Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Így állítsd le a hisztit!
Létrehozva: 2012. november 13. 15:06
Minden hiszti megoldható szép szóval, vagy időnként indokolt, ha eljár a szülő keze? Soltész Kriszta pszichológus szerint a tettlegesség helyett hatásosabbak az empátiára épülő módszerek.
Nők Lapja Café: Így állítsd le a hisztit!
Nők Lapja Café: Így állítsd le a hisztit!
"Szerinted hany eves koraig fer bele a Te nevelesi modszeredbe, a pofon, a fizikai bantalmazas? 25, esetleg 35 vagy siman kaphat akar 45 eves koraban is?"
Nos, az én nagymamém szomszédasszonyának anno, a hetvenes években bizony, még a felnőtt fiai verése is belefért. Együtt élt a nős fiával, és még azt is megverte, ha nem úgy viselkedett, ahogy szerinte kellett volna.
Ha a legényember fia meg későn ért haza, kapott pár ütleget az is. A nagymama, aki a ház hátsóbbik részén lakott, volt, hogy az ablakán engedte be a felnőtt unokáját, mert sajnálta. Na, őt azért nem merte megverni a lánya, "csak" úgy lecseszte, hogy rettegett szegény öregasszony.
Régi, "szép" idők.....
"Nekem annakidején az anyám azzal okozta a legnagyobb fájdalmat, ha nem szólt hozzám."
Bizony, az is igencsak fájó tud lenni. Egyszer egy pszichiáternő nyilatkozta, hogy a kislányt, aki a páciense volt, a szülei egyszerűen levegőnek nézték, mert a vártnál jóval rosszabb érettségi bizonyítványt vitt haza. Ezután nagyritkán ha szóltak is hozzá, csak magázódva, és heteken keresztül csak a legszükségesebbeket. Ekkor került a lányka a kórházba.
A sógornőm nem megverni szokta a gyerekeit, hanem EGYET a fenekükre csap, ha rosszak. Azt is azután, miután már vagy hatszor könyörgött nekik -- érvekkel alátámasztva --, hogy ezt vagy azt ne tegyék.
Egyébként meg szereti a gyerekeit, amíg GYES-en volt, minden egyes ébren töltött percüket velük töltötte.
Szerintem olykor minden szülő elveszti a türelmét. Képzeld, még azok is, akik szeretik a gyereküket. Én csak azokat ítélem el, akik valamilyen eszközt tartanak készenlétben -- bot, fakanál, vasalózsinór --, hogy azzal üssék meg a gyermeket, ha kell, mivel ebben már látok bizonyos tervszerűséget, előre megfontolást.
Jogos, a tanítás, szoktatás is fontos. Nyilván a korának és érdeklődésének megfelelően.
Kivi39: a gyerekek nagy része vonzódik a késekhez, enyém is. Van is készlet: műanyag játék kés vagy 4 féle, persze nem olyan izgi és rendes fém, de gyereknek való él nélkül vagy kettő. Még csak 3 múlt, de már evésnél szépen tudja használni, kis segítséggel már megy a késsel-villával evés, ételdaradolás.
Az rendben van, hogy tanítod és közben vigyázol rá. Én arra írtam, hogy "bátor" dolog, hogy a kezébe adjuk a kést, hogy vágja el magát, 'oszt majd jól megtanulja.
Bár én nem igazán tudom elképzelni egy 1 évesről, hogy biztonságosan meg lehet neki tanítani a kés használatot.
Tanítani kell.
Ha egy évesen lesz először kiváncsi rá, akkor egy évesen. Felügyelettel. Így a kíváncsiság kielégül és fogod közben a kezét. Így megszűnik a settenkedés...
Huh, bátor vagy... Én félnék, hogy esetleg nem csak a kezét vágja el picit, hanem mondjuk egy ütőeret.
Persze az túlzás, hogy iskolás korban sem nyúlhat késhez, de szerintem azért nem is 1 évesen kéne kezdeni.
Anyám minden erőfeszítése ellenére az első áramütést kb 4 évesen kaptam, a másodikat 14 évesen :-DDD Azóta még volt pár, de az már saját felügyelet alatt :-DDDD
Nálunk már mindenki szabadon kezeli az elektromos hálózatot (a legkisebb még nincs 5).
Egy felnőtt el sem tudja képzelni, milyen édes kismalacok vannak a falon... :-DDDD
Viccet félretéve, nyilván az egyéves gyereknek hiába is magyarázod, hogy a konnektor veszélyes terület, úgysem fogja megérteni, felfogni.
Ilyen kis korban még igyekszel elcipelni a veszélyes helyekről, vakdugó stb... Aztán később a szintjének megfelelően elmagyarázod neki, miért is nem egészséges villát dugdosni a konnektroba. Van, aki még ebből sem ért, és bizony előfordulhat az a végső eset is, hogy egy seggrepacsival akadályozol meg egy áramcsapást...
Lényeg, hogy ez az egész téma gyerekfüggő. Én is, más is csak a saját tapasztalataimból tudok/tudunk kiindulni, ami ugye egyedi, minden gyerek másból ért. Van olyan, aki úgy éli le szülőként az életét, hogy soha nem kell "erőszakot" alkalmaznia és eredményes, és van, akinél ez nem jön be. Nyilván a túlzások mindkét oldalon ("liberális" nem nevelem csak könyörgök neki a végtelenségig - és a szíjat hasítok a hátából napi kétszer) elfogadhatatlanok, szerintem ezt itt mindenki így is gondolja. Nagyon ki lett sarkítva a téma.
Nyilván azért reagált így, mert anyuka nem azt tette, amit tennie kellett (és amit te leírtál szépen, hogy te mit tettél volna. Azt csak helyeselni tudom, én is valami hasonlót)
Gondolom - bár nem vagyok süvölvény - ő sem toporzékolt volna addig ott (persze ha anyuka egyáltalán figyelembe veszi őt), amíg az anyuka meg nem pofozza a fiát. Ez a pofonra utaló mondat nekem inkább csak egy jelzésértékű dolognak tűnik, hogy azért valami nevelésféle nem ártana a fiúnak, nem?
Én csak arra az egy gondolatodra reagáltam, nem firtattam tovább.
Biztos vagyok benne, hogy te is hozol szabályokat.
Viszont most, hogy megint szóba hoztad, szerinted aki életében 3-5x ráütött a gyerek kezére, esetleg adott egy pofont, az csak veréssel nevel?
Ugye nem? Az az ember is ugyanúgy állít korlátokat, és azzal nevel, csak itt a téma nagyon le lett sarkítva.
Van még mit tanulnom.
Magyarázd el nekem, mintha én lennék az egy éves.
Szerintem süvölvény is arra írta, hogy szükséges lenne egy pofon, amikor a neveletlen (mert az én olvasatomban az) gyermek süvölvény lányának a szemébe szórta a homokot.
Hasonló példák a közelemben is vannak. Egyik szomszédunk fia és lánya (3 és 5 évesek) elég agresszívek, hisztisek. A szülők nem igazán tudják őket kezelni, én látom a hibákat és azt is, mit és hol rontanak el, a gyerekem hasonló korú az övéikkel, de szerencsére jóval kiegyensúlyozottabb. Eszembe nem jutna mégsem, hogy nevelési tanácsokat osztogassak nekik, vagy hogy erről a témáról egyáltalán beszélgessünk. (Kevés az idejük - kinek nem? - és abban a kis időben sincs a gyerekekhez türelmük leginkább.) Amikor azonban - egy időben - a fiúnak az volt a szórakozása, hogy a gyerekemet csak úgy, minden átmenet nélkül fejbeverte, akár többször is, anyuka és az én szemem láttára, akkor rászóltam a gyerekre. Igaz, nem az első fejbe verésnél, akkor még várta anyuka reakcióit, nem jött, hát a másodiknál már megkértem szépen a gyereket, hogy ezt ne csinálja. Na akkor eszmélt anyuka is, hogy talán ez az ő dolga lenne.
Véleményem az egyébként, hogy gyerekfüggő is a dolog. Nekem jó dolgom van, a gyerekem valóban egy nyugodt, kiegyensúlyozott lélek, amit nem csak a nevelésemnek köszönhetek, hanem nagyrészt a géneknek. De azt hiszem, hogy minden gyerekhez (majd' mindegyikhez) meg lehet találni a kulcsot, és előfordulhat, hogy az a kulcs bizony egy jókor, jó időben jött fenékre csapás. És persze van olyan gyerek, akinél idáig az ember el sem jut és úgy cseperedik fel szépen.
Te lelkitrerrorista! :-D
Egyébként nem. A megoldás anyának egy saller lett volna :-D
Nagyapám szavai jutnak eszembe az elnézésről (b@szod a kecskét és elnézel a két szarva között... a marhája! :-D) Ha visszamész úgy istentuggya mennyi hsz-t valahol ott írtam a "bocsánatkérés" jelenségéről. És azt is írtam (hátha ismétlés folytán megmarad), hogy "éld úgy az életed, hogy ne legyen szükség bocsánatokérésre".
Egy mesét, csokit megvonni ugyanolyan trauma a gyereknek, mint egy pofon. Nagyon csúnya dolog és szégyelld magad! :-DDDD
Nem értünk egyet. :-D
De ez nem baj. Szívesen beszélgetek a témáról és tapasztalásokról, de szerintem ne itt tegyük. Nem ide való téma.
Jaj de szép:
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=18&topicid=302743
Ezt én is így gondolom. A lelki terror sokszor fájóbb, mint a testi. Nyilván nem a "szíjat hasít a hátából" típusú testi erőszakról beszélek.
Nekem annak idején az anyám azzal okozta a legnagyobb fájdalmat, ha nem szólt hozzám. Na akkor tudtam, igazán mérges, rossz fát tettem a tűzre, szerencsére ritkán fordult elő.
A"seggrepacsi", ha jó időben (és nem mindennaposan) fordul elő, szerintem eléri azt a nevelő hatást, aminek szánják. Nyilván a végső eszközök egyike kell legyen kellő okkal, ha mindennapos, csak az agressziót növeli a gyerekben is, azt fogja gondolni, hogy ez a megfelelő megoldás mindenre.
Gyereknevelésben a következetesség az egyik legfontosabb, amit próbálok így-úgy betartani. Ez az egyetlen "elv", amit még betartok abból a sokból, amit még akkor tűztem ki célul, amikor nem volt gyermekem.
Nem olvastam végig a topikot, így bocs, ha ismételtem volna.