Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Depi"
Létrehozva: 2017. január 17. 15:47
Mostanában egyre több olyan emberen érzékelek általános rossz hangulatot, különféle pszichés betegségeket, depressziót, akiknek úgymond"semmi okuk" rá. Ezt azért tettem idézőjelbe, mert nyilván maguk szerint megvan , de így kívülállóként nincs. Példa egy: Jól menő kis üzlet tulajdonosa, saját üzletében dolgozik, visszatérő vendégkörrel.(szépségszalon)(ott is lakik, tehát nem terheli az utazással járó stressz, hülye főnök stb.) a férje is jól menő vállalkozó, nagy, szép, okos lánya van, akinek már biztosítva a karrier, lakás. Szép, tehermentes ingatlan, jó környék, jó szomszédság. A nő ha nem hagyná el magát(lenne miből szépítkezni) egész emberien nézne ki, utazgatnak, stb. Férje sokat dolgozik, ebbe nyilván van egy kis menekülés is, hiszen a hölgyemény nem egy pasik álma típus(zsörtölődő is, ugye mint említettem nem is ad magára, depressziós,(azért egy napi 10 órát dolgozó férfinek nem arra van szüksége ha hazamegy hogy cseszegetve legyen, + egy befásult unott,hisztis asszony fogadja.)Tehát így kívülállóként minden ok.(ja és szuper anyós, aki abszolút el tudja magát látni.Igaz velük lakik de külön lakrészben) Vajon mi az oka, hogy olyannyira beteg lett, hogy már nem is dolgozik, átadta a stafétát másnak,
Példa kettő:Szintén saját, tehermentes ház, hitelmentes élet. Jó szakma, (otthon kereshetett volna tök jól a szakmájában, de három hó után feladta)két szép kisgyerek van, pasi is akadna, de a nő annyira hangulatember, a gyerekei neveletlenek,(amiben a férfi segítene, neki is van egy lánya, aki normális, rendes, szófogadó, de így nem akarja összeereszteni a két családot mert fél hogy elrontják az övét(szerintem jogos) De amúgy segíti mindenben.Szülei élnek, tesójával jó a kapcsolat, nem is értem. De még sok sok ilyen eset van, és ilyenkor úgy vagyok vele hogy megrángatnám őket hogy mi a fuck bajod van, cserélj már olyanokkal akik végigszívják az életet.. Nektek vannak ilyen ismerőseitek? Meg bírjátok állni hogy ne oktassátok ki őket?
Igen, közöm nincs, de mért kell másokra ráhátékázni a saját lelki faszságait,(nekem is elég bajom van mégsem energia-vámpírkodom, és nem játszok más idejével, pénzével, agyával főleg ha munkakapcsolatba kerülök vele.) Ja és ha lenne gyerekem azt nevelném, nem engedném tudomást sem véve róla neki hogy a kis motorkával hatszor átmenjen a vendégem lábán pl...valamint ha egész nap otthon vagyok rendet tartanék, és mélyen kussolnék ha otthon munkával két kilót megkeresnék..
Teljesen IGazaD van Szilvasgomboc!!!!
De sajnos ez igy van Magyarorszagon...
hosszu "orr" rovid e'sz....!!!
FORUMNYITO!!! Igazsag az, hogy semmi-
"fuck" kozod sincs masok pirivat eletehez!!!
Erdekes, hogy Magyarorszagon fojton masok ugyeibe dugjak az emberek az
orrukat...................
A réz vagy ólombányában semmi bajod nem lenne.
Én pl. most pont szarul vagyok. Nem panaszkodásként írom, mert nincs szükségem senki együttérzésére, megkapom attól, aki szeret. Csak mint tényt. Ez olyan, hogy lebénítja az embert, szinte nehéz egy gondolatot is végiggondolni. Gyógyszert szedek, de lehet, hogy növelni kell az adagomat.
Az a baj, hogy tudatlan vagy és felszínes.
A depressziónak nem feltétlenül van behatárolható oka.
Oké. Akkor lehetne a topik címe pl. "vernyogás, nekemsemmisemjó". Az ilyeneken nem lehet segíteni. Mindig találnak valamit, ami nyafogásra ad okot.
Kerülném őket, ha van rá lehetőségem, mert energiavámpírok. Szükségem van rájuk? Nincs!
A topik címe "Depi", de persze idézöjelben. Mert szerintem nem igazán valódi depiröl van szó hanem elégedetlenségröl. Én legalábbis erröl írtam a saját hsz-omat kicsit lejjebb. Az általában ismert nagy panaszkodók egyáltalán nem depisek, anyagilag mindenük megvan, jólfizetö ŕllás, nyaranta külföld, gyereket nevel stb...csak az az örökös nyafogás. Egyszerüen van aki szereti magát sajnáltatni.
Ez így van, betegség. De szerintem azért nem jön csak úgy magától. Lehet pl. egy régi trauma, amit cipel magával, nem dolgozta fel, és egyszer a felszínre tör depresszió formájában. Sokszor még a pszichiáterek sem tudják könnyen megfejteni, hogy mi is okozza.
A valódi depressziónak semmi köze a körülményekhez. Az egy betegség.
Adodhat az eletben penzugyi gondokon tul is ez-az....
Mert a kutya is jódógában vész még. Ezért nyavajognak sokan akiknek semmi különös gondja nincs. Nagyon magyar szokás elégedetlenkedni, panaszkodni, sírni. Nekem is van egy pár ilyen ismerösöm otthon. Az ilyen ember kielégíthetetlen és sohasen igazán boldog. Az ilyennek egy kis szegénység meg nehéz sors kéne kb 1-2 hónapra aztán lehet hirtelen nagyon tudná értékelni az életét ami elötte volt. Az ilyenek sosem nélkülöztek, sosem kellett nekik vajaskenyéren kihúzni a következö fizuig. Magyarán az élet kinyalta a feneküket.
kezeld a helyén a dolgokat
te leszarod az embert, szerződjönm kabd meg a lédet és annyi
ha kell "érezd át a baját", ha mondja
add be, hogy a váltás milyen jó lesz neki
legyél egy kicsit jó színésznő
amikor a lé meg van, akkor meg kukába az emberrel
"Én azokról beszélek, akiket semmi extrém rossz nem ért, és mégis bajuk van.."
Ennel a gondolatodnal csak az a problema, hogy soha nem tudhatod, hogy kinek mi "extrem" problema es mi a baja , mi az amin keresztul tudnak lepni, mint problema es mi az, amivel nem tudnak megbirkozni.
Barki, aki megszokja az eletszinvonalat, ahogy el mindegy, hogy milyen az, annak az az alap.
Annak akinek semmi extremet nem latsz az eleteben, lehet, hogy eppen neked nem mondta el a problemajat, nem tudsz rola. Nagyon is elkepzelheto.
Vagy nem depresszios az illeto, csak nem foglalja le magat elegge.
Itt BC-ben a sok eso miatt az emberek depressziosak, a legtobbnem igazan semmi bajuk nincs, de az idojaras kovetkezmenye hozza ki ezt beloluk.
Olvasva az inditodat, benned fel sem merul, hogy ezek a nok esetleg elfaradtak, tobb pihenesre van szukseguk? Anyuka a ket gyerekkel, feleseg egy eleten keresztul helyt all.
Azert egy eletet ledolgozott no is elfasulhat a csaladjatol, pl. anyos hiaba nem lakik vele egy hazban, problemat tud csinalni, vagy szerinted nem?
Itt BC-ben a sok eso miatt az emberek depressziosak, a legtobbnek igazan semmi baja nincs a maganeletevel, de az idojaras kovetkezmenye hozza ki ezt beloluk.
Nezd, ha neked van ilyen ismerosod, akit ki is oktatnal azert, mert problemaja volt vagy van, akkor benned van a hiba. Ha az ismerosodnek problemaja van, akkor menj oda hozza, karolj bele es probalj neki segiteni, ha neked (es sajnos )volt benne tapasztalatod, akkor tudod a modjat.
Vagy az exednek is jol beolvastal, ha problemaja volt?
"Meg bírjátok állni hogy ne oktassátok ki őket?"
Meg. Mert amit te kívülről látsz, az nem mindig fedi a teljes valóságot. Attól még, hogy valakinek nincsenek pénzügyi gondjai, látszólag a házassága rendben, a gyereke szép és okos, attól még a felszín alatt rohadhatnak dolgok. Lehet, hogy a 4 fal között veri a férje. Vagy épp hatalmas adósságba verték magukat, csak nem reklámozzák. Lehet, hogy a szép, sikeres gyereke drogos vagy anorexiás, vagy valamilyen szenvedélybetegsége van.
Én például az utóbbi időben itt a fórumon megkaptam jó párszor, hogy én márpedig egy rakás szerencsétlenség vagyok, és ne állítsam be úgy, mintha boldog életem lenne, mert az ilyen közhelyek alapján depisnek kéne lennem. Hát pedig nem vagyok depis, ellenkezőleg :) Szóval nem minden fekete-fehér.
Attól tartok, hogy te csak az anyagi jóléten keresztül méred a "boldogságot".
Számtalan dolog van, amik pénzért nem válthatók meg, de fontosak. Pl. az 1. házaspárnak lehet, hogy pont a kölcsönös szeretet, odafigyelés, gyengédség, intimitás hiányzik az életéből. Törvényszerű, hogy az évek előrehaladtával már nem lángol a szerelem, de akkor is kell, hogy maradjon belőle valami. A középkorú nők elhízása - mint bánatháj - is tipikus jelenség akkor, ha a szexuális életükben megszűnt a harmónia (vagy maga a szexuális élet szűnt meg), a nőiességükön esett csorba.
Egy idő után mindenki rájön, hogy az anyagiak is csak akkor élvezhetők, ha van mögöttük összetartozás, szeretet. Ha nincs, akkor ezt nem helyettesíthetik.
A 2. nő már komplikáltabb eset. Igen, vannak olyanok, akiknek akármilyen jót hoz az élet, akármiben is szerencsések, nem képesek megbecsülni. Pl. elvált anyuka végre talál új társat, akivel boldog lehetne, de mégsem (talán fél, hogy majd ez is odébbáll). A jól fizető szakma is lehet olyan, hogy valaki utálja, szívesebben csinálna mást. Szóval ez sem fekete-fehér.
Addig, amig nem koti az orromra, mi kozom van a mas eletehez? Ha meg segiteni nem tudok, minek artsak?
Nem tudhatod mi van nogotte, attol mert a biznisz jol megy es utazgathat az ember, aiman meglehet hogy a két hazastars kb gyulol egyutt elni, es hat van aki nem tudja ezt a munkahelyen sem elfelejteni, bar idegeneknek nem kellene latnia, ez sokaknak nehez.
Attol mert valaki nem szukolkodik anyagilag, lehetnek gondjai, csak neki masok. Aki meg anyagilag szarul all, annak elkepzelhetetlen hogy miert nem kiegyensulyozott az, aki jol megél, "hisz mindene megvan". Szuklatokoruseg :) Nekem volt egy baratnom, akinek nem szabadott panaszkodnom semmirol (!), mert alapvetoen a dolgaim jobban alltak, problemamentesebben, mint neki. Ezert nekem mar kuss volt a nevem. :)
Komoly? Mindenkiről tudod, hogy pontosan milyen gyerekkori vagy felnőttkori trauma érte?
Érthető, ha zavar, hogy ilyen szinten zavarja a munkádat, de valahogy rekeszd ki, mert tényleg semmi közöd hozzá, hogy miért viselkedik úgy. Benne van a pakliban, hogy vannak zűrös vevők.
Remélem sikerül. de ha nem írnak alá, befejeztem vele..
Sajnos tudom milyen az az igazi depresszió, pánikbetegség, és egyéb fóbiák, az exemnek volt benne része , kiműveltem magam..De még neki talán több oka volt, gyerekkori traumák stb.. Én azokról beszélek, akiket semmi extrém rossz nem ért, és mégis bajuk van..
Nincs most ilyen ismerősöm. De ha lenne és az jó barátom lenne, akkor szólnék. Nem oktatnám ki, hanem megpróbálnám őt kihúzni a gödörből. Ezért vagyunk barátok. Ahogy a jóbarátnőmnek a szemében mondom, hogy igen, ducibb vagy, mint 10 hónapja, ideje fogyózni. De a sarki fűszeresnek nem mondom, mert ő nem érdekel. :) Akit szeretek, azzal vagyok olyan viszonyban, hogy tudunk efféle -mások számára tabukról- beszélni.
Kezdve az utolsó kérdéseddel, igen megtudom állni, sőt mindenki másra nézve is kötelező, hogy állja meg.
Te csak azt látod az életükből, amit ők megengednek, hogy lásd.
Azt pedig, hogy mi zajlik a 4 falon belül, csak az tudja, aki bent van. Úgyhogy ne itélkezz látatlanba.
Te a felszint latod, ok meg valoszinuleg olyasvalami miatt 'depisek', ami nem latszik es nem is publikus. Hazassagi, emberi problemak, szexualis gondok, betegseg, anyos, gyerekkel kapcsolatos akarmik.....hogy meddig birom ki, hogy ne szoljak? Korlatlan ideig. Minimalis kozom sincs hozza.
Javaslom nézz utána, mi a depresszió és mi az, amit te "depizik"-nek titulálsz.
Másrészt semmi közöd hozzá, hogy számodra idegen emberek hogyan élik az életüket. Ha zavaró a viselkedésük, kerüld a társaságukat.
Miért is baj, ha valaki depizik?
Vonuljon kórházba, maradjon otthon a sebeit nyalogatni. Így viszont tele az ország szabadlábon kóricáló lelki nyomorultakkal, akikhez az egészségeseknek kell alkalmazkodni, mert ők, a kis nyomoroncok nem bírják elviselni az élet terheit És már nagyon fárasztó a lelki leprájukat hímes tojásként kezelni.
Én már elküldöm az ilyeneket a halál f@szára. Sírnak hogy hát nem látom, ők betegek, nekik semmi nem megy úgy mint másnak, őket veri az élet. Érdekes, amikor látják hogy nagy ívben teszek rájuk továbbra is, nincs könyörület, akkor képesek hozzávetőleg normálisan viselkedni.
mindig tartsd me az ügyfelekkel a 3 lépést
passzold el nekik hama
utána viszlát örökre
Igen igyekszem, csak sajnos a melóm során beléjük botlok...És a hülyeségüktől üvölteni tudnék..
Mondjuk szimplán idegesítő.. Vagy mások melóját teszi tönkre..Az állandó panaszáradat, energia-vámpírkodás..(én ilyen kielemzős típus vagyok,) és sajnos a munkám során is belefutok ilyenekbe..Az egyik pl. pont egy ügyfelem. Ő keresett meg hogy el akarja adni a házát.(már másodjára!)egy hét alatt öt érdeklődőt vittem(volna) de csak ez első kettőt vittem ki, mert az első rá is csapott, a jövő héten vételiznének...)Nagyon jó áron venné meg, nagyon kedvező kiköltözési idővel, és most közli hogy meg kell gondolnia, mert most nincs olyan állapotba..Milyen "állapotban" ezt két hete még nem tudta???? És úgy ilyen labilis, hogy vannak mögötte emberek!
Cicus, erre lehet azt mondani hogy az emberek nem tudnak élni.
Hiába hogy minden megvan, belefásultak/kiégtek.
Viszont nem tudom hogy hol élsz ahol ilyen az emberek többsége, mert én azért nagy mértékben mást tapasztalok.
Tenni nem lehet ellene.Csak ne bőgnének azok akik elszalasztották a lehetőséget a valódi ÉLET megélésére.Mert panasz az bőven van.Itt is.
DE, hogy mit tettek az ellen hogy ne földi pokol legyen az életük ( nem csak a fizikai létre gondolok), arra válaszolni nem tudnak, mert nem tettek semmit.
Ezeket nem sajnálom.Mindenki felelős önmagáért, és ha őt nem érdekli a saját sorsa, mi nem tehetünk semmit.Igaz én nem is akarok.
ha nem akarsz magadnak bajt, akkor megállod
nem folysz bele mások életébe
ha kellemetlen ilyenekkel érintkezni
akkor egyszerűen felejtsd el az ilyeneket az életedből
Meg. Egyrészt hogy jönnék én ahhoz, hogy bárkit "megrángassak", mert szerintem nincs oka depizni, másrészt miért kell mindig ennyire kielemezgetni mások életét, életvitelét? Neked miért baj, ha ő depizik?