Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi az oka, ha nehezen halad a gyerek?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. március 22. 14:59
Az iskolaköteles korú gyerekek húsz százalékának gondja van az olvasással. Mindannyian diszlexiások? Mi a kudarc oka? Figyelmetlen a gyerek? Rossz a tankönyv? Tájékozatlan a szülő, felkészületlen a pedagógus? Orvosolható a helyzet valamiképp?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
"Valami orult kitalalta, hogy marpedig szeptembertol karacsonyig meg KELL tanulni olvasni."
Dehogy kell!
Az elsősömék még nem vették végig az abc-t sem írásban, sem olvasásban. Pedig mindjárt vége a tanévnek.
Mert futoszalagszeruen van kialakitva az olvasas oktatasa.
Nem veszik figyelembe, hogy a nebulok nem egyforma kockafeju egyedek, hanem mindegyik mas es mas.
Valami orult kitalalta, hogy marpedig szeptembertol karacsonyig meg KELL tanulni olvasni. (am eszebe sem jutott, hogy emellett a gyerekeknek mas dolguk is van: szamolni, irni tanulni, nem beszelve arrol, hogy be kell illeszkedniuk az iskolai eletbe, egy uj kozossegbe)
Ennek erdekeben pedig ugy rohannak az olvasas tanulassal, hogy lobog a hajuk a szelben. Kozben meg elmarad az eros alapozas. Mindez utana ranyomja a belyeget arra, hogy nem szeretik meg az olvasast, kesobb sem fognak szivesen olvasni, szovegertesi problemaik lesznek, meg egyetemi eveik alatt is.
Igen, nem egyformak a gyerekek, de alapozaskor a gyengebbek tempojat kellene iranyadonak tekinteni.
Sot, ott a masik oldal. Oriasi tevedes, hogy a szulok varjak el a karacsonyra olvasast.
Bevallom, en is nyugos voltam, amikor a remekul olvaso gyerekem unatkozott az oran, mig a masik a "mama mos" kibetuzesevel probalkozott meg.
De az egesz az egyenre szabott oktatasi modszerrel egyszeruen kikuszobolhetove valt volna. Ha a szulo bekuldthetett volna egy-egy konyvet a jol olvaso gyerekeknek, hogy ok is foglaljak el magukat, mindenki igazan nagyon jol jart volna.
Jol olvasok olvasnak, a lemaradokra tobb ido jut.
De nem jon ossze, mert ez mar szervezest, odafigyelest es felkeszzulest kivanna.
Mondanál tk családot amire gondolsz?
De inkább azt gondolom, hogy pedagógus függő a dolog, ahogy láttam én már gyereket fejlesztésre is járni szinte eredmény nélkül, úgy hogy a fejlesztést végzőtől kértünk konzultálási lehetőséget, és ránk se bagózott.
Rossz véleménnyel vagy ezek szerint a tanítókról, tanárokról?
Én meg gyógypedagógus vagyok.. szóval marhára más szemmel látom a Te rózsaszín világodat... Nálam landol, akivel Ti nem tudtok mit kezdeni... sajnos...
És nem azért, mert fogyatékos, hanem mert más, mert diszes... stb.
Szia!
Talán igazad van, bár ahol én dolgozom sokan csinálják, és szeretjük is, - én most nem dolgozom gyed-ed vagyok, de alig várom, hogy újra dolgozhassak.
Nagyon szeretm a differenciált munkát és kooperatívot is, teljesen más a hangulatunk a gyerekekkel, sokkal jobban megismerjük egymást. De nekem is van olyan tanító ismerősöm, hogy hülyeség és felesleges az egész...
nagy példa számomra Gyermekek Háza iskola, ahova már volt szerencsém személyesen is eljutani, és bármikor szivesen mennék oda töltekezni (sajna nem lehet olyan könnyen)
Minedesetre nem sokan maradtunk a témában a fórumon, pedig a cikket olvasva sok mindenről lehetne beszélgetni.ű
Pl. milyen játékokkal segíthetünk a gyerekeknek, hogy bizonyos részképességek fejlődjenek. Na nem az akus kisautókkal, amit még hajtani se kell..
Természetesen a megoldás a differencálás lenne! De sajnos tudom, hogy kevés az olyan pedagógus, aki ezt felvállalja. Mert fárasztó, macerás, sok időt vesz igénybe, stb.
Gyógypedagógusként is tudom, hogy még a gyp-ok között sem minden pedagógus differenciál, hanem sokan a könnyebb utat választják. Sajnos az egy kezem sok, hogy megszámoljam hány olyan pedagógust, gyógypedagógust ismerek, aki lelkiismeretesen, a gyerekeket szem előtt tartva végzi a munkáját.
Tudom, és igazad is van ebben. A szülő is türelmetlen sokszor, mert hát a produkció!!!
Viszont ezt év elején szépen le kell tisztázni zstem.
A másik meg, hogy persze a differenciálás is nagyon fontos, ha valaki már nagyon jó szinten olvas (érti is), akkor persze másként kell vele foglalkozni, mint azzal, akinek több időre van szüksége.
Ez egyrészt rengeteg készülés, ami mondjuk részemről nem baj, szeretem csinálni, de még a fénymásolást is nehéz sokszor megoldani. Én matekból többször csináltam kézzel a 23 gyerek feldatlapját, volt 3-4 csoport+aki velem dolgozott.
Szerintem arra nem építhet a tk. család, mert ha jól emlékszem, még elsőben fel szoktam olvasni az utasítást. differenciált feldatként kérhetem, hogy a jól olvasók olvassák el maguknak, de egyébként nem hiszem, hogy egy elsős matek könyv arra épít, hogy tud a gyerek februárra olvasni. ilyet még nem tapasztaltam.
Milyen tk családra gondolsz?
A meixner tényleg jó, bár tanítani nem tanítottam belőle, csak helyettesítettem, és beletkinthettem.
Szóval nem mindenben értünk egyet!
Lenne, de sok szülő kiakad, ha a gyerek nem tud olvasni karácsonyra.
Másrészt a tankönyv sem veszi figyelembe a gyerekek különbozó képességeit, mert végezni kell vele.
tévedsz... mert ha olyan a tankönyvcsalád, amiből dolgoznak, akkor olvasni KELL februárra... mert onnantól az összes könyv és feladat arra épít, hogy a gyerek olvas!
mondom, ha olyan a tk család...
Én a Meixner 2 éves elnyújtott írás-olvasás tanítására esküszöm... azzal egy enyhe értelmi fogyatékos is megtanul olvasni... ÉS EZ A NAGY DOLOG
Ne haragudj, de egy normális tanítónéninél most sem rohanás az olvasás tanítása, van idő elsőben bőven, hiszen hová rohannának?
Tudom sok ellenpélda van, de a valóság az, hogy ha rohan is a tantónéni, ideje lenne bőven...
Sziasztok!
Nekem az a véleményem, hogy az egy dolog, hogy olvasni a gyerekek a suliban tanulnak meg. (az én lányom sem tudott még olvasni, mikor iskolába ment) Viszont sajnos maga az olvasás is csupán ott az iskolában zajlik. Ha megkérdezzük a gyerekeket, hogy na mit olvastál hétvégén, kiderül, hogy még a teletex szövegére se fanyalodott rá. Olvasni nehéz munka a kicsiknek, látom a lányomon, de sok-sok gyakorlással gyorsabban, pontosabban megy.
Sajnos az olvasás a felnőttek körében sem mindenhol túl felkapott, hogy lenne az a gyerekeknél.
Mi a nagylányommal mostanában úgy olvasunk esténként, hogy ő elkezdi a mesét, ameddig van kedve olvasni, olvassa, aztán én befejezem. Nagyon örül neki, hogy olvashat nekem, sőt a kishugának is olvasgat.
Azt hiszem ezt is picike korban kell megalapozni, és szépen táplálkozni a meseolvasásokból nagyobb korban is. Persze igen, ez idő, odafigyelés...
Bocsi, hogy most a diszesekről nem írok, nem szólok, szerintem azoknál a gyerekeknél is nagy problémák vannak mondjuk negyedikre, akik szépen, könnyen megtanultak olvasni. Kevesen olvasnak bármit is az iskolai könyveken kívül (jó ha azokat forgatják), így nehéz az olvasást fejleszteni.
És higgyétek el, lehet szidni a pedagógusokat, de nem csak rajtunk múlik a dolog!
Szép estét!
Évi
Pontosan!
A szülők egy része már az óvodában elvárja, hogy a gyereke nyelvet "tanuljon", mikor még a magyar nyelvet sem beszéli tökéletesen a gyerek. Ez teljesen felesleges, mert minden nyelvtanár és pszichológus megmondhatja, hogy ennyi idősen a "nyelvtanulás" annyit ér, mint az an-tan-té-nusz (ha nem idegen nyelvű környezetben él a gyerek). Viszont ebben az esetben a magyar nyelv tanulását megzavarhatja az idegen nyelv.
Pár év múlva azt a "tudást", amit az oviban összeszedett, 1-2 óra alatt megtanulja rendes nyelvtanulás során a gyerek.
A képolvasást nem lehet a magyar nyelvre alkalmazni, egész egyszerűen mert a magyar nyelv nem alkalmas erre.
A gyerekeket folyamatosan hajtják. Nem hagynak időt a gyakorlásra, és a tanultak bevésésére. A lassabban haladók képtelenek ütemet tartani a gyorsabbakkal, és végképp lemaradnak. Így a következő anyag bizonytalan talajra épül, és így a végén összeomlik a vár: nincsenek biztos alapok, a gyerek nem tud biztosan írni, olvasni, számolni.
Mindez a részképesség zavarok felerősödéséhez vezet. A hagyományos tanulási módszerrel a disz-ek jó része elkerülhető volt, hiszen mindenre volt, idő, energia, figyelem. Ma csak a rohanás.
Még valami (az én vesszőparipám, bocsi), a gyerek fejéből lexikont akarnak csinálni, ahelyett hogy gondolkodni tanítanák meg!
A PISA kutatás szerint olvasási készségek tekintetében Európa országai között 32-ből a 22. helyen állunk.
Mi meg csak agyalunk és "tudományos" vitákat folytatunk.
Ha nálunk csak a 30% nem tudna jól írni, olvasni... már jók lennénk.
Nem tudom, hol tanítanak még szóképekkel, gyerekeim már mind a négyen ismét szótagolós, hagyományos módszerrel tanultak.
Diszlexiás gyerekek viszont voltak régen is (férjem például, 1972-ben koptatta az első osztály padját), csak akkor ezt nem tudták, és legfeljebb a gyereket szapulták. Amennyire én visszaemlékszem - több osztályba is jártam - az osztálytársaim egynegyedének komoly gondot okozott az olvasás és az írás, felső tagozaton is (fővárosi iskolákban, rendezett családokban).
A negyedik gyerekünkön ugyanazokkal a tünetekkel jelentkezett a tanulási nehézség, mint a férjemnél hajdanán: rémes kézírás, a hejesirás teljes figyelmen kívül hagyása, ékezetek teljes hiánya az írásban, betűk súlyos kihagyása, stb. (Tehát inkább diszgráfiásnak mondható).
Csak a különbség annyi, hogy (1) nem voltunk idegesek, mert anyósom megnyugtatott, hogy a fia írása még rosszabb volt; (2) nem dőltünk be a tanítónénik kétségbeesésének, hanem bíztunk abban, hogy a gyerek majd fejlődik és tőlük is türelmet kértünk; (3) kaptunk több éven keresztül speciális gyógytornász és logopédus segítséget az iskolában; (4) láttuk, hogy a férjem a diszlexiájával együtt is 40 éves korára heti 50-100 oldalt ír számítógéppel persze (és már alig kell korrektúráznom...)
Most negyedikes a gyermekünk és rengeteget fejlődött: javítja a saját hibáit, kérdezi a helyesírást, használja az ékezeteket és az írásjeleket, ha nem is szépen, de olvashatóan ír. A szókincse pedig fenomenális és párhuzamosan három könyvet olvas.
Sziasztok.
Amikor kis iskolás voltam ,gyengének és butának nevezték ,most diszlexia.És ilyen a nagyobik fiam is. És az az érdekes,hogy a gyerekeim szeretik ahogy olvasók. Persze ahoz előtte elkel olvasnom legaláb kétszer,hogy megértsék. Mikor nekem a gyerek elsős volt 8 éve, már akkor ezt a tanulási broblémát ismerték. Az akkori tanára mindig azt mondta,hogy buta,rossz és keveri a betüket,gyakoroljon.
Majd amikor elvégezte az ötödik osztályt új osztályfönököt kapot aki a magyart is tanitóta. Észre vette,hogy valami nincsen rendben a gyerekell,akkor én elmondtam neki,hogy az elöző tanár miként reagált és hatodik elején kezelésbe veték .Ha akkor valaki jóbban felvilágosit négy ével korábban elkezdik a vele való foglalkozást. Most idegen nyelvből teljesen fel van mentve,olvasásból és helyes írásból is.És amikor kis iskolás ként a társai kopogással jelzik a gyerek olvasási hibáit akor még azt is eltéveszti amit tud.Szernitem sok mulik a tanáron is.Persze lasitani kéne a tempon,mert az tényleg nem természetes,hogy felkerül szeptemberben a suliba és 4 honap végére olvasnia kell.Én mind akét tanulási részében benne vagyok.A nagy amint írtam tanulási gondokkal küszköd,Az elsösöm meg kitünő.Azt mondják,hogy örökölhető.
Nekem is ezekell van gondom.Az olvasás,helyes írás,és a matek.
De viszont van még két kicsim és a kis elsősőm kitünő tanuló.A legrosszab felmérője 96% lett.Igaz más az apa de álitolag tőlem örökölte a nagy.
Nálunk sajnos a kis Navának is gondjai vannak az olvasással.
Bár ha adunk neki papírt, ősi indián hieroglifákat írkál folyton, azt meg mi nem értjük.
Figyelmetlen a gyerek? Rossz a tankönyv? Tájékozatlan a szülő, felkészületlen a pedagógus?
Na ez mind lehet a kudarc oka.
Amíg a régi módszerrel tanultunk, A-B, C, betűk, szótagok, szavak- addig nálunk nem volt népbetegség a diszlexia. Amerikában már akkor sem tudott a felnőtt, érettségizett lakosság 30 %-a jól írni, ill. olvasni. A nyugatról átvett képolvasás, a számtanban a 2x2 helyett a halmazelmélettel kezdés- csak rontott a tanítás minőségén. És lett a diszlexia.
Miért kell a nyugaton sokszor már megbukott, újragondolva is rossz módstereket benyalni, átvenni, és elrontani az addig tényleg jól menő oktatási rendszert???
(aki 14-18 éves kora között járt Mo-on És 1-1 évet Amerikában (USA) - is gimnáziumba- azok nagyobb része nem azt vette észre, hogy hú, milyen állati jó és fejlett az oktatás odaát- hanem azt, hogy amikor visszajött, nem győzte pótolni a lemaradásait- nem csak a speciálisan magyarhoz kötött tárgyaknál)
Aki ezt észleli, tudja, és sokan tudják- miért nem vonják le a következtetést: jobb volt az alapozó tanulás, mint az elhíresült, divatba jött -nem sorolom- módszerek.
Miért nem hisz itt senki a saját tapasztalatának, a saját szemének? Vagy ha hisz, akkor aki illetékes, miért nem mer lépni....nem vissza, hanem a megfelelő módszerre térni újra. Ami bevált nagyon sokáig, mindaddig, amíg a divatirányzatok el nem rontották ezt is.
Óriási eredményeket lehet elérni abban az esetben is, ha a gyereknek semmi baja. Mégis logopédushoz kell mennie, AKI PÖSZÉN BESZÉL.
Hát a javulás az kézzel fogható!
(Innentől a t. szülő vért izzad, míg újra normálisan beszél, olvas a gyerek.)