Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Az apám megnyomorítja az életem

N?k Lapja Café
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. január 21. 09:14
Régen harcoltam, iszonyú szélsőséges indulataim voltak. Most már, hogy öregszem, higgadtabb vagyok, nem szólok, de még mindig fáj a bántás, a kicsinyes rosszindulat. Nem értem, miért ilyen velem az apám…

Tovább a cikkre...
  1. 2015. május 6. 09:2941.
    bocsánat a kérdőjelekeért, de a hozzászólást telefonról írtam.. :)
  2. 2015. május 6. 09:2640.
    Egyetértek Somával, csak valahogy majdnem végig szemrehányást éreztem, hogy miért ?gy ?ll hozzá Kati a dolgokhoz.
    Én is átéltrm az apai szeretet hiányát és az ő gyermekkora sérelmeinek rám val? ragasztás?t.
    Minden ember természetes vágya, hogy a szülei szeressék, és megadják azt az egészséges szeretetet és bizalmat, amire aztán építkezni tudunk, mikor kilépünk a nagyvilágba, és egyedül kell boldogulnunk. Nagyon nem mindegy, hogy ezt milyen alapokkal tesszük.
    Én csak arra akartam kilyukadni ezzel, hogy nem érzem eml?tve a szülői oldal felelősségét, hogy azért együttérez kedves Soma mama, hogy megtenni azt, amit ők nem tettek meg, igenis nagy és nem könnyű feladat. Persze minden egy döntés kérdése, és ha vki elég fejlett spirituálisan, képes is lehet a változásra. Mindez azzal jár, hogy rengeteget kell foglalkozni magunkkal, letenni a fájdalmakat, elengedni a m?ltat. Ez sok energiát k?ván, ami sokszor megval?s?tani vágyott álmok elengedésével is jár.
    Éppen ezért bár egyetértek minden leírt szóval, azért hangsúlyoznám, ez nem egy könnyű út, de csak rajtunk múlik, sikerül-e végigmenni rajta.
    D?ri
  3. Torolt_felhasznalo_327511
    Torolt_felhasznalo_327511
    2010. február 8. 16:5039.
    monika1110- Na igen, ha mindkét szülő "olyan", az bizony szörnyű :( Főleg, ha még az okát sem tudod, miért is ilyenek veled.
    Én legalább megértettem apám nyomorát, bánásmódját, vissza tudtam vezetni a gyerekkorban elszenvedett traumáira.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  4. Torolt_felhasznalo_332700
    Torolt_felhasznalo_332700
    2010. február 7. 18:1938.

    Ennyire undorító,nyomorék embereket.

    Sajnos az én szüleim is ilyenek,de ennél 10X durvább változatban.

    Az egész gyerekkoromat végig terroritzálták,sikerült velem elhitetniük,hogy egy semmirekellő vagyok,aminek következtében gimi után idegösszeomlást kaptam,és ha nincs a párom,akivel a mai napig együtt vagyunk,már a sárgaházban lennék.

     

    Nekem kb. 23 éves koromra sikerült lezárnom őket,és mostmár teljesen közömbösek számomra,néha meglátogatom őket,olyankor van egy kis pofavizit,és ennyi.

    De mindig látom a szemükben,hogy mennyire szenvednek attól,hogy boldog vagyok.

    Ettől függetlenül soha nem fogom megérteni,hogyan lehetnek ilyen gonosz emberek a saját szüleim.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_686442 (1)
    2010-01-21  09:14
  5. Torolt_felhasznalo_327511
    Torolt_felhasznalo_327511
    2010. február 7. 12:2737.

    Én sem értem, miért kell foglalkozni egy olyan emberrel, aki a saját elkeseredettségét és nyomorát akarja "átragasztani" a gyermekére, főleg, ha az áldozat amúgy jó viszonyok közt és függetlenül él.

    A lényeg, hogy édesapám is "lelki terrorista", családon belül-idegenekkel elbűvölő a modora. Verés ritka volt, viszont az állandó jellegű lenézés, megvetés, iszonyatos hangulatváltozásai eléggé rányomták a bélyegét "fejlődésemre".

    Egyik első emlékem az, hogy karácsony van-ünnepeket nem tart, a fenyőfa is ritka jószág volt nálunk- és ajándékot rajzolok neki, ő ül a kanapén a tipikus pózában,  gúnyosan beszólogat. "Felesleges, amit csinálsz, senkit nem érdekel". Én odatettem azért a fa alá becsomagolva, persze hozzá sem nyúlt.

    Aztán persze amikor serdülő korszakba léptem, jött a mindennapos vegzálás, verbális zaklatás. A szobám rendszeres ellenőrzése, átpakolása, kidobálta a "feleslges" dolgokat-könyvek, rajzaim-, elolvasta a leveleimet, hogy aztán hozzámvágja, mennyire szánalmas dolgokról írogatunk egymásnak a barátaimmal, primitív vagyok, nem viszem semmire, különben is csak makogni tudok...

    Nem voltam soha kitűnő tanuló( de ha jó jegyet hoztam ált  annyi volt a reakció, hogy "csak tévedés"), mert csak a rajzolás, festés érdekelt, ezt soha nem tudta feldolgozni, szerinte "beteg", "deviáns" vagyok. A szobámat  "alomnak vagy "patkányfészeknek" nevezte, és még sorolhatnám.

    Édesanyámmal hasonló stílusban kommunikál, ő tűrte, mostanában próbál emelni a tekintélyén, de sztem már késő.

    Öcsém levegőnek nézi.

    Én most már, visszatekintve, inkább szánom, mert tudom, hogy nagyon rossz gyerekkora volt, annak a lerakódása ez az egész,  sajnos képtelen rá, hogy feldolgozza és mást adjon át nekünk.

    Egyszer volt egy elég kemény kiborulásom. Első képeladásomat ünnepeltem, és hazalátogattam. Apám szokás szerint benyögött valamit, undorral "Jaj, mit ugrálsz, a nők nem képesek festeni. Szerinted kit érdekel a szarságod?"- ja azt nem említettem, hogy eléggé nőgyülölő. Ekkor kirobbant belőlem,  hogy nagyon is tisztában vagyok vele, miért lelki nyomorék, stb. de már kurva jó lenne, ha ilyen idősen lenne annyira bölcs, hogy önmérsékletet gyakorol.

    Azóta kicsit változott, bár ez engem már nem izgat, építgetem a saját vállakozásomat, kapcsolatomat:) És azon fantáziálok, ha lesz gyermekem, az első rajzát milyen keretbe fogom tenni:)

     

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  6. Torolt_felhasznalo_770932
    Torolt_felhasznalo_770932
    2010. január 22. 10:5936.

    Soma lassan prófétaszerűen hirdeti Bert Hellinger mondatait, kiragadva egyet kettőt, akinek azért előadásait hallgatva, sokkal egy teljesen más képet nyújt (kedves, bölcs öregúr, akinek az önelfogadás az első) (arról ne beszéljünk, hogy még a módszer sem teljesen elfogadott).

    Az adott helyzetben az a probléma, hogy hol kezdődik a régi (apám) rendszere, és az én önálló énem. Ezt kell nagyon jól különválasztani, és a felelősséget a megfelelő személyekre rakni. 

    Pl. Azért hogy a nő önbizalomhiányos, megfelelési kényszere van azért az apja felel, ő tette ilyenné, és kész, és az anyja a hallgatásával. 

    A nő felelőssége, hogy ezt felismeri, és dolgozik rajta hogy megváltoztassa ezt a modellt, ha neki ez nem jó. Mert amióta felnőtt, az élete felett saját maga dönthet.  És majd akkor tudom elfogadni hogy rendben az apám, anyám ilyen volt, ha előtte, kiéltem a dühömet, hogy igen elcsesztek nálam valamit, ha meggyászoltam, és elengedtem azt az álomképet, amit az ideális apáról anyárol magamban őriztem, és ha már pontosan tudom, hogy én hogyan is szeretnék élni. 

     

    Ha az EU-ban előírják hogy a malacokat, meg a csirkéket hogy kell tartani, hogy minél boldogabbak legyenek, akkor igenis van a szülőnek felelőssége. Nem pedig benyelem mint kacsa a nokedlit. 

    A lényeg, hogy az én fejemben rendbe legyen ki miért hibás. 

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_686442 (1)
    2010-01-21  09:14
  7. Torolt_felhasznalo_552514
    Torolt_felhasznalo_552514
    2010. január 22. 07:0935.

    A tavolsag nekem is bevalt

    15000 km re lakunk egymastol, 10 eve lattam az anyamat utoljara tobbet nem is fogom.

     

    Eleinte gyuloltem ma mar csak megvetem mert gyenge jellemtelen ember. Sz@r ember es sz@r anya, ilyen volt vilageleteben.

    Ma mar azzal sem farasztom magam hogy gyuloljem. Par havonta egy telefon vagy email es vege, ennyi fer bele a kapcsolatunkba. 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  8. 2010. január 21. 20:2334.

    Hülyén jön ki, hogy a Somát magyarázom, de az, hogy valakit elfogadunk olyannak amilyen, az nagyon nem egyenlő azzal, hogy hagyjuk neki, hogy azt tegyen velünk, amit akar.

     

    Lényeg az, hogy nekünk kell megoldást találni, nem a szülő megváltoztatását várni. Mert nem fog változni. Nekem bevált.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  9. 2010. január 21. 17:4233.
    Mellesleg ez egy mokuskerek, ordogi jatszma. Belemenni nem szabad. Ill gyerek nem, de felnott ki tud lepni belole.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_686442 (1)
    2010-01-21  09:14
  10. 2010. január 21. 17:3332.
    Ja, kb ennyi es tessek felrevonulni es feldolgozni a papatol na meg a mamatol eddig beszerzett egesz sz...t. Bocs. Nem lesz konnyu, de megeri. Tenyleg mi koze apapanak, minek bejelenteni ujabb dolgokat, ha a reakciot elore tudjuk. Mi szukseg ra? Mi?????? Tessek beszelgetni a papaval az idojarasrol meg az o osszes elkovetett hostetteirol. ???????????????????/
    előzmény:
    Metazo01 (31)
    2010-01-21  15:21
  11. 2010. január 21. 15:2131.

    A papa egy nagypofájú, kishitű lúzer, aki a lányán ordítja le a saját inszufficienciáját. (a mama sosem szól...vajon miért?)

    De esküszöm nem értem, hogy miért kell egy ilyen cefet természetű, mindig rossz irányba vezető apa véleményét felnőtt ,független nőnek kikérni?? Mit számítanak a hülye megjegyzései-amikből semmi nem jött be-szerencsére!

    Kocsivezetés-úgysem tudod- pénz: majd elvész! úszás: úgyis nyeletlen fejsze leszel- de ezek rosszindulatú, barom egyedi vélemények. 

    Nem kell a papa orrára rákötni semmi lényegeset, nem kell ilyen tanácsadó senkinek! Ha valami konkrét tényt muszáj elmondani, akkor az OK, de hogy szerinte megtanul e úszni a lánya, hogy mit szól olyasmikhez, amikben semmi építő része nincs- miért kell kiprovokálni a várhatóan mindig kicsinyes, gonoszkodó beszólásait, és aztán bánkódni? Elég baj a papának, hogy ilyen rém természete van, elég baj a mamának, hogy ilyen meber mellett hallgatja végig az egyetlen életét. De a lánya- nincs összezárva vele. Hát tessék elvágni a köldökzsinórt, ami a papához köt, tökmindegy, milyen ascendensű bármelyik fél. A papa soha nem volt más, ezután már nem fog megváltozni. Nem kell a zsarnokoskodása- ennyi.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_686442 (1)
    2010-01-21  09:14
  12. 2010. január 21. 13:4530.
    Mellesleg jogom van barmilyen temarol kulturaltan beszelgetni a sajat gyermekemmel.
    előzmény:
    anonimusné (27)
    2010-01-21  13:33
  13. 2010. január 21. 13:4129.

    Mi az, hogy beszolni? Beszolok az ablakon, ha en kint vagyok.

    Az en "gyerekem" mar 32 eves es erti a dorgest, amit te meg nem.  Csak szoba jottek a "regi szep idok", o is tudja, hogy bantak ovele meg envelem a szuleim. Kedvedert, szoval, hogy mi a ketto kozotti oriasi kulonbseg. Ki mondta, hogy az en gyerekem tehet barmit is arrol, amit az en szuleim muveltek envelem? Nagy kerdes szamomra ezt honnan hamoztad?????????

    előzmény:
    anonimusné (27)
    2010-01-21  13:33
  14. 2010. január 21. 13:3628.
    Ja, Somamamagesa alberletbe menekult a bantalmazo papaja elol,akinek a hazaban pedig biztos volt mit a tejbe apritani agrarmernok letere. Soma meg erettsegi utan elmenekult Nadudvarrol Debrecenbe alberletbe, es eleinte ejszaka dolgozott inkabb egy gyarban es alman elt. Inkabb, dehogy ment haza, soha tobbe. Lakni nem. O irta, talan o mar elfelejtette. En meg nem.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_686442 (1)
    2010-01-21  09:14
  15. 2010. január 21. 13:3327.
    Nem hiszem, hogy jogod van ilyeneket beszólni a gyerekednek, nem az ő hibája.
    előzmény:
    Selloke (24)
    2010-01-21  12:59
  16. 2010. január 21. 13:1726.

    Gyerekek, maga Soma megirta, hogy o is elmenekult a szuloi hazbol az apja bantasa miatt. Vagyis az apja bantotta, szekirozta ot.

    Az en apam is ugy reagalt, mikor terhes lettem, hogy "Nem valo neked gyerek". Hogy ezt mire ertette es mire mondta, hat talalgassatok. ....Nem magyarazta el. Diplomasknet dolgoztam mar akkor. Aztan a nekem nem valo gyermeket imadtak, megadtak neki mindazt a szeretetet, amit nekem meg sajat maguknak nem mertek. Az en egyebkent legtobbszor sarkany anyam reszketett pl, hogy en mit szolok, ha onala volt a kislanyom es elesett es veletlenul beutotte a kis fejet. Mit szolok? Gyereken aztan az ilyesmi megesik. Felfordult a vilag regesreg.

    Nem, az ilyen emberekkel nem lehet beszelni. legalabbis errol a temarol nem. Sajnos, de ez van. Valoban a tavolsag segit egyedul.

    előzmény:
    Vipera (4)
    2010-01-21  09:42
  17. 2010. január 21. 13:0225.
    Talan ertik ok, sot nagyon is jol tudjak, de beismerni neked soha nem fogjak. Azt  hiszik, mero tevesen, hogy ezzel a korona esne le a fejukrol, pedig tulajdonkeppen ez hozna benneteket legalabbis picinyket kozelebb. Ok mar igy vesztek. Sajat tapasztalatom. Keserves, en is szerettem ettol fuggetlenul oket, csak faj, hogy miert az en szuleim voltak ilyenek. Hat ez van. Tul kell lepni.
    előzmény:
    Vipera (17)
    2010-01-21  10:57
  18. 2010. január 21. 12:5924.
    Ez sem egeszen igy van, legalabbis nem minden esetben. Eppen most mondtam a lanyomnak, ha az en szulleim csak fele olyan jol bantak volna envelem, mint ovele, (ugye, o az unoka), akkor menyorszag lett volna az eletem gyermekkoromban.
    előzmény:
    -mooni- (15)
    2010-01-21  10:35
  19. 2010. január 21. 12:5723.

    Ugyanez van az én anyukámmal is. Úgy kb. 2 éve megpróbáltam leülni vele és elmondani, hogy tulajdonképpen nekem mi is a problémám, mely nevelési elveivel nem értek egyet (lelki terror + verés), de amikor elmondtam neki eseményre pontosan, hogy 8 éves koromban ezt nem tudtam sokáig feldolgozni, 12 éves koromban emiatt sírtam heteket-hónapokat csak nevetett. Kinevette az akkori problémáim, nem is érdekelte az egész, azt mondta még gyerek vagyok.

    Akkor elhatároztam, hogy addig amíg nem kezel önálló emberként és nem fogadja el a véleményem (nem kell egyetérteni, csak fogadja el, hogy én kicsit másképp gondolkozom), addig nincs mit megbeszélnünk. Azóta kb. félévente találkozunk 1 órára, ha éppen felveszem a telefont és sikerül megbeszélni találkozót. Szaladgál a hideg a hátamon a hangjától és nagyon rossz érzések töltenek el, ha meglátom őt.  

    előzmény:
    Vipera (17)
    2010-01-21  10:57
  20. Torolt_felhasznalo_474806
    Torolt_felhasznalo_474806
    2010. január 21. 12:3822.

    Én évekig próbáltam elfogadni.Mert nagyon nagy volt bennem a szeretet, és a vágy is a szülői szeretet után.

     

    De mikor ott van a mindennapjaimban,sőt minden órámban a pokol,és a bántás akkor az ember megálljt szab a dolognak.

    És csak úgy lehet,ha megszakítja a szálat.

    Nagyon szomorú,de muszáj megtenni.

    Ezen túllehet lépni,ma már úgy beszélek róla,hogy nem remeg a kezem és nem fáj a szívem,de elfelejteni nyilván nem fogom,de nem is kell.

     

    Kapcsolatom a 14 éves lánykámmal egészen más,azt hiszem a kivétel erősíti a szabályt,hogy nem mindig oda esik az alma ahol a fája van

    És a lányom is boldog lesz,mert engem is mosolyogni lát.

     

    Ezért kellene elgondolkodni,hogy mit/kit hurcol az ember magával...mert a gyerekeinkre is hat.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_552514 (19)
    2010-01-21  11:37
  21. Torolt_felhasznalo_120882
    Torolt_felhasznalo_120882
    2010. január 21. 12:1721.

    Szerintem ez olyan,mint amikor valaki egy vérengző fenevad elől fut el: nem futok kevesebbet,mint amennyit bírok, mert nem áll érdekemben megtorpanni. De többet,mint amennyit erővel bírok, nem tudok futni, összerogyok.

     

    A szüleimmel én is sokat küzdöttem, alkesz terror volt nálunk is, de rájöttem ,hogy ez olyan,mint a vadállatos példám: egy szülőnek NEM ÉRDEKE kevesebbet adni,mint amit tud,de többre egyszerűen nem képes.

     

    És ha kevés amit tőlük kaptam, hát megszerzem máshogyan.

     

    Évekig harcoltam én is és hiába volt igazam esetleg abban, hogy szemét húzás volt apámtól egy csomó minden, attól még nem kapok meg tőle semmit,amit szerettem volna..szóval évekig mérgeztem magamat ezzel, aztán leszálltam a témáról. Most tisztes távolságból jól kijövök vele. Amit adni tudott, azért hálás vagyok, amit meg nem tudott megadni, azt megkaptam másoktól :)

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  22. Torolt_felhasznalo_707264
    Torolt_felhasznalo_707264
    2010. január 21. 11:5920.

    Az én apám még ennél is rosszabb...

    Mindig is terrorizálta a közeli rokonait, a lakóhelyén  már a neve hallatán is mindenki elhúzza a száját, mert nem csak a rokonoknak jár a "tisztelet" részéről. 

    Régebben tettlegességig fajultak a dolgok (annak is a durvább verziója), manapság már csak szavakkal döngöl a földbe. 

    Sajnos függök tőle több vonalon is, de mivel épp mostanában telt be (sokadszor) a pohár, a családom és a saját nyugalmam érdekében lépni fogok. Mégpedig: tőle messzire el, úgy hogy max évente 2-3 alkalommal kelljen csak látnom a "kötelező" alkalmakkor. Akkor tudok nyugodtan létezni csak, ha ő nem szövi át a mindennapjaimat (volt már rá példa, és tényleg CSAK akkor volt nyugodt életem). 

    És nem utolsó sorban azért kívánok mielőbb kilépni az ördögi körből, mert a saját gyermekeimet meg akarom óvni mindentől, ami rá emlékeztet. (Amíg apuci terrorizál, addig én is csak egy ideggörcs vagyok állandóan, ez pedig az én gyerekeimen és férjemen csapódik le. - Na ezt nem akarom folytatni.)

     

    Szívesen mennék én is szakemberhez, de sajna hosszú és bonyolult a történetünk, a dilidoki meg nem olcsó

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_686442 (1)
    2010-01-21  09:14
  23. Torolt_felhasznalo_552514
    Torolt_felhasznalo_552514
    2010. január 21. 11:3719.

    Semmifele elfogadast nem kell ccsinalni. Az ilyen embert le kell irni , kizarni az eletunkbol mert megmergezik a mindennapjainkat is.

     

    En mar regen nem beszelnek a szuleimmel ha ilyenek lennenek. Ha a leveliro ilyen gyenge, akkor ugy kell neki turjon halalaig. 

    előzmény:
    Vipera (4)
    2010-01-21  09:42
  24. Torolt_felhasznalo_770932
    Torolt_felhasznalo_770932
    2010. január 21. 11:1618.
    Kevesebbet kéne horoszkóppal foglalkozni és akkor nem az önmarcangolás lenne a napi program.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     

Címlap

top