Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Buta történetek
Létrehozva: 2003. március 26. 23:32
Ahoj mindenkinek!
Kíváncsi vagyok rátok, vajon ti is olyan bukdácsolva kezdtétek el házasságotok elején a mindennapokban felmerülő problémák megoldását, mint én?
Emlékszem az első csirkepörköltömre: hűtőgép híján kissé szagosodott, mire főzésre került a sor, de ki gondolta volna (én biztos nem), hogy egy napot nem bír ki szobahőmérsékleten? A férj azért hősiesen megette (!).
Az első sajtos pogácsám se emelkedett fel az istennek sem: mellőzhető formalitásnak véltem a a tészta pihentetését, s nagyvonalúan legyintettem a szakácskönyv erre vonatkozó előírására: marhaság. . .
Az sem utolsó történet, amikor januári hidegben dédelgettem 2 bogarat, mondván, hogy szegények, bemenekültek a hideg elől. Jelzem, azért gyanút fogtam, hogy mégsem a kinti hidegből jöhettek, mert egyrészt -10 fokban élet nuku, másrészt egyre többen lettek, s a lakásban végzett kutatás eredményeként a babzsákból rovarfelhő borította el a lakást.
Írjatok, nevessünk magunkon egy jót! Egy darabig még itt leszek, aztán legközelebb holnap este 9 körül jövök. Mindenki hozzászólását megnézem, ígérem. Sziasztok!
Kíváncsi vagyok rátok, vajon ti is olyan bukdácsolva kezdtétek el házasságotok elején a mindennapokban felmerülő problémák megoldását, mint én?
Emlékszem az első csirkepörköltömre: hűtőgép híján kissé szagosodott, mire főzésre került a sor, de ki gondolta volna (én biztos nem), hogy egy napot nem bír ki szobahőmérsékleten? A férj azért hősiesen megette (!).
Az első sajtos pogácsám se emelkedett fel az istennek sem: mellőzhető formalitásnak véltem a a tészta pihentetését, s nagyvonalúan legyintettem a szakácskönyv erre vonatkozó előírására: marhaság. . .
Az sem utolsó történet, amikor januári hidegben dédelgettem 2 bogarat, mondván, hogy szegények, bemenekültek a hideg elől. Jelzem, azért gyanút fogtam, hogy mégsem a kinti hidegből jöhettek, mert egyrészt -10 fokban élet nuku, másrészt egyre többen lettek, s a lakásban végzett kutatás eredményeként a babzsákból rovarfelhő borította el a lakást.
Írjatok, nevessünk magunkon egy jót! Egy darabig még itt leszek, aztán legközelebb holnap este 9 körül jövök. Mindenki hozzászólását megnézem, ígérem. Sziasztok!
Na, akkor újkori balfékségeim egyike. Számítógép, saját portál, szövegszerkesztői rész tanulása. Gondoltam, nem lesz az akkora kunszt, hiszen hosszú évek, sőt, évtized óta használom a Word valamelyik változatát, ugyan már, fog ez menni. Az informatikusom - Allah növelje nagyra a szakállát - tamáskodva bazsalygott a nem létező bajsza alatt, majd rám hagyta, hogy persze, Jolcsi, fog ez menni.
Na. Ugye, elkezdtem az írást a szerkeszőbe. Világéletemben Wordben írtam, tehát most is itt kalapáltam össze a cikket, mert az alapanyagnak meg kell lennie saját magamnak is a szerzői jogok, visszaélések gyanújának elkerülése miatt (van erre szakszó, de nem jut eszembe). Akkor szépen Ctrl c, Crtl v, mehet be a cikk a portál szövegszerkesztőjébe. Gyönyörű, teljesen meg voltam magammal elégedve. Rakjunk fel képet. Kicsinyítem, pakolom, tuti. Hót büszkén magamra, előnézet, hohó... hétbaj van! Nem stimmel a szerkesztőben látható szöveg formátuma a mentéskori szöveg formátumával! Meg valami idétlen False szövegek is megjelentek, de sorokon keresztül, a kép meg nemes egyszerűséggel eltűnt a képernyőről, holott a szerkesztőben meg ezzel a két kuksi szememmel látom, hogy még mindig ott van! Cirka fél óráig váltva szerkesztettem újra, meg újra a cikket, plusz hívtam Bondot (informatikus), hogy mi a búbánatos büdös francért nem megy a dolog nekem...
Amikor végre elértem a mestert, fejhangon sikoltoztam neki a problémáimat. Aha, nyugtázta a problémát a pc guru. Aztán miben írtad meg a szöveget? Wordben, feleltem. Na, az nem jó, ezentúl minden dolgodat Jegyzettömbben rögzítsd, onnan emeld át. És a kép? - nyúlt el a fejem, azzal mi a gáz? Melyik képgombbal raktad fel? - kérdezte. Ekkor már gyanús volt a téma. Mondom neki, több is van?? Háááát, igen, jött a válasz. Szóval, a másikkal kellett volna... Így aztán, szépen, lassan összejött a szerkesztő kezelése... de a kedvenc élethelyzetem az, amikor totál ugyanúgy csinálok mindent, mint ő, de nekem akkor sem sikerül... bőszen magyarázom neki, hogy az a baj, hogy.. és erre hozzányúl a géphez, és .... neki azonnal összejön! A lila guta kerülget....
De szerettem ezt a topicot de sehol senki mar regota
Leendő anyós is nagyon jól nyomja a dolgokat a konyhában, egy két aranyos történet tőle:
Nemigen szokott főzni szakácskönyvből, ez esetben valahogy mégis onnan választott valami piskótás süteményt, pontosan nem tudom, hogy mi volt az. Megsül a piskóta, kiveszi a konyhakőre, hogy majd ott kihűl, addig megy porszívózni. Porszívózás vége, megy vissza a konyhába, hát a piskóta összeesett, visított egyet és egy jó nagyot lépett a kellős közepébe a süleményének!
4 gázégős tűzhelyük van és amikor levesz valami forró cuccot a gázról, akkor ilyen kerek gyékény anyagra teszi le, h ne olvasszon meg semmit a fazék alatt. Ez már egy eléggé régi ilyen gyékény cucc volt, és valami vásárban sikerült neki venni újat, nagyon örült neki, még tetszetős is volt neki, h minta is van benne, ami abból állt, hogy egy egy belső kisebb kör, vmi műanyag szalagszerűséggel körbe volt vonva. Egyik alkalommal csokit olvasztott, persze nem gőz felett, a csoki szépen gyorsan felmelegedett levette az alátétre az asztalra, azonban mire végzett volna a süti megkenésével, már újra kezdett megdermedni, úgy volt vele, h mégsem fogja darabosan rákenni, a csokinak nem lesz semmi baja, ha újraolvassza, hát visszatette a tűzre, közben nekiállt mosogatni, egyszercsak hatalmas füst kezdett gomolyogni a konyhában, egy szempillantás alatt a lábas az új gyékény cuccal együtt a mosogatóban kötött ki csokistól, mindenestül. Uis, az előző akcióval, mikor levette, túl forrónak bizonyult az új gyékény alátét számára a meleg lábos alja, az szépen ráolvadt és a száraz alátét egy szempillantás alatt lángot fogott!
A legújabb történet. Kapott egy receptet, de még soha nem használt zselatint
. Mondja nekem, mikor elkészült a sütemény, hogy nem érti miért, de olyan darabos csúcsos lett a teteje attól a zselé micsodától, hát kiderült, hogy a recept szerint is ugye vmennyire forralás után vissza kell hűteni a zselatint, mielőtt használjuk. Ő úgy gondolta, h biztos elég lesz az ideje a visszahűlésre, amíg kiporszívózza a két szobát. Meg is tette, mikor visszament azt mondja nem tudja, h miért de olyan csomós volt már, furcsállta a dolgot, de úgy gondolta, hogy majd visszakisimul, ezért még ráegyengette a süti tetejére. 
Azt persze nem tudta szegény, hogy ha újra felmelegíti akkor "kisimul" a zselatin.
Nagyon jó ez a topic!
Faterral történt még a munkahelyén kb. tizenéve - régi TSZ telep. Az egyik suli konyhájáról hordtak ki nekik ebédet. Egyszer mikor kiviszik, még jó melegen, szépen tálalják is maguknak, a főnök is közéjük ül enni. Fater megszólal, fiúk, ez a hús büdös. A főnök megszagolja, megkóstolja, azt mondja: Semmi baja, csak jól sózd meg, borsozd meg. Faternak továbbra sem tetszett a kaja, nem is igen evett belőle, elővette a tuti biztos májkrémet a kis uzsonnás táskájából, hasított magának egy szép karéj kenyeret, és azt ebédelte. Kb. 20 perc múlva, mikor már a fiúk megebédeltek, jött a telefon, hogy ne egyék meg az ebédet, mert valamilyen csoda folytán romlott volt - azt a mai napig nem tudni, hogy miért, vagy mi volt vele a gond. A szállóige viszont a főnök részéről megmaradt, azóta is mindig elsüti fater a poént, ha valaki fintorog az asztalnál, hogy jól sózd meg, borsozd meg úgy ehető lesz!
Másik történet, ugyanitt, ekkor már volt valami vígkedélyű asszonyka is aki ott főzött náluk, vagy lehet, hogy csak feltálalta végül is az ételt, na ezt már pontosan nem tudom.Ebéd után a kutyák elkapták azt az ennivalót, amit a munkások már nem kértek............A fater az ebédet sokkal később kezdte meg, mint a többiek, olyannyira, h mire beért és kezet mosott, már mindenki felállt az asztaltól, fentemlített asszonyka éppen pakolászott már el. Fater leül, tányér ugye ott van előtte, nénikém viszi neki az ételt, amit utólag megmelegített egy serpenyőben - nem tudom mi volt a kaja- aztán fater egy egyszerű mozdulattal kicseréli a tányért meg a serpenyőt és elkezd abból falatozni, minek mosatlanítsunk alapon..............Megszólal a nénike: Egyen csak Miklóskám, már a kutyáknak sem kell!
Ez is fennmaradt a családban, főleg, hogyha valami megmarad vacsorára még az ebédből, fater mindig ezzel húzza anyut, hogy akkor ez azért van előtte, mert már a kutyának sem kell?!?!?!?!
Ezt nekem nagypapám mesélte kb 25 évvel ezelőtt, kedvenc történetem volt :o)
A végét ő úgy mondta: Hé fingós! Van ott még egy kétforintos!
én egyszer a nagybátyámnak akartam tortát sütni. még sosem sütöttem, mégis azt hittem, hogy az teljesen egyszerű dolog.
hát nem volt az. négy tortát kellett sütnöm, mert olyan laposak voltak hogy csak igy tettek ki egymásra rakva egy normális vastagságú tortát. de ekkor még mindig nem adtam fel. nekiálltam krémet, majd a tetejére csokiboritást csinálni. hááááááát a végén elég siralmasan nézett ki a torta. a csokimáz sem sikerült, úgy bekeményedett mint a beton. mondom sebaj, majd szépen feldiszitem. tejszinből rajzoltam rá egy mosolygós pofát.......de a hab ugye rögtön összeesett és megcsopfadt.......iszonyú lehangoló volt a külalak. de nagybátyám hősiesen lenyomott egy szeletet.......próbált vigasztalni, de a végén elröhhögtük magunkat. mondom feladom....adjuk a kutyának! és bakker a kutya belekostólt majd fintorogva elvonult..........hát azóta én még nem sütöttem tortát.........
Erröl eszembe jutott a nagymamám, aki reggelente a szemetet szokta kivinni a kert végébe. Aznap orvoshoz kellett mennie, a szemetet kikészítette az ajtó elé, nehogy elflelejtse. Büszke is volt magára, amikor a lányával találkozott a villamosmegállónál, aki nem messze tölük lakott. Emez döbbenten nézte édesanyját , aki kombinéban állt a villamosra várva...hja, mindenre nem lehet emlékezni idös korban!!!
... lanyom sok evvel ezelott: - nezd, zsebes a terdem! (elesett es verzett a terde)
Masik: imadta a paradicsomot, es egyszer a boltban kialtotta el magat - termeszetesen jo hangosan: Anyu vegyunk parapicsat!!!
Mami nézd, mezítláb van a Papán!
Ma hallottam: Jó pár évvel ezelőtt a miskolci tömött villamoson történt.
A tömegben egy szőke bombázó áll. Kivette egy zsebkendőt a zsebéből, és kirántott vele egy csomó aprópénzt. Lehajolva elkezdte összeszedni. Senki sem segített, mindenki azt nézte, milye lóg ki a csajnak. Ahogy hajlongott, egyszercsak elpukkantotta magát. Mindenki zavarban volt, csak egy részeg szól oda a nőnek: Hé fingós! Ott mág van egy kettes!
Sziasztok!
Anyukám mesélte, hogy földrajzból érettségiztek. Gyerek áll a táblánál. A kérdésre a válasz az lett volna , hogy AMAZON.
Gyerek áll többiek súgnak erre a srác megszólal : ez nem ezen a térképen van hanem amazon!!!:-)
Lányom 2,5 éves valamelyik nap csodálkozva kérdi apjától: Papi neked mi van a puncid előtt?
Nagyon jó a topik, jókat röhögtem:-)
3 éve egy elég vacak albérletben laktunk. Amihez még a békebeli Hajdú felültöltös, lecsatolható tetejű mosógéppel átkozták meg a lakást.Kora reggel, még alig látok a fejemből, jön az isteni szikra, amíg főzök egy kávét, megiszom és letusolok (meló előtt), addig a mosás is kész. Kávé kint, majd bent, zuhany is megvolt. A pokol küldötte közben méltóztatik befejezni munkáját. Marha büszke voltam, hogy már kész vagyok, nem kell munka után még ezzel is foglalkozni. Szedném ki...
a dob viszont nem akar felfelé fordulni. Na, akkor kezdjük csak újra erőből! Még mindig semmi. Már kezdtek elmenni nekem otthonról, amikor észrevettem, hogy az a vacak, amit rá kellett volna csatolni, a hűtő tetején virít. Végül a párom délután fejre állította a mosógépet, a ruhák visszaestek a dobba, én okos meg hason csúszva forgattam ki azt a pár zoknit, meg törölközőt. Akkor megígértette velem, hogy amíg nem vagyok beszámítható (ébredés után) távol tartom magam a mosógéptől.
De ez se akadályozott meg abban, hogy legközelebb az edzőcipőim összeeresszem némi mosóporral, és bokáig járhassunk a habban...
"Ezt meg kell osztanom VELETEK , ilyen nincs ... és mégis
sz'al , most reggel (2005/07/21 , cca 10.20 am) bejött egy 40-45 küröli pacák a boltba (aholis kompjúterekkel foglalkozunk , egyébként)
megáll az ajtóban , körbenéz a boltban , aztán megállípodik a tekintete a neoncsöveken - összesen 10 db , 8 világit rendesen , 2 hibás (alig világit , naja lustaság fél egészség ... cserélje ki az , aki rá van szorulva engem nem zavar amíg nem villog )...
nézi-nézi ... én meg a pacákot ... jól elvagyunk
má' vártam vmi egetrengető f*sszágot ... (mé' nem lottózok? )
sz'al számtech bolt ...
"ezeket lehet itt önöknél kapni ?" , így szó szerint ... és közben bámulja a qrva neonokat.
na - gondoltam - ez se gépet akar ... csak még abban nem voltam 100%-ig biztos , hogy mit ...
óvatosan csak ennyit kérdeztem : mit szeretne venni ?
rövid szünet után : ezeket a lámpákat (és közben nézi a neoncsöveket , és mutogat feléjük)
elkezdem kaparni az arcom : uram - első körben próbálok úgy beszélni vele , mintha lett volna gyerekszobám - számítógépekkel foglalkozunk. (gondoltam ebből leveszi , hogy nálunk nem kap "lámpát"
- akkor lámpát nem tartanak ?
AAAARRRRGGGHHH ... ilyen korán (még nincs f11 sem) , és még csak 2 KV-t ittam ... tekintetem az ég felé fordul ... esdeklőn ... mit vétettem előző életemben? ... majd emberünk felé
gondoltam , olyat mondok , amiből még Ő is megértheti : nem.
erre , felhúzza az orrát - jól lát6óan megsértődik , bedurcál , mongyuk ... volt is miért ... kiolvashatta a tekintetemből az értelmi képességeiről az eltelt kb 2 perc alatt kialakult véleményem
- akkor viszlát. és eltünik mint f*ng a szélben ... így belegondolva , ezzel kellett volna kezdenie ...
má' kerestek öntöttvas radiátort , szépséghibás mosógépet/tv-t/hűtőt/videót , wc-tartályt , távirányítókat , meg még a ***** tuggya mit , de az biztos , hogy eddig SENKINEK az érdeklődését nem keltették fel a (ráadásul "döglött" helyiség/üzlet megvilágítására használt neonok.
na ... erre varjatok gombot ...
nagy az isten állatkertje , és valamék' barom nyitvahagyta a kaput ..."
Tesin játszottunk egy elég gagyi játékot: az volt al ényeg hogy eghy sima fogócska és az volt a ház ha valaki bebújik a terpeszbe tett lábad közé. Nagy rohanás egyszercsak: Kitti, tedd szét! És én széttettem
Másik nagy sztori törin volt: csoportterem volt és kb. 9 székünk volt. Mi meg voltunk vagy 18-an. Székat kellett keresni. Tanár úr felkerekedik velünk és elindulunk széket keresni. Szomszéd teremben nincs óra, viszont kártyázni. Tancsibácsi elkezdte őket húzni a vetkőzős pókerrel. Visszamentünk a terembe. Megszólal: Tudjátok mi a fontos a gruppen szexben? Reflexből megszólalok: feneket a falhoz! iszonyatos nagy röhögés. Megszólal a tanár: nem teljesen (röhög) hanem hogy nehogy kimaradj belőle!
Ennél egy kicsit szolidabb változat történt meg velem. A párom nagyszüleinél voltunk éppen vendégségben. A sógorjelöltem is velünk volt. Éppen előtte váhgatta le a haját olyan rövidre, mint a páromé. Mindketten szürke pólot viseltek és sötét gatyát. (Egyforma magasak és alkatúak.) Épp csöngettek, úgyhogy felálltunk mindannyian, de az előszobába már nem fértünk mi is be. Így én kibámultam az ablakon. Félszemmel láttam, h a párom mellém áll, én meg jól megfogdostam a popóját. De érzem, h elhúzódik, meg nem olyan, mint amit megszoktam... hát oda nézek és látom, h a sógoromat tapiztam le.
Szerencsére nálunk mindenki sérülés nélkül túlélte a dolgot.
szóval rengetegen ültek a padon.
Egyébként ez nálunk családi vonás, mert anyukám is eljátszotta ezt egy másik DMben, amikor vele voltam én is
Röhögve vittem vissza a bolotba, a bizt.őr is röhögött egyet, én meg égtem, mint a rongy...
fel Budapest a szegeny hapsin rohogott
az ujsagba is benne olt innen tudta mindenki
A puszi meg a pussy-ra nekem is van storym Niagaran a fiamnak magyarul magyarazom nehogy azt mondd a medve megpuszilta a bacsit vagy a delfin puszit ad[a medve az egy show-ban volt ez mind ok de mivel tudom nem sok esely hogy valaki ert szepen normalis hangon oktatom csemetemet a battyam meg lefordult a szekrol a rohogestol mert vagy 6x el mondtam a puszit
de van a masik szo a fakk ami otthon a polcrenszerben van na ez itt ejtve a nem a legszebb megnyilvanulasaz izeld meg durvabb kifejezese[izelni]
a ferjem elment a sogorral a Canadian Tire-be-[ba]? es 3 sorral arrebrol kiabalta Teee ez az anyag jo lessz fakknak a sogor nem mert elojonni [akkor meg csak latogatoba volt itt a parom meg en is az eleinel irt puszinal]
a masik fonetikusan leirva faszi az ke'nyest jelent evekig nem tudtam kimondani annelkul hogy ne vigyorogtam volna
Szentjános bogarakról jutott eszembe.
Kölyökkoromban a szülőkkel el voltunk nyaralni lakókocsival, minden szuper, kempinget is találtunk úgy éjfél felé, letelepedtünk, de villanyt nem tudtak adni.. az elemlámpát meg persze nem találtuk, közvilágítás nuku...
kóborlunk a tök sötét éjszakában a mosdó felé, mikor kis fénypontokat látunk a bokrokban.. teljes lemerevedés, ijedtség meg minden ami kell két gyerektől.. aztán a szülők felvilágosítottak, hogy mik ezek a bogárkák...
és a lényeg az isteni szikra. mivel nem volt villany, hát összefogdostunk tesóval pár bogarat és beletettük a fogkefe átlátszó műanyag tokjába és azzal világítottunk a lakókocsiban. mikor kezdtek "lemerülni" akkor kicseréltük őket..
5-6 darab egy műanyag tokban elég szép fényt adott.
Bekapcsolta, válasz: Nincs, fiam. /valami dráma ment a rádióban/