Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ki kell-e nevelnie egy nőnek a pasiját? - Soma Mamagésa válaszol
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2009. október 15. 17:48
28 éves nő vagyok. Azt látom, hogy a korban hozzám illő férfiak majdnem mind elköteleződésfóbiában szenvednek. Kell-e egy nőnek „nevelnie” a párját, hogy túllépjen a bizonytalanságon?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Hát kata.... irigyellek.
Irigyellek?
Nekem mondjuk már megvan, aki megvett, nem kalandozhatok
Van választék bőven, jobb találni a megfelelőt, mint gyártani!
Persze az sem mindegy, milyen téren "szorul nevelésre" az ember párja. A csámcsogásról, orrturkálásról, szipogásról, fogszívásról, WC kefe nem használatáról, fogkrém tubusának össze-vissza nyomkodásáról, fog nem mosásáról, szőnyegre sáros cipős lábbal betrappolásról stb. egy 40 évest is le lehet (és le is kell!) szoktatni, némi kitartó unszolással.
Egy ateistából (őszintén) vallásost, szocdemből nemzeti radikálist, megrögzött otthonülőből világutazót, bádogosból asztrofizikust, tetkós motoros rockerből kimért angol gentlemant már nehezebb farigcsálni. De minek is? Mindenki úgy jó, ahogyan van. Felesleges beleerőltetni bárkit is egy szerepbe azért, mert mi ilyennek szeretnénk látni. Különbözőek vagyunk, ettől szép a világ. És mindenkire vár valaki, valahol. Csak EZT az embert kell megkeresni valahogyan. Nem egyszerű feladat, az biztos, de az "átnevelésnél" hosszú távon mindkét fél számára sokkal kifizetődőbb - szerintem...
Ha jó a kapcsolat, úgyis idomulnak egymáshoz a felek. Mondom egymáshoz, és mind a ketten.
Hú, te aztán otthon vagy a témában!
szeretem a hozzáértő hozzászólásokat, köszi!
Soma cikkeit nagyon kedvelem. Csak arra vagyok allergiás, amikor azt mondják, hogy a házasságok fele válással végződik. Ez egy masszív tévedés.
Kezdjük az elején. Minden házasság, kivétel nélkül mindegyi véget ér. Ez a házasságok természete. A tavaly véget ért házasságok száma 73800, ebből a házastárs halála miatt 48500 szűnt meg, válás miatt 25300 (Népmozgalom 2008 január-december, KSH, 2. oldal)
Nem a házasságok fele végződik válással. Magyarországon jelenleg több mint 2 millió a házasságok száma és abból 25 ezer a válásoké. Ez alig több mint 1%, nem a fele. (1,26%, ebben a táblázatban látható) http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/nep mozg/tablnep08_05.html
Az amit így interpretálnak az egy dinamikus statisztikai mutatószám, az azévben megkötött házasságok számának a fele az azévben kimondott válások száma. Ez 2008-ban ez az arány 60%-ot tett ki.
Hogyan lehetne igaz a kijelentés? Ezen is gondolkoztam. Azt számoltam ki, hogy mi történik akkor, ha a 2008-ban kötött házasságok a jelenlegi válási szokásainknak megfelelően alakulnak? Akkor jön ki egy olyan adat, hogy 15 év után a 2008-ban megkötött házasságoknak csak valamivel több mint 60%-a marad meg, a többiek időközben elválnak. Nem végződik válással a házasságok fele még 15 év után sem. (Ebből nem tudjuk, hogy mennyien vannak a notórius válók. A házasságokból az újraházasodók adnak közel egyharmadot.)
A 2005. évi mikrocenzus adatai szerint a párkapcsolatoknak már a 15%-a együttélés, ami azt jelenti, hogy ezek száma kb. 350 ezer. Ezeknek a szétmenési arányairól nem szól a statisztika.
Nem. Nem kell a viszpnyból erőltetett iszonyt csinálni.
Mindenkit úgy kell elfogadni, amilyen. Ha x. y. valamely tulajdonsága miatt nem tetszik, akkor keress szád ízének valót helyette.