Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbánta, hogy későn szült
Létrehozva: 2011. november 8. 19:43
Utólag igazat ad kritikusainak az a nyugdíjas nő, aki túl a hatvanon egyedül neveli négyéves kislányát.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
"A fiatal anyám még a mai napig is fejemhez vágja, hogy nem kellett volna neki gyerek."
Lehet, hogy a drága nagymamád nem engedte neki elvetetni? Vagy a nagypapádnak nem mert vallani az állapotáról? Akkoriban az aneszteziológia még gyerekcipőben járt, és bizony végigsikoltozták a nők az abortuszt.
Azt mindenesetre nem érdemli meg senki, hogy a fejéhez vágják:"Megbántam, hogy megszültelek." Nekem anyukám rengeteget küszködött, mire felnevelt bennünket, pedig csak ketten voltunk tesók. Mert még a férje (az apánk) fenekét is kinyalta. Nekem a nagymamám vágta nem egyszer a fejemhez, ha anyura a legkisebb panaszom is volt, hogy "Mert szegény anyád mindjárt terhes lett VELED, amikor férjhez ment, azért ment tönkre a házassága." Mondtam neki, hogy "Nagymama, te is azonnal terhes maradtál az anyukámmal, amint férjhez mentél." Értetlenül nézett rám, gondolván, hogy hogy hasonlíthatom én -- büdös, haszontalan, ócska k. rva -- magam az ő kedves, rendes, aranyos leányához.
"Fontosabb egy gyerek számára a fiatal, türelmes, játékos szülő, mint a márkás öltözék."
Nem biztos, hogy a fiatal anyukák olyan nagyon türelmesek. Egyik ismerősömnek véletlenül besikerült 17 évesen a baba. Félt a műtéttől, és szerette a barátját is, ezért úgy döntött, hogy megtartja. Utólag mesélte, hogy bizony, gyakran "eljárt a keze", ha a gyerek felidegesítette valamivel. Következő gyermekét tervezetten, 10 évvel később szülte, és mesélte, mennyivel türelmesebb és megértőbb vele, mint a naggyal volt. Pedig a nagy gyerek lány volt, elég jó magaviseletű, míg a kisebbik fiú, egy kissé rosszcsont fiú.
Én ezt a hölgyet megértem. Számomra valami olyasmi jött le a cikkből, hogy annyira lefoglalta a munkája, hogy nem ért rá korábban gyereket szülni. Sokan el sem tudják gyerek nélkül képzelni az életüket.
Szerintem a lengyel ismerőseidnél alapvetően nem az a baj, hogy már nem huszonévesek, hanem hogy hirtelen 2 gyereket kaptak, akik közül egyik sem volt már újszülött, hanem 5 és 7 évesek (ha jól emlékszem).
Elárulom, első gyermekünknél 40, másodiknál 42 éves voltam, amikor születtek. Igaz, nem a pocakomból, hanem a "szívemből", vagyis örökbefogadtuk őket. DE: újszülöttként illetve 3 hónapos babaként!!!! És ez a lényeg!!!!! Tudok olyanról, aki huszonévesen fogadta örökbe a gyerekét, és nagyon nehéz nekik, pedig a gyerek "csak" 4 éves volt. Az emberek többségének fogalma nincs, milyen nehéz annak a szülőnek, aki több éves gyermeket fogad örökbe! És teljesen mindegy, hogy a szülő huszonéves, vagy 40-es, ötvenes.... a gyermeknek addigra már nagyon sok kialakult szokása van, és nem mind jó.... hihetetlen nagy türelem kell még az újszülött vérszerinti gyermekekhez is, hát még az örökbefogadott, több éves, ki tudja mi mindenen keresztül ment gyermekekhez!
Még valami: olvastam egy francia házaspárról. Már nagyszülőként!!!!! örökbefogadtak egy testvérpárt, egy 4 és egy 2 éves kislányt. Dél-amerikaiak, az utcán nőttek fel, a nagyobbik gyakorlatilag "felnőttként" vigyázott a 2 éves hugára. Gondold el, a nagyobbik mindössze 4 éves volt, de ő vigyázott a kicsire is. Kukázásból éltek, lerobbant egészségügyi állapot... nem ragozom. Amikor a francia szüleik "megkapták" őket, mindenkinek nagyon nehéz volt. A gyerekeknek is és a szülőknek is. És mégis, hihetetlen, hogy milyen türelemmel, szeretettel, megértéssel, gondoskodással stb. nevelték a két kicsit. És meg is lett az eredménye, a 2 kis "vadmacskából" 2 gyönyörú, okos, tündéri gyerekekük lett, akik nem az "unokájuk", hanem valóban a gyermekeik, és együtt egy nagyon boldog, kiegyensúlyozott család lettek ők négyen.
Véleményem szerint nem a kor számít, hanem az adott ember, emberpár. Vannak, akik huszonévesen is "öregek", és ismerek olyanokat, akik 80 év felett is olyan fiatalok (szellemileg és fizikailag egyaránt), hogy a legtöbb huszonéves megirigyelhetné.
Az én szüleim is 70, illetve 73 évesek. Igaz, ők világ életükben érdekődő, nyitott, értelmes, intelligens, művelt emberek voltak,akik a szellemi munka munka mellett a fizikai munkától sem féltek soha, sőt, azt tanultam tőlük, hogy a kettő egyformán fontos és szükséges az ember életében (azóta tanultam is, hogy igazuk van). És valóban, szellemileg és fizikailag is sokkal jobb állapotban vannak (szerintem teljesen "fiatalok"), mint általában a velük egyidősek. Persze voltak/vannak problémáik nekik is, túléltek daganatos és szívbetegségeket, de jól vannak (hála Istennek!), aktívak, többet dolgoznak, mint az átlagos 30-as, 40-es emberek. És szeretik, ha a gyerekeink ott vannak náluk, 2-3 hétre elvállalták a gyerekeinket... Igaz, már régen találkoztunk, mert időközben kivándoroltunk Kanadába, de már várják, hogy haza tudjunk menni, és jelezték, hogy pár hétre megint szívesen vállalják a gyerekeket a nyári szünidőben (meg a téliben... meg bármikor).
Bocsánat, hosszú lettem... a lényeg, nem(csak) az életkor számít, hanem az ember is, a gondolkodásmódjával, egészségügyi, fizikai, szellemi állapotával együtt.
Még valami: annak idején a nőgyógyászom (mint "öregedő" emberkét) egyszer arra bíztatott, hogy ha eddig még nem találtam meg azt, akihez feleségül mennék, akkor mire várok, "osszam be" a fiúkat, legyen olyan, akivel színházba megyek, legyen, akivel kirándulok, és legyen, akivel "gyereket csinálok". Hát, nagyon meglepődtem ezen a tanácson, és nem is tartottam be.
Szóval, bocsánat, hogy nem "csináltam" gyereket fiatal koromban férjhez menés előtt, és bocsánat, hogy mertem elhalasztani a gyerekvállalást arra az időpontra, amikor megtaláltam életem párját. De akárki akármit mond, nagyon nem érdekel
Nagyon boldogok vagyunk a gyerekeinkkel, és - ó, minő "borzadály" - én még tervezem, hogy (46 évesen, vagy utána) még esetleg további gyermekeink lesznek.
Még valami, a minap mondta a kisebbik gyerekem, hogy a többi gyereknek általában olyan nagyon "anyukás" az anyukája (értsd "öreges"), pedig többnyire huszon- és harmincvalahány évesek, és olyan jó, hogy én meg olyan "kislányos" vagyok (46 évesen, hahaha).
És ahogy már mások is írták, semmire sincs garancia. Lehet, hogy én sem fogom meglátni az unokáimat, bár nagyon szeretném, és azért bízom benne, hogy igen, de pl. az apukám unokatestvére sem látta meg az unokáit, hiába ment férjhez fiatalon, mert hogy 28 évesen meghalt. Igaz, egy fiatalabb szülőnek nagyobb esélye van unokázni, mint egy idősebbnek, de régen rossz, ha az ember nem optimista
szia. hat ez az. par eve a nyaraloba voltam unokammal aki anno 16 honapos volt. es meg ismertem egy ladyt ujak voltak egy pici lannyal. bezelgettunk. kiderult o is 46 volt mikor szulrt de volt egy 19 es egy 20 eves is . mier? kerdeztem. nem vetem eszre.. na ne. hat oregem a kislany 2 eves elmult miko jarni tanult. papa 56 volt.
egyebkent ez a lengyel ismerosom nem normalis. mondtan is neki. kepzeljetek el ingyen volt az adoptalis. annyi penzt dobtal be a gyujtobe amit te akartal. most meg itt alnak a let kicsivel/ jaa teganp mondta a kisfiut o a 7 eves elsobe jar,. mer ugye nem bezel angulul, es minden nap hivja oket a tanar, hogy a gyerek setal. hol? hat az osztalyan. mit csinaljanak? hiaba mondom otthon is csak angulul bezeljenek a gyerekekkel, nem ok okosak lengyelul. en anno 26 eve miko leleptunk genfben eltunk lagerban 250 feketevel , mi egyedul voltunk feherek. es tuluk tanultunk meg franciaul 3 honap alatt, de ugy, hogy ferjem otthon se engedet bezelni senkit magyarul. most ez az ismerosom mndtam is neki: meg jartad. oreg szulu nincsen neki mar energioaja.szep hetveget, es SOK BOLDOGSAGOT, EGEZSEGET, SIKERT A BARATNEDNAK...
Ne tedd be, egyebkent bekedvellek hozzaszolasaid alapjan es ezuttal toredelmesen BEVALLOM, hogy rajtad becsattant az ostorom, mert mostanara lett tele a hocipoma be- es be- es csakazertis be- igekotos igekkel, amik nem be-igekotosek, es hat te lettel szegeny aldozatom. Most kormeimmel vegig bekarcolom az orcaimat es hamut beszorok a fejemre, megkovetlek, hogy ne old be magadat. BELajkollak. Haha!!!!
Mellesleg be tudok helyesen irni, ha beakarok, csak allati rossz gepelo vagyok. Nem, nem ket ujjal begepelek, de nem is vakon. Es igy rengeteg hibat beejtek, amit be igyekszem bejavitani, csak az nlc bevallalta, hogy nem javitja be nekem. Azert megsem irtam be hosszu ipszilonos jevel a tollllllllllyyyyyyyyyyasssttttt?????????????????
En belajkoltalak, ha te nem betudsz engem belajkolni se baj, majd bepaktalok a Mikulasal, mar bemondtam.
Egesz mas, amirol te irsz. En meg nem erzem kesz magamat nagymamanak lenni, orulok is, hogy meg nincs kisunokam. Neha mar azert gondolok a lehetosegre, de meg mindig raer szerintem is. Mas az en koromban mar reg dednagyi, engem meg attol raz ki a hideg. Fogamzaskorba er o is, a gyereke is, az unokaja is, es adjad neki. Muvelodes sehol, csak a szaporodas ahelyett. Nem vagyunk egyformak.
Hogy eletkorilag nem szokasos 60 even felul szulni, mikor ezt irom, ezen en is nevetek. Na de ezt o akarta igy, tehat az o dolga. Nem te eteted, gondozod vagy neveled azt a gyereket, igy beleszolasi jogod sincs. Velemenyed lehet, de mit nyom az latba? Mindenki ugy el, ahogy akar, vagy tud, amig azt is be nem szabalyozzak, lasd egy masik nlc topik.
Hát én is kilennék, ha csak úgy a semmiből itt lenne egyik napról a másikra egy 5 és egy 7 éves gyermek.
Jobb esetben az ember kihordja, megszüli, nevelgeti a gyerekét és van ideje hozzászokni.
Találkozom ám én türelmetlen 20-as, 30-as anyukákkal is, akik tiszta panaszkönyvek.
A lényeg viszont, hogy vannak akik soha nem vesztik el a józan gondolkodásukat, de hát nem lehet mindenki tökéletes.
Floridában él egy régi kolléganőm. A lány 66-os születésű, tehát 45 éves. Régóta férjnél van, szerettek volna babát, de nem jött össze. Azt mondták, mesterséges dolgokra nem hajlandóak, ha nem lesz nekik, hát nem lesz.
Idén év elején nem jött meg a mezesze, elment orvoshoz, hogy van-e valami baja, esetleg változókor, miegymás. Hát nem, babát várt, holnaputánra, szombatra van kiírva.
Tudom, most sokan ajvékolnak, hogy ilyen későn, meg öreg kismama, de kinek van joga ítélkezni vagy dönteni fölötte/helyette?
No ilyen ismerősöm nekem is van, az életkorok is találnak meg a foglalkozás is :D
Csak ott még nincs unoka, legalábbis így tudom.
A pasi pszichológus, és már sokszor láttam nála, hogy teszteli a népet. Hogy csinál valamit, és figyeli mi lesz rá a reakció.
Csak belegondoltam: ha a gyerek 6 évesen sulit kezd, ö 70 éves, a nö 51, ha érettségizik 18 évesen az apu már 82, anyu 63, a Diploma osztás 23 évesen, apu 87, anyu 68....a gyerek családalapítását apu már tuti nem fogja megérni, anyu még inkább.
A gyereket biztos, hogy jól nevelik, erröl nem beszélek. Van tapasztalatuk, van nyugalmuk, ami egy egészen fiatal- éretlen szülönek nincs.
De ha belegondolsz: Pl az érettséginél... ahol a többiek szülei 40 körüliek, ö meg odaállít az öregekkel... szerinted nem fogják a többiek egymás között suttogni, hogy hú ennek TéNYLEG öREGEK a szülei! Nyilván ilyen reakcióra fel lesz készítve, de azért még mondják- gondolják...
Meg nagyon felelötlennek tartom azért is, mert rettenetesen önzöek: csak magukra gondolnak. Normális esetben a gyerek majdnem nyugdíjas, de erösen a dolgozó korban van, ha elveszti a szüleit. Addig tanáccsal, segítséggel mellette állnak-
Bánatot, örömöt megosztanak, segítenek az unokáknál.
Ez a kisfiú ilyen téren egyedül lesz-
A saját példámat mondanám: apum tüdörákban meghalt. Amíg élt, és cigizett, mindig mondtam neki, hogy ne szívd, engem rövidítesz meg vele.
Azt meghalt- én meg végtelenül dühös voltam rá, mert nekem most már nincs apám, akihez oda mehetek, akivel olyan jókat beszélgethetek, stb. Ha másoknál ezt látom: egész egyszerüen irigy vagyok.
Vagy úgy gondolod, azt meg lehet beszélni majd ezzel a kisfiúval, hogy ha az apu majd 90 évesen elpatkol, és te szeretnél valamit kérdezni, majd felnézel az égre, stb.
Jaj NEEEEEEEEEEEEEE!
Nagy terveim vannak Veled december 6-ára!:)))
Csak nyugodtan, szívesen olvaslak!
A nyelvtani szerkezetünk tényleg lassan változik, de azért már erősen eltávolodtunk az "és aduttá valá neki páráadicsumot házoá"-tól.
Egyébként a nyelvek többsége úgy működik, hogy a nyelvtanát többé-kevésbé megtartja, és az átvett idegen szavakat a szabályainak megfelelően ragozza.
A latin szókincsét pedig igyekeznek bővíteni, újonnan megalkotott "latin" szavakkal, a nyelv megátalkodott rajongói és tudósai. Elég furcsa.:)
Valamelyik skandináv országban van is latin nyelvű idegenvezetés, sajnos elfelejtettem, hogy melyikben.
A magyar nyelv teljesen önállóként ....jó pár ezer éve tartja magát latinos, germán, szász nyelvi környezetben. Ha nem lenne olyan ősi és különleges nyelv, mint amilyen, akkor régen beolvadt volna az egész nyelv vagy szlávba, vagy germánba.
De nem olvad. Viszont "germanizálódik" . Leszól, besikerül, kiépít, stb. De olyan gazdag szótövekben, olyan óriási a szókincse, annyira tiszta és logikus, ami a jelek szerint elég szivósan KIvédi a Beolvadást. A Nagy Bolgár Birodalom nyelve rég eltűnt, és lehetne sorolni sokáig, milyen nyelvek olvadtak bele a környező erő(szakos) népek nyelveibe.
A MAGYAR nem véletlenül élő nyelv még mindig. (ahogyan a latint régen holt)-ez utóbbi szókincse kifejezetten sivár a magyarhoz képest.
Egy kis germanizmus nem üt le egy magyart sem, ennek ellenére nem gazdagabb a nyelvünk német módra töténő kiegészítésekkel. Nincs mit tanulni a germánból, az angolból , a szlávból és kb. semmiből. Fordítva történt régen is. Nem mi szedegettük össze innen onnan a nyelvünket, tőlünk vettek át, ez egyértelműen bizonyítható.
(de nem tudom, hogy miért kezdtem nyelvészkedni)
Igen, az hejes:))))
Olyan régóta szleng, hogy szerepel a szótárban:)))