Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Náray Tamás-interjú
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2009. december 21. 00:25
A nők tették híressé, és ő roppant hálás is ezért a gyengébbik nemnek. Hazánk legkedveltebb divattervezője, Náray Tamás szerint ugyanakkor a mai hölgyek sokkal boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak lehetnének, ha lenne módjuk kiélvezni és megélni a nőiességüket.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
ugyan miféle "nemek felcserélődéséről" beszél,
Ezt majd akkor hiszem, ha évente 70 nő öli meg a férjét és nem fordítva !!!
Addig viszont oltári nőelnyomás van, és az ilyen cikkek is csak azt célozzák, hogy így is maradjon,
lehetőleg minél tovább.
ok, így értelek
náray pedig eleve a saját vevőköréből indult ki. amire pediglőn totál igaz lehet a meglátása.
Azt hiszem, félreértesz. Én sem tagadom a különbségeket - vagyis pl. azt, hogy a inkább a férfiakra jellemző a műszaki érzék és érdeklődés -, de a megkülönböztetést, értsd: előítéletet jogtalannak tartom.
Például az olyan ex cathedra kijelentés és a belőle következő hozzáállás előítélet, hogy "a nők egyáltalán nem értenek a műszaki dolgokhoz". A kijelentés ebben a formában nem igaz.
Az viszont igaz, hogy "a nők általában/jellemzően kevésbé értenek a műszaki dolgokhoz". Ez utóbbi ugyanis megengedi olyan nők létezését, akiknek van műszaki érzékük (és olyan férfiakét, akiknek nincs) - amellett, hogy tartalmazza azt az állítást is, miszerint a férfiakra inkább jellemző a jó műszaki érzék.
Miért fontos ez? Mert a második állítás nem feketének vagy fehérnek láttatja a színes világot, és benne az embereket, azaz tudomást vesz az egyes nők és egyes férfiak közti különbségekről.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pl. egy informatikai cég nem utasítja el az álláshirdetésére jelentkező nőneműt pusztán azért, mert nő, és akkor "biztos tökhülye a számítógépekhez", hanem lehetőséget ad számára alkalmassága bizonyítására, azonos feltételekkel.
Ezt le lehet vezetni az óvóbácsira is.
Ahogy írtam, az egyenjogúság az "ez tutira hülye ehhez" típusú prekoncepciók hiányát jelenti, vagyis az egyén képességeinek megítélését - nem az számít, hogy "a" nők (férfiak) általában értenek-e hozzá, csak az számít, hogy konkrétan Kiss Rózsika (Kovács Béla) ért-e hozzá.
Egyébként Amerikában egész sok női informatikus van, nem akarok hülyeséget írni, de asszem, 40% felett van az arányuk.
Összetett dolog ez, mert a fenti tény ("a nők általában/jellemzően kevésbé értenek a műszaki dolgokhoz") mellett a nevelésnek is nagy szerepe van,és meggyőződésem, hogy a nőket lenevelik a természettudományos érdeklődésről.
Persze ha ez nem így volna, a nők akkor is inkább családra, gyerekre vágynának, mint tudományos karrierre, és nem ugrana meg drasztikusan a női programozók/mérnökök/fizikusok stb. száma, de azért több lenne belőlük, mint most.
vérmatska: pedig de!!! jogos a megkülönböztetés. pedig én reál területen mozogtam/dolgoztam mindig is. többet nem kell tudnom mint egy pasinak. de ha nőkkel vagyok együtt mindig megértem miért csodálkoznak rá a pasik, hogy kivétel vagyok. de a kivétel az ritka! nem véletlen nem özönlik el a mérnöki pályákat a nők, vagy az ovodákat a pasik. nem az előítéletk miatt.... hanem alkalmassági problémák vannak, ha tetszik ha nem.
egy oviban pl alapkövetelmény, hogy egyszerre tobb dologra tudjon vki figyelni. na pl ez egy pasinak eleve nehezebb. és ez totál normális. és nincs vele baj. csak avval játr, hogy ritka kivételektől eltekintve igazából nem alkalmasak a pasik ovódai személyzetnek.
Többek között erről beszélek:
"Ezért gondolom, hogy nem egészen nőknek való foglalkozás, ők ugyanis figyelmességre, gyengédségre és védelemre vágynak. Higgye el, aki ezt nem vallja be, vagy nem ismeri önmagát, vagy nem mond teljesen igazat."
Vagyis, "a" nő gyengédségre, védelemre stb. vágyik.
Aki nem, azzal valami "baj" van.
Mér' nem lehet egyszerűen elfogadni, hogy sokfélék vagyunk?
Én is szeretem pl. a figyelmességet, bizonyos szituációban a gyengédséget, de irtózom annak lehetőségétől is, hogy védelemre szorulnék.
Ez nem holmi belémnevelt feminizmus, hanem személyiségjegy. Kisgyerekként is irtóztam tőle, ha védelmezni akartak - nem magától a védelemtől, hanem attól, hogy gyengének látszom. Semmilyen konkrét oka nem volt, egyszerűen a személyiségem része.
Namármost ne akarja egy kívülálló megmondani, hogy én biztosan csak szerepet játszom, és ne ítélje meg a női(es)ségemet.
Na, befejezem, mielőtt mé túlságosan rágyógyulok a témára, és mást is kellene csinálnom :)
"ha egy nőt megkülönböztetnek mint favágó pl (direkt sarkítok) az totál jogos!!! vagy ha egy pasit a gyereknevelés szoptatós időszakában. az is."
Ezek szélsőségek. (Mármint nem maga a gyereknevelés-szoptatás... Úgy értem, egyszerűek. Csak a nő tud szoptatni, tehát ebben nincs vita. :))
A probléma sosem ezekkel van.
Hanem például azzal, hogy jogos-e hátrányosan megkülönböztetni egy mérnöknőt - vagyis feltételezni, hogy nem tudhat annyit, nem lehet olyan hozzáértő, mint egy férfi (=előítélet).
Vagy hogy abnormálisnak tekintsük-e az óvóbácsikat.
Szerintem a válasz mindkét esetben nem.
Megjegyzem, szoptatni valóban csak a nő tud, de pl. pelenkázni a férfi is.
Van néhány háztartási, ill. gyerekkel kapcsolatos feladat, amihez férfinak is, nőnek is értenie kell(ene), hogy ha a másik (akár csak ideiglenesen, betegség miatt) kidől a sorból, ne omoljon össze minden.
"és mi a baj avval, hogy nekem felsöprés jut nem a cipekedés? hát nekem semmi.
nálunk pont ezért munkamegosztás van."
Hádde pont ezt mondom. Ha nektek így jó, az rendben van.
De másnak lehet másképp megfelelő. Nem abnormális, nem antinő/antiférfi, csak (egy picit) másképp működik.
"csak ha annyira jó, akkor miért a nyüszögés?"
Azzal, ahogyan szervezem az életemet e téren, elégedett vagyok (ehhez persze kellett egy hasonló gondolkodású társ). De azért még szóvátehetem, hogy nem szeretem, ha bírálnak (még ha csak általánosságban is) és jobban akarják tudni, mi a jó nekem, mint én magam. Nem?
mutass nekem egy olyan hosszú filmet ami kitart addig míg egy nagyvacsora elkészül, stb.... és benne van, hogy kirittyentem magam. ergó saját magamra is jutott rendesen idő....
szerintem a gyerekekkel foglalkozni tényleg legalább akkora feladatmint otthon a takarítás... ill gyerekek nélkül pikk-pakk megfőz az ember, közben kitakarít. közel sem anyira fárasztó, mint folyamatosan észnél lenni, és figyelni az ifjabb nemzedékre.
ráadásul így van együttidő az apukának is a gyerekekkel.
és nem hiszem, hogy pont ugyanolyan dolgok lehetnek. a férfiak, és nők különböznek. ennyi. ha egy nőt megkülönböztetnek mint favágó pl (direkt sarkítok) az totál jogos!!! vagy ha egy pasit a gyereknevelés szoptatós időszakában. az is.
mert mások vagyunk.
mondom, én aannak a hííve vagyok az ember társ legyen, ne egyenjogú. mi a fenének maratont futni? súlytlökni stb nőként??? és mi a baj avval, hogy nekem felsöprés jut nem a cipekedés? hát nekem semmi.
nálunk pont ezért munkamegosztás van.
persze mindenki csinálja ahogy neki jó. csak ha annyira jó, akkor miért a nyüszögés? ha nekem jódolgom van, én mosolygok, és nem sírok, az tuti
"Azért van abban némi báj, mikor egy meleg mondja meg, hogyan kéne nőként viselkednem..."
Na igen. Engem amúgy meglep, ha egy meleg konzervatív.
Ha meleg, akkor biztosan tapasztalt már előítéletességet, kirekesztést. Azok a nők, akik valamilyen szempontból nem felelnek meg az elvárásoknak (pl. nem akarnak gyereket), ugyanezeket tapasztalják.
Azt várnám, hogy épp egy meleg toleráns velü(n)k szemben (és viszont).
Persze lehet, hogy leegyszerűsítem a dolgot.
Szerintem félreérted az egyenjogúságot.
Ha egy nő egy jellemzően férfiak által kedvelt területen szeretne érvényesülni, bizonyítson ugyanúgy, mint bármelyik férfi. Az egyenjogúság ez esetben az, hogy van lehetősége bizonyítani, és nem az – ahogy sokan képzelik -, hogy többletjogokhoz és sunyi módon előnyhöz jut a többiekhez képest.
Itt utalnék a „naésakkormostan má’ a bányába is kötelező lesz nőket felvenni?” típusú érvelésre, csak hogy konkrétabb legyek; nem, nem az az egyenjogúság, hogy kötelező nőket felvenni, sem pedig az, hogy a nőknek x arányban kötelező jelentkezniük, és nem is az, hogy ezentúl minden második nő bányász lesz, mert minden nő okos és erős. Sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy a nők elég nagy százalékának soha eszébe sem jutna, hogy bányásznak jelentkezzen, és azt is, hogy a nők elég nagy százaléka alkalmatlan rá.
Az egyenjogúság a prekoncepciók hiányát jelenti, vagyis azt, hogy az egyént egyéni képességei, tulajdonságai alapján ítélik meg.
Az egyenjogúság továbbá nem az, hogy a férfi mosogat és lakkozza a körmét, míg a nő havat lapátol, hanem az, hogy nincsenek bebetonozott szerepek - nem elvárások szerint, hanem úgy osztják be a feladatokat (igazságos arányban*), ahogy nekik jó. Ha apuka szeret barkácsolni, akkor csak barkácsoljon tovább.
Ha pedig nem, mert inkább főzöcskézne, akkor emiatt ne minőssíttessék puhapöcsnek. Ettől ugyanis még nem antiférfi, csak egy férfi, aki szeret főzni. Slussz.
*Igazságos arányban: ha ketten folytatnak pénzkereső tevékenységet, akkor szvsz úgy fair, ha a házimunkán kb. azonos mértékben osztoznak.
Az "anyuka napokig süt-főz-takarít-kirittyenti magát, míg apuka moziban ül a kölökkel" szerintem nem egészen igazságos arány.
nálunk ugyan vannak nagyszülők, de mindig "dolguk van" egyik oldalról még dolgoznak, a szabadidejükben nem feltétlen minket dajkálnának, másik oldalom ugyan már kevesebb a meló, de ott meg mindig talál magának elfoglaltságot a nagymama. szóval ha van kedvük jönnek, unokáznak. ennyi. építeni, tervezni egyáltalán nem lehet arra, hogy majd a nagyszülők unokáznak kicsit.
szóval nekem totál jól hangzik az apuka megy játszik a gyerekekkel (szerintem az bőven van olyan fárasztó mint a főzés, stb) én meg addig főzök, és kicsípem magam
a fát persze mi együtt díszítjük, de ez nálunk mindig így volt, én gyerekkoromban is. szóval az családi buli már.
szerintem igaza van ám nárainak. hülyeség úgy ahogy van az egyenjogúság, szerintem munkamegosztás kell. na az kényelmes és tuti. nem ez a de én is tudom, csinálom én is te is... ááááá.... aki ezt a baromságot kitalálta.
és mindezt mondom úgy, hogy én is dolgozom. de nekem nem hiányzik egy csomó minden. nem zavar hogy a férjem nem főzöget. de az pl zavarna, ha nem játszana a gyerekekkel, amíg én főzök. mindenek, és mindenkinek megvan a helye. ettől még társak vagyunk, hogy nem ugyanaz a feladatunk a családban. társként kell egyenlőnek lenni, döntésjogban. a többi maszlag ki a fenének kell??? hát nekem pl nem.
de ez egy örök vita lesz. én úgy gondolom, bolgoguljon mindenki egyedül is. szóval nem árt ha egy pasi tisztában van egy háztartás vezetésével, és egy nő a pasis dolgokkal. de ha párt alkotnak, azért ésszerűen el kell osztani a dolgokat és kész. nyugodtabb úgy mindenki.
mondjuk nekem nincs is bajom avval, hogy nő vagyok. nem akarok versengeni senkibel. élvezem a nő- létet
Azért van abban némi báj, mikor egy meleg mondja meg, hogyan kéne nőként viselkednem...
Amúgy egyetértek az előttem szólókkal, lépjünk már túl azon, hogy mindenfélére hivatkozva meg akarjuk szabni hogyan kéne másoknak bizonyos szerepeknek megfeleni. Mér' jó ez nekik vajon?
"ezen kiakadtam, hogy apuka farafja be a fát, majd vigye el a gyereket,s addig anyuka főzzön, mosson, takarítson, díszítse fel a fát, majd netten várja a kis családot. nane....."
Ezen én is, illetve: hogy ez a nő/anya dolga.
Miért, talán genetikailag kódolva van, hogy a nő dolga? Netán főző- és takarítógén is van?
No meg nem is tűnik túlzottan kiegyensúlyozottnak a munkamegosztás. Apuka megfaragja a fát, rendben, ezt szokták férfimunkának tekinteni, de mégiscsak anyáé a többnapos munka és stressz.
Persze ha a nő háztartásbeli, akkor természetes, hogy a házimunka nagy része rá hárul, de jóérzésű férfi akkor is segít. Mert a háztartásbeli/főállású anya munkája folyamatos szolgálat, és neki is jár némi pihenés.
Egészen vicces ez a cikk.
Akkor én most felveszem a cuki kis ruhácskámat, felteszem a sminkem, és mint az 50-es években, úgy fogok sürgölődni a konyhában és egy jó pohár whiskyvel várom haza a kalapos férjecském.
Sziasztok!
Igen, kultúráltan mondta el a véleményét, no de azért mégis. Szerintem nagyon sok család pl. nem engedheti meg magának, hogy apuka dolgozzon,anyuka meg rajongva várja őt otthon. Ez van,egy fizetés nem elég.
Másodszor, oké én ilyeneken felhúzom magam, de ezen kiakadtam, hogy apuka farafja be a fát, majd vigye el a gyereket,s addig anyuka főzzön, mosson, takarítson, díszítse fel a fát, majd netten várja a kis családot. nane.....
Tudom, hogy sok helyen nincsenek nagyszülők, de ahol van, szerintem ott a nagyszülők unokázzanak, a férj pedig igenis segítsen az otthoni készülődésekben. Mert a karácsony aztán igazán nem egyemberes dolog.
Meg hogy a férfiak szeretik a csinos feleséget, aki főz rájuk, meg otthon van és rajong értük...nagyszerű. Mert egyébként a nőnek nem esik jól ugyanez...
Nem olyan világban élünk, ahol apu reggel elmegy dolgozni, keresi a pénzt, anyu meg a gyerekeket neveli, főz és igen, várja haza a férjét.
Az van, hogy reggel apu anyu el, este hazajönnek és igen, egyikük feneke sincs kinyalva, mert nincs rá energia.
DE épp ezért vannak együtt, mert közösen viszont meg lehet oldani mindent. De ezek nem várhatók el csak az egyiktől.
Áh, ez mindig kiveri a biztosítékot, hogy mit kéne a nőnek csinálnia. És ki meséli el, hogy mit kell a férfinak csinálnia?
Olyan jó tényleg csak a saját tökéletlenségünkkel szembesülni. Na mindegy, akinek nem inge...én úgy élem az életem, ahogy nekem jó, no meg persze figyelek a Kedvesre is, mivel a kettő nem zárja ki egymást, sőt. És ha ezáltal egyesekszerint nem vagyok nő: oda se neki, nem számít.
Legyen szép hetetek!!!
Jerry
Van egy kérdésem. Ha valaki nem olyan, mint amilyennek pl. Náray szerint lennie kellene, akkor ő micsoda? Antinő? Selejt?
Elferdült értékrendű ember?
Nem állítom, hogy nincs benne értékes gondolat, de ez az "egy nőnek ilyennek kell lennie, egy nőnek úgy kell viselkednie, éreznie" kicsapja nálam a biztosítékot.
Az az érzésem, manapság semmit sem tehet meg egy nő úgy, hogy az ne váltson ki valakiből heveny kétoldali fröcsögést és ítélkezést. Ha otthonmaradsz, az a baj, élősködsz a férjed nyakán, amit, ha esetleg váltok, jól a fejedhez lehet vagdosni a bíróságon. Ha dolgozol, akkor az a baj; mocskos, egoista karrierpicsa vagy, a gyereked visszamarad a fejlődésben, amíg te a mítingen reszelgeted a körmeidet. Ja, és: nemzethalááál!
Van rajta sapka, nincs rajta sapka.
A „gyönge, védelmezésre szoruló, törékeny, ősanyatermészetű nő” egy idea, és idea az „erős, mamutlebunkózó, családfenntartó hősmacsó férfiú” is, melynek az egyes ember vagy jobban, vagy kevésbé felel meg. Én például kevésbé, tekintve, hogy kislányként sem babáztam, és sok nőiesnek mondott dolog egyáltalán nem érdekel – más jobban, megint más meg szinte teljesen. Ki meri venni a bátorságot arra, hogy ítélkezzen felettünk és megmondja, jól, hogy melyikünk a jó és melyikünk a selejtes? Lehet tenni általános – de nem általánosító – kijelentéseket arról, hogy melyek az inkább nőies tulajdonságok, szerepek, de sosem szabad elfelejteni, hogy mindig vannak egyéni különbségek.
Nem szeretem az ilyen érvelést. "Ha mást mondasz, mint én, akkor is nekem van igazam, mert én jobban tudom, mi a jó neked."
Magyarán bármilyen ellenérved is van, nem lehet igazad, mert előre meg lett mondva, hogy amit állítasz, pusztán önámítás.