Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Esküvők házasság nélkül
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. december 17. 09:56
Mester Dóra szexoktató új sorozatában, a Heti gyorsban ezúttal az alternatív esküvőkről ír...
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
elolvastam az interjút Mester Dórával. az élettársát következetesen "a pasim"-nak aposztrofálja...
hát...gusztus dolga...nekem ez egy kicsit közönséges...bár lehet, hogy viccnek szánta...
Mert ha csak úgy együttélnek élettársakként, akkor már nem is kell hűségesnek lenni, igaz?
Meg ha mingliként mindenki lakik a saját lakásában és együttjárnak, akkor sem.
Én ezen a téren Somával értek egyet, aki azt mondja, hogy egy bizonyos idő eltelte után nem megesküdni már sértésnek számít.
Na igen, az én szemöldököm azért szaladt fel, mert én is saját magamból indulok ki.
Ugyanis mi nem vagyunk házasok, de nem is úgy élünk, mint amikor egyedülállók voltunk. Úgyhogy ha esetleg összeházasodnánk, akkor már nemigen változnának a szokásaink.
:)
"Gondolod, hogy a házasság előtti életünk nem vállalható házasságban? Vagy hogy az esküvő előtt nem viselkedünk eléggé éretten, felnőtt módjára?"
Alapvetően azért ha mindenki magába néz, akkor a fiatalkori ballépéseket, az akár egyéjszakás kalandokat még a házasság előtt lerendezi az ember. Ugyan úgy, ahogy régen a barátnőimmel hetente többször eljártam kávézni, úgy most ezt nem ennyire sűrűn, hanem mondjuk havonta teszem.
Nem arra értettem, hogy az ember nem vállalhatja a házasság előtti életét, hanem arra gondoltam, hogy nyilván megkomolyodik. Az ember ilyenkor már felelősséggel gondolkodik, viselkedik és él jó esetben.
Alapvetően a vizsgáztatás jó lenne, csak nem a házassághoz, hanem a gyerekvállaláshoz kötném
Szerintem alapvetően egy véleményen vagyunk, csak annyira heves voltam, hogy nem volt pontos a megfogalmazásom
amit nem értek.
szexoktató minek ír a házasságról? írjon a szexről, hát azt oktatja, nem?
az, hogy miben hisz, házasságban, együttélésben, kommunában, az az ő magánügye.
nekem az együttélésről az a véleményem, hogy olyn, mintha az ember elmenne a bankba kölcsönt felvenni, a bank adna is neki, de cserébe nem kérne semmilyen biztosítékot, jelzálogot a lakására vagy ilyesmit.
ha pedig az állam által meghatározott kereteket nem kedvelik, akkor biztos azt is tudja, hogy házassági válásnál a vagyonmegosztás 50-50 %, együttélésnél pedig a bevitt jövedelem arányában osztoznak a felek. ha mákja van, mind a ketten ugyanannyit keresnek. ha meg nem, akkor így járt.
azért abban bízom, hogy az állam által hozott egyéb szabályokat azért betartja. pl. adózás. ha meg nem, akkor ugye nem veszi igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat sem pl?
Nem is tudom, miért kell hetente 2-3 új cikekket írni a házasság ellen?!
"A házastársi hűségnek és kizárólagosságnak ez a fajta didaktikus és kötelező érvényű szabálya engem megriaszt." - szerintem meg egyáltalán nem riasztó, hanem felemelő. De ez persze csak az én véleményem - lehet ezért nem mentem szexoktatónak. :P
Kéremszépen: az anyakönyvvezető úgy celebrálja a házasságkötést, ahogyan a kedves pár kívánja. Ma már. Francba azzal a gyertyával.
Egyházi esküvőt nem kell tartani, ha nem akarunk.
Számomra az esküvő arról szólt, hogy a családdal és a barátokkal közösen megünnepeltük azt, hogy boldogok vagyunk. Hogy eldöntöttük: mi együtt mennénk tovább azon az úton, mit az "élet rögös útjának" nevezünk. Volt ennek hivatalos része, de nem csináltunk belőle problémát, aláírtuk, mondtuk amit kellett, ittunk amit kellett... de a fő momentuma akkor is az volt, hogy milyen jót szórakoztunk.
A gyerekszülésnek is van hivatalos része: anyakönyvi kivonatok intézése stb. Mégse hallottam még senkitől: nem szülök gyereket, mert van ez a kötelező papírmunka...
Én hiszek a hagyományos házasságban. Szép tradíció, és pont az a lényege, hogy ország-világ előtt kijelentsük, hogy igen, elköteleztük magunkat, egymást akarjuk, holtomiglan-holtodiglan
Nekem ez olyan fenséges, olyan mélyen megható gesztus. Szerintem olyan kultúrkörbe születtünk bele, ahol a házasságnak igenis értéke van. Vannak akik szerint nem, akik alternatív bulikat csapnak helyette, szívük joga. De erről cikket írni és népszerűsíteni... Plusz azt a gyönyörű jelképes gyertyagyújtást így lehordani...
Az nem arról szól, hogy megszűnünk egoként létezni, csak annyi, hogy két élet összeköti egymást, és lesznek egy szövetség mostantól. 
Tiszteletben tartom a házasság-elleneseket is, de kérem ők meg tartsák tiszteletben a nagyobb többséget, akiknek ez igenis sokat jelent.
Nekem nagyon nem tetszik a cikk író hozzáállása. Süt belőle, hogy elutasítja a házasságot, és mindent, ami a házassághoz kapcsolódik, viszont benne van azért, hogy bibibí nekem van egy pasim/élettársam/gyermekem apja, és mutassuk már meg a "násznépnek", hogy milyen jól megvagyunk. Ha tényleg úgy gondolja, hogy ők így egy egész, meg jó együtt, akkor minek a kirakat "buli"? Akkor mégse olyan tuti és fix a dolog, ha nyomatékosítani kell a családban, barátokban, hogy együtt vannak. (Amúgy ezt nem tudják?)
Meg nagyon erölködés szagú ez az önálló vagyok, de mégis együtt duma. Normális esetben az az egészséges, ha mindenkinek megmarad az individuuma, és úgy fejlődik tovább a közösért.
Az egész iromány a látszatra épül, így meg tök mindegy, hogy esküvő házassággal vagy anélkül. Ha nem elég stabil a kapcsolat, akkor viríthat egy alkalommal, úgyis bebukja.
Gondolod, hogy a házasság előtti életünk nem vállalható házasságban? Vagy hogy az esküvő előtt nem viselkedünk eléggé éretten, felnőtt módjára?
Ezzel ugyan nem értek egyet, de ha így volna, akkor érdemesnek tartanám bevezetni a házasság előtti vizsgáztatást, melyben le lehetne mérni, hogy mennyire alkalmasak a felek a házasságra, a házasélet feladatainak megoldására.
Még az érettségit is vizsgáztatás előzi meg, bár az teljesen más jellegű, ugye, ott megfelelő szellemi ismeretek meglétét ellenőrzik, de érettségi bizit sem kapsz vizsga nélkül, a házasság, a családalapítás pedig még ennél is komolyabb dolog. :)
Nem vagyok házas, mégis úgy gondolom (és nekem pontosan ezért szent a házasság), hogy ha örök hűséget fogadok valakinek, akkor avval ténylegesen véget ér az előző, korábbi életem. Nyilván tovább él az új lángban, a közösben, mert a kettőből lesz egy egész. És biztosan ő ettől nem akar elszakadni, azért nem volt esküvőjük. De ha megfeszül, akkor is végetért az övé is, mert ott a párja, a gyerek és a közös életük... Attól mert valamit tagadunk még a létezése nem lesz semmis.
Nem mellesleg nem akarnék soha olyan házasságban élni, ahol a párom "folytatja" az előző életét. Nekem ez kicsit olyan, mintha a cikk írója nem akarna felnőni és majd a homokból jól megmondja a magáét. Ettől viszont elég nevetségessé válik.
Igy nem lehetne feltunni a kituuni helyett
http://www.surveymonkey.com/s/CWYNYV B
Itt egy boldogsagkutatas na belenezel?
mi nem szeretnénk azt, hogy egy külső, hivatalos intézmény – állam vagy egyház – szentesítse a szerelmünket, és hogy az ő szabályaiknak rendeljük alá magunkat. Kézen fogva kiálltunk szeretteink elé és elmondtuk, hogy miért vagyunk együtt, és hogy azon fogunk dolgozni, hogy a kapcsolatunk, szerelmünk jelenlegi minőségét, amíg lehet, megőrizzük.
Ez meg maganugy smint ilyen kit erdekel/ne.
Kinek a pap kinek a papne.
Ja jut eszembe letezik szimbolumterapia.