Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Édességek babakorban
Létrehozva: 2013. szeptember 12. 21:17
Sokan szeretetüket édességgel fejezik ki a gyerekek irányába. Mindez azonban hosszú távú következményekkel jár. Nem kell túlzásokba esni, a mértékletesség a kulcsszó.
Nők Lapja Café: Édességek babakorban
Nők Lapja Café: Édességek babakorban
Én képtelen vagyok megérteni, miért adnak a szülők napi szinten édességet a gyereknek, főleg 1-2 éves kor alatt. Miért ártanak direkt a gyerekeiknek, miközben a csapból is az folyik, hogy úgy terjed ma a cukorbetegség, mint a fertőzés és a gyerekek nagyobbik része elhízott???
Nem vagyok ellene az édességnek, mi is eszünk néha, és a gyereknek sem lesz baja, ha eszik NÉHA. De a valóságban azt látni, hogy sokan naponta adják a műanyag, adalékos, túlcukrozott tejszeleteket, dörmit, kakaót, kekszet, pudingot, joghurtot, itt is sokan leírják, hogy minden ebéd/vacsi után kap valamit a gyerek, mert szerintük ez nem árt.
1. Sokszor már önmagában az a napi egy édesség is több cukrot tartalmaz, mint az ajánlott mennyiség. Viszont nem csak a nasiban van cukor, hanem ma már szinte mindenben használják ízfokozóként, tartósítószerként, szóval a reggeli müzlitől, kenyértől egészen a vacsihoz használt konzerv paradicsomláig, szinte mindenbe cukor található. Ez bőven fedezi a szükségleteket, ha napi szinten kap valamit a gyerek, akkor lényegében napi szinten túllépi a megengedett keretet. Mit gondolnak a szülők, ha nem árt ez a sok édesség, akkor miért elhízott/cukorbeteg/kirohadt fogú a magyar gyerekek 60%-a? Valószínűleg nem a ténylegesen mértéket tartó szülők gyerekei tartoznak ebbe a százalékba.
2. Okés, egy idő múlva a közösségben lehetetlen elkerülni, hogy a gyerek ne találkozzon édességgel, de amíg magától nem kéri, addig minek adni neki? Sokan a 7-8-9 hónapos babákat már kakaóval, cukros gyümölcslével, dörmivel, joghurttal tömik.... minek? Nem kéri és még a szervezetének sincs rá szüksége. Esküszöm, nem értem.
3. Amikor mi gyerekek voltunk, ritkán kaptunk édességet, és tök természetes volt, hogy nincs mindennap, így eszünkbe sem jutott hisztizni érte. Az volt a megszokott, hogy időnként kapunk és ennyi, akkor örültünk neki, de ettől még nem faltuk fel vendégségben a desszertek felét. Ha így lett volna, mondjuk akkor is sokkal egészségesebb lett volna a dolog, mint naponta nasizni. Felnőttként sem vagyunk édesség-zabálók. Maga a szülő az, aki rászoktatja gyereket, hogy napi szinten követelje az édességet, mert nem szab határokat.
Nem akarok ítélkezni, de őszintén megmondom, az én szememben a napi szinten nassoltató szülő vagy nagyon buta és nincs tisztában azzal, hogy ez nem okés (de nem tudom, mennyire butának kell lenni ehhez, mikor mindenhol szembejönnek a figyelmeztetések és a statisztikák) vagy felelőtlen és lényegében letojja, hogy árt a gyerekének.
Azért, mert a szülei kifejezetten rossznak tartották az édességeket. Persze hogy kínos valakinek ilyenkor az, hogy adjon egy ilyen kisgyereknek. Mert adni szeretne, de nem tartja igazán üdvözlendő dolognak, hogy mások nevelési elveivel szembe menjen, akármilyen ostobaságnak tartja is azt.
Te sosem kerültél még szembe ilyen dilemmával?
"Amikor meglatta az iroasztalon a bonbonos dobozt , rogton kert belole, ami nekem kicsit kinos volt,"
Miért volt neked kínos az, hogy egy gyereknek adj belőle?
Szerintem az lehetetlen, hogy a gyerek ne ismerje meg az édességet. Max ha egy lakatlan szigeten neveljük. De szerintem kordában lehet tartani az ilyesmit helyes szokások kialakításával.
Az én másfél évesem csak ritka alkalmakkor eszik édességet. Nem is nagyon tartunk itthon ilyesmit, mi sem nagyon esszük. 1 éves kora előtt nem is nagyon kapott ilyesmit, utána pedig elvétve, tényleg nagyon ritkán valami sütit, túró rudit. Mivel nincs hozzászokva, hogy napi szinten kap ilyeneket, nem is követeli, amikor meg időnként mégis kap, örül neki és beéri ennyivel.
Bár ez talán szerencse kérdése is, nagyon jó étvágyú gyerek, de nem különösebben édesszájú, általában jobban szokott örülni egy banánnak, mint a csokinak. De úgy gondolom, hogy ha minden nap kapna valami csokikát, nasit, akkor cirkuszolna is érte, mert úgy veszi, hogy az jár neki.
A kirohadt fogú ovisokon én is mindig kiakadok. De általában ott nem csak az édességzabálásról van szó, hanem a túl sokáig tartó cumisüveg használatról na meg a fogmosás elhanyagolásáról is.
Nalunk is jart olyan kisgyerek akinek otthon nem adnak csokit. Amikor meglatta az iroasztalon a bonbonos dobozt , rogton kert belole, ami nekem kicsit kinos volt, de a gyerek mosolyogva hozzatette :
"ne felj nem mondom meg anyueknak, az ovis baratnom is mindig ad az ovebol ha van nala csoki"
na ennyit arrol hogy a gyerek nem fogja megismerni az edesseget
hat ez az...az egesz vilagot nem lehet megvaltoztatni. minden honnan dolt az edesseg, cukor, csokolade, edes tejtermek reklam.
tenyleg nehez egy ido utan ellennallni, a gyereknek csalodast okozni.
ilyenkor mar nincs mas, mint megprobalni ugyesen egyensulyozni.
Nem feltétleül lazaság, hanem ha a nagyobb kap, akkor disznóság, ha a kicsi nem, és gúvad a szeme, de csakazértse adunk neki.
Nálunk amúgy az első gyerek sokkal válogatósabb, és ő az, aki az édesebb, erősebb fűszerezésű dolgoka szereti. Ja, és a válogatóssága akkor rendeződött valamelyest, amikor szépen evésért jutalmul édességet kapott. A kicsi meg mindent eszik, és nem édességfüggő. A nagy kifejezetten vékony, a kicsi meg olyan normál alkat.
pedig pont ezekkel a nasikkal szoktatod hozza az allando cukor eveshez.
a muzlit mar nem is emlitem kulon.
Egyszer mindenképpen megismeri az édességek ízét, elkerülni nem lehet, nem is kell, hiszen finom.
De akkor már inkább egyen házi sütit a nagymamánál, mint csokit meg cukorkát. Az én fiam most lesz 2 éves, és eddig mindenki tiszteletben tartotta, hogy a csoki és a cukor nem ajándék (ha adtak, megnézegette, de mivel nem tudta, mi az, letette, én meg szépen elsüllyesztettem). Viszont most 2 év után szerintem már nem lehet megúszni majd a Mikulást és társait.
Nem kap viszont semmi nasit. 5x eszik egy nap, nem is kéri.
Pedig 90 %-ban az az oka. 3 év alatt még a tejfogak sem használódnak el normál étkezés mellett.
Én egyáltalán nem vagyok édesség ellenes. Napi 1 csoki, keksz, túrórudi, fagyi és társai szerintem belefér.
Nekem mondjuk pont jóevő gyerekem van, aki szinte mindent megeszik. És ha kér csokit, kezébe nyomok egy műzliszeletet és azzal is teljesen jól elvan. A gyümölcsért meg egyenesen ölni tudna.
Szóval ezzel az egyensúllyal nekem személyszerint nincs gondom.
Az már furábban veszi ki magát, mikor egy alig 3 éves gyereknek ki vannak rohadva a fogai. De az nem biztos, hogy a túlzott édesség fogyasztás oka..
Sziasztok!
Szerintem meg minden hiába...
A lányomnak 2 éves koráig nem adtm édességet. Amint elkezdett játszóterezni, bölcsi stb., az emberek megismertették egy csomó olyan édességgel,amit én pl. sosem adtam volna. A nagyszülők szintén. Egyél kislányom, sütikét, csokit, akkor jött a Mikulás és társai,ömlött befelé az édesség...Én meg csak szélmalomharcoltam...Most ott tartunk,hogy vacsi után vagy ebéd után megehet valami apróságot.De volt olyan időszak,hogy reggel a jó reggelt mondat után a kérek valami édességet volt a következő...
De hogy árnyaljam a témát,a teljes édességmegvonás sem jó,mert amikor bekerül közösségbe,az az első,hogy valaki megkínálja,és ez sokkolja a szervezetet,olyan hatással van rájuk mint a koffein. És akkor nem tudják,mitől hintázik a csilláron...
az a kilenges, amit mondasz, az nem okoz maradando karosodast, ez igaz.
viszont a gyerek megismeri az edesseg, csokolade , cukorka izet...mit fog ezentul kerni ragcsalnivalot? ropi, csokit vagy repat?
ez a baj. amig a gyerek nem ismeri, nem is vagyik ra. addig orom neki egy alma, egy repa, egy karalabe.
a szulo pedig kezdheti minden heten elorol a nevelest, a harcot, amit eddig elert azt szeretne betartani.
Hogy ez mennyire igaz! Én a családban is azt láttam, hogy a 2., 3. gyerekeknél már lazák a szülők, nem szórakoznak azzal, hogy natúr adják pl. a zöldséget, nem várnak évekig a csokival, és valahogy mindig ezek a gyerekek lesznek, akik már kezdettől sokkal sósabban, illetve cukrosabban esznek mindent. Biztos vagyok benne, hogy van összefüggés.
Mondjuk én a nagyszülők felelősségét annyiban csökkenteném, hogy - hacsak nem élnek együtt a gyerekkel - az a néhány kilengés maradandó kárt nem okozhat, ha a szülő amúgy következetes.
igazabol a szulok kenyelmeert tortenik minden. ahelyett, hogy pl. a gyumolcsoket, zoldseges eteleket natur adnak a gyereknek, megcukrozzak. mert a o, a szulo szereti ugy. a gyerek ha nem ismeri a cukrot, neki a termeszetes iz is izlik.
szoval lehetne ezen valtoztatni, de elobb a szuloknek kell valtozniuk. na ja..es persze a nagyszuloknek leginkabb.
tisztelet a kivetelnek.
"Feszültségeket okozhat a családban, hogy az ismerősök, rokonok édességet hoznak a gyereknek. Az ilyen esetekben egy udvarias kéréssel elsimíthatjuk a konfliktust, ha elmondjuk, hogy nem adunk édességet a gyereknek, és inkább gyümölccsel vagy játékkal lepjék meg. Egy mesekönyv vagy egy kirakós sokkal nagyobb és hosszabban tartó örömforrás lehet."
Ez a lényeg: meg kell tanulni máshogyan kifejezni a szeretetet, mint etetéssel.
ez most hogy kapcsolodott a cikkhez?
edessegekrol volt szo. kisgyerekekrol es nem kutyakrol.