Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az iskolától is függ, házasodunk-e?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. június 8. 09:45
Miért csökken folyamatosan a házasodási kedv? Milyen szerepe van ebben az iskolázottságnak? Erre keresik a választ amerikai szociológusok, és Soma Mamagésa is heti különvéleményében.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Nem arra való, hogy hajnaltól késő estig ott legyen a gyerek, és csak aludni járjon haza.
Én is "megőrzőben" töltöttem, felnőttem, nem utálom a szüleimet, sőt, a gyereknemzéstől se vette el a kedvemet ez a "sokkoló élmény". A gyerekeim kifejezetten szeretnek járni böcsibe, oviba. Na jó, itthon lenni jobban szeretnek, de ha az a választék, hogy nagymamánál lenni vagy bölcsi/ovi, inkább mennének közösségbe.
Nem tudom, miért vagy ilyen szélsőségesen negatív véleménnyel a közösségi intézményekkel kapcsolatban, szerencsére én meg vagyok elégedve.
Rossz anya, nem rossz anya, jelenleg Maon két opció van: dolgozol, vagy nem dolgozol. Ha dolgozol akkor azt napi 8 órában teheted+ebédidő+utazási idő (Bp-en az átlagosan napi 1,5-2 óra).
Felőlem lehetsz bárki úgy egyenrangú a férjével, hogy ő otthon domborít (főz, mos, takarít), távol áll tőlem, hogy ledegradáljam ezeket a munkákat, hiszen én is végzem. De jelen körülmények között ezt egy átlagcsaládban akkor lehet megtenni, ha a férj 1,5-2 állásban dolgozik. Na, és pont erre írtam ezt, hogy köszi szépen, de ezt nem. Én nagyon magányosnak érezném magam, ha be lennék otthon zárva és a páromat gyakorlatilag sosem látnám. A gyerekeim nem pótolják a férjem társaságát.
Soha egy szóval sem kérdőjeleztem meg azt, hogy a nők egyenrangúak a férfiakkal.
De az egyenrangúság nem arról szól, hogy köteles egy házaspár mindkét tagja stopperrel mérve mosogatni, padlót súrolni és karriert építeni.
Ez egy infantilis, éretlen ostobaság.
Maximálisan egyenrangú lehet két ember a hagyományos családmodellben is.
Az egyenrangúság nem méricskélésen, egyenlősdin múlik. Az vagy van két ember között vagy nincs.
Igen, rossza anya az, aki - ha nem éhenhalás kérdése a dolog - nem marad otthon a beteg gyerekével vagy napi 12-14 órára óvodába dugja (akarja dugni) a gyerekét.
Rettenetes dolog, hogy van olyan helyzet, amikor muszáj.
Lehet, hogy konkrétan nem ezt írtad, de folyamatosan ezt sugallod. Rossz anya az, aki elvárja, hogy 4 után is nyitva legyeb az ovi, aki nem marad otthon a gyerekével, ha beteg stb. stb. Nem jó irány szerinted, ha a nők egyenrangúak szeretnének lenni és pénzt keresni.
Szerinted ez az egész elbaltázott dolog.
Szerintem meg nem. Én alapvetően annak vagyok a híve, hogy minél többen húzzzák a szekeret, annál könnyebb minden húzónak. Esszerint élek, és ha vcisszakeresel, leírtam azt is, hogy azokban az országokban születik több gyerek, ahol szintén ezt vallják. Ennyien nem tévedhetünk.
Furán olvasol. Egy szóval nem írtam ilyesmit.
A férfiak jókora része nem azért dolgozik napi 12-16 órát, hogy anyu otthon nyugiban gyereket neveljen, hanem azért, hogy két fizetésből, plusz túlunkából valahogy meg tudjanak élni.
Biztosan nem hallottál még olyasmiről, hogy - legalábbis errefelé, ahol én élek - az emberek nem milliókat keresnek havonta, hanem többnyire nettó 100 alatt.
Tudod, van egy kedves ismerősöm, aki például egy baromfifeldolgozóban dolgozik. A lehető legocsmányabb munkák egyikét csinálja. Örül, ha éppen 16 órát dolgozhat, mert akkor kicsit többet keres. A nyolc órás munkáért havi 60 bruttót kap. (A minimálbér-törvény kikerülésére csak 4 órára vannak bejelentve a dolgozók.) És örül, hogy van munkája.
Ez az élet, Babolcsai néni.
Tudom, te nem így élsz, de akkor is nézz körül néha egy kicsit!
Pontosan látod a helyzetet.
Persze van egy szűk elit, akik nem így élnek, és van egy elég széles réteg, akik a másik végletet képviselik: "ráérnek" családanyák lenni, mert nincs munkájuk és többségüknek nem is lesz talán soha.
Nekem az jott le abbol amit Csillagviki mondott hogy erre az alternativara (anya otthon ) NINCS tulajdonkeppen lehetoseg csak mint ahogy mondod tulsagosan sok munkaval vagy nagyon gazdagkent.
Holott ez egy nagyon kivanatos alternativa lenne sok no szamara.
Foleg ha mondjuk lenne olyan lehetoseg ( lehet hogy van en nem ismerem), hogy mondjuk a ferj dolgozik de a felesegnek is fizetnenek valami nyugdijpenzt hogy kesobb o is jogosult lehessen nyugdijra.
Mi sem tudtuk megcsinalni Mo on hogy en itthon legyek es a ferjemnek ne 16 orakat kelljen dolgozni, holott en nem szivesen jartam de nem volt mas megoldas.
Az egyik oka amiert eljottunk mert itt egy fizetesbol is normalisan meg lehet elni, nem kell annyit dolgozni mint otthon az eletszinvonal pedig lenyegesen magasabb. Az en ferjem is es en is olyan beallitottsaguak vagyunk hogy szerinte az o dolga az hogy a feleseget eltartsa es rendes eletszinvonalat biztositson a csalad szamara, en pedig itthon vagyok es megteszem amit tudok azert hogy ez jol mukodjon.
Most mar o sem dolgozik (55 eves) de kozel 20 evig dolgozott egyedul es buszke volt ra hogy eleget tud tenni annak ami szerinte egy ferj feladata.
Nyugaton van alternativa. Ha akar a no dolgozhat, teljes idoben, reszidoben vagy otthon is maradhat mert a ferj kepes ot eltartani.
Mo on ha otthon marad akkor vagy nyomorognak vagy tenyleg a ferfi kidolgozza a belet. Ezert ez a lehetoseg aztan nem lehetoseg csak elviekben.
Nagyjából most is így élünk, igen.
Csillagvikinek abban nincs igaza, hogy a másik alternatíva (anya otthon, hogy a gyereknek nyugodt családi háttewre legyen) az az apától vár el olyan és annyi áldozatot (hacsak nem milliárdos az illető), hogy az nekem pl. rohadtul nem érné meg...
hogy értsd: inkább én is dolgozom, az nem nagy áldozat, minthogy gyakorlatilag egyedül neveljem a gyerekeimet, a férjemet sosem lássam, legfeljebb alva, és esetleg korán eltemessem, mert feldobja a pacskert.
Mert ez a másik alternatíva.
Elmennek a francba az amerikai szociológusok Somával együtt!
Anyukám és az 50+ kollégáim (köztük férfiak!) is gyakran mondogatják, hogy szerencsésnek érzik magukat, hogy minket (a generációmat) nem egy ilyen érában kellett felnevelniük - nem irigyelnek minket egyáltalán!
Ők is dolgoztak gyermeknevelés mellett, de nem ez az embertelen hozzáállás volt a munkáltatók részéről a jellemző. "Szemét főnököt" akkor is kifoghatott bárki, de volt egy határ, amit még az a bizonyos szemét főnök sem lépett át. Ha mégis, azzal már a saját pozícióját kockáztatta. Most meg már az számít "jó" vezetőnek, aki kíméletlen, aki semmilyen emberi-családi tényezőt nem tolerál.
En nem tudom ma hogyan mukodik ez otthon, de amig otthon eltunk a mi eletunk kb. igy nezett ki:
Reggel 4 kor keltunk 5 kor indultunk dolgozni (60 kmre jartunk ingazni, mert csak ott volt munka) , delutan 4 30 ig dolgoztam en este legjobb esetben fel 6 re ertem haza.
A ferjem egy heten 3 szor 7 re 3 szor a masodallasa miatt csak 9 utan ert haza.
Emelle voltak, csirkek, diszno, es egy 1500 negyszogoles kert amit gondozni kellet, kapalni, locsolni.
Hetvegen kitakaritottam, kimostam a ferjem megcscinalta a kerti munkakat. Ebben a ket napban jutott ido arra hogy a gyerekkel is valamennyit torodjunk, a hetkozben napkozis volt, o is 5 utan ert haza amig haza nem jottunk egyedul volt.
Mondom nem tudom ma hogyan elnek az emberek, lehet hogy ettol konnyebben?
Az ilyen eletforma mellett mikor van ideje az embernek barmire, es hol van a valasztasi lehetosege hogy mondjuk jo lenne delutan 3 kor mar otthon lenni es a gyerekkel is foglalkozni stb. stb.
Csillagvikinek abban igaza van hogy kevesek valaszthatnak ugy hogy penz is legyen, normalis csaladi elet is legyen, ha akar legyen foallasu anya vagy feleseg (ez a legritkabb), ha akar lehessen karrierje anelkul hogy mast elveszitene vele. A legtobb embernek azt gondolom dolgoznia kell . Sokat es valogatas nelku. Plusz rettegni az allasvesztestol vallalni hogy ha nem megy be a beteg gyerek mellol akkor mit szolnak bent a kollegai.
En nem latom hogy otthon a mai viszonyok kozott a noknek tul sok valasztasi lehetosege van.
Es ez a no ad tanacsot barmiben ami a hazassaggal kapcsolatos?
Na gyonyoru
sachamora: Csak azért csipkelődtem, mert annyira hangsúlyoztad, h nálatok senki nem ért a másik területéhez. De valahogy sejtettem a választ:)
Egyébként tényleg felfogás kérdése az általad leírt helyzet - mert tényleg, még ma is választás előtt állnak a nők - inkább család, v. inkább gyerekek.
Én túl korán nem szerettem volna a napom nagy részét távol tölteni a gyerekeimtől (pár hét, pár hónap után), mert hiszek abban, hogy a kötődés fontos dolog, és mással nem pótolható. És mind az USÁ-ban, mind a nyugat-európai országokban probléma az emberek elmagányosodása, a túlzott individualizmus, a mély kötődésekre, elkötelezettségre való képtelenség. Nem hiszek a "minőségi időben".
Egy ismerős csaj Dániába ment férjhez, már 20 éve házas, és teljesen természetesnek veszi, h néha évekig nem is egy városban laknak a férjével, hiszen mindkettőjüket máshová köti a munkája. Gyereket nem terveztek - régen volt róla szó, h talán, ha 40 évesek elmúltak, de végül letettek róla. Na, ez nekem baromira furcsa, én ennél szorosabb kapcsolatokra vágyom - nem lenne elég egy-egy minőségi hosszú hétvége havonta férjemmel.
A régi munkahelyem (nem magyar) szülés tán 2-6 héttel várt volna vissza teljes munkaidőben, különben nem hosszabbítanak szerződést.
Távmunkában a munkám nagy részét nem lehetett volna elvégezni, kis szervezéssel, kis rugalmassággal lehetett volna áthidaló megoldást találni - hát nem volt.
most majdnem azt valaszoltam egy szmajli kisereteben, hogy csodbe megyunk!:-)
de ugy dontottem hogy nem akarok also hangon tarsalogni veled, mint ahogyan azt Te teszed velem...:-)
ha valakivel valami gond van, beteg/problemai vannak/stb., megoldjuk. de a rendszeres, ismetlodo hianyzast nem tudjuk megoldani, de ezt nem is kell elmondani senkinek sem, mindenki tudja, teljesen atlatjak a ceg mukodeset, es mint irtam, a maga a mentalitas mas...
hoznek egy peldat is: egyik baratnom szules utan visszament dolgozni, 1100 eurot keres. ebbol 600 eurot fizet a bebisinternek. ez itt teljesen normalis dolog, egy, mert visszatert a munkapiacra, ketto, lesz ez meg jobb is, harom, marad 500 euro.
mas felfogas szerint, nem eri meg, mert a munkaber nagyobb resze a bebisinterre megy, tehat, nem eri meg dolgozni.
ez jo, vagy rossz? mindenki dontse el maga...
" Akkora munkanélküliség, mint itt, biztos nem lehet a világon sehol."
igen, es nem csak ebben a temaban vagyunk a leg-legebbek'!
a tobbi ujdonsag volt szamomra, koszonom az infot!
sachamora: Másik példa - a férjemék cége kisvállalat, egyedi gépek tervezésével, gyártásával foglalkoznak.
Két gépészmérnök és egy villamosmérnök látja el a műszaki, informatikai logisztikai, jogi és gazdasági dolgokat, ill. az ügyfélkapcsolatokat (no meg a takarítást, mert a szakmunkások nem hajlandóak rá, és rájuk vigyázni kell). A fizikai munkát szakmunkások végzik, nagy becsben vannak tartva.
Senki sem helyettesíthető hosszabb időre, de ideiglenesen nagyon jól át tudják venni egymás feladatait, de muszáj együttműködni - ha valaki tudja, h elutazik, előtte átbeszélnek mindent, és amit lehet, még a távolléte előtt megold. Hirtelen betegség esetén, amint olyan állapotba kerül, h telefonálni tud, betelefonál, és megadja a szükséges instrukciókat, amint géphez tud ülni, otthonról dolgozik.
A magyar kisvállalkozásoknál szerintem inkább ez a tipikus (mármint, h részben helyettesítik egymást).
sachamora: Akkora munkanélküliség, mint itt, biztos nem lehet a világon sehol.
Egyébként szeritnem a ti cégetek nem átlagos. Vannak olyan cégek, ahol pl. nem egy jogász, pénzügyes, mérnök, főnökhelyettes stb. van, hanem több, sőt egész jogi csapat. Itt igaz, hogy mindenkinek van saját területe, ügyei, de ha egyik-másik szabadságra megy, netán fertőző v. súlyos betegsége van, akkor ideiglenes valaki más is el tudja látni a munkáját.
És nagyon sok olyan munka is van, ami különösebb szaktudást nem igényel, így gyakorlatilag bárki helyettesíthető - recepciós, takarító, árufeltöltő, stb.
Tényleg, a ti cégeteknél mi történne akkor, ha pl. a jogászt egy nap elütné a teherautó? Csődbemenne a cég? Vagy visszamondanátok az összes megrendelést, amíg új embert találtok helyette?
mondom, el vagy tevedve!:-) de felolem azt gondolsz amit akarsz!:-))
"abszolut profizmust es minoseget szolgaltatunk ..... szo sem lehet rola, hogy egy olyan ember vegezze a masik munkajat, aki nem profi modon ert hozza"
Ismét mondom: KIFOGÁS!
Én sem vagyok jogász (sőőőt!), de a munkahelyemen ebbe is bele kellett tanulnom. Beletanultam. Mint ahogy a diplomámmal sem kaptam meg sok olyan speciális ismeretet, amire itt szükség van. Abba is beletanultam. Vannak speciális helyzetek, amikor esetleg jogászt kérdeznék, de nap nap után nem vagyok rájuk szorulva.
És egy érdeklődő kérdés: a szabadságot hogyan adjátok ki? (Mert azt már föl se merem tételezni, hogy nálatok valaki megbetegszik.) Mindig mindenki egyszerre megy el szabira? És pont akkor megrendelés sem jön be?
ehehe!:-)
otleted szerint, eppen elkepzeltem, hogy a jogasz elvegzi a mernok munkajat, a mernok a konyveloet, a recepcios beugrik tolmacsnak, es termeszetesen uti-vagja a szakzsargont legalabb harom nyelven. a takarito targyal az ugyfelekkel, az adatrogzito megfogalmaz egy bonyolult szerzodest.
csudaszep'!:-)
el vagy tevedve!:-)
pontosan arrol beszeltem, hogy mivel mindenkinek mas vegzettsege van, ezert egyikunk sem tudja elvegezni a masik munkajat (az ugyfelkapcsolatosokat kiveve). a mi cegunk nem nagyvallalat, -noha hatalmas forgalmat bonyolit- de az abszolut profizmust es minoseget szolgaltatunk. tehat, ennek ertelmeben, szo sem lehet rola, hogy egy olyan ember vegezze a masik munkajat, aki nem profi modon ert hozza, ugy-ahogy, nyogvelosen osszevagja. kizart dolog, ugyanis mi nem aktakat tologatunk jobbra-balra, hogy a szomszed asztalnal ulo is elvegezhesse a munkat! (arrol nem is beszelve, hogy rossz munkaert egyetlen fityinget sem fizetek. csak, es kizarolag verprofi munkaert fizetek, de azt nagyon rendesen. johetnek a kovek!)
es igen, egymasra vagyunk utalva!:-) ha en nem vegzem a munkam, senkinek nincs munkaja. ha ok nem dolgoznak, es nem dolgoznak jol, mindannyian megszivjuk. ez van, de ez igy mukodik. tudom en, tudjak ok, ezert mindannyian -a magunk teruleten- a maximumot nyujtjuk.
Egyébként, ha én főnök lennék, pont arra törekednék, hogy MINDENKI (én is!) pótolható legyen, vagyis ha X kolléga kiesik, akkor ha több idő alatt is, ha nehezebben is, de el tudják végezni a többiek a munkáját.
Épp ez biztosítja egy cég fennmaradását.
----
Van olyan munkahely ahol az nem cél, hogy bele lássanak egymás munkájába, sőt tilos egymás munkájáról beszélni.
Így aztán helyettesíteni sem tudják egymást.
Sőt rugnak ki azért is, mert rápillantottál a másik íróasztalára.