Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távol a szülőktől
Létrehozva: 2013. július 9. 08:54
A vidéki nagymama ideális megoldás lehet a nyári szünet idején - de vajon hány éves kortól lehet elengedni a gyereket anya nélkül, és mit tehetünk, hogy tényleg jó emlékekkel jöjjön haza a gyerek a nagyitól?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
Ez teljesen érthető.
Anyukámat én sem kérdezgetném, mit ad nekik, mert teljesen megbízom benne. Ha már megkérdezte az édesség témát, akkor megmondom, mit gondolok.
Anyósnál pedig mindig jut balta / öngyújtó / gyertya / csokis jégkrém a mogyoróallergiásnak és hasonlók...
Múltkor jött velünk Állatkertbe, én elvittem az akkor kicsit megszoptatni, ő bevitte a 2 évest és és 3 és fél évest az állatsimogatóba, csokis kekszet nyomott a kezükbe. Mire visszaértem, a férjem ott vígasztalta a 2 bőgő kiskölyköt, egyik vérző árccal, amiért nekikugrott az összes kecske a kekszért.
Mindig jut valami...
Én teljesen megértelek.
A mindent szabad kategória nekem is meredek lenne, főleg a baltás verzió.
Leírom, konkrétan mire gondoltam.
Amikor a fiam egy éves múlt, heti két nap dolgoztam, pár órában, addig az apai nagyszülők vigyáztak rá.
Etették, altatták, játszottak vele.
Az elején, amikor otthagytam mindig sírt. Apósom valami kekszfélét talált, amit mindig ilyenkor adott neki. A gyerek szerette, örült neki, egy idő után nem sírt, amikor otthagytam. (nyilván nem csak a keksz miatt :-))
Én előtte ilyesmit nem adtam a gyereknek, de eszembe nem jutott emiatt szólni.
Más.
5 éves volt, amikor három hetes külföldi továbbképzésre kellett mennem. Apai nagyszülők már nem éltek, anyukámhoz vittem (ők távolabb élnek).
Rá két évre megintcsak munkahelyi elfoglaltság miatt elvitték két hétre, ráadásul másnapra himlős lett (tehát ha itt marad, nagy gondban lettem volna).
Megmondom őszitén, nem kérdeztem és nem is érdekelt, hogy adnak-e neki csokit vagy sem, vagy mennyi fagyit kap naponta. A fontossági sorrendben ezek a dolgok nagyon hátul vannak, nem 2-3 hét dönti el. Itthon úgyis én döntöm el, mit esznek és mennyit.
A legfontosabb számomra az, hogy az egészségére, testi épségére vigyázzanak, szeressék, és akkor nincs gond.
Nem vagyok ezért rosszban anyóssal, csak nem hagyom ott a gyerekeket, és nem csak a pár szem cukorka miatt...
Ő megmondta, hogy a mamánál mindent szabad, és így is tesz.
Múltkor a 4 évesemnek mondtam, hogy tegye le a baltát. Közölte, hogy az nem is balta, hanem fokos, és a mama adta.
Nekem is 3 gyerekem van, de hasonlóak a szabályok, mint amikor csak egy volt, és mind a 3-ra ugyanazok a szabályok vonatkoznak.
Esznek édességet, én a jelenlegihez képest még limitálnám is egy kicsit a mennyiséget...
Múltkor Anyukám ment értük az oviba, és kérdezte, hogy vihet-e nekik vajkaramellát.
Mondtam neki, hogy ha ez élete vágya, akkor vigyen, de jobban örülnék, ha az amúgy is útba eső piacról vinne egy kis almát, banánt, málnát.
Azt mondta, hogy egyetért, visz nekik gyümölcsöt.
Annak is örültek.
A fontos dolgokat tartom szem előtt.
Úgyis tudják, mi a szokás nálunk, 1-2 szem cukorka (ez csak példa) miatt nem fogok esetlegesen zátonyra vinni egy kapcsolatot, ha a föbb dolgokban megbízható a másik fél és lehet rá számítani.
Az évek során én magam is változtam.
Az elsővel még másként vélekedtem, más szabályok voltak, mint most a hárommal.
Amikor csak egy volt, megtehettem, hogy se csoki, se fagyi, se sütemény, de ezt vajon most hogy tiltsam meg a kicsitől, amikor a tesói eszik?
Teljesen jó és arányos a felállás, mindkét szülőnek 3-3 saját gyereke van, miközben négyet nevelnek.:-))
Jobb ez így, mintha csak az egyik fél vinne gyereket az új kapcsolatba.
Nekem van egy pár, én akkor a macerásabb fajta vagyok. :-)
De szerintem nem durva kérések...
Mi azt valljuk, annál jobb egy gyereknek, minél többen szeretik őt.
Én is rendszeresen vagyok kettesben az 5 és fél évesemmel és a kicsivel is, amíg a nagyobb oviban van. Látom rajtuk, hogy jó érzés, hogy csak rájuk tudok figyelni, csak velük foglalkozom.
Így van.
Lányom szokott néha külön lenni vele, csak ketten mennek valahová pl.
Addig apa vigyáz a kicsire, nekik meg az a jó:-)
Kicsit bonyolult a helyzet, mert van a képben egy nagyobb fiú is, 6,5 éves, aki az apa fia, a nagylány meg a lányom lánya, van egy közös pici lány, és most jön a harmadik (negyedik:-)).
A kisfiú ugyan nem vérszerinti unokám, de már háromszor ő is aludt nálam a nagylánnyal, nagyon jóban vannak ők ketten. Ők is. De az ő nagymamájánál is volt már az én unokám, a nevelőapjával:-)) Hát ha már így alakult, legalább mindenki szeret mindenkit:-)))
Mi azt valljuk, annál jobb egy gyereknek, minél többen szeretik őt.
Nálunk esélytelen. :-)
Nagyfiam (7 éves lesz) kitalálta, hogy Apával kettesben akar moziba menni, mint az ovis egyke haverja. Mondtam neki, hogy OK, foglalhatjuk is a neten a jegyet, Sammy jó lesz-e.
Mondta, hogy jó, de a Gergőnek is vegyek jegyet. :-)
Máskor meg a kicsi aludt, Anyukám nálunk volt. Mondtam a nagyoknak, hogy lépjünk le vásárolni, legalább nyugi lesz, itthon hagyjuk a kis bajkeverőt.
Erre leszavazták, hogy várjuk meg Ákost, míg felkel, ő is biztos szeretne jönni. :-)
Ilyen jellegű kéréseim nincsenek, nem is voltak.
Nekem egy gyerekem volt, furcsa megszokni, hogy többre kell figyelni egyszerre:-)
Látod, most Te mondtad ki.
Múltkor konkrétan erre a tapasztalásra gondoltam, amikor egy gyerek kontra több gyerekről írtam.
Megtapasztalja az egygyerekes szülő is a gyermeknevelést, de azt nem, milyen egyszerre több gyerekkel logisztikázni az életet.
Én pl. rohadtul utálom a cukorkázást. Volt rá példa, hogy a Mentost a kékülő szájú gyerekből úgy vertem ki, hogy jött az ebéd is.
Nem engedem, és passz. Tetszik, nem tetszik, ez van.
Erre anyós hozza a Mentost. Mondom neki, hogy köszönjük, de ezt nem engedem.
Erre kikerül és odaadja férjemnek. Mondtam neki, hogy ki fogom dobni a kukába.
Erre eltette.
Szerinted ha ott hagynám a gyerekeket, mennyire tartana be bármilyen kérésemet is? Úgy sem tartja be, ha ott vagyok...
A nagy már 5,5 éves, édes nagylány. Vele már annyira nincs semmi gond. Csak én jobb szeretem, ha csak rá tudok figyelni, vele foglalkozni, nagyon jó vele beszélgetni.
És ez ugyanennyire jó vagy még jobb a nagylánynak, mert nagyon nagy szüksége van a gyerekeknek a kitüntetett figyelemre.
Ahol több kisgyerek is van, nem mindig egyszerű megoldani, hogy rendszeresen csak egy gyerekkel legyen egy szülő.
Vizsgáld felül, Anyu is "elbánik" a 3-mal, pedig én is egyke voltam. :-)
Ráadásul enyémek olyanok, mint a kölyökkutyák, csak együtt közlekedik a 3, nem lehet leválasztani róluk 1-et sem...
Igen, ez így van, ha jó a viszony az anya-lánya, anyós-menye között, fel sem merül, hogy csakazértse.
Ha elég értelmes az ember, belátja, hogy sok minden változott az évek során.
Hiába mondjuk, hogy mi is felnőttünk autósülés nélkül, nem volt ennyi autó, pláne ilyen gyors autók.
Déli napon megégni vagy napszúrást kapni régen sem volt kívánatos.
Ne kenje be, de akkor ne vigye ki 4-ig.
És ez tényleg nem az a kategória, hogy kaphat-e csokit vagy sem vagy többet tévézhet, mint otthon.
Szerencsére ilyen jellegű dolgokban a családomban nem volt probléma, szeretjük és tiszteljük annyira egymást, hogy elfogadjuk és betartjuk a másik kívánságait.
:-)
De már azt is mondtam neki, kettőnél többre nem vigyázok egyszerre. De lehet, ezt is felül fogom vizsgálni egyszer:-)
A nagy már 5,5 éves, édes nagylány. Vele már annyira nincs semmi gond. Csak én jobb szeretem, ha csak rá tudok figyelni, vele foglalkozni, nagyon jó vele beszélgetni. Nekem egy gyerekem volt, furcsa megszokni, hogy többre kell figyelni egyszerre:-)
Te Tiszta Anyukám vagy! :-)
Ő is így vigyáz a "kölkeimre"!
Szerintem jobb az olyan, aki közli, hogy nem keni be, legalább tudom, mire számítsak, ha mégis ott találom hagyni a gyereket. Legalább nyílt lapokkal játszik. :-)
Nem is biztos, hogy ennek az a lényege, hogy akkor/most, hanem az, hogy ÉN így szeretném csinálni, mások a nevelési elveim.
És nem azért kell ehhez alkalmazkodnia, mert én okosabb vagyok, vagy haladóbb elveket vallok gyereknevelés terén, hanem azért, mert az ÉN gyerekemről van szó.
Hát én nem merném jó szívvel rábízni olyan nagyszülőre a gyereket, aki nyíltan mondja, hogy nem keni be pl. Nem mindig kell komplett használati utasítás, de nagy vonalakban azért igen.
És rengeteg szülő is van, aki simán veszélyezteti a gyerekét. Nem köti be, pl. Inkább apák. De nagyszülőből is sok makacs, jobban tudó, stb van.
Én ott aludtam a kicsikkel a múltkor a lányoméknál (nekik átengedtem az én lakásomat a kimenőre:-)), a kicsi még csak 14 hónapos volt, éjszaka ébred időnként, és én kértem használati utasítást, le is írta nekem a lányom:-)), kb. mit hánykor hogyan eszik, alszik, stb, nekem is sokkal könnyebb volt nagyvonalakban aszerint kezelni, minthogy én kezdjek el ötletelni, mit adjak enni, mikor aludjon napközben, stb. Nem is volt semmi gond, éjszaka háromszor felébredt, és rögtön visszaaludt, fel sem kellett kelnem (pedig vigyázzban aludtam, hogy rohanjak hozzá, ha sír:-))).
Egyrészt máshogy megy manapság, másrészt én is régen neveltem már pici gyereket. Nem vagyok olyan beképzelt, hogy azt higgyem, én csináltam jól. És ami a lényeg: nem az én gyerekem.
szóról szóra egyetértek!
Mondjuk szerintem az se szégyellnivaló, sőt, kifejezetten előnyére írható egy nagyinak, ha ki meri mondani, hogy elfelejtette már, hogy hány hónapos korban mi adható egy gyereknek (én is elfelejtettem már egy csomó minden ilyen részletet, pedig még csak nyolc éves a gyerekem), de ha nem is felejtette volna el, biztosan változott is azóta pár dolog, talán éppen orvosi kutatások alapján, szóval nemhogy elfogad, de kér "használati útmutatót", ha szívesen vigyáz rá. Sőt, én azt is sokkal tisztességesebbnek tartom, ha azt mondja, ne haragudj, de nem az én idegeimnek való egy ilyen totyogó, majd hozd, ha nagyobb lesz, nem pedig ilyen kerülőutakon veri ki a biztosítékot, hogy nehogy rábízzák legközelebb. Nekem anyámban legalább ennyi őszinteség megvolt, hogy amíg pici volt a lányom, közölte, hogy ő már nem fog pelenkázni, nem fogja újratanulni, mikor mit kéne neki adni, és igazából fogalma se lenne, mit csináljon vele, ha sírna, szóval amíg négy-öt éves lesz, addig ne hagyjam nála a gyereket a felügyeletem nélkül. Most meg már, nyolcévesen, szívesen vigyáz rá néhány órát is, mivel már nagyon sok dologban önálló, mindent megeszik/megehet, szófogadó gyerek. Nem volt könnyű kisebb korában abszolúte nagyszülői segítség nélkül, de tisztességesebbnek éreztem, mint azt a nagyit, aki merevséggel éri el ugyanezt, sőt, netán még hisztizik is néha, hogy miért nem bízzák rá az unokát...
" Félelmetes, hogy egyes nőivarúakból mennyire kifelejtették az anyai ösztönt..." Óh, te boldogtalan!. Ha Te ilyeneken kiakadsz, nem tudom, mit szólnál azokhoz a dolgokhoz, amiket én tudnék mesélni neked a szüleimről. Nálunk ridegtartás volt és fehér terror. És még büszkék is voltak rá. Na persze nem célom, hogy bárkit is megdöbbentsek, úgy hogy inkább nem írok semmit. Igaz vannak olyan dolgok, amiket épelméjű ember el sem hinne. Én sem, ha nem velem történt volna.
Ja, csak zárójelben jegyzem meg, hogy igazad van, egyetértek veled. Annak ellenére, hogy nincs gyerekem. Talán jobb is. Mert fogalmam sincs, honnan meríteném a jó példát a gyerekneveléshez. Ugyanis olyan szülő nem szeretnék lenni, mint amilyenek nekem voltak. Annál még az is hasznosabb, ha inkább felakasztom magam.
Számomra az elég furcsa, ha a nagyszülő annyira rugalmatlan, hogy nem bírja belátni, hogy amióta ő gyereket nevelt, esetleg sok minden változott és nem minden volt jó úgy, ahogy csinálták annak idején.
És inkább unokák nélkül marad, de juszt sem enged a merevségéből.
Ja, és nem a hány túrórudi, meg hány rajzfilmet nézhet kategóriáról beszélek.
Meg arról sem, hogy hány órakor van az ebéd meg a vacsora.
Tehát aki mondjuk a gyerekkel egy légtérben is dohányzik, mondván, hogy ez régen sem volt baj, nem hajlandó beötni a gyereket az autóban, déli tűző napra is kiviszi, nem hajlandó naptejjel bekenni, nos ez nálam kimeríti a kiskorú veszélyeztetése kategóriát.
Akkor inkább tényleg el sem vigye.
Mert ez nem azzal egyenértékű, hogy rohangáló kisfiúknak a fenekére csap egyet.
Számomra ez olyan, mintha diétázó beteg nagyszülőnek főznék, és direkt olyan ételeket, ami árt, ami káros, amit nem szabad, mondván, hogy régen is ezt ette.