Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem tartotta meg a talált pénzt a becsületes nyugdíjas
Létrehozva: 2011. november 4. 08:42
Hús helyett véletlenségből az üzlet napi bevételét csomagolta be egy fáradt hentes egy nyugdíjas néninek Németországban.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
De boltban is dolgoztam, ott pedig úgy döntöttem el hogy az illetőé a mobil, hogy megkérdeztem mi van kint háttérnek és mi a tel száma, meg csöriztem és Ha a válasz megfelelt, övé a mobil.
Én egyszer egy mobilt találtam bkv buszon, és Én belenéztem a telefonkönyv részébe abban a reményben hogy lesz benne egy olyan név hogy Anya v. Apa. Volt benne és felhívtam a hölgyet és elmondtam hogy ki vagyok miért hívom és hogy találtam a telefont és szeretném vissza adni. A Hölgy első kérdése az volt hogy mennyiért akkarom visszadni. Mondtam hogy ingyen.
Nem akarta elhinni. Megbeszéltük hogy bejönn a munkahelyemre érte. De előtte felhívott a munkahelyemen, azt mondta hogy ne haragudjak de Ő leakarta ellenőrizni hogy tényleg ott dologzom-e mert neki kicsit furcsa ez. Aztán mondtam neki hogy ha azt szeretné akkor leadom a bkv-nál és kerese náluk.
A postaládába bedobott értéktárgyakat a Posta vagy továbbítja a tulajdonosának, ha az beazonosítható, vagy leadja a talált térgyak osztályán. Nemzetközileg bevett szabály ez. Heö a leghelyesebben cselekedik, ha így csinál.
És lássuk be, a postaláda és a kuka nem ugyanaz a volumen.
Amikor kicsi voltam, a mi bicajunkból a botot lopták ki, amivel anyukám tolt. Mi mondjuk jót nevettünk rajta, mégis kinek kell egy seprűnyél?!
A talált pénzt én is megtartottam szerencsepénznek, aztán a családból valaki véletlenül elköltötte :-)
Ismertem olyan lányt, aki állandóan azt mondogatta, hogy" ki mit talál, övé" (ez biztosan nevelés kérdése is) és mindent el is tett.
Egyszer egy haromgyerekes nönek juttattam vissza a penztarcajat,mindene benne volt,a bankkartyai,a tb kartyak,nevjegykartyak,minden...annyira boldog volt,hogy meglett es nem kell utanajarnia mindennek,hogy szemelyesen hozott egy doboz bonbont es egy kepeslapot,az allt benne,hogy az ilyen emberek teszik jobba a vilagot.Es annyira meghatodtam,hogy ott bögtem es közben a fellegek felett jartam,olyan jo erzes volt.
De ugyanilyen melyen elkeseritett,amikor a telefonomat nem adtak vissza...egy csomo emlek volt benne...legalabb a kartyat adta volna ide,a telefont megtarthatta volna.
Hasonló eset velünk is megtörtént. A férjem egy étteremben az asztalon felejtette a mobiltelefonját. Szerencsére volt egy szemtanú. Amikor a pincértől érdeklődtünk, csak akkor adta vissza, amikor az idegen férfi erélyesen rászólt, hogy ő látta azt, amikor a pincér elvitte a telefont az asztalról.
A kisfiam dzsekijét 5 perc alatt vitte el valaki a játszótérről, a fényképezőgépünket pedig szintén 5 percen belül egy párizsi parkban a padról. Egy lengyel fiatal pár ült mellettünk, amire visszamentünk, ők is eltüntek.
Sajnos, szerintem ilyenből van több és nem csak nálunk.
Hű, ezt ne is mondd, így már mi is jártunk.. engem a gyerekülés eltűnése viselt meg.
Sőt, olyan is volt, hogy a bicikliről, hátulról, a kispárnát lopták le, ami a kisfiamé, már száz éves (najó, csak hét éves volt), kopott, meg minden, de azon ült a fiam. A bringán hagytuk, mondván úgysem kell senkinek. Hát kellett... Nagyon nem értettem meg én sem, hogy mire, de a legszarabb érzés az volt, hogy a fiam milyen nehezen viselte ezt...
Én arról álmodok, hogy találok egy csúcszuper telefont, mert pénzem nincs rá, de valószinűleg, ha találnék, visszaadnám a tulajdonosának... mert én ilyen hülye vagyok.
Én már többször adtam vissza talált dolgokat, mert az én lelkem nyugodtabb ettől, és azért is, mert mivel én keményen megdolgozok mindenért, ezért értékelem amim van, és ha belegondolok abba, hogy lehet, hogy a másik ember is így gürizett érte, nem tudnám nyugodtan eltenni a talált tárgyat... ha fel lenne tüntetve a gazdája... de sokaknak nincs ilyen lelki problémájuk.
Azért volt már nekem is szerencsém, találkoztam én is már becsületes emberekkel és nagyon boldog voltam tőle :)
Most halottak napján pl. a temető előtt a szomszéd autó ajtajában lógott a slusszkulcs, ha nem jöttek volna a polgárőrök éppen, akiknek átadtuk a kulcsot, akkor megvártuk volna a tulajt. Előtte héten egy csontsovány kiskutyát pátyolgattam, amíg átvette a menhely. Igyekszem továbbadni azt a segítséget, amit én kaptam az életemben.
Én sem gondolkodtam volna egy percig sem. Valahogy nem tudnám lelkileg túltenni magam azon, hogy amit én megszereztem ilyen módon, az másnak mekkora kárt, bajt okoz.
Lehet hogy én egy barom vagyok, de nekem sokkal jobb érzés ha visszaviszem és látom, mekkora kő esik le valaki szívéről, mint az a tudat, hogy jövő hónapban nem lesz gond a számla befizetésével.
Engem már sokszor megloptak.
Ami a legjobban fáj, az a biciklim. Rajta volt a gyerekülés is, a rendelő elé láncoltam ki.
A sebészetre mentem, mert egy üvegszilánk állt a sarkamba.
Mikor kijöttem, sehol a kerékpár. El sem akartam hinni... Sírva mentem haza, sántikálva és nem tudtam megérteni, miért érdemlem ezt. Ki az aki képes egy rendelő előtt kiláncolt kerékpár ellopni, amikor a vak is látja, hogy gyereket is szállítannak vele?
A 4 éves fiam hetekig erről beszélt, ő sem tudta felfogni, hogy valaki elviszi ami nem az övé...
Kb. másfél éve találtam a munkahelyemen egy pénztárcát, volt benne kb. 2 ezer forint, meg némi aprópénz. Ki is raktam oda egy papírt, ahol találtam, hogy nálam átvehető az elveszett cucc, de senki nem jött. Kiraktam az Intranetre is, de nem keresték. Egyszer elvettem a pénzből, mert nem volt apróm, de utána visszaraktam. Hiába nem keresték eddig, lehet, hogy egyszer majd csak előkerül a tulajdonosa.
Érdekes dolog ez egyébként, mert van, aki gondolkodás nélkül elkölti, elhasználja, amit talált, más meg képtelen rá. Szerintem ez valahol neveltetés, meg az ember alapjellemének kérdése, és ezek után tök mindegy is, hogy mennyi pénzt, vagy értéket talál, úgyis beszolgáltatja.
A fiam a nyáron az IKEA éttermében felejtette a táskáját. Érték nem igazán volt benne, csak a mobilja, meg maga a táska nem volt rossz (egy kis Samsonite), kb. két órát lehetett az étteremben a táska és senki nem nyúlt hozzá, ott volt, ahol hagytuk.
És az én kedvencem az Allianz biztosítós eset, a mai napig becsülöm a hölgyet, aki a pultban ült. Ott feletettem az asztalán egy borítékban 45 ezer forintot (biztosítási díj), majd kb. fél óra múlva észrevettem, visszamentem és ő visszaadta, pedig simán letagadhatta volna, tele volt az íróasztala mindenféle papírokkal, jöttek ügyfelek, elvihették volna, de ő észrevette, eltette és visszaadta. Ilyenek is vannak, szerencsére. És nem csak azért szerencse, mert meglett a táska, meg a pénz, hanem jó tudni, hogy vannak jó érzésű, normális emberek körülöttünk.
Hihi, en is Nemetorszagban elek, de velem meg nem törtent ilyesmi..
Hat, szerintem nem orszag kerdese, hogy megtartja-e ez ember a talalt penzt.
Söt, en megkockaztatnam, hogy nem is az anyagi helyzete, hanem a becsülete.
Nekem egy falat se tudna lemenni a torkomon, ha tudnam, hogy mas embernek kell kifizetnie azt a penzt, amit en veletlenül megkaptam vagy talaltam. Mi van, ha valaki egy üzletet akar nyitni, s evekig sporolt ra, elveszti veletlenül, s en megtalalom?
Szerencsetlennek milyen rossz lehet akkor...
Mint ahogy nem hiszem, hogy egy rendör, orvos, vagy barmely foglalkozast üzö egyen rossz fizetes miatt lesz korrupt. Szerintem csak es kizarolag beallitottsag kerdese.
Évekkel ezelőtt találtam egy pénztárcát a trolibuszon. Odavittem a bkv-és bódéhoz és jegyzőkönyvvel átadtam a pénztárosnak. Nem volt időm a talált tárgyak osztályára elvinni. Az illető nevét és címét én is felírtam az igazolványából. Hetek múlva levélben érdeklődtem, hogy megkapta-e az elveszett tárcát. Igen, megkapta, de a pénzéből hiányzott 2000 Ft. Nem én vettem ki, a jegyzőkönyvben szerepelt a talált összeg. Az illető örült, hogy visszakapta az igazolványait. Azt írta nekem, hogy ennyit úgyis adott volna a becsületes megtalálónak
. Hát, nem én kaptam meg a pénzt, mint becsületes megtaláló.
Az iskolában a gyerekeim mindig leadták a talált holmikat. Mviszint soha nem kaptuk meg, ami ottfelejtődött vagy elveszett.
Rossz szöveg.
A nélkülöző ember adja vissza elsőre a talált pénzt:D ennyit erről.
És a néálkülöző ember fogja elsőként a kasszánál visszadni, a tévesen többet kapott pénzt.
vajh miért is?:DD talán azért, mert pontosan tudja milyen érték az a másiknak, és milyen keservesen keresi meg az a másik ember a pénzt.
Itthon ritka, mint a fehér holló.