Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fel kell dolgozni az abortuszt
Létrehozva: 2012. július 19. 18:07
Rengeteg nő azért nem képes újra teherbe esni, mert lelki síkon nem tudja feldolgozni korábbi abortuszát. Segítség azonban van. Soma mesél.
Nők Lapja Café: El kell engedni az elvetetett magzatot
Nők Lapja Café: El kell engedni az elvetetett magzatot
Tudod, én még tudtam volna szoptatni 1-2 hónapig, de a kisfiam valamiért 6 hónaposan elutasította a mellem. Én ezt hasonlóképpen éltem meg, mint amikor a férjem elutasítja a szeretkezést, vagy a barátnőm nem akar puszit adni.
Persze, mindenki más és más, az én életem nem etalon. Én végig egyedül voltam a terhesség alatt, és a szülés utáni időben is, ezért intenzívebben éltem meg mindent: az örömöt és a bánatot is.
Biztos nem érzelgősködöm annyit, ha azzal kell törődnöm, hogy meg legyen az ebéd főzve, mire a párom hazaér a munkából.
Istenem, ezt a csontot már annyiszor lerágtuk. De már megint idedobták.
Látom, az ügyeletes provokátor is megjelent. Kezdtem bízni benne, hogy esetleg szabin van.
Az eset ma egy hete történt este. A Sors furcsa fintora az, hogy 11 évvel ezelőtt pont ugyan ezen a napon halt meg a 4 éves unokatestvérem. Különös dolog.
A beteg gyerekről meg annyit, hogy van egy halmozottan sérült bátyám. Idén lesz 30 éves. Koraszülött volt a 27-ik hétre született. Az inkubátorban túl sok oxigént kapott, ami miatt megvakult végleg.
Azon kívül nem tud beszélni sem. Képes járni, kézjellel megmutatni az igen-nem-et, szobatiszta és összetettebb utasításokat is megért. A kanalat ugyían nem fogja, bár sztem képes lenne rá, de amúgy önállóan étkezik és egyedül eltalál a WC-re vagy más helységekbe is. Már nem otthon lakik, hanem egy otthonban van Sajósenyén úgy 3 hónapja.
Azért dömtöttünk az otthon mellett, mert már annyira agresszív volt és se éjszaka se nappalunk nem volt, hogy nem bírták a nevelőszüleim.
Az otthonban nagyon jól érzi magát és teljesen megváltozott a viselkedése is. Nyugodt és kiegyensúlyozott lett.
Míg kisgyerek volt nem volt vele nehéz, de ahogy kamaszodni kezdett és felnőtt egyszerűen szólva is nagyon megnehezítette az életünket. Epilepsziás lett, amit gyógyszerekkel kontrolláltak. Antidepresszánst is szed. 24 órás felügyelet. Nevelőapukám 15 évig volt vele otthon ápolásin, mert édesanyánk meghalt. Nehéz volt vele főleg az agresszív viselkedése miatt. Alig tudtunk bárhová is elmenni miatta, mert türelmetlenné vált elég hamar. Nyaralni sem igazán mentünk. Valakinek mindig vele kellett lenni. Éjszaka sokszor nem aludt és mást sem hagyott. Nehéz volt, de a döntés is az otthonról. De ott jobb neki.
Egyvalamit biztosan tudok, hogy én nem tudnám feláldozni a munkám és az életem egy súlyosan fogyatékos gyerek miatt.
Nagyon szeretem az ilyen gyerekeket, de nem szeretném ha ilyen gyerekem születne.
Csatlakozom.
Én egyik természetes életfázisnál sem éreztem szomorúságot. Sőt, inkább megelégedést, hogy ez is bekövetkezett, ahogy kell.
Bevallom, én azt sem értem, miért viselik sokan olyan nehezen, amikor elköltözik a gyerek. Nekem ez is teljesen természetes volt.
Mert te olyan vagy mint egy tükör!
Benned mindenkit megláthatunk!
Te ugye orvos vagy? Egy másik fórumon ilyesmit olvastam, de javíts ki, ha tévedek... Elszomorító, hogy ilyen tudatlan embereket Magyarországon kiengednek az egyetemről diplomával.
Na akkor egy kis korrepetálás:
1. Az embrió kb 7-10 nappal a megtermékenyülés után beágyazódik. Ismétlem: 7-10 nap, nem 2-3 hét. Tehát amit ő írt (gondolom a megtermékenyüléstől számolta a 2,5 hetet), az egy az egyben hülyeség. A szedercsíra állapot meg eleve nevetséges (szedercsíra állapot kb 2-3 nappal a fogantatás után van).
2. "ket okbol nem agyazodik be: vagy ö beteg, vagy a befogado nyalkahartya."
Ez is úgy tűnik nekem, mintha valamit hallottál volna fél füllel, aztán tudományos tényként adod itt elő a kiszínezett félinformációt. A nyálkahártya "betegsége" alatt gondolom azt érted, amikor progeszteron hiány következtében lelökődik a nyálkahártya, vele együtt az embrió is. Na most ezen nagyon könnyen lehet segíteni, mégpedig progeszteron pótlással. (tudom miről beszélek, mert én vagyok az élő példa rá. mindkét terhességemnél elkezdett leválni a nyálkahártya, először el is ment a baba, másodszorra kaptam hormonpótlást, aminek az eredménye egy 5 hónapos egészséges kisfiú)
pedig amit mondtak, igaz. a sejt (nem szedercsira, de nem is magzat!) ket okbol nem agyazodik be: vagy ö beteg, vagy a befogado nyalkahartya. ergo, ha nem most, levalt volna kesöbb. amikor mar valoban magzat, esetleg mar fajdalmat is erzö magzat.
es igen, VAN az a betegseg, amikor embertelenseg megszülni egy beteg magzatot. ne csak azt nezd, TE mit erzel, azt is gondold at, mit szenved egy elettel nem összeegyeztethetö betegsegtöl egy kisgyermek nyomorult kis eletenek 1-2 eve alatt, amig meg nem hal... TE nem szeretned - talan - kevesbe - ö viszont garantaltan szenvedne. NAGYON szenvedne. ezt kivannad neki? tenyleg szeretet ez? vagy önzes?
nagyon szomoru, ha ez törtenik. elhiszem, hoyg fajdalmadban vagdalkoztal. termeszetes. de legalabb utolag gondolkozz el az utolso par kerdesen.
Megfogadtam, hogy nem írok többet ilyen fórumba, de basszus nem birom ki.
2,5 hetes "SZEDERCSÍRA?
Kicsit nézz már utána a dolgoknak, ha már biológia órán nem figyeltél általánosban...
Még valami. Ne mondjátok már azt vígaszképpen annak, aki elvetélt, hogy biztosan beteg lett volna... Ez egyrészt nem igaz, másrészt ebben semmi vígasztaló nincsen. Amikor az én babám ment el, nekem is mindenki ezzel jött, és tudtam volna mindenkit szájba rúgni amiért ezzel próbál vígasztalni. Na és ha beteg lett volna? Akkor kevésbé kár érte? Akkor kevésbé szeretném? Biztosan sokan igennel válaszolnának erre, én nem.
Neked bizti.
Velem kapcsolatba meg essen már le a tantusz:
Nem iszom:)
Ez nem mostanában volt, hanem 15 évvel ezelőtt. 4 napot késett a menszeszem, ami nálam elég ritkaságszámba ment, és ilyenkor aztán dőlt belőlem rendesen. Ezúttal pedig éppenhogycsak pecsételgetett. Viszont enyhén fájt a derekam, és iszonyatosan hasogatott a szemem. (Ilyenek sem történtek velem menszesz alatt korábban soha.) 3. nap egy nagyobbfajta rög jött ki belőlem, majd röviddel később egy picivel több vér is. Közelebbről is megvizsgáltam a "rög"-öt, és egy szabálytalan formájú, szilvalekvárszerű valamit láttam. Mivel felfázva nem éreztem magam, hormonzavarnak könyveltem el a dolgot.
Kiszámoltam, a következő menszesznek mikor kell megjönnie. Hát, nem jött. Akkor mégiscsak terhes vagyok, gondoltam. De nőgyógyászhoz csak akkor akartam fordulni, amikor másodszor is kimarad. (Az 1. babámnál is így tettem.) Már megvolt a nap, hogy mikor megyek a dokihoz, és előző nap elkezdtem vérezni. Nem volt az erős, mégis felmerült bennem, hogy kihívom a mentőt, mert kezdődő vetélésnek véltem, és gondoltam, a kórházban talán le tudják állítani. Végül másnap saját lábamon mentem be az SZTK-ba, ahol a kézi vizsgálat alapján missed abortusra (a terhességi kornál jóval kisebb méhem miatt) gyanakodtak, de az alapos ultrahangos vizsgálat kiderítette, hogy nem vagyok terhes. Viszont a doki szerint lehet, hogy az voltam. Ekkor jutott eszembe az eset a vécébe pottyant szedercsírával.
Az ember persze, hogy gyakrabban beleéli magát, hogy anya lesz, mint ahányszor tényleg megtörténik, ebben nincs semmi furcsa. Én legszívesebben minden 1,5-2 évben szülnék egy gyereket.
Nem rég jöhetett vissza szabiról, mert múlt hétig csönd volt. Lehetett is fórumozni.
Össze kéne kötni a némettel.
Be vagy rúgva, b+?
Az ilyen pondrókat miért nem tiltják ki?
Rég ismerem, kedves számomra!
Bár nem igazán tudom eldönteni, hogy a zárt osztályról netezik, vagy van olyan férfi, aki finanszírozza a költségeit?!
Mert kell, hogy valaki etesse és fizesse net-et, bár lehet ez maga az nlc.
A látogatottság az egytizedére esett vissza.
Jó tudom, nem tudok főzni és a házimunka sem menne nekem.
De úgy gondoltam, most karitatív dolgokra is költök.
Még az is előfordulhat, hogy belém szeretsz?????????!!!!!!!!!!!!!!!!!
Roxybaby, én sem közvetlenül a szülés után éreztem a szomorúságot. Akkor csak megnyugvást, hogy végetértek a szenvedéseim. Kb. 3 hetes volt a pici fiam, amikor be kellett jönnöm a városba valami ruhaneműt vásárolni, és megláttam egy gyönyörűszép ruhába öltözött kismamát, akkor kapott el ez az érzés. Meg amikor buszra kellett fölszállnom, és megszoktam, hogy összefogom magamon a kabátot, nehogy leszakadjon róla a megfeszült gomb, és már nem volt miért összefogni.
Nyugodalmas 5 hetet, és könnyű szülést kívánok! Választottál-e már módszert?
Neked bizti:DDD-mint látható:)
Persze!
Ő egy nő aki nagyon sokat dolgozik, de jó férje van, aki a napi 8-10 órás kemény munka után is, mos, főz, vasal, takarít, mindent megtesz szíve hölgye kívánsága szerint!
Ezt jól félreolvastad. A szomorúságot a szülés UTÁN éreztem, valahogy kiüresedettnek éreztem magam. Pláne, ha nagyhasú kismamákat láttam. De csak kb. 2 hét volt az egész.
Ugyanez a fajta szomorúság fogott el a szoptatás befejezése után is. Már nem kell a véremmel táplálnom a gyermekemet, és a tejemre sem tart már igényt.
De hát, annyi gond és öröm van az életben, hogy az ember hamar elfelejtkezik az efféle dolgokról. Nem érünk rá reggeltől estig analizálni az érzéseinket.
Érdekes, én sosem gondoltam arra, mennyi idős lenne, mit csinálna. Mert nem gondoltam rá "babaként". Egyikre sem. Régebben ez nem így ment, manapság annyira korán tudomást szereznek a létéről, olyan korán látják uh-n, hogy hamar beleélik magukat, és rögtön babaként kezelik. Nem biztos, hogy ez jobb.
No, azért én is megsirattam az első terhességemet.
Én közeledem hozzád, te meg visszautasító vagy?
Varázsgombás omlett volt az ebéd? Vagy a vacsora?
Miiii?????? Van férje???? És dolgoziiik???????
Én ezt nem hiszem el!!!!
Figyike: egy reg-en nem egyszerűbb?-most megint 3 db-ot-igaz ujabbak amiken vagy.
A tegnapi orbitális lebőgésed után szerintem szedd össze picinykét magad
és majd folytköv ezen emelkedett röptű eszmecserét:DDD
pápá
No meg arról nem én tehetek ha az informátoraid nem teljesítenek pontosan
24 órába?:XDDDDDDDDDDDDDDDDD
Figyi, most komolyan:keress magadnak egy jó dokit:DDD
Aranyanyám kapj már a cseppnyi fejedhez
Mit főzött ma a férjed vacsorára neked?
Mert olvastam, olyan tuti férfi, aki 10 órás kemény meló után is minden házimunkát elvégez helyetted, hogy te nyugodtan tudjál pihenni a fárasztó munkanap után
TRENDI! :
bkezdésedre
Neked ÁLLÍTÓLAG 3 gyereked van. És 24 órában itt lógsz és osztod a marhaságaidat! Gratulálok "anyuka"!!!!!!!!!!
Inkább feküdj le és álmodj megint az expalidról!
Az vagyok akinek látni akarsz:DD-neked.
Azt meg nagyon tudom sajnálni, hogy rám akarod vetíteni azt ami te magad vagy-én csak tükröt tartottam eléd-és te belepillantottál:DD Tudom sajnálni:DD
nagyon sajnalom, ami veled törtent. öszinte reszvetem.
nem irtad, mikor törtent. sok-sok beszelgetessel, közös programokkal, sok-sok szeretettel, bizalommal es bensöseges csaladi összetartassal vegül feldolgozza az ember a veszteseget. elsiratva, eltemetve - ha maskepp nem, lelekben. idö kell hozza. resze lesz a csaladodnak - es boldog leszel a majdan születendökkel.
ha viszont tul vagy a 6. honapon es egyaltalan nem csökkent a fajdalmad, fordulj pszichologushoz, mert egy spontan "gyogyulas" mar nem igazan varhato. segitseggel viszont termeszetesen menni fog.
hagyj magadnak idöt es ne nyomd el az erzelmeidet! jobbulast!
Nem hozzád szóltam, szakadj le rólam te szerencsétlen.... Rosszindulatú, okoskodó, sötét, primitív ember(?) vagy.
AranyANYÁD meg tudod ki.....
Belőlem is eltávozott egy kis szedercsíra, amely 2,5 hétig "lakott" a testemben. Akkor föl sem fogtam, hogy mi történt, hónapok múlva jöttem rá. Inkább megkönnyebbülést éreztem, mert nem voltam fölkészülve egy baba fogadására.
Viszont 6 év múlva rosszul esett, mikor mentek a barátnőim meg a szomszédasszonyaim gyerekei iskolába, mert eszembe jutott, hogy az enyémnek is most kellene mennie. De ismét csak pár hét, és túl is voltam rajta. Nem kell az ilyesminek nagy jelentőséget tulajdonítani.