Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rubint Réka: „Boldog vagyok, hogy nem adtam fel!”
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. szeptember 8. 08:30
Sikeres házaspár, két csodaszép gyerek, azt gondolnánk, a Schobert Norbert–Rubint Réka házaspárnak minden sikerült az életben. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Réka ismét kisbabát vár. De mint egymásnak írt őszinte levelükből kiderül, nekik is meg kellett szenvedni a boldog családi életért. Norbi pedig azt is bevallja, hogy ő csak most – negyvenévesen – érett meg az apaságra.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Nekem csak annyi a véleményem, hogy nagyon örülök neki hogy ebben a helyzetben, ahogy és ahol élünk, léteznek olyan emberek, akik boldogok. Elég szomorú, ha valaki ezt elirigyli tőlük!
Végre megismerhetünk egy újabb családot akik úgy vállalnak gyereket, hogy megvan mind a lelki-, anyagi hátterük. Ők tudják (gondolom), hogy a gyerekneveléshez ezek a hátterek elengedhetetlenek, s törődnek azzal, hogy a gyereknek legyen a legjobb. Sajnos sokan csak azért vállalnak gyereket, mert hoppá ez becsúszott vagy szimplán azért hogy eggyel több legyen. Arra viszont nem is gondolnak hogy azzal a gyerekkel foglalkozni is kell! Megszülik őket az emberek aztán meg leszarják (szerintem ezért van egyre több neveletlen kölyök) őket.
Ezzel nem akartam megbántani senkit, plusz tisztelet a kivételeknek (hála az égnek sok van), de szerintem először el kellene 10ig számolni s aztán ÉSSZERŰEN dönteni!
Gratulálok Rékának a 3. babához, jó egészséget kívánok nekik!
Amúgy meg akinek nem tetszik,ne nézze őket. Nekem sem szimpatikus, amit csinálnak és ahogy szerepelnek, meg amennyit szerepelnek, de ezt leszámítva szeretem a tornáikat,hatásosak,jók,használom is rendszeresen.
Talán azért, mert ők sem tudnak a média nélkül létezni, az (is) élteti őket. Ha nem kerülnek címlapra, talán nem lenne izgalmas az életük. Meg az is pénzt visz a házhoz.
GRATULÁLOK! Sok boldogságot nektek!
Talán azért, mert ha boldog és elégedett mer lenni aki tele van pénzzel akkor azért utálják és irigylik!
De úgy látom, ha kesereg se sajnálják!
Végig olvastam az irott nők lapjában az egész cikket.
Hát elég röhejes és nyáladzós! Ráadásul Norbit úgy állítja be, mint egy depressziós, szerencsétlent, aki nem képes a múltjától elszabadulni, a jaj én kövér kisfiú voltam, akinek nem volt apja, családja.
Norbi nem tom mit kesereg még mindig ezen, és amikor lehet őt látni mindig olyan arcot vág, mintha egy egész citromot bekapott volna.
Van pénzük, van egészségük, van két szép gyerekük, ismertek. Miért nem elég ez nekik? Miért kell mindig valami mondvacsinált marhasággal szerepelni, miért kell mindig nevetségessé tenni magukat????
Nem olvastam el a leveleket, csak az elején pár mondatot az is elég volt...
Na, de miért is írok? Azért, mert Réka tornájával nagyon jó eredményt lehet elérni. Ezt szerettem volna megosztani ;-)
Ennyi...(ja, és nem én vagyok Réka) :-D
nő? maradt nőnek?
nekem RR se nem nőies, se nem "átlagos nő"... ebből élnek, ebből nyitnak bótokat, hogy ő így néz ki, hogy így él, sportol, étkezik. Ezt egy valóban átlagos nő azért nem tudja megvalósítani, mert RR-nak is csak az életét teszi ki, semmi mást.
egy nő vagy igazán csinos vagy sikeres vagy igazi anyuka és feleség. Egyszerre mindent nem lehet akarni.
Vki irigykedik, vkinek nem tetszik a kapzsiság, a képmutatás, az állandó szereplés és önreklámozás.
Zámbó Jimmy-t is lassan kihantolják, csak hogy hülyegyermeke reklámozhassa az új számát a Hajdú Péter Nagyember nagysikerű műsorában...RR-ék pedig családi szennyesüket mossák tisztára a Fókuszban, csak azért, hogy ne feledkezzünk meg róluk.
Te pedig baromságokat beszélsz, az a Te nagy bajod.
Ha Te bírod ezt a sok kapzsi, undorító majmot a tévében, z a Te dolgod, nekem teli a puttonyom, hogy felváltva Győzikét, Hajdúékat, Sobertéket, Jimmy-éket kell néznem ahelyett, hogy inkább végre a Hazudj, ha tudsz sorozatomat adnák már rendesen, megszokott főműsoridőben!
Tököm teli.
Réka teste azért ilyen, mert ez a munkája, nem munka után edz, hanem egész nap edz. Látott már valaki fittness-edzőt rajta kívül? Meglepetéééés, mind közel ilyen!!! Irigykedni tök fölösleges, mert nincs összehasonlítási alap...
Szandit miért nem kritizáljátok?! Ő is vékony, ő is edz, otthon este 10 után, vagy ha a nagyi vigyáz a gyerekekre akkor teremben...amúgy csodás családanya, szent, vallásos házasság...ő is hülye, és elhanyagolja a gyerekeit!?
Norbiról nincs vélemény, nekem nem túl férfias, nem túl szimpi.
A házasságuk nem tökéletes, ééés?!
Hogy mit vállalnak nyilvánosan, abba bele se menjünk, nagyon sok hülyeségről írnak cikkeket...egyszerűen nem kell elolvasni, megnézni...
Apává válás nehéz, sztem nem egyedi az esetük. Réka kitartott, ez sem egyedi.
Az én párom se tudott mit kezdeni elsőre a gyerekekkel, nem azért mert nem akart vagy nem szerette őket. Még lehet hogy ő is kérni fogja pár év múlva, hogy had babázzon, had élje át ő is újra, teljes odafigyeléssel...
Vannak ilyen férfiak is, mégha az nlc-s szuperházasságos szuperanyuciknak ez olyan fura is....
ezt ők elmesélték, így jártak, sok boldogságot nekik a jövőben...
Én sem jó géneket örököltem, de azért kordában lehet tartani a dolgokat, mégha nem is leszünk olyanok mint RR de legalább ne folyunk le a székkről.
Inkább csak azért írtam le amit írtam, hogy akinek válaszoltam az megértse, amit mondani szeretnék.
én sem hittem ilyen dolgokban, de tény, hogy van, aki nyugodtan zabálhat, nem hízik. Vki örül ennek, vki nem.
sokat számít az örökölt gén, a családi vonás. Abszolút nagymamámra és anyukámra hasonlítok...csak ennek mi nem nagyon örülünk és rohadt nehezen mennek le a kilók... hányatással, sporttal és 800 kcal-val egy hónap alatt 5 kiló.Majd meg bolondultam és egyre jobban erőltettem.
Nem lehet tartani, hidd el. Azután már egyre csak a "könnyebb" verzió felé hajlik az ember...ha már bement, akkor jöjjön is ki, mert ez az egy tuti megoldás van.
ha azt a kettőt nem akarta, akkor lehet érdemesebb lenne szép sorba menni. Előbb ahhoz a kettőhöz szokjon hozzá, aztán jöhet a 3.
kicsit nem értem mizu, de biztos én vagyok kevés.
biztos úgy volt vele, hogy éppen ott volt az ideje kettőnek, oszt majd hozzászokik idővel, addig se vesztegessék az időt a "gondolatra", hogy kell-e vagy nem, vagy most mi van...majd idővel kelleni fog, s akkor már milyen jó lesz, hogy van kettő!
lehet mindenkinek így kéne gondolkodni: majd tuti kelleni fog, így hát menjünk elébe a dolgoknak, rövid az élet... lehetne ezt csinálni egy csomó mindennel, nem csak a gyerekkel.
Mennyi időt meg tudnánk spórolni, mennyi férfi fejét be lehetne kötni jó korán. "hidd el, majd akarni fogsz, csak idő kérdése!"
Te tudtad azt, hogy az emberek nagy része valamilyen anyagcsere prblémával küzd? Te ugyanúgy véded magad, mint az idejüket "be nem osztani" tudó anyukák.
Érdekes lehet számodra, hogy az Auschwitz koncentrációs táborba egy kövér ember sem vot, pedig ugyanúgy biztos voltak anyagcserezavarosok.
Tehát kövér ember nincs csak keveset mozgó vagy sokat zabáló!
Hiába vonod be az apát. Az emberek nem azért szülik a gyereket, hogy ahol lehet elkerüljék.
Neked még fogalmad sincs milyen egy gyereket nevelni.
Igen apa is besegít, de gondold végig. Apa is dolgozik. Játszik addig a gyerekkel amíg felrakod mondjuk a vacsit, vagy felmosod a konyhát, kiteregetsz akármi. De neked is kell játszani a gyerekeddle és hagyni kell hogy apa is kiengedje a fáradt gőzt.
Egy egész napos ovi után nem mondhatod azt, hogy most anya lelép tornázni, mert szép akar lenni. Mert az a gyerek igényli az anyát is. Egész nap idegenek között van, és jogos az elvárás, hogy délután anyával legyen.
Majd szépen meglátod, hogy alakul a kötődés apa és gyerek közt. Nálunk tök jól el vannak apa és lánya, de 10 percenként szalad a lányom, hogy tuti otthon vagyok e. Nem akar semmit. Jön megölelget, megpuszikál és megy vissza a dolgára.
a jobb eset pedig az, hogy a legtöbb időt a gyerekeddle tölts. nekem valahogy nem fér bele a lelkembe, hogy ott hagyjam a lányomat akárhol is másfél órára, amikor tudom, hogy szeret velem lenni. És nem vagyok szuper anya. még egy két év és annélkül mehetek futni tornázni, hogy a gyerekem semmilyen formába ne érezze ennek hátrányát.
én irígykedem RR alakjára:-) de próbálok tenni érte, hogy hasonlóan izmos legyek.
nem valószínű, hogy sikerülni fog, mert nagyon máshonnan kezdtük, meg nekem a genetikám-anyagcserém sem túl szerencsés.
Nálunk az a tré, hogy a kicsi másfél éves, én dolgozom főállásban, apja otthon van és félállásban otthonról dolgozik. Esténként, hétvégén én gyerekezek, hogy a párom tudjon a melóval foglalkozni. Amikor mégse, akkor meg örülünk hogy együtt lehetünk végre. A szórakozásra, mozira se jut idő, pedig az nekem előbbre való mint a sport... és ez még csak egy gyerek.