Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vállalta, hogy beteg gyermeket szül
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. szeptember 9. 12:47
Vállalta a hatalmas kockázatot egy pár, de nem volt szerencséjük: mindkét gyermekük betegen született. Peller Mariann különvéleménye.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Az ilyen szulok, azt hiszik, hogy ok valami oriasit tesznek, ha eletben tartjak ezeket a nyamvadt gyerkocoket. :-((
Sajnos, arra sosem gondolnak, hogy mi lesz, ha o"k hirtelen meghalnanak----
kinek kell akkor majd vigyazni es torodni az ilyenekkel?
Ja, -persze, -majd elfelejtettem, a "TARSADALOM"-nak....
aham................
Koszonjuk
Mint írtam, ma már csak tejfehérje allergiája van. Nem ez a betegség amivel született. De túlesett az operáción, és ma már ha nem mondom, hogy mi baja, akkor nem mondja meg senki. Az óvodai beirítkozáson, amikor beírattam a kórelőzményeit, az ovónéni is 2x visszakérdezett, hogy tényleg?
De nem fogom neki 20 év múlva azt mondani, hogy kislányom ne legyen gyereked, mert akkor milyen felelőtlen vagy, mert fájdalomra kárhoztatod. Igen, én is ültem a beteg gyerek ágya mellett a kórházban. De soha nem bántam meg, hogy ő megszületett.
Gondolom a tejfehérje allergiája miatt nem csúfolják és azzal lehet teljes életet is élni. Azonban ez az anya úgy vállalt gyereket,
A rendellenesség pokollá tette Rebecca életét, kisgyerekként mindig csúfolták, kortársai féltek tőle. Kilenc évesen már szemhéjplasztikázták, tízévesen arccsontimplantátumot kapott, további négy operációval pedig titánbeültetést kapott, hogy jobb legyen a hallása. A nő ezektől az élményektől akarta megkímélni még meg sem született gyermekét.
hogy saját maga is szenvedett. De úgy látszik úgy volt vele, hogy mint amikor egy gyereket bántalmaznak és megfogadja, hogy ha lesz saját gyereke, akkor ő nem fogja a sajátját. Aztán lesz sajátja és ugyanazt csinálja, mint a szülei, úgy gondolva, hogy ha ő kibírta és túlélte akkor majd a gyerek is.
Mert mint ebben az esetben is kiderült:
15 hét után pedig már kimutatták: a kisbaba megörökölte édesanyja betegségét. A kislány fül és arccsont nélkül született...
Nem köpködött itt senki, vélemények születtek. Sokan nem értenek egyet és felelőtlennek tartják azt a szülőt,aki kiteszi ilyennek a gyereket. Van, aki finomabban fogalmazta meg és van, aki kicsit keményebben. Éppen elég ha a gyereknek élete során kell kertesztülmennie súlyos betegségeken, operációkon, vagy válik fogyatékossá pl. egy baleset miatt.
Írtam ilyet, hogy akkor eldobom?! Azt írtam, ha megtudom (időben), akkor vetném el.
Ha később derül ki, akkor együtt kell élnem vele.
Azért szerintem bőven van különbség, hogy váratlanul születik valakinek beteg gyereke, vagy úgymond tudatosan vállalja hogy beteg gyereket szül....
Ezzel még nam fogod bebíztosítani magad!
Teljesen egészséges várandósság után is születhet beteg gyerek, de kialakulhat később is maradandó károsodás balesetből, betegségből. Akkor majd eldobod?
Mit teszel, hogy ne tedd tönkre az életét és a sajátodat sem?
Könnyen vagdalkozol a szavakkal.
Akkor mik ezek, ha nem köpködések:
- "Mar megint egy alhuman duma, mar megbocsass! Ha veszed a faradsagot, akkkor elolvasol par orvosi leirast erröl a betegsegröl.
Ez nem pusztan esztetikai hiba !
S micsoda anya az, aki mar terhessege idejen tudta, hogy a gyereke sulyos beteg lesz, s sok-sok operacio var ra, s megis inkabb erre a nehez es kiszamithatatlan sorsra karhoztatta?
Baromi mazli, ha "csak" par csontocska hianyzik, s azt a plasztikai sebesz rendbe hozza?
En maximalisan abortuszellenes vagyok, de sosem tudnam megszülni azt a gyereket, aki ilyen foku serülessel jönne a vilagra.
Söt. Ha en tudom, hogy fele-fele az esely annak, hogy atöröklödik a betegsegem, akkor eszembe se jut, hogy teherbe essek, s az elsö beteg gyermekem utan meg egyszer megkisertsem a sorsot.
Ennyi jozan esz szorulna belem. "
- "Nos, nem tudom, én nem kétszer, de 10x is elmennék inkább lombikra (és pontosan tudom, hogy drága, meg az anyának kellemetlen és kockázatos is, de akkor is), minthogy ilyen jellegű orosz rulettet játsszak. Vagy, lemondok a saját gyerekről."
- "tegyünk egy kis rendet.
1. mar terhesen kiderül, hogy a magzat enyhen fogyatekos.
2. mar terhesen kiderül, hogy a magzat nagyon sulyosan fogyatekos.
3. meg nem terhesen kiderül, hogy genetikai rendellenesseget adhatok at, ami enyhe fogyatekossagot okoz.
4. meg nem terhesen kiderül, hogy atadom a genetikai rendellenesseget, ami igen sulyos rendellenesseget okoz.
a cim az elsö ill. masodik verziot sugallja - hamisan.
a fent emlitett par az utobbit tette. maximalis etikatlansag."
átadHATom...
hatalmas különbség...
Szerintem nem köpködött senki. Valamint ha egészségesek lennének a babák, nem lenne hírértéke, így nem is tudnánk róla. (Rendben, ha az egyik beteg, akkor lehetséges, hogy írtak volna róla)
De igen, ha mindkettő egészséges baba lenne, és tudomást szereznék arról, hogy milyen mód vállalták őket, én akkor is túl kockázatosnak és orosz rulettnek tartanám az eljárást, legfeljebb magamban örülnék, hogy megúszták a babák.
Igen, a lányom betegen született. Igaz, nem ilyen betegséggel, de az orvosok így is a azt javasolták nekem 22 hetes terhesen, hogy vetessem el. A lányom, most 3,5 éves, ge ynagyon okos, életrevaló gyönyörű kislány. És szerencsére ma már "csak" tejfehérje allergiája van.
Nővérem fia vérzékeny, a másik nővérem fia lyukas szívvel született, a férjem családjában sem ritka a genetikai betegség.
A genetikus véleménye az volt, hogy nekünk nem kellene babát vállalnunk. Ezt így szó szerint nem mondta ki, de az arcára volt írva.
A második lányom makk egészséges
Ha nekik is összejött volna, hogy az egyik egészséges, akkor nem köpködnétek?
Elég szégyen tényleg a XXI. században azzal példálózni, hogy milyen életük lesz. Még jó, hogy fő az elfogadás egymással szemben.
Talán mert nagyon sok fogyatékos gyermeket és őket nevelő családot láttam, mikor a lányommal teherbe estem fogamzásgátló mellett bizony megnézettem, hogy egészséges-e. Nem tudom, mit tettem volna, ha nem.
De egy sérült gyermeknél nemcsak róla van szó, hanem a családról. Pl.: ha értelmi fogyatékos és én már nem leszek, a bátyja és családja felelősége... Nehéz dolog ez.
tegyünk egy kis rendet.
1. mar terhesen kiderül, hogy a magzat enyhen fogyatekos.
2. mar terhesen kiderül, hogy a magzat nagyon sulyosan fogyatekos.
3. meg nem terhesen kiderül, hogy genetikai rendellenesseget adhatok at, ami enyhe fogyatekossagot okoz.
4. meg nem terhesen kiderül, hogy atadom a genetikai rendellenesseget, ami igen sulyos rendellenesseget okoz.
a cim az elsö ill. masodik verziot sugallja - hamisan.
a fent emlitett par az utobbit tette. maximalis etikatlansag.
Én sem mertem volna bevállani,ha tudom örökli a baba.Most várom a 2-ik babát,nem is tudom mi lenne velem,ha a doki közölné...értitek.Jobb az ördögöt nem kísérteni.
Egy világ omlana össze bennem:(((
ezért is írtam, ha tudom...
ha nem, akkor, együtt kell élnünk vele.
Ezt nagyon szépen írtad le.
Tegnap a HBO-n egy nagyon érdekes műsort néztem. Edwards-szindróma volt a címe. Ott egy fiatal pár vállalta, hogy a súlyosan fogyatékos nagy eséllyel életképtelen gyerekét világra hozza. Elgondolkodtató volt. Senki nem tudhatja, hogy egy adott helyzetben hogyan viselkedne, mindegyik döntést tiszteletben kell tartani. Könnyű pálcát törni más feje felett, de amíg az ember nem kerül olyan helyzetbe, hogy döntenie kell addig nem tudja, hogy milyen érzés lehet.
Nehéz dolgunk van, mert iszonyatos módon belénk van kódolva (általában) a gyerek utáni vágy. Nehéz meghozni azt a döntést, hogy nem akarunk mindezek ellenére gyereket . Ugyan ilyen nehéz azt a döntést meghozni, hogy beteg gyereket szülünk meg.
Szerintem senkinek semmi köze ahhoz, hogy valaki beteg gyerekeket szül, mint ahogy ahhoz sem, ha valaki a beteg magzatot elveteti.
Szerintem más úgy gyermeket szülni, hogy már a teherbeesés előtt tudom, hogy van egy problémám, ami nagy %-ban örökölhető, és más úgy, hogy fogalmam sincs róla, hogy beteg vagyok, mert nem okoz gondot. Az is megint más, amikor valakinek már a vége felé jönnek rá az orvosok, hogy baj van.
Jó dolog, hogy Neked a nehézségek ellenére sok nagyon pozitív dolog is megadatott, de ugye azzal nyilván te is tisztában vagy, hogy ilyen lehetőségek nem minden betegnek adatik meg, mert vannak, akik sokkal súlyosabb betegségekkel születnek, ráadásul úgy, hogy közöttük vannak olyanok, akik életét tudatosan kockáztatták.
Valószínűleg anyukád azt mondaná, hogy mindenképpen megszült volna, bármit is gondol valójában. Ki az, aki a gyereke képébe vágja, hogy ha tudom, hogy ilyen leszel nem szüllek meg?
Úgy csináltok, mintha ezeket a gyerekeket bárki is meg akarná ölni....
Hát 2 után én sem adtam volna fel a helyükben, de egyébként ha jól emlékszem, Angliában él a pár, és ott rengeteg beteg gyerek születik, és az emberek sokkal elfogadóbban ezekkel szemben.
Nálunk nem öröklődésről volt szó, az okát a mai napig nem tudjuk, de már nem is akarok rágódni rajta. És a miénk valóban operálható, de a nyoma egész életében látszani fog, ezt nehéz feldolgozni. Azért köszi a drukkot
Nos, nem tudom, én nem kétszer, de 10x is elmennék inkább lombikra (és pontosan tudom, hogy drága, meg az anyának kellemetlen és kockázatos is, de akkor is), minthogy ilyen jellegű orosz rulettet játsszak. Vagy, lemondok a saját gyerekről.
Amúgy az ajakhasadék azért kicsit más, szerencsére. És drukkolok, hogy ne legyen nagy gond!
(Amúgy én is azt mondom, ha véletlen így sikeredik a gyerek (végülis új mutáció is létezik), akkor valószínűleg csak ezért nem vetetném el, bár nagyon kiborulnék, és igencsak imádkoznék, hogy minél enyhébb elváltozása legyen, de hogy ekkora kockázat esetén nem mernék spontán belevágni, az is biztos. Minősíteni nem minősítem, nem az én dolgom, majd a gyerekek eldöntik, hogy ők mit gondolnak erről felnőttkorukban, de ha én a hölgy barátnője lennék, biztosan megpróbáltam volna lebeszélni erről a lépésről)
Mar megint egy alhuman duma, mar megbocsass! Ha veszed a faradsagot, akkkor elolvasol par orvosi leirast erröl a betegsegröl.
Ez nem pusztan esztetikai hiba !
S micsoda anya az, aki mar terhessege idejen tudta, hogy a gyereke sulyos beteg lesz, s sok-sok operacio var ra, s megis inkabb erre a nehez es kiszamithatatlan sorsra karhoztatta?
Baromi mazli, ha "csak" par csontocska hianyzik, s azt a plasztikai sebesz rendbe hozza?
En maximalisan abortuszellenes vagyok, de sosem tudnam megszülni azt a gyereket, aki ilyen foku serülessel jönne a vilagra.
Söt. Ha en tudom, hogy fele-fele az esely annak, hogy atöröklödik a betegsegem, akkor eszembe se jut, hogy teherbe essek, s az elsö beteg gyermekem utan meg egyszer megkisertsem a sorsot.
Ennyi jozan esz szorulna belem.
Voltak lombikon kétszer is, de egyik sem sikerült, ezért döntöttek úgy, hogy természetes úton próbálkoznak tovább, ami sajnos így sült el.
Egyébként közvetlenül is érint a téma, egy hónap múlva születik ajakhasadékos kisbabám, mi is elég későn tudtuk meg, ha előbb tudjuk, sem dobjuk el, de azért nem mondom, hogy amíg meg nem születik, és nem látom, mennyire súlyos, nem ezen aggódok folyamatosan.
No igen, de ki garantálja, hogy a gyerekeinek nem a betegség súlyosabb formája jut, ahol nem a csúnyaság az egyetlen gond? Légzési nehézségek, halláskárosodás, stb is előfordulhat - azért nem egyszerűen kozmetikai a probléma, bár, én egy gyerekemnek se kívánnék ilyen jellegű kozmetikai problémát se, ha kikerülhető. Nyilván, ha valamilyen véletlen folytán így születik, akkor ugyanúgy szeretném, és megtenném, amit lehet, sőt, még az is elképzelhető, hogy emiatt nem vetetnék el egy már megfogant gyermeket, de ha tudom, hogy 50% esélyem van, hogy ilyen betegsége legyen, akkor nem szülnék. Vagy, amire nem tudom, ebben az esetben van-e lehetőség, elmennék lombikra, ahol csak olyan embriót ültetnének vissza, amelyikben nincs hibás gén (sok betegségnél lehetséges, talán itt is)
Rendben, a lombik nem olcsó mulatság, és kellemetlen is, de a gyerekemért a kellemetlenség vállalható, ha meg betegen születik, a sok műtét biztos kerül annyiba, mint egy-két lombik.
Vagy, lehet örökbe fogadni is.
Mindig olyan rossz a szájízem a beteg gyerek témánál...
Mintha mindig minden a mi akaratunkon múlna, mintha nem lenne sors.
Az ember annyira okosnak hiszi magát.
Akkor ide is bemásolom, amit az előző topicba írtam...csak ott senki nem válaszolt.
Nos igen, nincs jogom tönkretenni egy gyerek (ember) egészségét, életét és nincs jogom orosz rulettezni azzal, hogy vajon olyan lesz, mint én vagy teljesn egészséges.
Amikor anyu terhes volt velem, fogalma sem volt róla, hogy ez a betegség öröklődik...Soha egyszer sem kérdeztem meg tőle, hogyha tudta volna, hogy ilyen leszek, elvetetett voln -e. Most már sajnos nem is tudom tőle megkérdezni :(
Ha annak idején tegyük fel mégis elvetetett volna, akkor nem kellett volna kicsi koromtól kezdve orvostól orvosig járnom nem kellett volna fűzőt hordanom.
A többi gyerek sem csúfolt volna az iskolában azért, mert "más" voltam mit ők, nem tesizhettem, többet hiányoztam a suliból, sántikáltam stb.
Nem kellett volna 12 évesen gerincműtétre mennem és most sem készülnék a lábműtétemre.
Ugyanakkor: Ha anyu elvetetett volna, megfosztott volna attól az élménytől, hogy milyen érzés szólót énekelni az énekkarban és látni hogy anya milyen büszke rám.Na meg attól, hogy milyen érzés sorra nyerni a szavalóversenyeket. Milyen szerelmesnek lenni akár viszonzatlanul, akár kölcsönösen.
Nem jutaottam volna el 17 évesen Kaliforniába sem, nem sétálhattam volna át a Golden Gate hídon, nem láttam volna Yosemite-t és Berkeleyt meg az összes többi hihetetlen jó helyet ott.
Nem mehettem volna el a szerelmemmel Bécsbe koncertre sem és nem sétáltunk volna hajnalig a városban romantikázva....És most nem várhatám őt haza esténként.
Nem parázhattam volna végig a Vidámparkab az a rettenetes hajóhintát amin végig kb halálfélelmem volt, de most utólag átgondolva vicces volt. (de egyszer bőven elég volt ez az élmény)
Persze jó lenne teljesen egészségesnek lenni de vajon kinek nyomorultabb az élete? Nekem akinek vannak ugyan gondjai, és átmentem egypár kőkemény dolgon, vagy annak aki mondjuk makk egészségesen születik de szétcseszi a szervezetét azzal, hogy drogos vagy alkoholista lesz?
Ezen tessék elgondolkodni, mielőtt ítélkezünk :)
Egyben biztos vagyok, és ezt már rég eldöntöttem, ha megtudom, hogy beteg gyerekem születne, elvetetem.
Tudom, kegyetlenül hangzik, de nem akarom sem az ő sem az én életem tönkretenni.
Neked van beteg gyermeked?
Biztos, hogy a beteg gyermek is boldog?
Csak az a baj,hogy a a gyerekeik farkával verték a csalánt, az övék a legtöbb kín, nem a szülőké.
Vagy ennél az asszonynál: ki szaporodhat és ki nem?
Hagyni kellene őket, hogy boldogok legyenek és nem kellene csámcsogni rajtuk.
A mai világ nagyon közelít az ÁRJA FAJhoz: csak az egészséges, okos gyerekek szülessenek meg és csak nekik szabad szaporodni. Az összes többi ember felelőtlen.