjétek ki a fejetekből", mondta egyszer, amikor a férjem feldobta neki, mert hosszabb volt a nyáriszünet, mint a kivehető szabadságunk.
Szóval én belenyúltam rendesen.
De a vejével teljesen más, mert amikor egy helyen dolgoztak, minden reggel ott állt meg a lánya házánál, hogy ezzel is segítse őket, hogy elviszi a vejét dolgozni, ha már egy helyre mennek. És persze a lányától származó unokák igazi csodagyerekek, míg az enyémek "azok a kölykök, azokhoz nem kell mérni a tiedet" (ezt a lányának mondta, amikor az elverte a nagyobbikat, amiért nem tudta a matekot, úgy, mint az én nagy fiam).
És azt ne is említsem, hogy az ajtót ránk nem nyitja, mert messze lakunk... messze bizony, van az vagy 50 km is.
Egy ideig nagyon zavart. Most már úgy vagyok vele, hogy nem is keresem a társaságukat. Felőlem a telefon is szólhat, nyugodtan, ha ő hívja a fiát, akkor max leveszem a hangot, ne csirimpoljon.
ÉS egy apa sosem csinál olyat,hogy sütikével beállít a hálószobába.
Ha azt nem is, éjjelente nem hagyja az anyóspajtát aludni, mert egyfolytában a vő hibáit sorolja és a lánya szemellenzős választását kritizálja.
És reggel ha a lányával és vejével találkozik, ő a legbűbájosabb após a világon.
Láss, ne csak nézz.
Szerinted az rengeteg anyosvicc, az kirol szol?
Csak a pasik inkabb nevetnek a feleseguk anyjan.
Apám lányos szülő,sőt most már kétszeresen is.
Nem mondom,jobban örült volna,ha nem a párom választom,de lenyugodott már és elfogadja.
Néha együtt is söröznek.
Azért meg főleg hálás neki,hogy neki köszönhetően lett fiúunokája, ő mindig is vágyott fiúra,neki nem lett.
De bennünket is szeret ám.
Csak két lány után jól jött egy fiú is.
ÉS egy apa sosem csinál olyat,hogy sütikével beállít a hálószobába.
Miért ne cáfolhatnád? De nem lányos szülő vagy. Én viszont igen, sőt egyszem lánya voltam a szüleimnek.
Abban igazad van, hogy a fiús anyák szókimondóbbak, a lányos apák viszont a színfalak mögött dúl-fúlnak. Egy lányos apa mindig fog kifogást találni a lánya kapcsolataiban, csak nyíltan ritkán fejti ki a véleményét a lánya felé.
Cáfolom.
Jó,először talán bizalmatlankodva tekintenek a jövevény felé,de ha látják,hogy a lyány jó helyen van,felengednek.
Ellenben mennyi olyan sztoriról tudok,hogy a fiús mama egész életében fúrta-gyepálta-alázta a menyet.
Volt,aki még az unokára sem vol kiváncsi,mert nem az a nő szülte,akit ő kinézett a fiának.