Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pszichés beteg a családban
2010-12-26 20:301.
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. december 26. 20:30
Ma Magyarországon minden negyedik ember pszichiátriai problémával küzd. Azoknak a családoknak, ahol mentális beteget ápolnak, nehéz kérdésekkel kell szembenézniük. Mit tehetnek, hogy megkönnyítsék közös életüket?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
jaj, feladom, de nem teljesen
itt lehet a szorongásos betegségekről olvasni
http://vitalitas.hu/konyvek/szo/szo2.htm
miééééééééééért nem engedi a hivatkozások bekopizását???
http://vitalitas.hu/konyvek/szo/szo8.htm
na, jól szétdobta a kis táblázatom
szóval prevalencia
pánikbetegség 3-6 százalék
agorafóbia 7 százalék
gen. szorongás 5 százalék
pánikbetegség
agorafóbia
gen. szorongás
pánikbetegség
3-6 százalék
agorafóbia
7 százalék
gen. szorongás
http://vitalitas.hu/konyvek/szo/szo8.htm
5 százalék
"A szorongásos zavarok (pánikzavar, agorafóbia, generalizált szorongás) az emberek negyedét érintik."
Ez (szerintem) biztos, hogy hibás adat.
én mindenhol próbálnék beszélgetni. de még a témában foglalkozó oldalakon is, a hozzátartozók hallgatnak... skizoval, bipolárissal, alkoholistávan könnyebb beszélgetni a témában, még úgy is, hogy nincs betegségtudatuk, mint a hozzátartozókkal. ott mély csönd. bár ezt már gyerekkoromban is tapasztaltam. hogy a környezet inkább tagadja a totál nyílvánvalót is, minthogy kommunikálni lehessen.
de én egy megoldó típusú személyiség vagyok. nem fogom rá a nylvánvalóra, hogy nem is létezik. hanem kezelni próbálom a helyzetet. hát csak nem vagyok egyedül?
ebben a témában, ha komolyan beszélgetünk amúgy tényleg nincs. sajnos.
értem a viccet, ugyanaz, mint a világon minden ötödik ember kínai... az is csak akkor vicces ha nem a te családodban igaz ez.
amúgy nem tudhatod, elhet azért nem röghögtem, mert én vagyok a negyedik
Igen, reagálok rá, többnyire nyugodtan. Eleinte nem volt így, mert először nem is gondolta a család, hogy beteg lenne, és óriási veszekedés lett az egészből. Miután megtudtuk, hogy beteg, próbáltunk nyugodtan elmagyarázni, hogy ez nem igaz. De nem lehetett, mert akkor meg összeesküvés elméleteket szőt. Végül is kórház lett az egészből. Ez tavaly történt.
Azóta már nincsenek pszichotikus tünetei, de most ősszel ismét kórházba került, ahol bipoláris affektív zavart, kevert tünetekkel, és egyéb meghatározott szorongásos zavart állapítottak meg.
De egyébként mi a jó ilyenkor? Ha valakinek pszzichózisa van, ha reagálunk rá? Vagy nem reagálunk? Ha ráhagyjuk, és nem foglalkozunk azzal amit mond? Mert ha ráhagyjuk, akkor a beteget megerősítjük abban, hogy igaza van. Ha ellenkezik a környezet, akkor meg azért súlyosbodnak a tünetei... Egy ördögi kör....
Most éppen egy ismerősöm körében a nagymama kezdett az egyik unoka párjáról csúnya dolgokat állítani, ami természetesen nem igaz. Mi lehet itt a gond? Demencia? Vagy volt gond a szívével is, és keringési probléma állhat a dolog mögött?
Hogyan reagáljon a család? Mert van aki ráhagyja, de akiről csúnya dolgokat állít, az nem is tud az egészről semmit, csak az unoka. Az unoka meg már kezd kikészülni, és úgy érzi teljesen egyedül maradt a problémájával. Én próbálok lelket önteni belé, mert szerintem van hasonlóság az Anyukám, és a ismerős nagymama között, de hát egyik eset sem ugyan az. Na meg a mama kórházba menni sem akar...
Bocsánat, hosszúra sikeredet a hozzászólásom.
Bipoláris beteggel (,aki ugye "természetesen" nem beteg )együtt élni sem egy fenékig tejfel.
Majd 20 éve szenved egész családunk bipoláris családtag terrorjától.
Ha valami rosszat tesz, akkor azért, mert ő beteg, de ugyanakkor mindenre válasz, hogy neki semmi baja.
Kilátástalan az élet velük.
S nem lehet látni a kiutat, csak várni a következő, meg a következő öngyilkosságukat.
MErt természetesen óvatosan próbálkoznak, hogy utána jó sok figyelmet kicsikarhassanak a családból.
Nálun ilyen az élet.
Nezz korul szoros csaladi ko"ro"dben.
Mondjuk van,: papa-mama es 2 gyerek.
Ha papad, a mamad es a testvered "normalis"---
akkor mi van, ki a negyedik?
van segitseg, de szemelyesen kellene. az viszont nalam nem megy, mert nagyon messze vagyok. irj privit, legalabb szempontokat, nyomvonalat adok Neked.
:-)
ui, minden privi-ironak: neha dolgoznom is kell ;-)
azaz: a valaszok nem mennek azonnal...
látod: erről beszélek! te erődön felül kimész, játszol a gyerekkel , és igyekszel amennyire csak tőled telik.
nem hiszem, hogy azt gondolja a családod, hogy jobb lenne ha nem lennél... a gyerek meg majd nagyobb lesz, és megküzd a dologgal. és a játlkra is fog ám emlékezni!
én is emlékszem a jó dolgokra is az anyámból (habár ő nem depis, ellenben a bajaiért mai napig engem okol.... egész babakoromtól) , szóval akármennyire meggyötört, megtanított egy csomó jó dologra is. (egy darabig)
azthisezm azt nem értzik sokan, akik nem ének benne valamiben, hogy sokféle nyavaja van. sokféle zavar, és küzdelem.
ez amiben te vagy, neked a legnehezebb. vannak nyavaják, amik meg másoknak... te gondolom nem mész neki rpssz napjaidon őrjöngve a ygereknek ütve verve, stb... vagy nem mész be a suliba, hogy semmirekellő kurvának nevezd tizenévesen...
és még ha valaki ezt is teszi. ha van szép isa, mire lehet emlékezni, akkor az is megmarad. mindennek ellenére. az ember a szüleiről nem tehet. az van. olyan amilyen.
depressziós vagyok,és tudom,hogy ez szar a családomnak
nekem is, de próbálok legalább a gyereeknek és a férjemnek normális életre esélyt adni
nagyon nehéz úgy lenni egész nap,hogyne lássák,mennyire rosszul érzem magam,a családot el kell látni,a gyerekkel nevetni kell, énekelni,tanulni,szánkózni és hóembert építeni,mikor legszívesebben feküdnék a sötét szobában, erre megy el az energiám 90%a
a doki ad gyógyszert,időnként kórházban vagyok, akkor szemrehányás meg káosz vár otthon,jobb lenne ha nem lennék, gondolom itt legalább egyetértenek velem
ha van segítség a családomnak,jöhet,eddig még nem kaptunk semmi normális ,hasznos tanácsot, pedig többször próbált beszélni,beszélt is a párom,barátnőm orvossal,pszichológussal, de nem sokra mentek
bármit megtennék,hogy nekik jobb legyen,és soha eszembe nem jutna,hogy ártsak nekik, vagy azt akarjam ne legyenek boldogok
ezert ajanlottam fel a segitsegemet. :-)
pszichoedukacio: kell(ene), hogy legyen minden pszichiatriai klinikan.
az teny, hogy a depresszioval együtt jarHATnak pszichotikus allapotok. am nem ez a jellemzö.
hogyan kezeled a helyzetet? reagalsz ra? mondod neki, hogy ez nem igaz, vagy hagyod, hadd mondja?