Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Spermadonor kerestetik!
Létrehozva: 2011. december 14. 20:16
Amikor először mesélte valaki, hogy társ híján „baráti segítséggel”, vagyis „spermadonorral” tervezi anyává válását, megrökönyödtem. Azóta több harmincas nőtől hallottam: \"csak a gyerek kell\"!
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Köszi:)
Igyekszem, nehogy végül a spermabankban kössek ki;)
Köszönöm!
Ha nem is ilyen szemellenzősen mint tűnik, de neked is összetartót kívánok!
Szerintem pont egyik példa se túl jó, hiszen az állattenyésztés során nem azért tudják az emberek az állatok őseit hetedíziglen, hogy szegény kis kölyök ne legyen gyökértelen, hanem hogy nagyobb eséllyel tennyésszenek ki a saját céljaikra leginkább megfelelő állatokat. Így jön létre a hússertés, a retikülnyi méretű kutya, a leggyorsabb versenyló... (Ráadásul a lovak esetében sokszor maga a megtermékenyítés is emberi beavatkozással történik, mert az állatok megsérülhetnek a nász során.) Aztán az esetleges légzési nehézséggel küszködő csöppnyi kutyát vagy a guvadt szemű macskát senki sem kérdezi, hogy örül-e a tiszteletet parancsoló, ám belterjes családfának, vagy szívesebben vett volna egy korcs szülőt, lényeg, hogy jól el tudják adni...
A multikultival pedig am block nem értem, mi a baj, szerintem jó dolog, hogy kinyílt a világ, több ember számára van lehetőség utazásra, más kultúrák megismerésére, nyelvtanulásra...
De végül is tök mindegy, ettől függetlenül értem, hogy mit akartok mondani. Én is köszönöm a beszélgetést, és attól függetlenül, hogy nem vagyok veletek egy véleményen, még tök jó volt olyan családról olvasni, mint manóé:)
A gyökértelen emberek veszélyesek, őket darálja be elsőként a multikulti és ez valahol érthető. Ők is tartozni akarnak valahová.
Nem furcsa, hogy ha kutyát vagy sertést vagy lovat tenyésztek, akkor tudni kell a felmenőket nem tudom hányadíziglen, ám azt gondoljuk, hogy az ember lazán elvan gyökerek nélkül.
Lehet, hogy én nem tudom ennyire jól megfogalmazni??? ez a két dolog ami miatt nem értem.......!
Az a gond, hogy ezek, akik kalandorok lettek, a szüleik példáját követik.
Egyszerűbb egy társat lecserélni, mint beletenni a kapcsolatba. nem keveset. Ez ilyen.
Tudod sajnos én azt látom, már nem csak társ, a gyerek sem kell. Ha már megszületett ki van pipálva.
Igazából ragozhatjuk. Igen ebben a világban kell boldogulniuk.
Tegnap este beszélgettem a fiam barátnőjének az apjával. Még a szó tiszta értelmében barátok, pedig akár korukból adóan túl lehetnének a beavatáson.
Azt mondta: azért jöhet a lányom hozzátok, mert nálatok is rendben van otthon minden. És igen, bármikor itt aludhat. Megtalálják egymást. Úgy veszem észre, a barátaink húszon éves gyerekei is. tudják, hogy lehidalnak az emberek, hogy 21 és 23 évesen összeházasodnak. Gyereket is szülnek. 3, 4 is egy családban, még a gazdasági válság idején is. Még én is elgondolkoztam ezen, mert ma már én se biztos, hogy mernék 3at szülni. (örülök, hogy nem most kell döntenem, mert életem végéig boldogtalan lennék miatta)
Azt mondták, hogy olyan családi közösségekben vannak benne, amelyeknek elképesztően nagy a megtartó, összetartó ereje. Ilyen is van, még ma is. A többi pedig bulizik.
Hallottam én is a minap egy 30 körüli lánytól: van két diplomám, két nyelvvizsgám. Tulajdonképpen projektekben élek. De most már nincs több projekt. Aha. Most jönne a babaprojekt. Egy szóval nem mondom, hogy könnyű. Nem szeretnék társat keresni manapság.
Köszönöm a beszélgetést!
Nem akartam rátok tukmálni az "éljen a spermabank" dolgot, csak kiváncsi voltam a véleményetekre (mivel a magamét ugye ismerem):)
A mi lenne ha... felvetés egyelőre tényleg nem aktuális nálam se, csak elgondolkodtam azon, hogy nevelhetsz te akármilyen értékrendet a gyerekedbe, ha a kortársai teljesen mást követnek, neki abban a világban kell majd boldogulnia, nem pedig a szüleiében. Ergo hiába akar egy lány családot, gyereket, ha nincs fickó, aki elveszi, mert drágám, eszem ágában sincs lekötni magamat, én kalandor típus vagyok, most inkább még kiélném magam, utazgatnék...
Sok harmincas barátnőm van, akinek nincs párja, se gyereke, pedig szeretnének mindkettőt, egyik sem ostoba, beképzelt, vagy világ csúfja. Egyelőre zabigyereket nem vállalnának, de ahogy telik az idő, ki tudja. A harmincas fiú barátaimnak viszont egyöntetűen eszük ágában sincs megnősülni, gyereket pláne nem akarnak (kivéve az én páromat, kopp-kopp).
Ő mindig arról álmodott, hogy bárcsak örökbe fogadták volna, és soha nem tudta volna, kik a szülei.
Nagyon szomorúak ezek az egyéni tragédiák, rossz sorsok, ám az ismerősöd véleménye is csak a megélt borzalmak hatására ez.
Nagyon jól tudjuk, hogy az örökbefogadott gyerekek elkezdenek kutatni szüleik után, nem ritka az sem, amikor az örökbefogadó szülők eltitkolták az örökbefogadás tényét, és az ha kiderül, annyira becsapva érzi magát a gyermek, hogy otthagyja őket, vagy összetörik lelkileg vagy hasonlók.
Eléggé gyökértelen világot élünk, nem véletlen ez a sok meghasonlott ember sem.
A spermadonorság intézménye is beleillik a képbe: ez egy szolgáltatás.
Nem volt időd főzni? Rendelj pizzát!
Nem volt időd, lehetőséged párkapcsolatot létrehozni, de mégsem akarsz gyerek nélkül maradni? Irány a spermabank!
Számomra ezek idegen dolgok, elképzelhetetlenek.
Nyilván mindenki a saját tapasztalataiból merít elsősorban, de nem kizárólag.
A gyökértelen emberek veszélyesek, őket darálja be elsőként a multikulti és ez valahol érthető. Ők is tartozni akarnak valahová.
Nem furcsa, hogy ha kutyát vagy sertést vagy lovat tenyésztek, akkor tudni kell a felmenőket nem tudom hányadíziglen, ám azt gondoljuk, hogy az ember lazán elvan gyökerek nélkül.
Egy-két negatív példa, amikor nem törődnek a szülők vagy csak az egyik szülő a gyerekkel, az még nem rengeti meg ezt az intézményt, mert attól, hogy nem foglalkozik vele, attól még LÉTEZŐ, ISMERT személy, nem kell róla hazudni. Ettől függetlenül tragédia persze, ha egy apa nem törődik a gyerekével.
Olyan feltevésekkel, hogy mi lenne ha, hogy lenne ha, nem tudok foglalkozni, mivel fölöslegesnek tartok minden ilyen jellegű agyalást. Majd gondolkodom rajta, ha aktuális lesz.
Lányban nem tudok gondolkozni, mert nincs. Komolyan.
Azt tudom, hogy én mit tettem, nem tettem volna. Persze könnyű nekem, mert házasságban élek és van gyerekem.
Tehát: Nem szültem volna egyedül. Nagyon nem volt mindegy, hogy kinek szülök. Nem fogadnék örökbe.
Itt nincs bezzeg, ha...
El nem tudom képzelni magamról, hogy gyerekes férfinek szüljem meg, a ki tudja hányadik gyerekét. Nekem fontos volt az, hogy első gyerek nekem is és annak is első legyen, akitől szülöm. Nem tudok nem családban gondolkozni. Ebbe beletartozik az is, hogy az igényeket messzemenőkig szem előtt tartjuk. A gyerekek érdekeit, főként. Nem annak árán, hogy fenntartunk egy hazug házasságot, hamis érdekekre/illuziókra hivatkozva.
A baráti körünkben, felnőttek a gyerekek legtöbb helyen. Nem tudom hogy csinálják, de megtalálták a párjukat 30 alatt. Sok helyen már gyerek is van.
ugorjon bele egy esetleg egyáltalán nem megfelelő párkapcsolatba/házasságba, csak hogy a megfelelő társadalmi formák közöttt szüljön gyereket olyasvalakitől, akitől sosem tenné, ha nem ketyegne a biológiai óra?
Honnan tudjuk, ha ismerné azt akinek a spermájával megtermékenyítik, szülne tőle. Lehet, hogy a hideg kirázná. Azért mert diplomás és a kikérdezett betegségekben nem szenved? Max. nem kell vele együttélnie.
Mit szólnék, ha mégis lányom lenne és bejelentené, hogy terhes? Akkor már mindegy. Nem verném magam földhöz örömömben. Elgondolkoznék, hogy mikor éltem elé olyan életet, amiből ezt az értékrendet tette magáévá.
Tudod mi a furcsa nekem? Az teljes mértékben elfogadott, hogy valaki nem akar rossz kapcsolatban, rossz házasságban, inkább ne is ismerje az apját, stb, ismered a sablon szöveget élni. Inkább szül egyedül.
Az viszont nem, ha én azt mondom, hogy köszönöm szépen, de akkor inkább nem. Én azt akarom, hogy a gyerekem ismerje az apját, lehetőségekhez mérten a családját, piszokul nem vagyok kíváncsi más gyerekére a házasságomban, sőt attól is áll a hátamon a szőr, hogy valamelyik fiam, gyerekes nővel jön össze. Nekem ez eppén olyan természetes, mint az hogy más zokszó nélkül kijelenti, hogy jobban jár a gyerek, ha nem ismeri az apját. azt gondolom, hogy az elenyésző másik oldalt képviselem.
Kényes dolgok ezek, mert mindenki beleviszi a kommentekbe a személyes sorsát/tapasztalatát is.
Nekem személy szerint nincs semmilyen személyes érintettségem a témában, de van ismerősöm, akinek horror gyermekkora volt a vérszerinti szüleivel. Szerette őket, azok mocsok mód bántak vele, és ő magát hibáztatta ezért. Nem akarom részletezni, mi minden történt, de volt ott öngyilkossági kísérlettől kezdve minden, amit el tudsz képzelni. A mai napig nincs semmi kommunikáció közte és a szülei között. Ő mindig arról álmodott, hogy bárcsak örökbe fogadták volna, és soha nem tudta volna, kik a szülei. És rettenetes, hogy semmiben nem nézhet fel rájuk, csak szégyenkezik miattuk. Ha nem tudott volna róluk semmit, elképzelhetett volna sok-sok szép dolgot róluk, és még felnőttként is jobb lett volna vele szembesülni, hogy mindez nem igaz, mint gyerekként végigélni velük azt a 16 évet. Persze ez csak egy példa, de ilyen is van.
A másik, ami eszembe jutott: mi van, ha az embernek lánya van, aki nem találja meg élete párját? Telik az idő, és mindig félmegoldásokba fut bele: férfiakba, akik nem veszik őt eléggé komolyan, vagy aki komolyan venné, az neki nem kell, mert ő nem szereti viszont, stb. Az élet pedig múlik, szeretne gyereket (te mondjuk unokát), látod, hogy fut ki az időből, egyre depressziósabb, és belepusztul a magányba, abba, hogy semmi nem teljesül abból, amit szeretett volna elérni. Neki is azt mondanád, hogy lányom, mekkora egy mamlasz vagy, hogy nem találsz párt, akkor viseld méltósággal az egyedüllétet, így jártál, ne tegyél ki ennek egy gyereket? Vagy azt tanácsolnád neki, hogy mielőtt kifut a termékeny éveiből, ugorjon bele egy esetleg egyáltalán nem megfelelő párkapcsolatba/házasságba, csak hogy a megfelelő társadalmi formák közöttt szüljön gyereket olyasvalakitől, akitől sosem tenné, ha nem ketyegne a biológiai óra?Mit szólnál, ha bejelentené, hogy terhes, valakitől, akit nagyra becsül, aki külsőre is tetszik neki, de aki nem, vagy csak kevéssé fog résztvenni az ő és a gyerek életében?
(ezt komolyan kérdezem, nem kötözködésből)
A csak a gyerek kell nő fél vállalni olyasmit, ami kapcsolattal, kitárulkozással, szerelemmel és esetleg nagy nagy koppanással jár. Vagy túl van már vagy 4-5 ilyenen, és nem jön össze normális kapcsolat, ahol közösen akarnak gyereket. És most ez tűnhet menőbb szövegnek. Hogy nem is akart apát, direkt. Spermabank van, nem?
(én ha ilyesmire kérne lány, nemet mondanék. Mert vagy tényleg nem akarok vele közösen, vagy ő nem akar velem. És egyik sem tetszik)
Értem mit írsz, természetesen.
Két dolog jutott eszembe:
- Ranschburg Jenő, amikor azt mesélte (már idéztem itt is, most ismétlem magam) a gyerek, akit a saját apja akart felakasztani. Azt mondta neki: Az apukám szeret engem, mert csokit hozott nekem.
R.J. is ledöbbent. Ez a gyerek erre volt szocializálva. Nem mondom, hogy örüljünk neki és halleluja. Mindössze annyit, hogy óvatosan döntsünk a gyerekünk helyett. Már amikor arra gondolunk, hogy az a krapek akivel csináltuk, hát jobb lenne, ha nem is lenne, nem ismerné stb. Még mindig azt gondolom, hogy könnyebb egy ilyen dolgot helyre tenni, (megfelelő szakmai segítséggel természetesen) mint azt, hogy halvány lila fogalma sincs anyámnak sem arról, ki az apám.
Igaz, csak az első verzióval kapcsolatosan tudok, hitelesen nyilatkozni. Meg tudtam keresni, azt az utat, amivel feldolgozható volt az összes gyerekkori sérelmem. És ami a legfontosabb, tudok értékeket találni apámban és anyámban is.
A másik dolog József Attila verse:
Nincsen apám, sem anyám.
stb.
Szóval, ha elgondolkozunk a versen...., de mindenki elemezgesse izlése szerint.
Én úgy gondolom, hogy nincs joga senkinek eldönteni a meg nem született gyerekéről, hogy jobb lesz e neki, ha nem ismeri az apját. Ugyanúgy, azt sem, hogy az ismert apja, bármilyen kutyaütő jobb lenne, ha nem is lenne. Azért mert megbukott valahol a kapcsolata. Ettől még ott csináltat mindenki gyereket maganak ahol tud. Részemről sajnos.
Én mondjuk, ezzel kapcsolatosan a férfi egyenjogúságot is támogatnám akkor. Milyen alapon döntjük el, hogy minden férfi egyy kutyaütő spermabank. Miért nincs lehetőségük arra, ha úri kedvük úgy kívánja, hogy egy pohár spermáért cserében egy gyereket kapnak. Elvégre akár nevelhetnék ugyan olyan jól is.
Nincs összefüggés a neveltség és a csonka, vagy épp család között. Azt gondolom, jó lenne ha az apától szült és a spermabanktól szerzett gyerekeket egyaránt nevelni is akarnák. Nem az első öt perc ismerkedése után, lennének szegények levakarhatatlanok.
Ebben a témában és főleg a saját családomba kerülőkkel, roppant diszkriminatív vagyok.
Tudod, mindenki úgy él ahogy akar és azt csinál amit akar. Mindaddig toleráns vagyok ebben a témában, amíg ezt nem akarja az én torkomon lenyomni. Ha valaki nekem akarja kötelezővé tenni, akkor több vagyok, mint diszkriminatív.
Remélem érthető voltam.
Nem tudom, a neveletlenség mennyire van összefüggésben az egyedülálló szülőkkel. Valószínűleg abban igazad van, hogy a gyerek érzi a stabilitás hiányát, és ettől ő is nyugtalanabb lesz a szó sokféle értelmében (túlzott érzékenység, agresszió, esetleg tanulási nehézség, stb).
De szerintem egy gyerek akkor is érezheti bizonytalannak a helyzetet, ha a szülei együtt vannak, de pl. sokat veszekednek (ne adj Isten verekednek), majd elválnak. És adott esetben egy egyedülálló anyuka is tud biztos helyzetet teremteni a gyerekének, miért ne tudna?
Most, hogy jobban belegondoltam, az én gimis osztályomban velem együtt 3 gyereknek NEM váltak el a szülei (30 éves vagyok). Hiába élt mindegyikük csonka családban, azért nagyon eltérő személyiségek lettek, és csak egyet neveznék közülük "problémásnak", a többiekkel semmi gondja nincs a társadalomnak. Dolgoznak, adót fizetnek, gyereket nevelnek, ki hol tart éppen az életben.
Manapság sokan egyáltalán nem házasodnak meg, és minden harmadik ember a más gyerekét neveli. Szilvi, aki apu első házasságából született, Sanyi, a féltestvérem, aki a harmadik házasságból, én pedig anyum első házasságából származó nővéremmel, Mercédesszel élek együtt, meg anyum új barátjával, a Ferivel. Sarkított a példa, de ugye érted...
egy felelősséggel kevesebb, amit vállalniuk kell.
Ez szép és értékelhető dolog. Remélem, hogy azok akik spermadonortól vállalják a gyereküket, legalább őérte felelősséget vállalnak. Meg azok küzül is egyre többen, akik házasságból, kapcsolatból, stb. Mert igen csak nő, a neveletlen gyerekek száma.Igaz a társadalmi morál, már ezt sem teszi kötelezővé.
Előbb- utóbb rászabadulnak a társadalomra. Aztán kénytelenek leszünk előásni, egy olyan forgatókönyvet, ami szerint a legjobban lehet őket kezelni. Mert gondolom 100- 200 évvel ezelőtt is sok volt belőlük. Remélem le lehet, a régi lemezt még porolni. Ha nem, akkor megnézhetjük magunkat.
Ebben egyetértünk. Értelmes ember a saját gyerekeivel foglalkozik, a többiekre nézve úgy sincs beleszólása.
Csak abban különbözünk, hogy szerintem a csonka család nem újkori dolog, hanem évezredek óta így megy. Hiába volt régen a társadalmi morál által előírt dolog a házasság, volt nem kevés zabigyerek (földesúrtól, pápától, falun jobbágyéknál). Simán lehet, hogy mi is zabigyerekek leszármazottai vagyunk.
Most már a társadalmi morál sem teszi kötelezővé a házasságot, legalábbis a világ ezen felén. Nincs is kedve hozzá az emberek többségének, egy felelősséggel kevesebb, amit vállalniuk kell.
Ha jól belegondolok, nekem tökéletesen mindegy, hogy kinek a gyereke hogyan nő fel.
Nekem az a lényeg, hogy az enyémek hogyan. És az lesz majd, hogy olyan értékrendet adjak át nekik, hogy ne spermadonornak használják őket. Azokat a nőket akik erre használnak férfiakat, remélem egy dugás erejéig se részesítik figyelemmel.
Aztán, hogy ki hogyan mesél a gyereknek az apjáról, legyen lelkiismerete szerint. Mindenesetre nem csoda, hogy a pasik szarnak a gyerekükre.
Jó a minta adás és követés.
Persze, az az ideális, ha kerek a család: apa, anya gyerek(ek) csupa szív, szeretet.
Valószínűleg ezzel azok a nők is tisztában vannak, akiknek a családi idill ilyen-olyan okok miatt nem jött létre.
Attól, hogy egy árva gyereknek mesélnek az apjáról, a srácot a hétköznapokban ugyanúgy az anyja neveli fel egyedül, mint a donorgyereket. Igaz, hogy az előbbi esetben van eszmei kötődés, de a hús-vér apát, a férfimintát nem pótolja holmi legendagyártás.
A rossz apa is apa: hát, nem tudom. Én ismerek olyan gyereket (most már felnőttet), aki sokért nem adta volna, ha sohasem találkozik az apjával...ha donorgyerek lett volna, legalább azt képzelheti, hogy a biológiai apa jófej, nagyszerű ember, nem egy agresszív alkesz, aki 100 forintért az anyját is eladja.
A legtöbb ember nem ideális körülmények között él. Sem most, sem pedig régen.
Van aki meg leszül 1 apának 3-at, és a gyerekeknek szintén nincs fogalmuk az apjukról, mert az állandóan doglozik, hogy eltartsa a családot- egy olyan család jobb? Csak azért hogy elmondhassa jaj hát apuci itt van. Dehogy jobb.
És ez még a jobbik eset. A rosszabbik variációkat nem is részletezem.
Hát pedig szerintem egy gyerek 100x inkább nőjön fel úgy, hogy akár nem is ismeri az apját, de van egy szerető anyja, és esetleg egy apakép, egy nagybácsi vagy a napapa személyében, semmint ohgy egy elmebeteg, családját agyonterrorizáló apa mellett, akivel egy gyötrelem az élete. 100x. Akkor inkább ne is ismerje az apját!
Én a "gyerek érdekében" jaj csak nehogy felbomoljon a család, éveken keresztül próbáltam összetartani a kapcsolatot, majdnem rá is mentem a gyerekkel együtt. Mert hát , mégiscsak az apja. Még jó hogym inket nem bántott, de saját magát igen!!
Amióta elment, mindenki élete sokkal jobb , nyugodtabb lett. Nekem pedig van egy új kapcvsolatom, a gyerekkel imádják egymást, és végre CSALÁDKÉNT élhetünk.
És a párom 100x többet tesz a gyerekért, mint az igazi apja valaha is tett.
De amikor nem volt párom, a gyereknek akkor is jobb volt!
Az utolsó mondatoddal egyetértek. Van akinek mire 3 éves lesz, megérkezik a kistestvér egy következő spermadonortól.
A háború apátlan társadalmának, pedig itt az eredménye. A nem működő emberi kapcsolatok, a rengeteg alkoholista és drogos. lehet tovább örökíteni.Akkor kényszerből maradt egyedül egy nő, most úri jókedvéből. Akkor legalább mesélni lehetett az apáról, most még a nevét se tudja az a gyerek. Az állami gondozottaknak legalább van esélyük felkutatni, a vérszerinti szüleiket. Kérdezzetek körül hányan indulnak el 18 éves koruk után megkeresni őket. Ezeknek az sem lesz. Nem lennék egy ilyen gyökertelen helyébe sem.
Aztán majd csodálkoznak, hogy a gyökértelen emberek kiírtják a fél világot, mert baromi jól lehet őket fanatizálni.
Elég nagy probléma, hogy látatlanban kell vállalni, hogy nem élek hazug kapcsolatban. Ha már a hozzáállás ilyen....
Nem a társadalmi elfogadás a lényeg. Az hogy ne legyen egy gyerek ál félárvaságra ítélve. A rossz apa is apa, legalább ismeri a gyökeret.
Az ilyen anya se matyó himzés.
végülis igazad van.
létezik a ffiaknak az a 10-20%-a, akiktől a nők 80-90%-a teherbe akar esni.
azoknak barömi jó lesz.
már amíg tőlük akarnak teherbe esni, mert utána szelaví.
Ezen igazán kár kiakadni.
Régen is a gyerekek 50%-a apa nélkül nőtt fel. Vagy azért, mert szerelemgyerek volt, vagy azért, mert apu lelépett egy másik nővel, és onnantól a drága gyermek jó, ha minden második vasárnap láthatta, vagy kiment külföldre dolgozni, stb... Arról nem is szólva, hogy 1-1 háború mennyi hadiárvát csinált.
Azok a gyerekek is felnőttek.
Szerintem ezek a nők alaposan átgondolják a dolgot, mielőtt belevágnak, meg tudják teremteni a gyereknevelés anyagi feltételeit, és valószínűleg van segítségük is (lelkes nagymama, vagy bébiszitter).
Ha házasságban szülsz gyereket, sem lehetsz biztos abban, hogy a férjed segít neked felnevelni. Sőt. Sok házasság már akkor felbomlik, mielőtt a gyerek elérné a három éves kort.
tudod mit?
ez rohadtul kényelmes lesz ám a férfiaknak, mert tulajdonképpen csak "tenyésztésre" lesznek hivatva abban a világban.
egy férfi több utódot is nemz majd, lesz aki azt sem tudja hol él a gyereke......- pont mint mondjuk a kutyáknál.....
kényelmes, felelősség nélküli szabad nemi élet...- hm...nem is hangzik olyan rosszul.
Igen.
Ez lényegileg különbözik attól, amit én írtam?
Én nem erről az irányról beszéltem.
És szakadjunk el kicsit Magyarországtól, nem mindig ez lesz itt...
Én nagyon sok, anyagilag is független nőt ismerek, szerencsére én is közéjük tartozom.
ahhoz anyagi függetlenség kellene, nem gondolod?
csakhogy a mai magyarországon általánosságban egy nő nem nagyon tud függetlenedni - főleg anyagilag nem.
szerencsés az, aki igen.
viszont visszakérdeznék: miért jó az, hogy a nők szeparálni kezdik magukat az ellenkező nemtől????
Kinek lesz abból előnye, - és ki lesz ettől az állapottól boldog - ha a nő és a férfi nem él többé egy háztartásban és nem lesznek közös dolgaik, csak addig, amíg meg nem csinálják az utódokat?.....- és ezzel gyakorlatilag kiiktatják a családok lehetőségét is......
és végül a legfontosabb: miféle lelkivilággal rendelkező gyerekeket nevelnek majd a nők, akik próbálják megmagyarázni a gyerekeiknek, hogy "kislányom az a normális, hogy neked nincs apukád.."
Miféle világ lesz ez????? - biztos, hogy ez a jó irány?
Sokminden lehetsége...én nem ítélem el azt a nőt, aki társ nélkül akar gyereket nevelni.
De mi van, ha megfordítjuk a dolgot? Ha egy férfi szeretne gyereket. Béranya? Megoldható a dolog?
Mert már nem elégednek meg egy alárendelt élettel.
Mahd megszokják a férfiak is, és felnőnek ehhez.Vagy nem de akkor még többet lehet rinyálni.
én csak arra utaltam, hogy hová "fejlődünk"......
egy biztos, nem ez a jó irány.....
az ilyen nők legalább vállalják, és nem élnek egy hazug házasságban/kapcsolatban
erkölcsileg mennyivel jobb, ha egy nő elveteti magát az első jelentkezővel CSAK azért, h társadalmilag elfogadott módon lehessen gyereke?
semennyivel
lám, lám beigazolódni látszik az egyik nemrégen indított topikomban is vázolt társadalmi jelenség....
a nőknek csak a gyerek kell, apa vagy férj, nem.
egyre többen lesznek az ilyen nők.
miért?.....- ott leírom ezt is. (párkapcsolati csendélet)
Nem tudom megérteni, miért kell fél gyökértelen embereket a világra hozni.
Ebben a piszok nagy ezo világban, amikor már a magzattal is beszélgetünk, senkinek nem tűnik fel, hogy annak a szerencsétlen kölöknek, milyen lesz az identitása?
teljesen meg tudom érteni a cikk alanyát
talán működőképesebb lenne a dolog, ha donorspermával próbálkozna, erre szakosodott intézetben
ehhez persze kell egy kamu orvosi igazolás, h természetes úton akadályozott a terherbe esése, de gondolom, megfelelő összeg fejében manapság ez (is) megoldható