Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pánikroham...
Torolt_felhasznalo_502111
Létrehozva: 2005. január 12. 15:05
Sziasztok!
2 hónapja ízelítőt kaptam ebből a nem túl kellemes élményből és hát elégé megijesztett. Elmentem egy pszichiáterhez és még el kell mennem néhányszor. Ha valakinek volt ilyen nyavajája, elmondhatnátok nektek mi volt a tapasztalatotok és hogy hogy lett vége.Együtt könnyebb... köszi :-)
2 hónapja ízelítőt kaptam ebből a nem túl kellemes élményből és hát elégé megijesztett. Elmentem egy pszichiáterhez és még el kell mennem néhányszor. Ha valakinek volt ilyen nyavajája, elmondhatnátok nektek mi volt a tapasztalatotok és hogy hogy lett vége.Együtt könnyebb... köszi :-)
Szia én is fél szem Paroxatot szedek, mondjuk nem akarom már soha elhagyni, tettem rá kisérletet, de mindig elő kellett vennem.
Tk. a Paroxat 20 mg-os, a 10 egy fél szem nem sok, de ha abba akarod hagyni akkor csak morzsánként tedd, nekem a pzsichiáterem tanitotta meg, igy soha semmilyen nehézségem nem volt a leállásáról. Most szedsz fél szemet, majd a felet is felezd el és szedjél negyedet, legalább egy hónapig, majd másnaponként egy negyedet és végül lassan de nagyon lassan hagyd abba, ez eltarthat 3 hónapig is, de mivel te már csak felet szedsz igy lerövidül az idő.
Azt gondolod, hogy a gyógyszerek ördögtől valók.
Ha orvos felirja ill. pszichiáter, akkor a pszichoterápiával együtt alékalmazva erdményes .
Ne félj a gyógyszerektől, 1-2 év után el lehet őket hagyni, nélkülük meg csak szenvedsz és rossz minőségü életet élsz.
Tudom hogy sokan elitélik az antidepresszansokat, de sokan áldják őket akik szedik.
De mégegyszer elismétlem, az Autogen trening sokat képes segiteni + ameddig szükséges a gyógyszerrel együtt.
Sziasztok!
Van itt valaki, akinek kifejezetten az elalváskor jelentkezik a pánik vagy a szorongás? Vagyis hogy megakadályozza az elalvást? Tudom, pszichoterápia meg antidepresszáns lenne a hivatalos eljárás, az előbbi még tetszik, az utóbbi már nem. Van valakinek sikertörténete ezzel kapcsolatban?
A pánik roham, és a pánik betegség két különböző dolog!
A pánik roham helyettől függő, eltúlzott fóbiás jelenség, amelyre a gyógyszeres kezelés hatástalan (a nyugtató, vagy kedélyjavító nem gyógyszer, csak orvosság).
A pánik betegségnél az agyi hírmolekula rendszer működése hibás (feltételezés, ezt még semmi sem bizonyította), ezt igyekszik gyógyszerrel helyreállítani az orvoslás, kevés sikerrel.
Mindkét esetben az eredményes megoldás a módszerspecifikus pszichoterápia (a pszichológusi beszélgetés nem gyógyítás, a pszichoanalízis rendkívül hosszadalmas, a viselkedés-, és a kognitív terápia csak a szenvedés elviselésére tanít meg), amelyben viszonylag gyorsan meggyógyulhatsz.
Választhatsz igényeid, és lehetőségeid szerint, de ha rosszul választasz, ne csodálkozz a sikertelenségen.
Sorstársak, van még itt valaki?
Szükségem lenne támogatásra
Sziasztok!
Csak úgy benéztem ide sok-sok idő után és reméltem hogy nem látok ismerőst........ Sajnálom, hogy mégis:(
Mimas! Remélem nem vagy nagyon rosszul... Fulladásos nekem is volt de lassan elmúlt...
Én igazából be se tudom határolni hogy mióta vagyok "jól"... Persze lekopogom mert azért vannak olyan dolgok amikkel fenntartásaim vannak és amiktől ki tudok borulni ma is de igazából jól vagyok. Utazás, munka simán megy.. Már nem is gondolok rá. Csak annyi h van egy gyógyszer amit minden reggel beveszek. ennyi nálam most.. Csak azért néha félek, hogy mi lesz, ha újra... :(
Nem ígérem, hogy fogok gyakrabban jönni, mert dolgozóban egy perc megálllásom sincs, estére meg hullafáradt és 1000 dolgom ... De remélem, hogy ha legközelebb benézek csak jókat fogok olvasni:)
Vigyázzatok magatokra!! És kitartás! Mindenhez!
Ropi
Sziasztok!
Jó lenne ha nekem is tudna valaki segíteni mert már nagyon unom az örökös aggódást a rosszulléteim miatt!!!!!!! 14 éve szenvedek tőle. Időnként azért vannak jó időszakaim is, de mindig elrontja valami...
A pánikbetegségnek kb. 70 %-ban egy születéskori esemény az oka:
A magzat 9 hónapon keresztül folyamatos kontaktusban van az anyával, a biztonsággal, ezután néhány órás, a magzat számára többnyire "borzalmas esemény" (a megszületés) következik. Ha ezután az anya hasára teszik, azt tapasztalja, hogy anya meg van, a biztonság meg van! Ám ha a dadus elviszi, megmosdatja, bepelenkázza, és leteszi a csecsemő szobába, az újszülött részére ez azt jelenti, hogy anya elveszett, a biztonság elveszett. Ez az információ ott marad a tudattalanjában, hiába vígasztalja meg később az anya. A tudattalan információi időtlenek, bármikor előjöhetnek, és árthatnak.
sziasztok!
Látom nem nagy élet volt azóta sem (bár a scientológiai egyház úgy látszik bejelentkezett).
Bubóci, a 10 mg szerintem iszonyat sok. Nem 0,10-est szedsz??? Nekem 0,25-ös xanax-om van, abból szoktam felet-felet-egészet venni (össz: 1,5 mg/nap)
Az biztos, hogy ne hagyd abba egyik napról a másikra. Fokozatos csökkentés. De ezt mindeféleképp a felíró orvossal beszéld meg.
Voltam újra orvosnál. Csökkentettük az adagokat. Beszélgettünk a továbbiakról, azt mondta, hogy nekem a természetgyógyászt ajánlja. Majd elkezdek keresgélni, meglátjuk mi lesz.
Ja, amitől kicsit ledöbbentem, azt is mondta, hogy a pánikbetegségnek NINCS kiváltó oka...
Legyetek jól!!!
Sziasztok!
Aki esetleg tapasztalatból már tudja, attól kérdezném, hogy napi 10 mg - tehát 1/2 szem - azt hiszem ez nem nagy mennyiség - PAroxatról le lehet szokni hosszú csökkentgetés nélkül? Milyen elvonási tünetekre lehet számítani?
sziasztok!
Elírogatott itt magamban.
Reggel bevettem az első bogyeszt. Mondta a doki, hogy kb fél óra múlva érzeni fogom... Hát, éreztem.
"Elvagyok" itt a hasi pánikjaimmal, de azért az nem buli, hogy mellékhatásként is hányingert kapok a nyakamba, plussz jött új is: elkezdtem fulladni.
Most olyan kellemesen szédülős állapotban vagyok.
Meglátjuk, ugye kell 4-5 nap, hogy átálljon a szervezetem, aztán x hét, hogy múljanak a tünetek. De azért az a meleg sem segít rajtam. A legjobb, hogy a 3. gyógyszertárban sem lehetett kiváltani a másik bogyót... (remélem nem valami kísérleti anyagot kaptam)
Legyen szép napotok!
Szia!!!
Hát sajnos előjött. Megint! Most más dokinál voltam, és meg is hallgatott. Kezdjük előről a történetet.
Hogy vagy? Többiekről tudsz valamit?
Szia Mimas!
Szomorú vagyok, hogy újra itt vagy, de egyúttal örülök is annak, hogy hallok felőled. Remélem összejön a régi csapat. Mi van veled? Mért jött elő megint ez a frányaság?
Szép estét neked.
Szia Pikpik!
Szerintem már korábban is jártál erre.
Az igaz, hogy a lelki problémát jobb alternatív gyógymóddal kezelni. De mi van akkor ha ez nem lelki?!?
Nekem pl., mint ahogy 3 éve, szintúgy a hormonjaim "zakkantak" meg, és egyik tünet a másikból hozta magát.
Másik probléma, hogy sajnos ma Mo-n, akinek vm pszichológiai, pszichiátriai problémája van, és szeretne alternatív gyógymódokkal, és kibeszélősen gyógyulni... akkor fizethet is. Kérdés, miből? Havi 40 ezer, vagy több, nem biztos hogy mindeki költségvetésében előfordul(hat).
Nehezen tudom megérteni, ha valaki csak erőlteti azt, ami eddig sem működött. Sok helyen leírtam már, hogy lelki problémát gyógyszerrel csupán a szőnyeg alá lehet söpörni, de attól még ott marad. Gyógyítani csak lelki módszerekkel lehet. Olyanoktól célszerű információt szerezni, akik már meggyógyultak, nem csak tünet mentesek.
Talán jó lenne új topicot indítani a gyógyultakról.
Sziasztok!
Gondoltam újra felhozom a régi topicot, amiben hosszú hónapokig bátorítottuk/támogattuk egymást. Remélem lesz valaki, aki bekkukant, és ír.
Én újra itt vagyok. Reggel voltam orvosnál, persze megint nekikezdünk a bogyózásnak. :-( Jó lenne, ha valakivel ki tudnám ezeket itt beszélni.
Szép napot!
Mimas
Én nem kaptam levegőt (szó szerint kapkodtam), remegtem, gyorsabban vert a szívem és izzadtam, sírógörcsöt kaptam.
Azóta is félek, hogy ismét nem fogok levegőt kapni.
Ráadásul távol otthonról (Szentendre után Visegrád felé ) a buszon kapott el először a pánik roham. Leszálltam, fulladoztam, bőgtem.
Szentendrei HÉV-ig valahogy elvonszoltam magam (bőgve, levegő után kapkodva) fogalmam sincs hogyan . A HÉV-re már nem is emlékszem hogy kerültem, arra meg végképp nem, hogy onnan haza hogyan értem.
Azóta nem bírom a tömeget (már 2-3 ember is tömegnek tünik nekem :( ), nem megyek olyan helyre ahonnan viszonylag könnyen (akár gyalog, akkor amikor én akarok) haza nem tudok jönni. Az embereket, a tömeget pedig kerülöm.
Plussz azóta még 1-2 dolog is 'kialakult' nálam, de az már nem a topic témája. De ez volt az első "nem normális" esetem.
Sziasztok! Van valaki itt akinek kezdődött úgy pánikrohama, hogy úgy érezte nem tud nyelni, s ebből fejlődött ki több tünet (remegés, szédülés, izzadás, szapora szívverés, félelem...)? Nekem az elmúlt héten kétszer ilyen volt, s azóta is érzem az utóhatásait, tehát állandó félelemmel figyelem (de hülyén hangzik), hogy mi lesz, ha nem tudok nyelni. Ebből kifolyólag nehezen is nyelek, tehát mintha folyton tudati kontroll alatzt lenne a dolog.
A vicc az egészben, hogy annyira idekoncentráltam, hogy torokgyulladásom is lett. (Az emberi psziché csodája.)
Ma is fél hétkor keltem, de még 8,20-kor a klozet előtt toporogtam és nem bírtam elindulni otthonról. (8-ra már melóban kellett volna lennem)
8. osztályos voltam, egy boltban sorban álltunk mikor hirtelen wc-re kellett volna rohannom , de már késő volt. Mindezt nyolcadikosként, majd az orvosi rendelő mosdójában úgymond "tisztába" tettem magam. Tehát ez az első eset amire emlékszem, majd kollégista lettem és minden vasárnap, ha indulni kellett otthonról, rámtört a wc-re járás. Hasmenés, de olyan szinten, hogy órákat töltöttem el ott. A vasútállomás kb. 10 perc gyalog tőlünk, az oda vezető úton is általában rohantam, hogy ott még egyszer el szaladjak wc-re, majd ha már eltelik egy kis idő megnyugszok és semmi bajom. Péntekenként a hazafelé úton detto ez a helyzet. Most már harminc éves vagyok és még mindig nem bírkóztam meg a helyzettel. Továbbra is, ha el kell indulni vhova, képtelenség számomra, mert úgy érzem hasmenésem lesz. Ma reggel pl. kb. 10-szer zártam be az ajtót és mentem vissza a lépcsőről. Mihelyst a lakásban vagyok semmi bajom, mivel munkába kellett jönnöm, úgy voltam vele mindegy. A város összes wc-jét kivülről fújom, majd még elszaladok valahol stb. Mire elértem a villamoshoz megnyugodtam, lement rólam ez a hepaj és sikeresen megérkeztem. De volt már, hogy ennyi idősen sem értem el a klozethoz.
Én nem akarok tovább így élni. Nem járok el sehova, minden meghívást, programot lemondok. Az egész életem abból áll, hogy nyilvános klozetokat keresek, hogy szükség esetén legyen hova rohanni. Elvégeztem egy agykontroll tanfolyamot is, pár hónapig jó volt, majd újra kezdődött. Elköltöztem külföldre, akkor is elmúlt egy időre, majd visszatért.
Van vmi tapasztalatotok, hogy tudok úrrá lenni ezen az idióta helyzeten? Szedjek nyugtatót? Mit? Segítsetek!!!!
köszönöm
sziasztok!
Látom. nem nagyon pörög az oldal! Pedig kérdeztem volna hogy vagytok?!
az oldal egy kalap..... lassú és fertelmes. ki volt az a barom aki egy ekkora forgalmú oldalnál képes volt flashes hozzászólást betenni?!
írtam egy szép kis összefoglalót a mostani eseményekről, de hiába...
Júj!!!
Most nyitottam meg az nlc-t.... Ez egy kicsit sokkolt!
Nagyon gondoltam Rád szerdán. Hülye buszon nem tudtam leülni. (Keresztúr-Örs). Persze elkezdtem pánikolni, mert arról a buszról menekülni se lehet (nem, mintha leszálltam volna a préri közepén a sötétben). Rögtön nyalogattam egy felet. Mondjuk volt pár szaad hely, ahova kedves utastársaink a cuccaikat pakolták. (Gondolom szegény hátizsák félt volna a földön) Egy fickót kinéztem magamnak, hogy ha nagyon szarul lezsek, akkor elküldöm a nyűbe, hogy a táskáját szépen maga mellé pakolta....
De nem lett küldözgetés. Szépen leszálltm Örsön, és lenyugodtam.
Hogy vagytok?
Mér, szopogassam?
Nem szédelgek, hányingerezek.
Nálam kezd összeomlani a rendszer. most épp 4 helyen dolgozom, és mindehol elhagyom az irataimat. Mindenkinek minden annyira sűrgős... Úgy felment műltkor is az agyvizem, hogy mondtam egy ügyfélnek, hogy legközelebb a márc. 3-ai héten érek rá, vagy utazzon Keresztúrra (ez vhogy nem volt neki szimpi
)
Kertem Embere!
A bűzmirigyét kellet eltávolítani a kutyának mert begyulladt!
Most jól van!
Edzés megy csak most szinte minden hétvégén verseny van!
Sok uj kölök jött! Aranyossak de rafináltak is nagyon!
Helló Maci!
Nekem nincs semmi bajom! Csak a Mimas már nem szopogatja a napi betevő xanaxát és most szédeleg!
A tököm ki van annyit kell melózni!
szia Macim!
Gratulálok!!! Nagyon sok mesélnivaló lenne. Én benne vagyok! Kérdés, hogy a többiek hogy állnak a témához?!
SZIASZTOK!
Végre itt a régi társaság! Mennyire hiányoztatok!
Viszont sajnálattal olvasom, hogy megint gyengélkedtek...
Nálam a helyzet úgymond stabilizálódott, egész jól vagyok. Új munkahely, messzebb van, mindennap metró... időm sincs "marhaságokra" gondolni. Nem mondom, most vannak olyan napi rutinok amik idáig nem voltak, de így jobb, mint előtte volt.
viszont a reggeli bogyóról és szorongásról úgy szoktam le, hogy elfelejtettem pl bevenni a tablettát indulás előtt és csak a metrón jutott eszembe.. vicces, mi? meg még írhatnék vicces dolgokat, mit hogyan hagytam el. nem mondom, azért vannak reggelek, mikor beveszek 1-1 tablettát.
Összefoglalva: élek! mert vissza akarom kapni az életem.
mit szólnátok egy traccspartihoz élőben?
sziasztok!
A másik, hogy a bal kezemen a hüvelyk és mutató ujjam közti részt masszírozom. Nem tudom, lehet álmodtam, vagy olvastam valahol, hogy van ott egy akupuntúrás pont, ami a hányingert elmulasztja.
Hidegrázásom nincs, csak állandóan hideg és nyirkos a mancsom, ami nagyon bizalomgerjesztő lehet, ha pl. bemutatkozom embereknek. De hááát, ez van.
Én is kötöm a helyeket a rosszul létekhez. Pl. mikor az első rohamaim voltak, akkor egyszer a Subway-ben ettünk. Azóta be nem mentem egybe is. Undorom van tőle.
mennem kell, de holnap jövök
egyébként nekem az is segít, h látom, h nem vagyok egyedül ezzel. első időkben ufónak éreztem magam, és minden doki hülyének nézett, és úgy tett, mint aki még nem látott ilyet. pedig elég sokan vagyunk...
Persze rivotrilt, amitől rosszabbul lettem, azóta meg xanax meg terápia. Már nem hányok annyira, van amikor nem is hányok, de azt is csak akkor tudom elérni, ha hajnalban kelek és van legalább 3-4 (inkább 4) órám az indulásig, és ha addig nem zökent ki semmi újdonság, vagy váratlan esemény. Szerencsére csak reggelente van hányingerem vagy hányás, aztán már nincs.
Szóval, nekem a megszokottság az ami segít, meg a berögzült életvitel, ha ettől eltérek már baj van. Próbálok mindig ugyanúgy élni. tudom kicsit unalmas, de a megszokás és a berögződöttség segít.