Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Úgy tudom, egy gyereket 18 éves koráig lehet örökbe fogadni. De csak akkor, ha lemondtak róla a szülei. Nagyobb gyerekek közt több az örökbe adható az állami intézetekben, mint pici babák közül. Örökbefogadásnál az is kritérium, hogy az örökbefogadó és az örökbefogadott között nem lehet 43 évnél több a korkülönbség. Tehát, ha egy házaspár mindkét tagja 50 éves, 7 évnél fiatalabb gyermeket nem fogadhatnak örökbe.
Igazad van, egy szülő sohasem differenciálhat a gyermekei között. Mégha mindkettő vér szerinti, vagy mindkettő örökbe fogadott, akkor sem. Mert ez őt minősíti.
Bosszantó, hogy az átlagemberek nem ismerik az örökbefogadáshoz kapcsolódó helyes kifejezéseket.
Szomorú, hogy többnyire az újságírók sem veszik a fáradságot, hogy utánanézzenek.
Elkeserítő, ha örökbefogadó szülőknek sincs lila gőzük se róla.
Kezdetnek megelégednék a legfontosabbal:
Az örökbefogadott gyermek is SAJÁT gyermek.
úgy hozzászólnék de a rózsaszín vattacukor a cikkből beleragadt a billentyűzetembe és így nehézkes.
azért azt elképzeltem amint egy kiskamasz-nagykamasz reagál arra amikor a szülei köszöngetik neki, hogy ők lehettek a szülei :) :) :)
Ez nagyon fura helyzet -és neked borzasztóan szomorú -lehet
Irsz erről egy picit többet? Mi volt a teljes sztori? Miért nem fogadták el a rokonok? MIben jön ki a "háttérbe" szorulás?
Komolyan mondom, nem sejtettem, hogy ilyen létezik, forditva gondolom több ilyen eset van (ahol a saját vér szerinti a "fontosabb")
Én egy évesen fogadtam örökbe a kisfiam,aki most négy éves,és pár hónapja fogadtam örökbe a három éves kislányom.Ők mindketten nevelőszülőknél éltek születésüktől kezdve.Majd a szülő lemondott róluk(a kislányomat 2,5 éves koráig hébe-hóba látogatta az anyuka,majd szült egy másikat,és a kislányomról ezzel le is mondott,és jött az örökbe fogadás).Mi 4 éves korig vállaltunk bármilyen neműt de egészségeset.
Bercikénél valóban az a helyzet,hogy sajnálatos a szülők hozzáállása.Legyen az saját vagy örökbe fogadot,én vágyok sajátra is,és imádom az örökbabáimat is,hisz a vágyam,hogy gyermekem legyen nekem is,hogy anya lehessek, így tudott beteljesülni,ők hozták az életembe a boldogságot,ha pedig egyszer talán még lesz egy saját,semmi megkülönböztetés nem éri őke.Nem is értem,persze szülő válogatja,hogy tehet valaki ilyet ami a Bercike esetében olvasható.
De bennem felmerült egy kérdés, Méghozzá az, hogy mindhárom pár csecsemőt fogadott örökbe, és én őszintén kiváncsi lennék, hogy ez alapvetően így működik e? Mármint, hogyha az ember adobtálni szeretne, akkor alapvetően kisbabák kerülnek szóba, vagy nagyobb gyerekek is?
Bercike a hozzászólásodhoz csak egy meglátást tennék. A hiba nem az örökbefogadás, hanem ha elhanyagolják bármelyik gyermeket, akár a vér szerintit, akár a befogadottat, legalábbis szerintem.