Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fegyelmezetlen gyerekek
2011-11-11 11:471.
Létrehozva: 2011. november 11. 11:47
Csernus Imre pszichiáter szerint a gyerek fegyelmezetlenségéről a felnőttek gyenge szabályai tehetnek.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Evidencia, és szerintem minden emberi kapcsolatra igaz, hogy jó lenne következetesnek lenni, maradni. Ettől függetlenül 100%-ban ez nem tud megvalósulni, mert néha önmagunkkal szemben is következetlenek vagyunk, ettől vagyunk emberek. Elhiszem Csernusnak, hogy heti x órában képes fegyelmet tartani egyetlen csoport fiúnál, mert láttam már gyereket én is (nem egyet, nem kettőt, nem egyetlen csoportot). Egyébként szerintem következetesség ide vagy oda, maga a személye is elég lenne ahhoz, hogy fegyelmezettek legyenek a fiúk, hisz maga a "nagy" Csernus foglalkozik velük. Nekünk a biosztanárunk volt 14 évesen az igazgató "bácsi", komolyan, mozdulni is alig mertünk az óráján, a legelső óráján még a levegőt is halkabban vettük. :D Míg párhuzamosan a pályakezdő nyelvtanárból totál hülyét csináltunk, sírva rohant ki többször is az óráról.
A következetességhez tapasztalat is kell, de az se éri el soha a tökélyt, mert mindig adódik valami új szitu, amit előre még csak nem is gondoltál, tehát nem tudtad előre lefektetni a húdekövetkezetes szabályaidat ezzel kapcsolatban. Én is évről évre lényeglátóbban és egyre jobb szabályokat fektetek le év elején az új osztályaimnál, de ostoba lennék, ha azt gondolnám, innentől nem érhet meglepetés. :) A "beszólásokat" is egyre lazábban, egyre nagyobb humorral tudom kezelni, de ehhez is idő kellett.
A saját gyerekemmel meg még nehezebb mindig következetesnek maradni, mert tudván tudom, hogy szüksége van ritmusra, szabályokra, irányításra, tőlem telhetően meg is adom neki ezeket, de néha én is "szétesem", és nem tudok mindig ugyanolyan maradni. Mert nem vagyok gép.
Én meg azt mondom, hogy nem feltétlenül a gyerekesek tudják jobban, hogyan kell bánni egy gyerekkel.Lásd azt az anyát, aki megengedte, hogy a lánya meztelenre vetkőzzön a webkamera előtt egy idegen férfinak! (10 éves a csemete, ha jól emlékszem)
Attól, hogy valaki szülő lett, még egyáltalán nem biztos, hogy ért is a neveléshez, erre éppen elég negatív példa van, tehát erről az oldalró megközelíteni nem érdemes a témát.
OFF:
Arra még nem gondoltál, hogy még nem találta meg a megfelelő nőt akit el tud képzelni a gyereke anyjának?Nem lehet azért könnyű neki, amit mi mondjuk megtapasztalunk egy rossz kapcsolatban (közben szülve/nemzve pár gyereket), azt ő már 2-3 randiból leszűri...Jó neki, vagy rossz? Jó neki, mert belelát az emberbe és pont emiatt rossz is neki, mert talán sosem találja meg a "tökéletest".
Lehet félnek tőle a nők, én sem pont vele kezdenék :)
ON
Teljesen igazad van.
Láttam már s*gg hülye 4 gyerekes anyát akire még egy gyereket sem bíznék rá nem hogy négyet és bizony egy pszichológus akinek ez a szakmája, igenis sok mindent tud a gyereknevelésről, hiába nincs még neki.
Olyan hülyeségnek tartom, hogy akinek nincs gyereke, ne "okoskodjon", főleg ha szakember.
Ha mondjuk elviszem a gyerekem a nevelési tanácsadóba, először megkérdezem a pszichológustól, van-e gyereke, mert különben ne adjon nekem tanácsot?
A gyereknemzés/szülés nem egyenlő a nevelni tudással. Akinek van gyereke, nem biztos, hogy jól teszi a dolgát; akinek nincs lehet kiváló nevelő. Anno a papok/apácák voltak a legjobb pedagógusok, gyerekük nekik sem volt.
Sajnos sokan nem gondolják meg, hogy a gyermekvállalás egy életre szól. Nem lehet belefáradni, feladni.
Mondom mindezt úgy, hogy van saját (több) is és nevelem-oktatom sok éve a másokét is.
Teljesen egyetértek Csernussal: a nevelés alapja az ésszerű szabályok megfogalmazása és következetes betartatása.
Korlátok/törvények nélkül csak káosz van.
ezzel részint egyetértek, mert saját tapasztalatból tudom, hogy a "szomszéd gyerekét" mindig könnyebb nevelni, mint a sajátodat, hiszen nem vagy érzelmileg érintve. ha egy idegen gyerek hisztizik mellettem, nem izgat, de ha az enyémek csinálják, a hajam égnek áll:-(
az pedig, hogy a szülők lanyhulnak, és nem fegyelmeznek eleget/eléggé, sokszor annak is köszönhető, hogy megvan a maguk "baja" és már belefáradtak a folytonos önismétlésbe.... mert a gyerekek nemcsak, hogy feszegetik a határaikat, de folyamatosan átlépik azt:-(
Valahogy úgy vannak vele a szülők, hogy egyszerűbb mindent ráhagyni a gyerekre mint magyarázni. Az munka. Egyszer-kétszer odaszólnak, aztán megunják, széttárják a kezüket, hogy hát ők nem tudnak mit tenni.
Divat lett a fegyelmezetlenség, a neveletlenség. Pedig visszaüt.
Nem akartam elhinni, hogy az óvónőképzőn azt tanítják, hogy ne mondjunk nemet a gyereknek. Csak azt szabad mondani, hogy óvatosan.
Aztán találkoztam egy most végzett óvónővel, aki megerősítette, hogy azt tanulták a főiskolán, hogy a gyereket nem szabad elfojtani a nem-ekkel! Ő elhitte, ebben a szellemben nevelte a gyerekét.
Azt mondta, hiba volt, a kislánya mindent megenged magának és ha a nagymama rászól, hogy nem!, akkor vísit, mint egy kismalac.
Egyetértek Csernussal. Magam is így tapasztalom a saját és ismerőseim gyerekeinél.
Ha egy gyerek nem tud normálisan viselkedni, akkor az nagyrészt az elrontott nevelés következménye, a baj otthon keresendő.
A mai szülők többsége nem következetes. A gyerek meg természetesen "bepróbálkozik" meddig lehet feszíteni a húrt.
Utolsó mondatod pedig "tök" igaz, sokkal több gyereke van, mint itt akár hányunknak. Legalább is többet hordanak hozzá. A modora nyers, de hatékony.
Fuss neki még egyszer a cikknek. Nem csak a szülők, hanem a felnőttek összességében felelősek a fegyelmezetlen gyerekekért. Hol jön ehhez, hogy Csernus hány gyerek apja?
És ha már felvetetted: a szakmája miatt valószínűleg jóval több "gyereke van", mint a legtöbb szülőnek. Sokkal többféle nevelési problémával kerül szembe, és olyan közegben is helyt kell állnia, ahol a gyerekek engedelmességének a kivívásával valószínűleg vért izzadnának még a tapasztalt tanárok is.
Szerintem itt arra gondolhatnak, hogy ha a szulo kovetkezetlen ill. gyenge azt a gyerek ki is hasznalja, valahogy raerez, hogy nem is ugy gondolja a szulo azt amit mond...es itt jon be, hogy semmibe veszik a szulok mondandojat. Illetve ha a szulok akarmelyik tagja ugymond gyenge,a gyerek kapasbol megtalalja a rest...ilyenkor jonnek a beszolasok, hogy dehat anya vagy apa megengedte...Kicsit kuszan irtam le, de remelem azert ertheto...
"Ott van például a régi oktatási rendszer, ami szigorúan szabályozta, hogy a diáknak mennyi ideje van arra, hogy teljesítse az egyetemet, a diák tudta, mihez tartsa magát. De mi van ma? A fiatalok úgy nyújtják a tanulmányaikat, mint a rétestésztát...."
Nos, ez nem minden esetben van ez így. Az hogy egy hallgató meddig nyújta a rétestésztát, az adott iskolának és annak a tanárai mentalitásától is függ. Mert van ahol előszeretettel - tisztelet a kivételnek- buktatja sorozatosan a tanítványát és nem biztos, hogy pont a tudás alapján dönt így a tanár, hanem mondjuk a szimpátia alapján. Vannak olyan iskolák, ahol a szívatásokról szól az egész oktatás.
Tudok jó pár példát erre. Sajnos.
Tehát, egy hallgató nem biztos, hogy azért bukdácsol mert hülye és/vagy lusta tanulni, hanem mert az iskola/tanár nem biztosítja számára zökkenőmentes félév teljesítést.
Engem is tettek már keresztbe jó párszor és amikor tanárt váltottam, csodák csodájára pikk pakk jól és gond nélkül teljesítettem egy adott tárgyból a félévet. Bebizonyosodott, hogy nem velem volt a baj...