Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Váratlan vendég
Létrehozva: 2016. december 20. 19:22
Sziasztok!
Már olyan rég volt egy jó kis könnyed vitatkozós topic :) Nálunk meg mostanában aktuális egy eléggé megosztó téma, és gondoltam megvitathatnánk, hogy ki hogyan vélekedik erről. Szóval a kérdés a következő: szerintetek mennyire illik, vagy nem illik váratlanul beállítani valakihez? Mondjuk abban az esetben, hogy tudjátok, nagy valószínűséggel otthon vannak, akikhez mentek. Ti szoktatok ilyet csinálni, vagy hozzátok szoktak így menni, vagy elvárjátok, hogy azért minimum egy rövid telefont vagy üzenetet eresszenek meg, mielőtt beállítanak?
Nekünk elég bosszantó ez a dolog, mert vannak notórius hirtelen-vendégek, akiknek elmondtuk már vagy ezerszer, hogy szóljanak már ide, mielőtt jönnek. Volt már belőle sértődés, különböző kínos helyzetek (például épp aludtunk, vagy kajáltunk, vagy hatalmas rumli volt, vagy vendégek voltak nálunk, ilyesmik). Mi elég sokat vagyunk itthon, és általában nem úgy, hogy vigyázzban állunk mi is, meg az egész ház, készen a vendég fogadásra. Lehet ezt sokan igénytelenségnek tartják, de mi így érezzük jól magunkat: gyakran egy szál bugyiban/alsóban meg pólóban ülünk itthon, előfordul, hogy kicsit szalad a lakás és nem azonnal állunk neki pakolni, ha lehet sokáig alszunk reggel, a gyerek délután alszik (néha mi is szundítunk egyet vele). Szóval ilyen helyzetekben kicsit gáz, ha valaki csak úgy beállít. És ezeken sokan megrökönyödnek. Ezért merült fel bennem a kérdés: mások mindig szépen felöltözve, kisminkelve ülnek otthon, készen arra, hogy bármikor beállítson bárki? Mindig gyönyörű rend van nálatok otthon, sosem marad elöl mosatlan, vagy a gyerek játékai, esetleg ruhák stb még rövid időre sem? Vagy titeket nem zavar, ha ilyen helyzetekben beállít valaki? Mi vagyunk az igénytelenék/háklisék? :)
Igen, egyetértek. Sokan leragadtak itt annál a (nyilván nem kevéssé fontos) ténynél, hogy mi van, ha nincs szép rend, mikor beállít valaki, vagy épp vacsoráznak, gyereket fürdetnek, lakást felújítanak, akármi... Hogy nincs semmi, amivel épp megkínáld.
Szerintem a dolog ezen túlmutat. Én sem vagyok egy rugalmas egyéniség és marhára zavarna, ha valaki csak úgy beállítana minden előzetes nélkül (pont azért, amit sokan említettek, hogy ma már szinte mindenkinek van ilyen-olyan telefonja). És nem(csak) a fentiek miatt. Hanem a tisztelet, igen. Lehet, hogy minden oké, mert épp ráérsz, pöpec rend van és még kínálni való is akad, de nincs hozzá hangulatod, hogy vendégekkel foglalkozz. Mert épp rossz napod volt, egyedül szeretnél lenni, vagy épp most vagy túl egy veszekedésen a pároddal. Egyikhez sem igényelsz közönséget. És megmagyarázni sem akarod, mert felnőtt ember vagy.
Érdekes kérdés.
Egyfelől igen: nálunk mindig vendégfogadásra alkalmas állapotok uralkodnak, másfelől nem fogadunk váratlan vendéget. Mi sem megyünk váratlanul: telefonálunk, kérdezünk. Annál nagyobb bunkó tiszteletlenséget egy másik családdal szemben nehéz elkövetni, minthogy magasról kakkantunk a magánéletükre, az ÉLETükre úgy általában, én el sem tudok képzelni. Micsoda tolakodás ...
Mi adunk, és várunk is tiszteletet.
Szóval szerintem a szülőknek is kopogni illik. Nálunk kopogtak a szüleim is, meg a nagyszüleim is, meg mindenhol a rokonok. A gyerek nem a tulajdona senkinek. csak a felelőssége amíg neveli. az nem ugyanaz :)
Igen, én is így gondolnám, de sajnos az én szüleim sem kopogtak, nemhogy gyerekkoromban, de később sem, rettentő taplóság, igen. Na de szüleid hogy neveled át? Maximum a gyerekeidre meg magadra tudsz figyelni, ne folytasd a tapló-vonalat. Sajnos valószínűleg sokan inkább tulajdonuknak tekintik a gyereket, ezért úgy gondolják, az alapvető emberi tisztelet gyermekükkel szemben felesleges.
de én ezt nem értem, intim helyzetben, felőlem verhetik az ajtót, nem nyitjuk ki, nem? akkor hogy jön be a másik?
a sülő nem kopog, szerintem az taplóság... mi kopogunk a gyerekeknek (eleve mindig is kpogtunk), ebből tanulták meg, a példából, hogy kell. Sőt egymásnak is kopogunk, mert nem ám fellöki az ember a másikat az ajtóval :) Bár én is voltam olyan családnál, ahol kiröhögtek, hgy mindenféle zárt ajtón alapból kopogok... Én meg megvontam a vállam, és levontam a tanulságot, hogy van ahol csak a kulcs segít :)
Szóval szerintem a szülőknek is kopogni illik. Nálunk kopogtak a szüleim is, meg a nagyszüleim is, meg mindenhol a rokonok. A gyerek nem a tulajdona senkinek. csak a felelőssége amíg neveli. az nem ugyanaz :)
De értem mit írsz, erről írtam, hogy az úgy nem ok :(
Mondjuk szerintem cabron nem úgy értette, hogy de facto benyitnak... (valószínűleg nem is tudnának). Hanem úgy, hogy mondjuk ajtót kell nyitni egy szál lenge magyarban, lihegve, izzadtan, pasi álló cerkával, hadd ne ragozzam. Amikor messziről ordít rólad, hogy épp mit csináltatok.... Ez nem tartozik még a szülőkre sem. Szóval én egyetértek vele.
A másik, amit írsz: "de azt hogy? kopogás alap, nem? és csak akkor megy be az ember, ha kikiabálnak, hogy szabad :)"
Hát, szerintem is alapvető illedelmesség, a másik iránti tisztelet kifejezése, hogy nem rontok rá csak úgy. Már gyerekkoromban is így gondoltam, épp ezért nem értettem soha, hogy nálunk ez miért nem működik. Illetve egyirányú volt. Nekünk is kopogni kellett, ha be akartunk menni a szülőkhöz olyankor, mikor épp csukva volt az ajtó. De fordítva nem így volt. Én már felnőtt voltam, és ha volt nálam valaki, akár fiú (az mondjuk ritkán fordult elő), akár barátnő, becsuktam az ajtót, mert úgy voltam vele, nem tartozik senkire, hogy mi miről beszélgetünk. A szülők állandóan ránk nyitottak. Soha nem kopogtak, eszükbe sem jutott. (mondjuk akkor se, ha egyedül voltam) Már a 19. évemet tapostam, dolgoztam, szilveszter volt. Az akkori udvarlóm nagyon messze lakott, az ország túlsó végében, szóval esélytelen volt, hogy találkozzunk (a karácsonyt úgyis az ő városában töltöttem rokonoknál). Szóval meghívtam a kedvenc barátnőmet, de beállítottak bátyámék is az aprótalpúval. Egyszer csak csöngetnek még éjfél előtt és majd elájultam, mert megérkezett a párom - ez volt szilveszteri meglepi. Nem kettesben voltunk, mert mások is voltak még ott (ahogy említettem), de a fater kb. 10 percenként ránk nyitott és (szerintem bosszúból) állandóan kitárta utána az ajtót (én meg mindig visszacsuktam). Ők a másik szobában a szomszéd házaspárral szilvesztereztek. Mi békén hagytuk őket, de ő állandóan járkált ellenőrizni. Majd a falra másztam.
Ha élne még, szerintem most is ezt csinálná, akárhány éves is vagyok.
de azt hogy? kopogás alap, nem? és csak akkor megy be az ember, ha kikiabálnak, hogy szabad :)
nálunk kopog mindenki, már icipicinek is kopogtak a gyerekek, még beszélni se tudtak, mert ezt látták. szóval ennyire rátörni a másikra nem is lehet. Az már tényleg nem valami jólneveltség lenne...
Igen,o csak jot akart,nem tudta,h 8 kor meg agyban vagytok.Aki koran kel,annak termeszetes,h mas is.
En is mentem mar ki pizsibe n-pongyolaban,kocosan,delelott,ha elotte ejjeles voltam,es epp pihenni probaltam...Hozzank 10 tol hamarabb ritkan jon amugy futar,postas...
Sokan egyébként tényleg merő jóindulatból jönnek, és totál nem értik, hogy mi ezzel a baj... Például a postásunk is. Nemrég költöztünk ide, ez egy pici falu, és mindenki kedves, aranyos, és barátkozni akar :) Szóval a postásunk is új. Rendeltem karácsonyra cuccokat, direkt postapontba szoktam rendelni, akkor kapok értesítést, ha megjött a cucc, és beugrunk érte a postára, amikor akarunk, nincs az, hogy rosszkor csenget be a postás/futár. Erre a drága postásunk (tényleg tündéri amúgy) becsenget reggel 8-kor a csomaggal, mert hogy látta, hogy postapontos, de úgyis erre járt, és gondolta akkor már kihozza, ne kelljen nekünk fáradni :) Naná, hogy aludtunk még, a gyerek beteg volt, nem ment oviba. Olyan ciki volt... és még haragudni sem lehet rá, hiszen tényleg jófej akart lenni. Mindenesetre látván a gyűrött, értetlenkedő fejünket, legközelebb tuti nem akar így kedveskedni :)
Az ilyet sosem értettem, aki átugrik és 10 órát marad váratlanul, utál otthon lenni vagy uncsizik?
Legjobb barátnőmhöz is ha átugrom délelőtt, max ha ebédre marasztal maradok, de utána megyek, nem tartom fel estig - pedig babázik otthon - de tudjon pihenni, mosni, főzni, stb stb.
A potya útról: Szerintem, ha valaki váratlanul megy valakihez, akkor nem lepődik meg azon, ha éppen nincs otthon, van nem nyit ajtót. Ez teljesen Normalis, senkinek nem kötelező otthon lennie egésznap.
Mi pl szoktunk a szomszédokkal varatlanul egymáshoz menni. Nagyon ritkán vagyok "otthon" sose tudom mikor lesz fel órám átugrani csevegni egyet. Ha van idom átugrom, ha nem alkalmas hazamegyek. Simán megmondják, vagy nem nyitják ki a bejárati ajtót, ha meg van idejük akkor szeretettel fogadnak. Jah és ha nem alkalmas nem veszem potya útnak.
Amugy ok is mondjak, ha haza jössz és van időd ugorj be bármikor. Tudják, hogy ez abszolút kiszámíthatatlan.
Ja, és az a típus is a kedvencem, aki délelőtt felugrik egy kávéra, csevejre és nálunk felejti magát. Én meg este 9-re már oda-vissza hatszor felsoroltam magamban az aprószenteket...
Na, ezeket szoktam hamar leépíteni.
Szerintem nem ti vagytok antiszocik :) . Mi még a legjobb barátnőmmel is megbeszéljük, hogy mikor fogunk találkozni. Annak ellenére, hogy semmin nem akadunk ki a másikkal kapcsolatban, ha kell segítünk teregetni, vagy mosogatni egymásnak, de akkor sem. A látogatásnak, telefonálásnak is vannak alapvető illemszabályai, csak sokan erről nem vesznek tudomást. Aki nem tartja tiszteletben mások intim szféráját, az bunkó. Csak miután alapvetően én is vendégszerető vagyok, nehezemre esik nemet mondani, mert senkit nem akarok megbántani.
Nekem az egyik legkellemetlenebb szitu az volt, amikor a szülinapomon egész nap rohangáltunk a párommal, épp a vacsorához vásároltunk és alig vártuk, hogy hazaérjünk. Erre csörgött a telefonom, az uncsitesóm felesége kérdezte, hogy másnap jöhetnek -e hozzánk, itt is aludnának, 3 gyermekkel... Olyan mérges lettem, majd felrobbantam. Másnap 8-20-ig dolgoztam. Puffogtam egy darabig, aztán végiggondoltam, hogy akkor most kezdhetem előről a bevásárlást, aztán szülinapi vacsi helyett kezdhetek főzni másnapra, meg hogy egyébként sem tudnék velük foglalkozni, de akkor a páromra maradna az egész... Szóval addig mérgeltem magam, míg fölhívtam, és megmondtam, hogy ez most nem fog menni, legközelebb, ha jönni szeretnének, szóljanak hamarabb. Így végül nem jöttek, de még így is én éreztem magam kellemetlenül, pedig tudom, hogy nekem volt igazam.
A másik a két órával hamarabb érkezős, amikor szó szerint a zuhany alatt állok, még hajat sem mostam, nemhogy smink... A hangokat hallva szentségelek a fürdőben. Azt sem tudom, most akkor tízórait adjak, vagy ebédet? Ilyenkor örvendek...
Na, szerintem ezek nagyon nem cuki dolgok, brrr...
Nem tudom, én azt szoktam mondani, hogy nem a céllövöldében vagyunk, hogy célozgatni kell pofavágással meg jópofizással, hogy a másik hátha veszi a jelet és észbe kap. Hanem karika perec megmondani, hogy nem alkalmas, nem átjáró ház vagyunk, menjél strandra, menjél étterembe, mittudomén. De ez nagyon durva amit vázoltál. Két lábbal rúgtam volna ki mindet.
Ne kérj bocsánatot, barom voltam, hogy nem építettem le előbb. Egy másik dolog miatt volt velük egy vitám, amikor már én is visszaszóltam - azóta törölt a faceről is és nem beszél velem. Hála az égnek. Ezentúl nem játszom menedékfogadót és nem segítek mindenkinek, csak hogy meg ne sértődjön.
Az kétségtelen, hogy én hülye vagyok, na de hogy nekik sem tűnt fel, hogy azért ez sok, meg nyilván vágtunk fejeket. Én nem szívesen mennék oda, ahol érzem, hogy nem látnak szívesen, pláne nem napokat dekkolnék.
Uhh. Hát bocsánat, de neked a fejedre is kakkanthat akárki, csak mert valamelyik rokonnak köze van hozzá?
Nekem a létező legolcsóbb fajta van, és meglepően szépen takarít, a sarkokban is. Kinyúlnak belőle ilyen kis kefék, amik kisöprik a sarkokból is a koszt. A vezetékeket és a szőrös szőnyegeket nem szereti, és időnként elhagyja a keféjét itt-ott.
Teljesen egyetértek. Arról nem is beszélve, amit talán nem is említett senki, hogy talán otthon se vagytok. Akkor meg potyára jött az illető. Az én muterom nyugdíjas, de így sem állítok oda váratlanul. Pedig már nem fiatal, de rengeteget mászkál, dacára a fájós lábainak. Ki a bánat akar hiába menni. Meg arra sem vágyom, hogy ott üljön valamelyik mamóka a nyugdíjas klubból. Ha anyámhoz megyek, vele akarok beszélni, nem Gizi nénivel.
Sziasztok!
Én a bejelentkezők táborát erősítem, valamint a kopogós-csengetős-mielőtt berontok tábort! Apósomék tőlünk 2 utcára laknak. Ha jönnek, akkor kapun bejönnek, de az ajtón kopognak, nem nyitnak be. Ez korrekt. Ők nemigen használnak telefont, tehát nem csörögnek ide csak azért hogy tudjak róla hoznak egy kosárnyi finomságot :) de sose azért jön Anyósom sem, hogy csekkoljon.
Ugyanez fordítva: mikor mi megyünk hozzájuk, kapun be, de az ajtón már kopogunk, hangos köszönés, volt hogy apósom épp indult a fürdőbe egy szál kisgatyában :) ez olyan alap. Egymás intim szférája abszolút tiszteletben! Komáméknál dettó: hiába vannak az úgymond belső körünkben, tőlünk 5 percre, nem megyünk csak úgy, előtte telefon, vagy chat-es értekezés. Viszont ugyanígy.
A váratlan vendégre egy sztorim: néhány éve december 24-én délelőtt hívott fel unokatesóm azzal, hogy ő most úton van a két gyerekkel, itthon vagyunk-e, merthogy keresztanyám ajándékát szeretné továbbítani. Ez eddig korrekt. Mondom itthon, de félig a nagytakarítás, sütés-főzés és armageddoni állapotok között, amikor van 2 szék hogy leülj, azt annyi. (Év végi hajtásban szerintem már más is járt így, hogy felszaporodott az itthoni teendő) De nem, nem maradnak sokáig... A két gyerek akkor volt kb. 3-és 4 éves. Szeretem őket, de nem tudnak viselkedni, apa meg nem szól rájuk sokáig... A nem maradnak sokáig az volt kb. másfél óra meg egy kávé, meg még kint egy cigi, meg a két gyerek bent (mi nem vagyunk gyerekbiztos terep...). Mint kiderült, kisfelesége otthon "félig a nagytakarítás, sütés-főzés és armageddoni állapotok között" és ne legyen otthon a két gyerek közben, szeretne mindennel elkészülni, fadíszítés, ajándékok becsomagálsa, cakkom-púder mindennel...hogy meglepetés legyen... úgy, hogy közben én nem tudok itthon haladni... Kész voltam, de mondom, szeretem őket, csak hát na... Ezért volt anno, mikor nővérem elköltözött otthonról, hogy a tágabb rokonság nem tudta az új címét évekig, hogy oda ne menjen így senki. Bejött neki :)
Amúgy a "tiszta szoba" elvén én is gondolkodtam, nálunk mondjuk egy nagy előtér, ebédlő-konyha van ahogy belépsz. Sokszor akartam, hogy legalább ott rend legyen, hogy hátha jön vki és akkor ne égjek mint a Reichstag, de áááá, képtelenség. Ami használatban van, az bizony rumlis is tud lenni. Nem vagyok Bree a Született feleségekből
Sziasztok!
De jó a topic!
Én a legjobb barátnőmhöz, tesómhoz, szüleimhez is bejelentkezek, ha nem is várják el.
Ami engem kiakasztott. Ezen a nyáron zsinórban többször el kellett töltenem időt szombat déltől vasárnap estig, olykor váratlanul olykor nem váratlanul párom tesójával, azaz sógornőmmel és az ő pasijával.
Náluk nem csak és kizárólag a be nem jelentkezés volt a gond, hanem láthatóan csak azért jöttek, mert még szülőkkel laknak és itt illetlenül lehet tombolni (főleg sógornő párja, nevezzük Lnek), szóval L... finoman szólva az a típus akit csak és kizárólag rokonságra való tekintettel viselek el, mert beszól, neveletlen, iszik,hány, hever, medencézés után sáros lábbal tipor, szóval értitek.
Az már mellékes, h a szórakozáshoz mi biztosítsuk a nem kevés italt, hangulatot ezt azt, és nem, nem vagyok spúr, távolról sem, de miért is kell nekem olyan emberekre időmet, pénzemet, energiámat áldoznom akik soha az életben egy kávéra vissza nem hívnának.
Ráadásul L nyaggat, csináljak céget, vegyem fel dolgozni (magyarán tartsam el, örülök, ha magam eltartom bakker). Ezt csak azért említem meg, h lássuk a személyiségét.
Párom miatt tűrtem, de... sztetek hisztis vagyok?
Úgy könnyű. :) De úgy hallottam, hogy ez a robot masina a sarkokat nem szereti. Igaz ez? Vagy a tiéd igen?
Nálam a krumpli paprikázódott fel magától úgy, hogy meg is főzte magát.
Na hát ez az. Az intim szféra. Nálam, ha betoppan valaki váratlanul, akkor azt látja, ahogy élünk. Mondjuk én általános rendet tartok, úgyhogy nagy meglepetés ilyen téren nem érhet, de más téren igen.
Enyém indul magától. A robotporszívó nagyon jó kis találmány
Csak annyi a baj vele, hogy nem pakol el. Vagyis pakol, tologatja szépen a cuccokat, csak nem a helyükre :)
Nem tudom, engem zavar. A napi általános kupi nekem túl intim dolog :)
Értettem, és én is szeretem a szüleimet és ők is szeretnek engem, ezért megtesszük egymásnak, amit a másik szeretne.
Szerintem, ha valaki úgy érez, hogy van néhány ember, aki, ha tök váratlanul betoppan hozzá, akkor is őszintén örül, bármit a legnagyobb természetességgel elhajít és teljesen előtérbe helyezi az illetőt mindennel szemben, ezt tényleg őszintén teszi és egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy na, ez most nem jött jól, akkor az tök oké.
Én bevallom, hogy tudnék így érezni, és a szeretteimmel kapcsolatban rohadtul nem szeretnék, ezért meg sem hagyom ennek a lehetőségét. Bár nálunk ez sosem volt kérdés. Abban a szellemben nevelkedtem, hogy senkihez nem toppanunk be váratlanul. Nyilván, mert a szüleim se szerették, ha velük ez történik.
Gyerekem ugyan nincs, de azt megértem, hogy egyedül a szülő érezhet úgy a gyerekével kapcsolatban, hogy ez soha egy pillanatig sem probléma.
Én ezt arra értettem, hogy apukám 2010-ben, anyukám 2013-ban meghalt. Én szerettem a szüleimet, a halálukkal támadt űrt amíg élek nem fogom tudni betölteni.
Most tökmindegy. Csak egy példa volt. Őszintén, én annak sem örülnék, ha a betervezett, jól megérdemelt film előtt zombulásba toppanna be valaki. Még akkor sem, ha az anyám. Evvan, bunyesz vagyok. :)
Tojik a fejemre.. :-)
már csak a nappali van hátra... :-)
Hát. amig az itthonlévő gyermek bármikor kijöhet a szobájából erre nehezen kerül sor.
Aaaz a fránya proszippantó! Nemigaz! Elromolott vagy mér nem indul magától? Nemá!
A "kupi" engem sem érdekel, az már inkább, ha betoppanna az anyám, mikor épp a párommal egymást kényeztetjük. Pl.
Engem kicsit sem érdekel, ha a vendég látja a kupit.... a párom sokszor itthon dolgozik és a nappaliban ki van pakolva a cucca.. notebook- miegymás... Aki váratlanul jön szivesen látom, de nem rakodok el.
Ha épp a vasalnivaló van várakozó állásponton akkor azt sem. Akinek esetleg nem tetszik, nekiállhat.
Amikor a gyerekeim kicsik voltak, kb az egész lakást belakták... engem nem zavart.. az apjukat sem.. apóst igen.. ő mindig belekötött... de neki lételeme a kötözködés.
Más sosem tette szóvá.
Ha vendégséget várunk, akkor persze elpakolunk - készülünk.. meg minden..
Aki meg jöhet váratlanul az úgyis tudja hogyan élünk- milyenek vagyunk.. és nem fogja zavarni hogy ez az elől van...
A porszivóm is várakozó állásponton van jelenleg... nem akar egyedül elindulni..
Pontosan. És szerintem Lilláék sem állnak vigyázzba a napi minden percében, hátha váratlanul beugrik valaki, ugye Lilla? :) Biztos vagyok benne, hogy nálatok is van olyan szituáció, amikor egy váratlan vendég meg tudna lep(őd)ni.
Nekem is.
Megpróbáltam azt is, hogy nem vettem róluk tudomást. A vendégek szépen elücsörögtek a szalonban, én pedig mászkáltam a lakásban, teregettem, vasaltam, pakolásztam, kiszolgáltam őket, hajat szárítottam, gyereket etettem. Nem érdekelt senkit, simán elbeszélgettek egymással. És mivel én is jártam már így, tudom hogy nem a vendégeskedés a lényeg, hanem az, hogy valakinek az otthonában elücsörögjenek.
Olyan is megtörtént, hogy anyósnál összegyűltünk. Egy darabig elvolt a nagy létszámú család, anyóst nem zavarta, de valamelyikben felébredt a kisördög. Javasolta hogy menjünk el anyós új kis menyéhez, mivel új házba költöztek, nézzük meg. Mindenki elkezdett sürgölődni, készülődni. Én magamban röhögtem, mert tudtam hogy a csaj is a falra mászik a vendégeskedéstől. Szegény, ő és a férje bambán néztek ki a fejükből amikor megjelentünk csinosan, ők pedig kis házi szerelésben. A férfi kérdezte is hogy anyu, miért nem hívtatok, anyuka pedig visszakérdezett, miért nem vártatok minket?
De miért baj az, ha meglátná a vendég hogy ti úgy éltek? Vagy minden vendég lakásszemlére megy? A vendégnek, amikor épp nálatok van, otthon puccban áll minden? :)
Én sem szerettem. Ott sok lakásban megoldották úgy, hogy egy külön szobát tartottak fenn a vendégek részére, ami el volt szeparálva teljesen. Függönyök, miegymás. Mi belaktuk a szobákat, erre a célra a két szalonunk bőven megfelelt. Ha több férfi és nő jött, akkor tudtuk őket külön tenni függönnyel elválasztva.
Más szitu volt, amikor előre tudtam hogy pár hét múlva két sógor is nálunk fog lakni családostul, akkor belekalkuláltam hogy a feleségek rokonai is napi szinten hozzánk fognak járni. Sőt, ha elmentek valahová a "lányokkal", akkor minket sógornőket is vittek, illetlenség lett volna nemet mondani.
Ünnepekkor pedig... ááá... álltunk az ajtóban, és vagy huszonötször elmondtuk hogy légy üdvözölve, isten hozott, és az utolsó ember után még kinéztünk hogy jön-e még valaki. Sokszor röhögtek, mert ugyanezt élte át mindegyik. Távozáskor ugyanez, de akkor ördögien hozzátettük hogy majd mi is megyünk ha isten is úgy akarja.
Ja igen, a távozás. Külön öröm volt, amikor valaki 5 percen belül képes volt kilépni az ajtón. Simán ott álltak még 1-2 órát, és beszélgettek, vitatkoztak. Megesett hogy a feleségek megunták a dumát, és amíg a férjeik pletyiztek, ők szépen levetkőztek és visszaültek a kanapéra. Egy kis süteményt vagy kávét még ha lehetne, esetleg letennénk a gyereket aludni fél órát ha nem gond...persze, érezzétek otthon magatokat. 