Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A majdnem vak lány kálváriája
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. január 14. 07:29
Hogy mit ér az akarat és a kitartás? Azt különösen egy fogyatékkal élő, ráadásul sportoló tudja talán a legpontosabban. Lengyel Zsófi évek óta küzd és dolgozik azért, hogy egyre romló, már szinte tökéletesen elveszett látása ellenére világhírű sportoló lehessen.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Minden elismerésem és tiszteletem Zsófié, le a kalappal előtte! Annyi elszántság és akaraterő szorult belé, hogy egészséges társa elbújhatna mögötte
Nagyon sajnálom, hogy fel kell adnia a saját álmait, a kedves "hozzáértő" hivatalok t*ketlenkedései miatt. Az ilyen léhűtő semmirekellő bandákat kellene szétzavarni úgy, ahogy vannak, és a helyükre ültetni csak néhány olyan ember, akik valóban értenek is ahhoz, amit csinálnak, és azt lelkiismeretesen is csinálják. Ez a szándékosan agyonbonyolított bürokrácia, ez szörnyű, hogy végül már senki sem tudja, mi a dolga, mit kellene csinálnia, mi hogy működik, és miért ki a felelős. Szégyen gyalázat, undorító az egész.
Nagyon remélem, h Zsófi azért mégsem fogja feladni minden álmát, és a mamájával meg az edzőjével együtt találnak rá valami megoldást, hogy kijuthasson a paraolimpiára, hazánk színeiben. Nagyon drukkolok nekik (mást sajnos nem tudok tenni)
Egy olimpikon szemét kiszúrni vásári bóvlival? Ezt a sértést!
Nagyon sajnálom Zsófit, mert ostoba bürokrácia, segíteni nem akarás miatt le kellett mondania egy álomról.
Felháborító!
Szégyen ez hazánkra nézve!
Nagyon is szomorú történet, amivel szintén foglalkozni kell. Magam is halmozottan fogyatékkal élő vagyok, és számomra nem újdonság az a helyzet, amit Zsófinak meg kell élnie. A sport csak az egyik terület, ahol a fogyatékkal élők falakba ütköznek, sok más egyéb területen is nehezen boldogulnak, adott esetben még minimális segítséget sem kapnak.
Azért a mama veszi kezébe a dolgot, és menedzseli a lányát, mert akik ezt megtehetnék, azok ezt nem teszik meg, nem érzik fontosnak azt, hogy felvállalják a Zsófi ügyét.
Két nappal ezelőtt fogyatékosságomból adódóan nekem is újabb negatív élményben volt részem, mivel olyan hozzáállást tapasztaltam, ami számomra bántó volt. Ez az eset, valamint a Zsófi ügye is csak megerősítette számomra azt, hogy nem díjazzák azt, ha egy fogyatékkal élő próbál az életben önerőből boldogulni, előrébb jutni, s ezért küzd, dolgozik, tanul, erőfeszítéseket tesz. Magam is egyre lentebb adtam álmaimat, mondhatnám azt is, hogy mára már feladtam, pedig nem olyan nagy dologról van szó egy egészséges ember szemszögéból nézve, viszont számomra fontos volt, de a fogyatékosságomból adódó hátrányok miatt nem tudom felvenni a versenyt az egészségesekkel.
Az elmúlt években én is csak csalódtam néhány fogyatékos emberekkel foglalkozó szervezetben. Dolgoztam ezekben a szervezetekben, később pedig önkéntesként tevékenykedtem bennük, így beleláttam a tevékenységükbe, és negatív dolgokat tapasztaltam. A fogyatékosok sportjába is volt alkalmam belepillantani egy kicsit, A különböző fogyatékosokat érintő problémák, nehézségek mellett volt alkalmam a fogyatékosok sportjába is egy kis bepillantást nyernem.
Szia Zsófi!
Nem ismerem a betegségedet,de mint sportolónak is ajánlom a CERAGEM ágyat.Budapesten több központ is van.
Akiben ekkora kitartás van megérdemli a sikert.
Szeretettel : Ildikó
Ez egy szomoru tortenet, de en azt hiszem hogy ma Magyarorszagon ennel sokkal egetobb problemakra sincs megoldas.
ezert nem fog ez a cikk sem sok hozzaszolot produkalni.
Cody Makkaslend –et mar mas vilag veszi korul.