Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Versmentes cafetéria...
Nyugger vagyok, abból a fajtából amelyik nem tudja elfogadni, hogy elszállt az idő felette. Nem vagyok szomszédolós, a barátnősködés is valahogy kimaradt az életemből. Szívesen elbeszélgetek gyerekkel, felnőttel ha a jó szándékot látom benne.
Cafetériám akkor lesz hangulatos, ha sose lesz üres az asztal, mindig lesz betérő, aki egy jó szóra vagy egy jó kávéra vágyik!
Jajj, de meleg lett!
Jó reggelt, igen borús szép reggelünk van! ha így maradna egész nap, az jó lenne. Nekem, a standolóknak nem biztos!
Néhány évvel azelőtt bekopogtattam egy zárt csoportba, nyugdíjasfélébe, azt írták, hogy sorry... nem ismernek. Honnan is ismernének? Ki lehetett volna zárni rögvest ha nem az elvárások szerint kommentelek, de erre nem is adtak lehetőséget. Pedig ha az ember azért jön ide, hogy kibeszélje a bajait, gondjait azt csak leeresztett spaletták mögött lehet megtenni.
Tegnap megsirattam az öreg papot, akinek elvágták a torkát azok az aljasok. Nem tisztelik a templomot sem, őket sem érdemes tisztelni, de még csak elviselni sem. Ilyenkor jönnek a szöveggel, hogy nem mindegyik olyan... elhiszem, hogy nem mindegyik. De az is igaz, hogy örvendeznek hasonló esetek láttán, és nem taszítják ki maguk közül az ilyeneket.
Lenézhetne már az Isten, kicsit helyére rakni a dolgokat!
Elromlott ez a világ, pedig sokáig azt hittem, hogy békességgel ki lehet húzni a hátralévő éveket.
Hát, sajnos nem lehet!
További szép napot Mindenkinek!
Jó ez a csönd én kijövök magammal, van idő a gondolkodásra, morfondírozásra. Figyelem az embereket jártomban - keltemben, beszélgetnek még az utcán magukban is, dugó a fülükben, vagy az okos tabletet buzerálják. Biztosan a korom miatt van, hogy én inkább az életet figyelem, beszélgetni otthon is tudok, nem tartozik az másra. Egy csomó problémát megoldottam már úgy, hogy buszozás helyett gyalogosan indultam el, és közben forgott az agyam, születtek a megoldások.
Ha sokáig magam maradok itt, akkor olyan lesz ez mint egy blog. Attól még beszélhetek, ha nem csatlakozik mellém senki.
Ma kezelésen voltam, holnap is mennem kell. Valami fájdalmas dolog telepedett meg a sarkamban, sugarakat kapok rá. Azt mondják, meggyógyítani nem lehet, csak a fájdalom érzet múlik el. Az is jó, nem?
Véget ért megint egy nap, nagyon meleg volt, kicsit rosszul is éreztem magam utazás közben.
Kívánok magamnak is, másoknak is szép Jó éjszakát!
Aki bújt, bújt...aki nem bújt, nem bújt...
Jó éjszakát!
Néhány hete gyakran benézegetek a fórumba, úgy gondoltam be kéne sorolnom valahová. Ami topikok tetszettek, ott kialakult társaságot találtam, máshol meg nem olyan volt a társalgás témája ami nekem bejön. Nekem nincsenek unokáim, de szívesen meghallgatom azon szerencséseket, akiknek van. Csak nem kell túlzásba vinni, mert ha vágyódom is, nem tudom egészen átélni az élményeiket a nagyiknak. Magyarán engem nem vigasztal az a tény, hogy nekem nincs, nekik meg van... hurrá! Más is van így, az élet nem azt a forgatókönyvet valósítja meg, amit mi szeretnénk. Attól én nem vagyok egy megkeseredett emberke, és álmodozni tudok még...
Nem mintha nem szeretném az irodalmat, hiszen olvasni nagyon szeretek. Csak a mindenáron költészkedést nem szeretem, de ha valaki mégis nagyon akarja... akkor egy cseppet hozhat!