Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A hazassag kimegy a divatb
Létrehozva: 2005. december 15. 11:06
Valahol olvastam, hogy egy norveg kutato szerint a hazassag hamarosan kimegy a divatbol, mert egy idejetmult osdi intezmeny. Egyreszt a nok is dolgoznak igy anyagilag mar nincsenek raszorulva a ferfiakra, masreszt meg "nem elvarhato hogy valaki evtizedekig huseges maradjon a mai korlulmenyek kozott". Hat ezen az utobbin felkaptam a fejem. En ugyan meg soha nem voltam 5 evnel tovabb szerelmes senkibe, es beleolvasgattam sot inditottam is topikot a szerelmi haromszogekrol meg negyszogekrol. Viszont lattam oreg hazaspart akik 60 ev hazassag utan is lathatoan meg mindig eros erzeseket taplalnak egymas irant. Ugyhgoy -bar nekem eddig meg nem sikerult - azert nem erzem hogy a huseg fogalma "az emberi termeszettel osszeegyeztethetetlen" dolog lenne. Vagy minden elkopik, megfakul es elmulik idovel?
Látom télleg igaz a mondás, hogy mindenki magából indul ki...
KÉPZELD 100%-ig megbízom benne, és nem kötöttem volna össze Vele az életem, ha nem így lenne
...
és kééépzeld nálunk is megvolt a közös élet előtt a "duhaj egyetemista lét", de valahogy belefáradtam, és nem az én világom...
asszem felnőttem
...
szóval nem tudok mást mondani, minthogy mindenkinek csak azt kívánom, h legyen olyan kiegynsúlyozott és boldog kapcsolata, mint a Miénk
...
én látok magam előtt jó példákat
, lehet, h ez sokat számít ...
Nagyon késői gyermek vagyok, a szüleimnek egy békülőpartyja révén lettem.
Mégis hiszek abban, hogy sokminden megoldható, no persze nem minden áron. 
Lehet, naív vagyok. Tudom, hogy régen is csaltak, csalattak meg, és történtek szörnyűségek.
Nem olvastam az eddigi hsz-okat.
A szerelem elmúlik, de a házasság pont arról szól, hogy attól, hogy már nem szerelemmel szereted, még nem kell eldobni valamit, ami jól működik. Szeretet, összetartozás sorolhatnám, mi minden tart össze két embert sok-sok évig. az én szüleim 44 éve ismerik egymást, 41 éves házasok. Én is 10 éve találkoztam a párommal, 4 éves házasok vagyunk. Nem tudnék nélküle élni.
Persze benne van a pakliban, hogy az ember beleszeret vki másba. De vajon megéri mindent odadobni egy új szerelemért, ami tudjuk, hogy szintén elmúlik, viszont nem biztos, hogy a rózsaszín köd elmúltával megmarad a szeretet, tisztelet.
De engem szeret. Még akkor is, ha összekapunk. És én is szeretem, csak nem értem, aktuálisan miért akar valamit. Valójában csak kommunikációs akadály van köztünk, amit esetleg épp magunk okozunk.
(Most kiszállok, dolgom van, üdv, M)
Én pedig már nagyon sokszor szerettem bele újra a férjembe. Miután persze rettenetesen haragudtam rá...
És ha gyerekek vannak, akkor szépen és csendben nem lehet elmenni. Nem tudom elképzelni, hogy holnaptól nem én öltöztetem őket reggel, hogy nem én adok nekik jóéjtpuszit, stb... Hogy mennék el? Inkább megvárom, míg az érzéseim megváltoznak.
A nagymamam gyulolte a ferjet es a hazassagat. A gyerekeit is csak koloncnak tartotta, az apukamat el is akarta vetetni aki 5-dik gyerek lett vegul, de a Rakosi korszakban nem volt orvos, aki elvallalta volna az abortuszt.
A lanyainak meg csak azt tanitotta, hogy menjenek mielobb dolgozni es anyagilag fuggetlenitsek magukat, mert a nos csak rabszolgasagra es szenvedesre szuletett e Foldre.
Nekem is allandoan azt mondta, hogy dolgozzak meg tanuljak. Legyen belolem tanult no es alljak meg a labamon.
Az anyam egy masik teszta, de o sem szerelembol ment ferjhez, jol megvannak ugymond az apammal, de rengeteg kompromisszum aran.:o(
Meg miattam is persze!
Biztosra veszem, hogy miattam!
Amúgy nős vagy 5nivan?
Azert lettek nagyszuleink igy nevelve, mert haboruban szulettek, bizonytalansagban nottek fel stb. Mas volt a vilag. Akkor is voltak persze, akik elvaltak es ugyan ennyien csaltak az asszonyt/ferjet. Csak ez akkor meg nemvolt valook, hanem az elet rendje. Szemelyisegfuggo, hogy ki hogyan 'oldja meg' a problemakat, van aki valassal. Az is egy megoldas. Ezek szerint azt gondolod, hogyha hoztal egyszer egy dontest, meghazasodtal, utana foggal-korommel ragaszkodnod kell hozza akkor is, ha latod, hogy nem tesz boldogga (es ezzel egyutt a partnered sem)? Vagy rossz dontes volt, vagy eljart folotte az ido - attol fugg hogyan ertekeled. Gyerekkent is jobb boldog aput-anyut latni kulon, mint unottat, kozombost, idegeset, feszultet egyutt.
Én ehhez azt tenném hozzá -kicsit kapcsolódik-, hogy Oslo vezet a világon abban, hogy a háztartások 40%-a 1 fős. Egyetlen ember lakik közel minden második házban/lakásban.
Azaz ott nagyon sokan egyedül élnek. Aki így él, és nem kényszerből, azoknak a házasság tényleg nem egy nagy dolog.
Irigylem azokat az embereket, akik kitartanak egymás melett 60-70 évig!!!!!
Így kéne minden házasságban!
Amikor olyan generációk nőnek fel, akik egyfolytában a "nekem" "enyém" bűvöletében élnek, nem hajlandók a legkisebb kompromisszumra sem, amikor azt látják otthon, hogy minden a pénzről, a státusz-szimbólumok gyűjtéséről szól, hogyan lehetne elvárni, hogy legyenek empatikusak, önfeláldozóak, türelmesek?!
mert a házasság erről szól, no, meg a bízalomról és bíztonságról!
egy olyan társról aki megigérte neked, hogy mindig, mindenkor melletted fog állni...és ezt komolyan gondolja,és teszi..
levonva a konzekvenciát: nem a házasság intézménye avult el, hanem az emberi hozzáállás, morál,neveltetés ment tönkre..
Nekem egy ferfi se pofazzon bele abba, hogy mikor mit veszek a sajat penzembol.
Amíg így gondolod, addig valóban jobb, ha hanyagolod a férjhezmenést - sőt az élettársi kapcsolatot is! Gyerekről meg ne is beszéljünk...