Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Látom nem én vagyok az egyetlen, aki duplán osztja meg a posztját.
Az ismerősöm, a webnode-dal hozta létre az esküvői tájékoztató oldalát, meg akartam itt is osztani, de a barátnőm nem járult hozzá, végül is megértem az érvelését.
De közben milyen viták folynak itt ezen a fórumon!
Mulatós és puccos lagziban a világ egyetlen táján sem érezném jól magamat.
Egy hónap múlva a férjem unokatestvére nősül. Ott biztos jól fogom érezni magamat, mert egy sima 25 fős vacsora lesz, ahol az emberek EGYMÁSSAL lesznek elfoglalva és nem az idétlen cirkusszal/műsorral. Senki nem fog részegen, izzadtan és büdösen b...sztatni, hogy táncoljak vele és örüljek annak, hogy rángat ide-oda.
De már korábban is említettem: attól mert én nem szeretem az esküvőket, más még szeretheti. A saját véleményemet írtam le.
A munkahelyemen meg valszeg az volt a probléma, hogy egyik kolléga se volt odáig a puccos lagziért, azért meg különösen nem, hogy a csajszi a munkaideje nagy részét azzal töltötte, hogy az internetet bújta (gondolom az nlc-t is) a hülyébbnél hülyébb és puccosabbnál puccosabb ötletekért, amiért nekünk lelkesedni kellett volna. A legröhejesebb az volt, amikor azért lépett le korábban, hogy elmenjen a templomba kipróbálni a BEVONULÁST. Mindezt januárban, amikor augusztusban volt az esküvő. Érdekes, nekem nem volt bevonulási próbám, mégis eltaláltunk a férjemmel az oltárig. Ráadásul a fiúja el sem tudott jönni, így egyedül kellett (vagy jobb híjján a pappal) a bevonulást próbálnia. Na, ez volt nálam a közröhej kategória.
Na látod, egészen pontosan erről beszélek én is. De ahhoz, hogy ez legyen "életed legszebb napja" (bár ez mindig relatív, nekem pl. a gyerekeim születése volt életem legszebb napja) nem kell az a sok cirkusz és az értelmetlen felhajtás, amit ma gerjesztenek - többek között - ezek a cikkek.
Ráadásul - ahogy már írtam - attól mert a menyasszony "élete legszebb és legfontosabb napját" éli meg, még a násznép nem biztos, hogy ugyanígy érez. Az esküvőnek tartalma kellene, hogy legyen, nem csak külsősége.
Ha valaki igy erez akkor az emlitett sok eskuvobol a 2. utan mar nem kellett volna odamenni.
En nagyon kedveltem a videki eskuvoket, ott volt vofely de nem voltak durva dolgok,csak humoros versikek stb.
En a magam reszerol ugy ertettem a legszebb napot (9 en voltunk osszesen az eskuvon magunkkal egyutt), hogy enyem lett hivatalosan is vagy egymase lettunk azzal akit mindenkinel jobban szeretek a vilagon.
Talan ezert a 'legszebb meg legemlekezetesebb nap" aki igy erzi.
Nem erdemes ervelni olyanokkal akik fel ora utan torlik magukat. ez nalam mindig onmagaert beszel.
egyebkent meg szerintem pont ez volt az ertelme a hszolasanak.
Na de a munkahelyeteken nem a menyasszonnyal volt a problema, hanem rajtad kivul a tobbi kollegaval.
Milyen munkatarsak azok, akik meg sem kerdezik a tarsuktol, hogy milyen volt az eskuvoje, aki egy evig tudatosan keszult ra? Hiszen gondolom, hogy mindenki tudott rola kozuletek. Fuggetlenul attol, hogy kaptak-e meghivot, vagy sem.
Voltam mon. jo nagy videki lagziba. A kolleganonk, aki videken lakott ment ferjhez, meghivott mindnyajunkat.
A kovetkezo heten egyik kedvenc temank az eskuvoje volt. Volt olyan is, aki tul sokat ivott, soha nem emlitette senki sem. Ez szinte minden eskuvon elofordul, hogy valaki tul issza magast valamiert.
Gondolom, hogy miert raz ki teged a hideg az eskuvo szotol. De ez nem altalanois, hidd el. SZerintem inkabb ritka. Megcsomolhettel attol a tarsasagtol, akikkel eskuvore jartal. Ezek altalaban ismerosok, rokonok lehettek. Kar.
Igy egesz maskepp latod a kepet az eskuvorol, a tervezesrol.
Olvastam a topiknyitot, semmi kulonoset nem latok benne. Normalis keszulodes es tanacsok egy eskuvohoz.
Amit viszont nem latok, az a jelenlegi anyagi helyzet, hogy mi mennyibe kerul most mon.
Ugy erzem, hogy az itteni olasz eskuvoket elvezned.
Minden pillanata kitunoen megtervezett, a menyasszonyrol es a volegenyrol szol,a legtermeszetesebben ami ilyenkor vele jar, a hatterbe szorult igen jokedvu, oromokben gazdag rokonsaggal, ismerosokkel.
Erdekesen irsz.
Kiutest kapsz attol, ha valaki ugy indul a hazassagaba, hogy ez az elete legszebb napja, vagy ez a nagy nap az eleteben.
Miert?
Hiszen minden no, aki ferjhez megy, az fuggetlenul attol, hogy mennyibe kerul, az bizony lehet az o napja, lehet az o alma meg attol is fuggetlenul, hogy elvalnal e utjaik rovid idon belul, vagy sem. Mert az bizony kiszamithatatlan.
Nekem inkabb az a furcsa, ha valaki, aki ferjhez megy, vagy megnosul, az nem ismeri fel annyira a kapcsolatukat, ami ugy vegzodik, higy rovid ido alatt vege lesz a hazassaguknak.
A legaranyosabb pedig ez:
"A férfiak nagy többsége egyébként sem szereti azt a hisztérikás felhajtást, amit a mai menyasszony jelöltek produkálnak (többek között ezért sem akarnak olyan nagyon házasodni manapság - tapasztalatból mondom). "
A feneket, ott mas lehet a problema.
Milyen hiszterika az, ha tervezett az eskuvo? 
Meg felhajtas? 
Hiszen ugy, mint nalatok, kettotokjon mult a tervezes.
Van olyan ferfi, aki azt mondja a menyasszonyanak, hogy tervezze o az egeszet, ha segitseg kell tole, csak akkor szoljon. A ferfiak egyebkent szeretik a meglepetest. Legalabb is felenk.
Na nekem általános félelmem volt a menyasszonytánc. Voltam olyan paraszt lagzin, ahol órákon át forgatták a nyomorult, vörös fejű arát. Én kidobtam volna a taccsot.
Nem tudom végül mennyi pénzt táncolt össze, de nézni is rossz volt.
Ügyesebb kivitelben (másik esküvőn) egyszerre 4-5 embert engedtek hozzá egy körtáncba, és pár kör után már cserélték is a következő ötre. Aki még akart forogni vele, az fizethette a következő kört. Így nem volt esély a már túl vidám vendégeknek a túlkapásra.
... vagy porzott az egész sátor, hogy a sütemények, sült húsok teteje szürke lett... és még tudnám sorolni az átélt élményeket.
Voltam olyan sátoros esküvőn, ahol tudták, hogy a násznép nincs eleresztve pénzzel, így pénz nélküli menyasszonytáncot tartottak. Még így is a 100 fős násznépből talán 10 ember táncolt a menyasszonnyal. Tök ciki volt az egész.
Én az ereszd el a hajam hangulatot soha nem szerettem, a mulatós lagzit sem, így nekem kínszenvedés volt. Pár éve, amikor a barátnőm férjhez ment, hosszú idejébe telt, amíg rá tudott beszélni, hogy menjek el az esküvőjére.
De nyilván mindenki más, attól, hogy én nem szeretem a mulatást, más még szeretheti, csak ne várja el tőlem, hogy odáig legyek.
Nálunk olyan szinten nem volt felhajtás, hogy apósom, akinek a "nagy napon" egy rendezvényt kellett volna megnyitnia máshol, meg is kérdezte, hogy akkor jövő héten tényleg lesz-e esküvő, mert akkor áttestálja másra a megnyitót :-)
Ezekre a falusi esküvőkre én is emlékszem boldogult gyermekkoromból. A csúcs a sátorban rendezett volt, amikor az esővíz a homokot sárrá változtatta, úgy hogy a végény dagonyáztunk benne.
Egyébként összességében szép emlékeim vannak. Valahogy ezek a dolgok (részeg, félrészeg vendégek leizzadva, néha magukból kivetkőzve, ereszd el a hajam hangulat) valahogy hozzátartoztak a hangulathoz.
És itt igazolódik be, amit eddig is mondtunk: a házasság minősége nem az esküvői felhajtástól függ.
Nekem is volt egy kolléganőm, aki egy éven keresztül szervezte az esküvőjét. Mindent pontosan eltervezett, az esküvő előtti napon éjfélkor ért haza (utolsó simítások okán) és reggel 6-ra jött hozzá a fodrász, majd a többi felhajtás következett.
Megvolt a nagy nap és az egész irodában (annak ellenére, hogy mi voltunk a legkevésbé jó viszonyban) én voltam az egyetlen, aki megkérdezte, hogy hogy sikerült a "nagy nap". Csalódva mesélte, hogy sokminden nem úgy történt, ahogy szerette volna, ráadásul senki nem kíváncsi az 500 képes esküvői leporellójukra. (én voltam az egyetlen, akit érdekelt)
Engem is kiráz a hideg már az esküvő szótól is. Kb 14 éves koromtól majd 15 éven keresztül minden évben legalább 2 esküvőre kellett mennem. Jó kis vidéki lagzik voltak nagyrészt. Minősíteni nem akarom őket, mert nyilván mindenki olyat szervez, amilyet tud, illetve amilyenre lehetősége van (kultúrház, tornaterem stb.) Én sem iszom alkoholt egyáltalán, ehhez képest egyfolytában rángattak a részeg rokonok, hogy menjek táncolni velük. Bűzlöttek az izzadtságtól és a piától. Én meg vágjak ehhez jóképet.
Igen, asszem ez is olyan téma, hogy vagy nagyon sokat fizetsz egy kiváló emberért, vagy inkább ne...
de ilyen a zenész is (inkább CD, mint Mulatós Ödön Batyufalváról).
Erről nem akartam beszélni. Nincs unalmasabb, mint más esküvője
Persze nagyon sokan vannak, akik szeretik, de én egyrészt nem iszom, ami azért hátráltat az éjféli dúvadkodásban, másrészt nem szórakoztat a mulatós, ahol együtt vonatozik a násznép.
de a lényeg, hogy mindenki a sajátját élvezze. Mert ha csalódottan jönnek ki belőle az tényleg gáz.
nem is tudom hol olvastam, ahol a menyasszony még blogot is írt az előkészületekről, szegény egy éven át szervezett, és utána meg leírta, hogy annyira stresszes volt, hogy nem emlékszik az esküvőre, rosszul volt az izgalomtól, és igazából ha mégegyszer ismételhetne, akkor csinálna egy tíz főset. Na őt tényleg sajnáltam.
Na, ezzel totál egyetértek: attól mert a kedves menyasszony el van ájulva a szuper-hiper megszervezett esküvőjétől és lagzijától, a násznépnek még nem kötelező ugyanúgy ájuldozni.
Sőt tovább megyek: attól mert a menyasszony "élete legfontosabb és legnagyobb napja" az esküvője, másnál lehet, hogy ugyanolyan nap, mint az összes többi, de elmegy az ifjú pár vagy az örömszülők kedvéért, bár nem sok kedve van a cirkuszhoz.
Szerintem senki nem kötött bele, megint vihar van a biliben.
van, aki ezt szereti, van, aki azt. A vendégnek, az anyósnak, meg a gazsinak is van véleménye. Székmasni miatt én még nem mentem haza, de sajnos vőfély miatt én is léptem már le, ezt asszem korábban már említettem is.
Amúgy egy 200 fős esküvőn nem lehet mindenkinek megfelelni. De azt gondolom nem is kell. Meg azt is gondolom, hogy ha azért puccos egy esküvő, hogy megmutassam a többieknek, hogy mennyire stílusérzékeny vagyok, akkor vállalnom kell azt is,hogy nem tetszik mindekinek.