Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagyszülők támogatása
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. július 19. 22:46
A régi idők társadalmai az időseket tisztelettel kezelték, élettapasztalatukat megbecsülés övezte, tanácsaikra nagymértékben támaszkodott a közösség. A modern társadalmi struktúrában azonban az időskor sokak számára nehéz változásokat hoz, egyre kijjebb szorulnak a társadalmi aktivitás mezejéből.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Bocsi, de csak most olvastam el, amit írtál. Nem az állam fog eltartani öregségemre, mivel -- úgy tudom -- azért, hogy a lakásomon gondozzanak illetve ebédet hozzanak, fizetnem kell majd a nyugdíjamból.
Ha állami idősek otthonába kerülök, ott is ez lesz a helyzet.
Egyik hozzászólásodban arról írsz, hogy a kisfiad füle ugyanolyan, mint a nagyapádé. Itt meg arról, hogy nincsenek gyerekeid.
Akkor most mi a helyzet.
Szerintem az egész történeted kamu.
Te tulajdonképpen tisztességesen ki tudod akasztani az embereket.
No!!
Minden forint, amit az államtól, önkormányzattól kaptál, azt valamennyi adózó - nevezetesen az én pénzemből is kaptad.
Ha te öregkorodra az állam segítségnyújtását várod, akkor megint más -adófizetők - pénzéből élsz, a mi pénzünkön.
Ahhoz, hogy más kenyerén élsz, túl nagy az önérzeted, és alacsony az öntudatod mértéke.
Amit kapsz, nem jár, tehát hálásnak kellene érte lenned és nem ilyan nagy mellénnyel nyilatkozgatnod.
Jiscsoráz!!!!
Csak ismétlés céljából.
Nem figyeltél. Nem azt írtam, hogy nem létezik szülőtartás, hanem azt, hogy nem ismerek sok olyan szülőt, aki a tartás bírói úton történő kikényszerítését igénybe is veszi.
Azt írtam, hogy sok olyan "gyermek" van, akinek lehetősége lenne és mégsem támogatja a szülőt.
Azt írtam, célszerű lenne ezt a jogi utat gyakrabban igénybe venni.
A gyámhatósághoz lehet fordulni, de a gyámhatóság nem tudja a tartást kikényszeríteni.
Erre a bírói út a lehetséges és jogszerű fórum.-
Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.
Az én életemben 2 nagy esemény volt: egyik a középiskolai ballagásom, amin egyedül anyukám vett részt. Valami ronda szárazkórót hozott csokor gyanánt. Talán az árokparton szedte? Öcsém, nagyszüleim és egyéb rokonaim nem vettek részt az eseményem. Másik, számomra fontos esemény kisfiam születése volt. Utána, míg 1 hétig a kórházban feküdtem, egyedül anyukám látogatott meg, senki más rokon. Munkatársaim jónéhányan bejöttek, és tőlük később is nagyon sok segítséget kaptam, de ezt nagyon megalázó módon tették. Mondjuk, ezen nem csodálkozom, mert ők jórészt összetartó falusi családokból származtak, ahol a nagyszülők meg a rokonság szinte vetélkedett azon, ki ad több pénzt, ki segít több munkával, stb. Barátom anyjától megkaptam, hogy magamnak köszönhetem az egészet, minek adtam oda magam a(z) -- elvált, egyedülálló -- fiának esküvő nélkül. Az apai nagyapának meg meg sem merték mondani ezt a szégyent, hogy házasságon kívüli unokája született. Azóta batátom édesanyja meghalt, és annyira hiányoznak az ő kedves szavai is!
A nagyszüleimnél én is sokat voltam nyáron, etettek-itattak rendesen bennünket, unokákat. Beszélgetések azonban nem nagyon voltak, mert reggeltől estig dolgoztak. Amikor nagyapám özvegyen maradt, gyakran meglátogattam, mert kérte, de 10 perc után mindig hazaküldött, mert elfáradt. (Naponta 3x ment be a városba általában, csak úgy, hobbiból.) Amikor nagymamám még élt, beszélgetések akkor sem voltak, csak meghallgathattuk, melyik rokonnal vagy szomszéddal vesztek éppen össze. Én feszült voltam, a levegő puskaporral teli. Ja, meg engem hibáztattak a szüleim elrontott házasságáért, meg azért, hogy anyukám fiatalon tönkrement. Azért, mert én nem segítettem neki eleget, és nem álltam eléggé mellette. (Ekkor tizenéves, középiskolás diáklány voltam.)
Valószínűleg te is azok közé fogsz tartozni, akik nem érdemelnek támogatást.
De nálad ezt nem jelent problémát, mert ha minden úgy alakul, ahogy szeretnéd, nem lesz gyereked.
Én gyakran "támogatom" anyámat olyan módon, hogy eljön hozzám ebédelni. Tulajdonképpen ez is anyagi jellegű segítségnyújtás, viszont szerintem ehhez nem kell különösebb felhalmozott vagyon.
Apám más kategória, neki nem kell segítség. De nem is ennyit keresett, amíg dolgozott és a nyugdíja sem minimális.
Nyilván az én célom is az, hogy nyugdíjasként ne szoruljak a gyerekem anyagi segítségére. De ha mégis így alakul, remélem, nem fog lelőni.
A te szüleid így tettek - az enyémek meg nem, nem vagyunk egyformák.
Az, hogy segítünk bármiben a szüleinknek ez tök természetes oda-vissza. Én is csomó mindent megcsinálok nekik, ha megkérnek.
Nekem az a fura, ha anyagilag kell támogatni, végtére is nem minden gyerek élt még annyit, hogy már felhalmozott vagyonnal rendelkezzen.
Kedves Gerbera!
Talán meg kellene tanulni értelmezni is amit olvasol. Könnyebb lenne az élet, hidd el.
Segítek:
Nem azt írtam, hogy én nem támogatnám az anyámat, ha rászorulna (bár szerencsére ez nincs így), hanem azt, hogy vannak olyanok akik nem érdemlik meg a legnagyobb jó szándékkal sem, hogy a gyerekeik támogassák őket.
Jókívánságaidat köszönöm, hasonlókat kívánok.
Az én anyám nem igazán tudott takarékoskodni és ez nem az elhatározásán múlott, hanem azon, hogy nem volt magas jövedelme, azt gyakorlatilag felélte, illetve feléltük, amíg otthon laktunk a tesómmal.
Nem támaszkodik ránk, soha nem kérne pénzt, de én segítem. Nem feltétlenül pénzzel, sőt, inkább nem azzal, hanem egyéb módon. És emelett ő is segít nekünk, nem is keveset, csak nem anyagilag.
Szegénykém!
De legalább tudod milyennek nem szabad lenni.
Kedves Emma!
A példa ragadós. Őszintén remélem, hogy te sem kapsz majd 1 pohár vizet sem felnőtt gyerekeidtől öreg korodban.
Legyen szép napod.
Szia!
Nem sokkal korábban nyílt egy másik topik gyereknek lakást címmel.
Ha beleolvasol, esetleg feltünhet, hogy hol a megtakarított összeg.
Mint írtam, ha lehet nem kérnek még akkor sem, ha nélkülözni kell.
De miért kellene ezt megvárni?
Mondjuk egyszerű emberi jóérzés adni, meg kötelesség a gyermek részéről az őt felnevelő szülőnek.
Mivel a korod miatt nincs rálátásod a korábbi életkörülményekre , azt csak hallomásból tudod, könnyeden írod hogy nem kérnek segítséget.
Egyszerűen azért mert bennünket úgy neveltek, ha lehet magunk oldjuk meg a gondjainkat.
Változatlanul az a véleményem, hogy sok esetben elkelne a kötelezés a jómódban élő gyerek közömbös magatartása esetén.
Az még nem jutott eszedbe, hogy aki nem támogatja anyagilag a szüleit, pedig megtehetné talán nem véletenül nem teszi?
Én ismerek olyan nőt, akinek a gyerekei helyében egy pohár vizet nem adnék, nemhogy mást.
Azt nem értem csak, hogy mit csinált a szülő egész életében, ha annyi anyagi háttere nem marad, hogy nyugdíjaskorára a gyerekére kelljen támaszkodni? Takarákosság hol van?
Körülöttem elég sok idősebb ember van/dolgozik/családtag, de egyiktől sem hallom, hogy a gyereke támogatására szorul...inkább ő segít.
Egyetértek.
Véleményem szerint a jól kereső, de kifejezetten önző gyermekek ellen a segélyek helyett alkalmazni kellene a szülőtartás jogintézményét. Ha már van lehetősége a szülő támogatására, tegye önként.
Ha tehetsége van, csak jószándéka nincs, akkor legyen kötelezhető.
Szerintem azonban szüő még tartás megítélése miatt nem fordult bírósághoz.
Pedig nem ártana.
Nem lenne ennyi önző -csak én.... emberi tulajdonságokkal felruházott ember.
Az én anyukám közel negyven évet dolgozott, a te szavaiddal élve tisztességesen, végig bejelentett állása volt, jelenleg kemény 60.000 forint a havi nyugdíja.
Gyerekem is van, de őt is segítem, ahogy tudom. Ez nekem természetes.
Szerintem ez egyáltalán nem így lenne normális.
Ha van egy/kettő/több gyereke az embernek akkor támogassa ameddig tudja. Miért kéne nyugdíjas korában a gyerekére támaszkodni? Ha tisztességesen dolgozott akkor ez nem probléma. Ráadásul én úgy gondolom, hogy a gyereknek is lesznek utódai, akkor pedig kétfelé "adakozzon"? Mindenki a saját gerekét támogassa életében. Ne pedig a szüleit.
Végigolvastam "emelt sznitű" hozzászólásod.
Mit ne mondjak.
Te egy mérhetetlenül önző, és ingyen kapni szerető ember vagy.
Mi az, hogy az idős emberektől sajnálod, amit megszereztek?
Valami oka csak van annak, hogy a felsoroltak személyenként többszörösét keresték annak, amit te.
Nyilván megtették a kötelességüket- a legjobb tudásuk szerint -felneveltek, és jogosan gondolták úgy, állj meg a magad lábán.
Ezt persze egy bizonyos kor után mindenkinek önként, vagy némi szülői ráhatás után el kell kezdeni.
Te ezt képtelen vagy feldolgozni.Megmondanád, miért kellett volna az apósodnak egy vadidegen gyereket látogatni, támogatni?
Meggondolhatod, hogy mennyit fogsz visszakapni a gyerekedtől, aki intézetben nevelkedett.
Kis tévedésben élsz. A nagyszülők nem azért vannak, hogy az unokákat támogassák. Megdolgoztak a nyugdíjukért, gyerekeiket talán nem is intézetbe adták, hanem ők nevelték. Hogy most sírhelyet veszneK? Jól teszik, hisz az unokáiktól erre nem számíhatnak. Maguk gondoskodnak saját magukről.
Akkor hogy fel lennél háborodva, ha még nektek kellene őket támogatni.
Szerinted, ha megöregszel, rólad is ugyanígy fognak vélekedni?
Súlyos problémáid lehetnek, ha mindenről ilyen negatívan gondolkozol.
"A nagyapám 80 évesen maradt özvegyen. Akkor még volt egy kisfiam intézetben, akit 7 év alatt egyszer sem látogatott meg, mert 16 éves csajokkal randevúzott."
A 80 éves nagyapád 16 éves csajokkal rendevúzott? Le a kalappal,vazzee...
A kisfiad miért volt 7 évig intézetben?
Én is megnéztem, mikor születtél, a bemeden.
Ha igaz, amiket itt írsz, hát igen, kijutott Neked!
Talán attól váltál ennyire rosszindulatúvá!
"37 éves voltam, amikor édesanyám és anyósom meghalt"
A profilod szerint most töltötted be a 35-t... Akkor hogy is van ez?