Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Idősebb nő - fiatal férfi
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. június 22. 03:35
Vajon miért keresik az idősebb nők a fiatalabb korosztályú férfiak társaságát? S miért létesítenek viszonyt a fiatal férfiak náluknál 10-15 évvel idősebb nőkkel? Soma Mamagésa az úgynevezett pumakapcsolatokról – idősebb nő és fiatal férfi alkotta viszony – és ezek terjedéséről fogalmazta meg különvéleményét.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Csak dőlj szépen hátra és légy büszke magadra! Bizonyára szeret a három gyereked, a férjed és te is boldog vagy, mert azon az úton jársz, ami a tiéd. És ez jó dolog.
"Ez így igaz, nem egy pszihológiai könyv szól erről. Például olvastad Susasn Forwardtól a mérgező szülőket? Ha nem sürgősen olvasd el, talán segít, elkezdeni a változtatást."
Köszönöm, olvastam. Félreértesz: én általánosságban beszéltem az alkoholizmusról, valamint a valahai bartánőm kapcsán, az én családomban nincsen alkoholista.
"Egy anya felelős a gyerekéért, neki nincs mentsége egy tönkretett gyerekkorért és egy megnyomorított lélekért. De a feleségét maga választja az ember, el lehet válni tőle."
Ez kétségtelen.
"És bármi volt is az előzmény, felelős vagy magadért. Nem minden alkoholista gyereke lesz alkoholista, és nem minden erőszakos ember gyereke veri a saját gyerekeit. Meg lehet szakítani a láncot. Ha van az emberben elég erő."
Valóban felelős vagyok magamért, ahogyan te is magadért. A többi nem az én asztalom, mint mondottam volt, nem az én anyám halt meg alkohol miatt, hanem a valahai barátnőmé, akivel már jó ideje megszakadt a kapcsolatom.
"Az már egy pozitív dolog, ha valaki elismeri magáról, hogy alkoholista. Ez lehet az első lépés a gyógyulás felé. Vagy így lehet maradni nyakig süllyedve az önsajnálatban, és meg sem kisérelni a kimászást a bajból, mert más a hibás."
Ez is igaz, de a válaszom szempontjából irreleváns. Mint mondottam volt: meghalt. Neki nincs szüksége arra, hogy bármit is elismerjen. Akkor sem tette volna, ha ma is élne, mert nem olyan ember volt, akit bármivel is lehetett szembesíteni. Mint te is tudod, vannak ilyen emberek, és nem csak az alkoholbetegek között.
"pokol egy önző alkoholista mellett élni, de legalább olyan pokol alkoholistává lenni önző, egoista anya után egy hasonló feleség mellett. Vagy anya után azzal azonosulva nőként."
Ez így igaz, nem egy pszihológiai könyv szól erről. Például olvastad Susasn Forwardtól a mérgező szülőket? Ha nem sürgősen olvasd el, talán segít, elkezdeni a változtatást. Mert nem csak az alkoholizmus lehet erre a válasz. Nagyon nehéz kilépni, rengeteg munka és szenvedés, de túl kell lépni rajta. Vagy ülhet és ihat az ember és sajnálhatja magát, hogy milyen szar neki.
Egy anya felelős a gyerekéért, neki nincs mentsége egy tönkretett gyerekkorért és egy megnyomorított lélekért. De a feleségét maga választja az ember, el lehet válni tőle.
És bármi volt is az előzmény, felelős vagy magadért. Nem minden alkoholista gyereke lesz alkoholista, és nem minden erőszakos ember gyereke veri a saját gyerekeit. Meg lehet szakítani a láncot. Ha van az emberben elég erő.
Az már egy pozitív dolog, ha valaki elismeri magáról, hogy alkoholista. Ez lehet az első lépés a gyógyulás felé. Vagy így lehet maradni nyakig süllyedve az önsajnálatban, és meg sem kisérelni a kimászást a bajból, mert más a hibás.
CSAK 40 FELETTIEKNEK AJÁNLOM
(vicc - de minden jó viccnek a fele komoly)
Egy férfi tollából...
Ahogy öregszem, egyre inkább a 40 feletti nőket értékelem. Csak néhány példa, hogy miért:
Egy 40 feletti nő sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze: "Mire gondolsz, drágám?" Fütyül rá, mire gondolsz.
Ha egy 40 feletti nőnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van. Általában valami sokkal értelmesebb dolgot.
Egy negyvenen túli nő már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki ő, mi ő, mit akar és kitől. Kevés olyan 40 feletti nő akad, akit érdekel, hogy mit gondolsz róla vagy arról, hogy mit teszel.
A nőknek 40 felett tartása van. Ritkán fordul elő, hogy jelenetet rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellős közepén. Na persze ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelőnek, főleg ha esélyt látnak arra, hogy megúszhatják.
Az idősebb nők nem bánnak szűkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést.
40 felett egy nő elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a barátnőinek. Egy fiatalabb nő gyakran még a legjobb barátnőjét is hanyagolja, ha partnere van, mert nem bízik meg a fickóban. Egy negyvenen túli nőt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnői, mert tudja, hogy azok sosem árulnák el őt.
A nők a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 40 feletti nőnek sosem kell meggyónnod a bűneidet. Úgyis mindig tudja.
Egy 40 feletti nőnek jól áll a tűzpiros rúzs. Ugyanez már nem mondható el a fiatal lányokról vagy a transzvesztitákról.
Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 40 feletti nő sokkal szexisebb, mint fiatalabb nőtársai.
Az idősebb nők egyenesek és őszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük.
Igen, számtalan okból dicsőíthetjük a negyvenen túli nőket. Sajnos ezt fordítva már nem lehet elmondani. Minden ragyogó, okos, ápolt, szexis 40 feletti nőre jut egy kopaszodó, pocakos őskövület sárga nadrágban, aki bolondot csinál magából valami 22 éves kis pincérlánnyal az oldalán. Hölgyeim, elnézést kérek érte.Igen, ez az anyáskodás sok esetben látható. Szerintem annyira gáz. (néha félek, hogy mivan, ha bizonyos szitukban én is ilyen vagyok)
De most komolyan. Az anyáskodás normális?! Szerintem nem végül is egy kapcsolatnak az a lényege (elvileg), hogy a két fél egyenrangú.... vagy mi... kölcsönös tisztelet, ésatöbbi. Ha nagy a korkülönbség, ez az egyenrangúság elveszhet könnyen.
(hogy mi nem az meg mi az, azt már nem tudom követni, bocs :) )
Ha kis eszed van, marad a mostanid!
Tanítónéninek lenni? Nemár!
Most gondolj bele!
Viccen kívül; a szexuálisan aktív korúaknál a tartós elfojtás bizony más, testi betegséek alapja lehet, pontosabban a betegség eredete a nemi élet hiányára vezethető vissza.Pl. sosem múló, görcsös fejfájás, indokolatlan kismedencei fájdalmak, idegrendszeri problémák és a többi.
Nem tudom miért érzek a szavaidban ekkora indulatot ezzel a témával kapcsolatban, de valamiért nagyon érint ez a kérdés téged...
Abban természetesen igazat adok neked, hogy az "önmegvalósító anyukának" is tudnia kell, hol a határ, hogy a kecske és a káposzta is jól járjon.
De egy adott helyzetből a menekülés módját minden ember maga választja meg. Ha nem működik egy kapcsolat, akkor nem csak az alkohol a menekülési útvonal, számtalan más lehetőség áll az illető előtt. Ez független az önmegvalósító anyukától, az legfeljebb egy katalizátor, az ürügy arra, hogy a pohárhoz nyúljon valaki.
Amit te feszegetsz, az már pszichológiai kérdés, de egy dolog biztos: az, hogy valaki alkoholista (kábítószeres, játékfüggő vagy bármilyen más szenvedélybetegségben szenvedő) lesz, arról csak önmaga tehet. Ez általában jellembeli hiányosságokra vezethető vissza, hiszen a probémákat meg lehet oldani másként is, csupán az emberek egyik része ugyanabban a helyzetben csak a problémát látja és sajnáltatja magát, másik részük viszont egy megoldandó feladatot lát és cselekszik. Nyilván az alkohol az egyik legegyszerűbb választás, az összes többi sokkal macerásabb.
Ha engem nem szeretnek, ha boldogtalan vagyok, ha semmibe vesznek, akkor lépek, és nem sajnálom magamat egy üveggel a kezemben.
A férjem apja is sokszor nyúlt az üveghez, a férjem bátyja ezt a viselkedési mintát vette át, és ő is sokszor iszik, míg a férjem pont emiatt nem akart olyan lenni mint ők. Ezért is úgy gondolom elhatározás kérdése, ki melyik utat választja.
Azt szoktam mondani: saját magától senkit sem lehet megmenteni, szerintem ez ebben az esetben is igaz.
Egyetértek. Vannak kivételek is, mint pl. Agatha Christie és a nála 15 évvel fiatalabb férje esete. Azt mondaná az ember elsőre, hogy színtiszta anyakomplexus: 25 éves srác, első szerelem, és egy 40 éves, kissé elhízott, megkeseredett, szétesett, elvált nő. Tipikus. Csakhogy a felszín alatt olyan más a mély! (mint oly sok esetben) AC. olyan alkat volt, aki 40 évesen símán elment volna 25-nek - holott eszébe sem volt 25 évest játszani negyvenévesen -a srác fordítva: meglepő módon 25 évesként egy negyvenes érett, okos, talpraesett ember képét mutatta. 45 évet életek együtt, boldogan. AC meghalt, a férje pedig elvette az ápolónő, aztán másfél év múlva ő is meghalt. AC hiánya miatt.
Éppen most olvasom az életrajzát Ozsváth Katalin vagy Erzsébet (a borítón az egyik van, belül a másik név) tollából. Tényleg vannak kivételek.
AC első férje nagyjából azonos korú volt, mint ő. Egy rendkívől önző, mindent csak a maga szemszögéből néző ember. Szerencsére a nevét adta a krimi királynőjének, és a karakterét egy csomó (jobbára gyilkos) figurához. :)
Nem arról van szó, hogy a negyvenes nő viktoriánus nőt játsszon és megszakadjon a családja s..enekének fényesre vixolásában, sem arról, amiről én írtam. Szerintem valahol középen az aranyigazság, mint mindig.
Egyébként valóban pokol egy önző alkoholista mellett élni, de legalább olyan pokol alkoholistává lenni önző, egoista anya után egy hasonló feleség mellett. Vagy anya után azzal azonosulva nőként. Lehet cakkozni.
Nyilván, mint mindig, ebben az esetben is vannak kivételek. Ezt kár is folyton leírni.
Egyet viszont ne felejts el! Nem mi szóljuk le a fiatal lányokat, sajnos ezek azoknak a huszonéves fiúknak a véleménye, az ő szavaik, akik inkább 30 évtől felfelé keresnek maguknak partnert, a korábban már leírt okok miatt!
Ja, és én is voltam fiatal, imádtam 20 éves lenni, élveztem és kiélveztem az élet minden pillanatát, de nem viselkedtem úgy, ahogy sok mai fiatal lány teszi! (Természetesen a kivételek itt is kivételek...)
Azért vicces,hogy a sok 40-50 év körüli nő hogy leszólja itt a fiatal lányokat magukhoz képest.Gondolom nem szeretitek,ha általánosítanak veletek kapcsolatban,szóval szerintem ti ti se tegyétek.Pl.: a fiatal lányok komolytalanok,csak a pénzre hajtanak,nyíltan felajánlják magukat,etc. Bár gondolom,ti sosem voltatok 20 évesek.
Amúgy a témával kapcsolatban a véleményem: sosem vonzottak az idősebb férfiak,szerintem az ideális korkülönbség 2-3 év a férfiak javára,de ugyanennyi belefér a másik irányban is.Azt nem tudom,hogy majd később hogy állok hozzá ehhez a dologhoz,de nem hiszem,hogy részt veszek a "pumajelenségben". :) Ugyanis én a nő helyében inkább cikinek,mint önbizalomnövelőnek érezném az ilyen kapcsolatot.Dehát ki tudja.
A másik, egy 50 éves nő még gyakorlatilag, főleg ha meri vállalni szülőképes, az 50-es férfiak tisztelet a kivételnek már pocakos, kopaszódó, tv előtt ülő, stb....koravénebbek mint egy nő.
Hajlamosabbak magukat elhagyni, vagy bohocot csinálni, a kopaszságuk leplezéséből, a napokban előttem ült egy férfi egy cabrióba és fujta szél a hajbetétjét, azt vártam mikor repül rá az én üvegemre.
Azért valamit megjegyeznék, más a korkülönbség egy 20 és 50 éves kapcsolatban, hisz a 20 éves még gyerek, az 50-es pedig "középkorú, de egy 30-valahány és 40, 50, vagy esetleg idősebb között már nem tűnik fel a különbség, hiszen felnőtt mind 2.
Ma már azért elég nehéz egy nő korát meghatározni, nézhet nagyon jól ki egy 50 éves nő, sőt talán és most nem akarok megbántani senkit, mintegy 20 éves.
Tehát csak azt akarom mondani, hogy egy kor fölött, már a korkülönbség nem vevődik észre anyira.
Azonos korúak között is vannak olyan kapcsolatok amik nem őszinték, ez nem korfüggő. A társadalmi normáktól való eltérés mindig kiváltja az emberek megkülönböztetett figyelmét.Érveket minden kapcsolatban felhoznak, pld.:azért vannak együtt, mert szeretik egymást.Ez is egy érv.
Ha jól érzik magukat együtt miért ne élhetnének együtt.Nem bántanak senkit, hogy ki mit gondol róluk az magánügy.Én speciel nem tudnék egy ilyen kapcsolatot magamnak elképzelni, de ha mások így boldogok, áldásom rá!A szomszédtól, ahol korban összeillők, senki se kérdi miért vannak együtt, pedig állandóan veszekednek.Magánügy.
És boldogan élnek, míg....
A férfi megöregszik véglegesen, a közös gyerek kirepül a fészekből, a nőnél beüt ugyanaz, mint ajelnlegi férjénél 20 évvel ezelőtt,és lelép egy fiatalabb hapsival. A körforgás örök. :)
Nem akartam senkit megbántani, csak kicsit próbálok ironikusan nézni a témára.
"élni és élni hagyni" - ez nagyon igaz.
peace
Plusz-mínusz 1-5 év nem ugyanaz, mint 10, és annál több, mert szerintem itt most az utóbbi esetekről van szó. :)
ja, nem azt mondtam, hogy nem működhet. Dehogynem. Nagyon is jól. Sőt, lehet vidám, szórakoztató, akár boldog és kiegyensúlyozott is, csak valahogy olyan hamisnak és felszínesnek hat.
Én 28 éves vagyok és a barátom 5 évvel fiatalabb. Mi jól megértjük egymást az élet bármely területén. Észre se veszzük ezt az 5 évet.
Jó az azért tényleg elgondolkodtató, hogy ha a két fél között 20-30 év a korkülönbség. Mert azt azért nem hiszem el, hogy egy huszonéves fiú izgatónak tart egy jó negyvenes nőt.(ez talán anyakomplexus??) Vagy a másik egy 20-as lány egy 50-es pasit. Ott talán a pénztárca lehet izgató....
Szereintem lehet őszinte a kapcsolat, de azért bizonyos szempontból néha beteges.
Szerintem az idősebb nők azért vannak fiatalabb pasival, mert a saját korosztályuk, pld 50-es férfiak a 20-30 éves nőket keresik.így aztán nincs más, mint a fiatalabb férfi.A fiatal fiúk meg azért keresik az idősebb nőket, mert azok már nem hisztiznek, nem akarnak gyereket, nem nyaggatják a férfit, nem akarnak minden áron nagyobb lakást, autót, hanem egyszerűen élvezik az életet, így a férfi nem egy hisztérikát hall minden este, hanem egy gondoskodó,higgadt nőhöz megy haza, aki nem cseszegeti, hanem örül neki.
Én 3 évvel vagyok idősebb a férjemnél. Természetesen az emberek 5-ször jobban ledöbbennek rajtunk,mintha egy 50 éves hapsi 20 éves lányt vesz el.
Sztem 3 év oda-vissza smafu.
Régen,amikor még nem is volt anyakönyv és vidéken-falun saccperkábé mondták akorokat,akkor is simál előfordulhatott ekkora különbség.
Nekem is idősebb anyám apámnál.
Igaz, hogy csak 2 évvel. Szóval elhanyagolható a korkülönbség. Mégis ált.suliban vagy gimiben, amikor előkerült, hogy kinek hány évesek a szülei, mindenki meg volt rökönyödve. Teljesen úgy kezelték ezt a 2 évet, mintha legalább anyám 50 évvel lenne idősebb apámnál. Én személy szerint nem foglalkoztam vele soha, de kisiskolásként néha rosszul éltem meg, hogy engem is és a szüleimet is úgy kezelnek, minta valami nagyon abnormális, beteges család lennénk.
Egyébként meg Somának igaza van: ez a változás elég messzire mutat; valami ilyesmire számítok a jövőben:
a hősszerelmes, naiv egyének huszonévesen házasságot kötnek (saját korosztályon belül), gyerekvállalás, munka, pénzgyűjtés, egzisztenciateremtés, majd elhidegülés, kapuzárási pánik, megcsalás fiatalabb féllel (esetleg szerető tartása), válás, és jöhet az "új élet" (hurrá....)
avagy, ahogy a válóperes ügyvédek mondanák: "Az élet rövid. Válj el."
http://www.cfalawfirm.com/images/articles/articles/adb igger.jpg
Hiszen ki szeretne megöregedni ebben a szép, új világban? Pláne, ha kitartunk eredeti párunk mellett, akkor együtt öregszünk meg, közösen látjuk letűnni fiatalabb éveinket, ami nem túl üdítő.
Egy ilyen, sok x különbséggel rendelkező kapcsolat minden lehet, csak őszinte nem.
Pár év, nem korkülönbség.
Azt gondolom, hogy rövidtávon még a sokkal több sem az. Hosszútávon ritka a jó kapcsolat ha nagy a korkülönbség a férfi javára.
Ha egy idősebb nő fiatalabb férfival jár, akkor ennek a jelenségnek egyből nevet kell adni: pumakapcsolat.
Ha ugyanez fordítva történik, azaz ha egy 40es férfi vesz el egy nála 10, 20 évvel fiatalabb nőt, az ugyebár teljesen normális, annak nincs külön neve.
arról nincs szó, hogy az ilyen kapcsolatokban az idősebb fél általában elhagyta a családját. Szerintem ez a jelenség elsősorban onnan ered, hogy a nők követik a férfiak által mutatott tendenciát. (Ha elhagynak egy csitriért, akkor én is tudok találni magamnak fiatal pasit...)
Egyébként meg helyes ez a hozzáállás, vagyis lehet, hogy nem egészen az, de legalább visszavágnak a nők is :)
Az meg szóba sem kerül, hogy a fiatal, bizonytalan egzisztenciával rendelkező korosztály számára valószínűleg anyagi oldalról is vonzó egy ilyen helyzet.
Szerintem meg a legtöbb iszákos azért iszik, mert alkoholista .Az alkoholisták feleségei nem igazán járnak tanfolyamokra, mert nincs rá pénz, ugyanis apu elissza. De ha óriási erőfeszítéssel mégiscsak sikerül elvégezni valamilyen iskolát, vagy tanfolyamot és tud váltani, többet keresni és kilépni ebből a pokolból az tiszteletre méltó. Kár, hogy sokaknak nincs erre elég energiája.
Ha meg valaki nem egy alkoholistával él. és 40 fölött már nem az az életcélja, hogy cselédkedjen és kiszolgálja az önző családját, hát az lehet, hogy rosszul esik, az elkényelmesedett férjnek és gyerekeknek, akik egyébként nem törődnek az anyával, ha ki vannak szolgálva. Lehet erre azt mondani, hogy szeretetlen, de attól még szeretheti valaki a családját, ha magával is törődik.