Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Otthonkórház: a jövő kórházai?
Létrehozva: 2012. július 13. 05:29
Bebizonyosodott, költséghatékonyabb az otthonkórház, és a beteg méltósága is megmarad. Karafiáth Orsolya különvéleménye.
Nők Lapja Café: Miért a kórház, ha gyógyulni otthon is lehet?
Nők Lapja Café: Miért a kórház, ha gyógyulni otthon is lehet?
Tegyük hozzá, hogy olyan országban, ahol a betegek nagy része lázat sem tud csillapítani, felelőtlenség is lenne.
Borzasztó tájékozatlanok az emberek a saját egészségükkel, betegségükkel kapcsolatban, amíg ez nem javul, addig inkább a kórház.
És köszönet mindenkinek, aki hálával gondol az ápolónőkre, ápolókra. Mostanában úgyis csak bkva voltam... ahol én dolgozom, 40 ágy van, ebből napi 5-6 friss műtétes. Délelőtt ketten vagyunk, délután, éjszaka, hétvégén műszakonként 1 ember... és itt nincs sürgősségi, ha mentő jön, közvetlenül oda hozza a beteget. Elmegyek a laborba, az 5 perc. Igen, annyi idő alatt rengeteg minden történhet... de szeretem.
Én nem is tudnám csinálni.
Mindíg felnéztem azokra,akik erre képesek.
Én a gyerekeimen és a férjemen kívül SENKIT nem lennék képes ápolni. A saját anyámat sem,mert soha nem voltunk olyan szeretetteljes viszonyban hogy ezt meg tudjam csinálni,a gondolatától is ráz a hideg. A gyerekeim meg a férjem az más, tiszta szívemből szeretem őket, nem kérdés, hogy bármi történne velük, mindent megtennék értük. Na de mást.... brrrr. Anyósomnak még egy puszit sem tudnék adni, nemhogy pelenkázni.
- pelenkázással
- a hozzá tartozó szakszerű mozdulatok elsajátításával
- a betegmozgatás mikéntjével
- ágyazás úgy, hogy az ágyban marad a beteg
- ágyban fürdetés úgy, hogy az ágyban fekszik a beteg és nem lesz lucskos minden
- infúzió, injekció eleve szakfeladat, és azt nem lehet otthon beadni, csak szakápolási engedéllyel"
Próbálkozni? Meg sem kérdezik, hogy akar-e az ember próbálkozni, vagy tudja, ismeri a dolgot és képes-e rá...Anyum két évvel ezelőtt 86 évesen leesett a lépcsőn. Másnap meg akarták operálni a szilánkosra törött jobb karját, elő is készítették a műtétre, aztán megjelent egy doki, aki közölte vele, hogy mégsem lesz műtét, mert másként gyógyítják. A másként azt jelentette, hogy másnap hazaküldték. Senki nem kérdezte meg tőle, vagy tőlem, amikor érte mentem, hogy van-e valakinek módja ápolni, kiadták az ujjaitól a válláig begipeszelt kézzel 2 hét múlva, erőteljes követelésemre még egyszer megröntgenezték és rájöttek, hogy sorry, a szeméremcsontja is törött. Illetve a sorry, nem hangzott el. További törésekre a gyógytornász jött rá. A következő 4 hónapban feküdt. Itt ültem a gép előtt és kértem segítséget eüs ismerősöktől, hogy ugyan hogy kell egy nálam 20 kilóval nehezebb beteg alatt lepedőt cserélni, mit csináljak, hogy ne legyenek felfekvései. Egyszer megmutatta az asszisztens, onnan kezdve 4 hónapig minden nap szúrtam a hasát. És mesélhetnék a pelenkázás örömeiről is. Meg arról, mit tesz 4 hónap fekvés egy addig szellemileg teljesen friss, egyedül élő 86 évessel.
Ja, tulajdonképpen táppénzcsaló voltam.
én is sokat voltam kórházban,nagyon kevés a nővér,úgy osztják a betegeket,hogy legyen a szobában járóbeteg,aki kiszolgálja a súlyosabbakat,ez sem túl jó,mert a kórházban azért mindenki beteg,egy nyűgös,időssel egy szobában,aki ugráltat egész nap,
Igen!
én is igy voltam. 3 öreg nénikével, aki közül az egyik nem is nagyon tudott felkelni.
szellemileg teljesen épek voltak. jókat lehetet velük beszélgetni. De én szaladtam nővérért, ha kellett.
mert persze hiába a csöngetés, ha az az egy szem nővér az osztály másik felén mosdat éppen egy másik beteget.
Igen, például a pelenka-kérdésre is úgy tekintenek sokan, hogy a nővérke passzióból és merő lesajnálásból nem teszi tisztába minden csepp pisi után a beteget. Pedig nem.... az OEP napi 3 darab pelenkát támogat. Lehet többet is, de az már teljes áron (darabja nagyjából 2-300 Ft/típustól függően).
Ami van, azt be kell osztani.
Én azt hiszem, hogy a topic-indító is leírta, 2 nővér nem elég egy ilyen osztályra és nem várható el a jó munka, de amit mellé írt, sajnos az is valós.
Szegény nagymamám tüdőrákban halt meg.(Soha egy szál cigerattát nem szívott..) Volt kórházban is, mikor pelenkázni kellett és ráadásul szegénykém haláláig "ép eszű" volt.Összekakálta magát, éppen, mikor látogattam gyerekeimmel. Szóltam a nővérkének, aki kedves volt, de mama már elhasználta a napi kettő pelenkát és ezért azt mondta, nem tehet semmit. Kirohantam, vettem pelenkát és igen, összekapartam a pénzem és a nővérkéket is megkerestem...
Azután hazavittük. Édesanyám és mi halálig ápoltuk és megadtuk a szeretetet, illetve próbáltuk törleszteni, amit tőle kaptunk.
Szerencsére anyu már nyugdíjas volt, mert 24 óra!
Senki nem akarja- én legalábbis- a nővéreket minősíteni. Csak a rendszert, ami nem adja meg az időseknek, halálos betegeknek és a családnak a lehetőséget, hogy méltósággal és emberi körülmények között távozzon az életből.
Ápolónő voltam és van beteg hozzátartozóm is
Volt,amikor anyu annyira rosszul volt,hogy ágyban kellett lefürdetnem,pelenkázni,ágyneműt cserélgetni alatta,aztán hetek múlva szobawc-t használt,eteni kellett
beadtam az injekciókat,a nővér kijött volna beadni, de ugye nem ingyen
nekem kellett munka mellett megoldanom,max.elfekvőbe tették volna, a kórház nem tartotta bent 2-3 hónapig
szerencsére lassan,de javult,már ki tudtam vinni a fürdőbe,kiülteve evett egyedül,2 év után már önálló,csak a háztartási munkákban kell segítség
de aki nem tanulta,nehezen oldja meg a betegápolást
természetesen van amit otthon meg lehet oldani, de a munka helyett a minimális ápolási díj,amit alig akarnak megadni,szóval ha a negyedét adnák az otthoni ápolásra,mint amit a kórházban felszámolnak.....
én is sokat voltam kórházban,nagyon kevés a nővér,úgy osztják a betegeket,hogy legyen a szobában járóbeteg,aki kiszolgálja a súlyosabbakat,ez sem túl jó,mert a kórházban azért mindenki beteg,egy nyűgös,időssel egy szobában,aki ugráltat egész nap,emiatt mentem inkább hazaz saját felelősségre(orvosi tanács ellenére)
házigondozás napi 1-2 órában kérhető,nem tudom tb.-re vagy fizetősen,de a 24 órás felügyeletet valakinek meg kell oldani,ha acsaládnak, akkor nem csoda,hogy a tb.-nek olcsóbb
Én kiakadtam, amikor elolvastam a cikket!
voltam kórházban. egy nővérre 125 beteg jutott.
Viszonylag jól viseltem a műtét utáni pár napot. Velem nem volt gondja... de percig sem irigyeltem a nővért a munkája miatt. Reggelit kiosztotta,- aztán a gyógyszert, vérnyomást mért, infuziót kötött be, mire végigért, kezdhette előről... de közben némelyik betegnél ágyat kellett húzni, megmosdatni..stb..
125 betegnél, egy szem nővér, hogyan csinálja ezt tökéletesen?? Egy percre nem tudott megállni. Ha csak 25 beteg van, aki becsinál, vagy nem iszik, nem lehet mindegyiknél azonnal ott, és egész nap ott.
Talán nem éhbérért kéne a nővéreket foglalkoztatni, akkor talán többen maradnának és nem mennének külföldre 5ször ennyi fizetésért emberibb körülmények közé.
Az otthoni ápolás nem tudom melyik idiótának pattant ki az agyából.
De kivánom neki, hogy ápoljon egy magatehetlen szellemileg leépült beteget éveken át, havi 24ezerből. Menjen rá az összes megtakaritása, egziszenciája, az egész élete.
Utána terjesszen hülyeségeket.
Aki képes rá, ugyis megteszi, aki mögött biztos anyagi háttér van és nem fenyegeti az a veszély, hogy a család az utcán köt ki, az is megteszi.
Nagyon nem kéne az emberek nyomorúságát még ennél is jobban fokozni.
Oh igen, az íróasztal mögül úgy tűnik, hogy a legtöbb betegség gyógyítható szeretettel. Milyen jó is lenne!
Csak baromira nem így van.
Az egészségügy és a nővérek hozzáállása igenis pénzkérdés. Na nem a hozzátartozó-nőver vonalon, hanem állambácsi-eü. vonalon. Ha esetleg nem 2 nővér jutna egy 75 ágyas ortopédiai osztályra, akkor nem kellene a pohár vízzel együtt ágytálat is kérni (mert így tutira ott lesz, mire pisilni kell).
Arról pedig nem is beszélve, hogy mióta a nők eljárnak dolgozni, nincsen otthon a családból olyan ember, aki tudna vigyázni, gondoskodni egy beteg emberről. Meg ez az egész úgy állítja be a dolgot, mintha a nővérek valami olyasmit csinálnának, amit egyébként mindenki tud otthon. Aki ezt hiszi és gondolja, annak adnék kölcsönbe pár napra egy beteg idős magatehetetlen embert. És lehet próbálkozni:
- pelenkázással
- a hozzá tartozó szakszerű mozdulatok elsajátításával
- a betegmozgatás mikéntjével
- ágyazás úgy, hogy az ágyban marad a beteg
- ágyban fürdetés úgy, hogy az ágyban fekszik a beteg és nem lesz lucskos minden
- infúzió, injekció eleve szakfeladat, és azt nem lehet otthon beadni, csak szakápolási engedéllyel
- kell a házhoz kijáró orvos is, de ez a magyar körülmények között max. a háziorvost jelenti, de az is csak akkor jön ki, ha tudja, hogy kap érte valamit. Nem, nem az OEP-től....
És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy ha egy szellemileg leépült beteget kell otthon gardírozni. Akinek adott esetben fél óráig magyarázod minden egyes gyógyszernél, hogy miért fontos, hogy bevegye, aztán trükközöl, mibe lehetne belekeverni. Aki "kitudjamivel" összekeni az ágyat, a ruháját, magát, de még a falat is - amit kórházban lehet mosni, otthon általában nem csempés a nappali fala.
Nekem van krónikus beteg nagypapám, a nagyi több, mint 1 éve ápolja. 24 órás meló. Sajnos senki nem tudja megtenni a családból, hogy a fizetését 24ezres ápolási segélyre cseréli, és besegít a mamának. De még ha meg is tudnánk tenni, papa nem fogad el rajta kívül más embert. Még éjjel sem tud aludni a nagyi, mert papa egész nap fekszik, kipiheni magát, és hajnal kettőkor ébred, kéri a kávét.... Papa köszöni szépen, jól van, az elmúlt 1 év alatt hízott (már nem látszanak ki a csontjai), kicsit javult az étvágya (csak húsleveset és töltött káposztát hajlandó enni reggeli-ebéd-vacsorára.... mama már a gondolattól is rosszul van), leletei rendben. Közben pedig az "ápoló személyzet" (értsd: nagyi) tönkrement, egyre több xanaxot szed, kóros kialvatlanságban szenved (mert az nem segít, hogy 1 hónapban egyszer anya ott tölti a szabad hétvégéjét és olyankor 2-3 éjszakát tud aludni - nem is tud... mert az agya folyton a papa körül jár.
Szóval aha.... tényleg tök nagy buli otthon ápolni. Hajrá.
Lehet, hogy ez lenne a megoldás. Arra mindenképpen, hogy egy fokkal többre nézzék az ápolónők munkáját.
Lehet önkénteskedni - szerintem bármely kórházban -, megtekintheti, hogy milyen egy műszak pl. sürgősségin / mentőn.
Ill. sajnos szép a fáma, de nem minden betegséget és állapotot lehet megoldani egy ilyen jellegű otthonkórházzal.
Sajnálom, ha tényleg csak ilyen szörnyűségekkel találkozott az egészségügyben, de a másik oldalról elárulhatom, hogy az otthon ápolt betegek, akik családi körből érkeznek, sokszor rászáradt több hónapos kosszal, lesoványodva és kiszáradva érkeznek hozzánk...A szerető hozzátartozóktól. A lekötözött betegek is egy fura jelenség számomra, hiszen max. akkor kötöznek le valakit, ha 20 betegre ott marad egy nővér és adott páciens elkóricál, kitépi a branült, sat, sat.
Az orbáncot amúgy sokszor lábon kihordják - 85 éves nagyapám egy hónapja tette meg.
Lehet, hogy nem összeszedett a kommentem így majd 12 óra munka után az éjszakában, de hálás volnék, ha máskor nem egy kiragadott modellt igyekezne a laikus ráhúzni egy egész rendszerre.
Tisztelettel