Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Összeköltözés / türelem
Létrehozva: 2020. március 4. 14:48
sziasztok,
Párommal még csak pár hónapja vagyunk együtt, őszintén úgy tűnik hogy nagyon szeretjük egymást és eléggé egyre jár az agyunk legyen az szinte bármi de legfőképpen a család alapításra gondolok. Elég hamar eljutottunk erre a pontra ami engem is meglepett nagyon de tényleg nem bánom. Én 38 éves férfi vagyok Ő pedig 30 éves nő, mindketten elég sok dolgon túl vagyunk és úgy tűnik nem akarunk már felesleges köröket futni.
Én három négy (néhány) hónap múlva szerettem volna előállni az összeköltözés ötletével mert úgy érzem ez lehetne a következő lépés - viszont ezzel ellentétben Ő neki most sikerült végre egy igazán frankó albérletet találnia amit nagyon élvez és tudom hogy régóta várt erre (eddig többnyire mindig közös albérletben lakott lakótársakkal). Látom rajta mennyire boldog és én is örülök hogy belevágott, viszont nem akarom elvenni/elrontani az örömét de biztosan tudom hogy így ezzel jelentősen elodázzuk a "következő lépést" vagyis hogy összeköltözzünk és ez engem kicsit elbizonytalanított a jövővel kapcsolatban.
Tudom hogy türlemesnek kellene lennem, tudom hogy rengeteg pár tart fent saját lakást és egyszer itt egyszer ott töltik el a napjaikat, de valahogy nekem ez a fajta KOMOLYNAK mondott kapcsolat még kicsit idegen - valamikor nagyon fiatal koromban volt ilyesmi kapcsolatom de abban az esetben elő sem fordult az összeköltözés ötlete.
Mi a legjobb ebben az esetben? Legyek türelmes (?) gondolom .. Meddig ?
szia,
köszönöm a választ, természetesen várok ;) ez nem kérdés már, főleg hogy Ő vele is megbeszéltem ezt a dolgot.
Lesz aminek lennie kell ;)
szia,
igazából igazad van mert lényegében rengeteg vagyunk együtt huzamosabb ideig is.
Valóban nem kérdés hogy együtt vagyunk-e - mert együt vagyunk nagyon is
Igazábol vele beszéltem ezt először és világossá vált hogy Ő most így jól érzi magát, nekem pedig talán csak meg kell szoknom hogy "hol itt hol ott" vagyunk de mindkettőnknek megvan a saját kis "vára" - persze az Ő cuccai nálam az én cuccaim ott :)
Nekem ez egy kicsit fura. Nem lehettek együtt huzamosabb ideig vagy nála vagy nálad?
Mi sose beszéltünk összeköltözésről, még csak 10 hónapja találkoztunk, de a párom december óta nem aludt a saját lakásában. Itt van nálam, itt van jó pár cucca, hozzám jön már "haza".
Nem kérdés, hogy együtt vagyunk. Hogy együtt élünk-e? Hmmm....mondjuk. Tök mindegy minek nevezzük.
Először nem a barátnőddel kellett volna beszélned erről? Biz'a!
Miért érdekes az, hogy Mici néni és Dönci bá' mit gondol a helyzetetekről.
Ha nem tud semmit arról, hogy te hogy gondolod, akkor ő csak intézi a saját dolgát. Miért is ne.
Arról nem is beszélve, hogy ő is úgy gondolja e egyáltalán a továbbiakat mint te.
Néma gyereknek anyja sem érti szavát.
Az összeköltözéssel az a baj, hogy ott a páros tagjai hétköznapi énjüket érzékelik. Más, ha elmegyünk randizni, kirándulunk, bulizunk, stb. és más, ha együtt élünk. Ilyenkor kiderül, hogy párunk horkol, kissé rendetlen, vannak nehezen tolerálható szokásai, stb.
Gyakran évek kellenek, amíg rendesen beáll az egyensúly - ha beáll. Mert az alkalmazkodó képességünk nem végtelen. Amig fiatalok vagyunk, az érzelmek sok mindenen átsegítenek bennünket, de idővel ezek erősen kopnak, toleráló készségünk bizony jelentősen csökken. Sajnos, semmi sem biztos az együttélés vonatkozásában - nem véletlen az a mondás, hogy az első hét év a nehéz - ezt bizony csak tapasztalati úton lehet eldönteni, hogy hosszabb távon működik a kapcsolat, vagy nem.
Hogy meddig várj? Addig, amíg a párod is úgy érzi, ideje volna az összeköltözést kipróbálni.