Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Hogyan élted meg?

zebra.lany
Létrehozva: 2015. augusztus 18. 23:06

Az érdekelne ki, hogyan élte meg a 30, 40, 50 éves évfordulóját? Melyik volt a legszebb időszaka és, hogy fogadta az idő múlását? Szép estét!

  1. 2015. augusztus 20. 12:4217.

    hat nekem az 50. volt a "leg sokkolobb" azt kicsit nehezen fogadtam hogy nem negyvenakarmennyi hanem 50.


    de mivel a jovo honapban leszek 60 most ezt kell megelnem


    a ferjem ugy dontott hogy az iden lesz egy sok szemelyes szulinap nalunk (az enyem) eddig mindig cask paran voltunk vagy kettesben, de ez egy nagy kerek evfordulo. hat jo akkor legyen. sok jo barat jon es ketreszes lesz a dolog aki nem er ra most az egy honappal kesobb less egy vacsora arra fog eljonni.


    kicsit izgulok mert ilyenkor illik egy kis beszedet mondani es en nem szeretek ugy beszelni hogy 20 ember csendben ram figyel.


    remelem nem kezd el remegni a hangom


    ezentul majd cask szulinap lesz es nem mondjuk hanyadik

    előzmény:
    zebra.lany (1)
    2015-08-18  23:06
  2. 2015. augusztus 20. 10:4416.

    A saját szülinapom soha nem érintett meg különösebben.


    Természetes volt, hogy szállnak az évek, sokszor ha kérdezték, mennyi vagyok, egyszerűbb volt a születési évet mondani, mert nem voltam évre kész a korrekt számban.


    Aztán elérkezett a fél évszázados, és akkor szó szerint ledöbbentem.


    Szinte sokkolt, hogy már ennyi év elszaladt, és úgy éreztem, még nem is éltem szinte, és lassan vége?!


     


     


     

    előzmény:
    zebra.lany (1)
    2015-08-18  23:06
  3. Torolt_felhasznalo_116774
    Torolt_felhasznalo_116774
    2015. augusztus 19. 20:5115.

    zebra.lany: Hogy próbálok pozitív lenni? Hát úgy, hogy sokszor megtanultam - nagyon sokszor nagyon tartósan nem úgy alakult az élet,mint vártam/szeretten volna, és ezért sokat voltam magam alatt. Pl. ha hagynám, nagyon idegőrlő időszakom lenne.


    De rájöttem, h problémák mindig, mindenkinél jönnek, és ha arra várnék, h minden tökéletes legyen, akkor várhatnék életem végéig.


    Az segít, hogy amit nem tudok befolyásolni, azt igyekszem elfogadni, amit meg igen, azt változtatni.


    Segít még, ha korán kelek és terveim vannak az adott napra. Segít, hogy mindig  tervezek be olyan dolgokat, amire érdemes várni, aminek érdemes örülni. Ezek lehetnek apróságok is.


    És segít a jóga - már évek óta időnként járok, de tavaly december óta rendszeresen - nagyon lenyugtat, higgadtan tudok gondolkodni, és nagyon rugalmasan is - ha valami a szokásos módon nem jön össze, megpróbálok kitörni a szokásos keretek közül.

    előzmény:
    zebra.lany (10)
    2015-08-19  13:55
  4. 2015. augusztus 19. 19:3314.

    Csak annyit mondok hogy ne sirassŕtok az čveket...mert tudjŕtok, sajnos sok embernek mčg ennyi sem adatott/adatik meg!


    Ha ezt nem így ilyen éretten fogjŕtok fel, bele fogtok betegedni amíg elfogadjŕtok a kor előrehaladtŕt....


     


    Szčp estét mindenkinek!

    előzmény:
    zebra.lany (1)
    2015-08-18  23:06
  5. 2015. augusztus 19. 14:5813.

    Nem szültél későn, én szültem korán, aztán a lányom se a mai tendenciának megfelelően:-) így lettem nem egész 48 évesen nagymama, aztán 17 hónappal később kétszeres.  Nos a változókorban már benne vagyok, ne várd! Bár a szerencsésebbek meg sem érzik. És hiába tennék meg mindent az egészségemért ha olyan baj talál meg, amiről nem tehetek.

    előzmény:
    IpszIlonka (11)
    2015-08-19  14:01
  6. 2015. augusztus 19. 14:4812.

    Mindegyiket remekül. Jelenleg az 55.-diket taposom. Azon kívül, hogy a derékbőségem már nem az, mint huszonévesen volt, nem érzem az évek múlását.


    A 30 és a 40 közötti volt a legjobb. (39 voltam, amikor egy 17 és egy 14 éves gyerek mellett megszületett a "legkisebb")


     

    előzmény:
    zebra.lany (1)
    2015-08-18  23:06
  7. 2015. augusztus 19. 14:0111.

    Háát igen, az egészségi állapot nagyban befolyásolja az ember mindennapos közérzetét. Talán szerencsésnek mondhatom magam, hogy 52 évesen nincsen semmi különösebb egészségügyi problémám. Mondjuk teszek is érte.....De épp a napokban panaszkodtam a 24 éves lányomnak, hogy mi lesz már, nem akar jönni a változókor! Erre az ő válasza az volt, örüljek neki, mert ez az jelenti, hogy még fiatal a szervezetem! 


    De jóó neked, hogy már nagymama vagy! Én viszonylag későn szültem, így a lányom még nem szándékozik megajándékozni unokával...erre a nagy örömre még várnom kell! 


    Van az a mondás, hogy minden kornak megvan a maga szépsége, öröme, ott és akkor  kell  ezeket teljességgel megélni, kihasználni így nem marad az emberben hiányérzet. Azt hiszem ez így igaz is, legalábbis az eddigi tapasztalatom alapján. 

    előzmény:
    huncut (7)
    2015-08-19  12:03
  8. 2015. augusztus 19. 13:5510.

    Szia! Ez nekem sem ártana, pozitívnak lenni. Néha nehéz, ha huzamosabb ideig nem úgy alakul az élet. Te mióta figyelsz oda tudatosan és miben nyilvánul meg? Pl.ha érzed, hogy negatív lennék akkor szándékosan a jóra gondolsz? :)

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_116774 (6)
    2015-08-19  10:54
  9. 2015. augusztus 19. 13:539.

    Akkor én nagyon jó egészséget kívánok Neked. Szerintem 40 évesen még bőven lehetsz fitt és fiatalos.

    előzmény:
    fata (8)
    2015-08-19  13:26
  10. 2015. augusztus 19. 13:268.

    Szia!


    Huszadik évfordulót alig vártam, felnőttnek éreztem magam végre, nem tininek. :)


    A huszas éveim viszont kemény tanulással, közben saját identitás kereséséve,l az ezzel járó harcokkal a szülőkkel, majd munkakereséssel telt. Jó volt, hiszen fiatalon mindig szép az élet, de feszültségekkel teli.


    A harmincadik évforduló semmi különöset nem jelentett, de mégis a legboldogabb évtized következett, utazgatás, munka, érettség, de mégis gondtalan fiatalság.  :)


    Negyvenedik picit nehezebb volt. Hivatalosan is elhagytam a fiatalságot. Sajnos ezzel együtt megjött a fizikai hanyatlás kezdete, az első ráncok, és ami sokkal rosszabb, betegsé

    A borzasztó az, hogy lelkileg, szellemileg nem érzem magam semmiben sem másnak, mint tizenöt éve, de hát a valóság más. Mindenesetre próbálom a legjobbat kihozni a helyzetből, igazából egy vágyam van, az egészség, minél tovább.


    előzmény:
    zebra.lany (1)
    2015-08-18  23:06
  11. 2015. augusztus 19. 12:037.

    Szerintem sok mindentől függ ki hogy éli meg. Nekem a húszas évek a gyereknevelésről és az anyagi gondokról szólt, a harmincas a vállalkozásról és házvásárlásról, negyven évesen 18 éves volt a lányom, így visszakaptam a fiatalos szabadságomat, anyagilag megengedhettünk már magunknak több mindent, majd a negyvenes évek végére nagymama is lettem, kétszeresen is, így eddig ez a 10 év számomra a legszebb. Most 52 évesen agyilag 30 vagyok, de megérkeztek az eü. problémák, amik erősen visszavetnek. Elvileg nem érdekelne a korom, jól érzem magam a bőrömben, de a gyakorlatban akadályoz a térdproblémám. Ez az évtized már nem lesz a kedvencem, legalábbis most úgy érzem.

    előzmény:
    zebra.lany (1)
    2015-08-18  23:06
  12. Torolt_felhasznalo_116774
    Torolt_felhasznalo_116774
    2015. augusztus 19. 10:546.

    Zebra.lany: Lehet tragikusan is megelni. Lehet siratni azt, ami mar elmult. De akkor pont a jelent, jovot veszited el. Es akkor par ev mulva lehet azt is siratni.  Mindig hajlamos voltam a multban elni de ma mar tudatosan iranyitom magam h elore nezzek. Es ez jooo. :)

    előzmény:
    zebra.lany (5)
    2015-08-19  09:24
  13. 2015. augusztus 19. 09:245.

    Nem, a kettő között vagyok csak nagyon érdekel. :) De hozzád hasonlóan akikkel beszéltem erről a 40 éves kort mondták a legszebb női kornak. :)

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_116774 (2)
    2015-08-18  23:44
  14. 2015. augusztus 19. 09:094.

    Szia!


    Őszintén szólva a 30.  és 40. születésnapomra egyáltalán nem is emlékszem, nem hagyott mély nyomot bennem, mivel nem éltem meg tragikusan, annyira nem foglalkoztam soha a korommal. Az 50. viszont nagyon emlékezetes marad számomra,  - nna de ez sem negatív emlékként - mivel ez volt az első olyan születésnapom, amin a család meglepetés bulit szervezett számomra, amit örömként, boldogságként éltem meg és nagyon jól éreztem magam a bőrömben...Nem tudom....sohasem értettem azokat, akik a koruk miatt keseregnek. Számomra ez valahogy természetes folyamat, az élet része, velejárója. Nem vagyok egy nosztalgiázós típus sem, mindig a "MOST"-ot szeretem, a fiatalkoromra sem gondolok vissza valami nagy áhítattal. 20-on évesen tele voltam bizonytalansággal, kétségekkel, nem találtam a helyem, önbizalomhiány is keserítette az életemet. Az idő múlásával ezek a dolgok egyre jobban szűntek meg bennem, most sokkal jobb a közérzetem, úgy érzem sokmindent átlátok, megértek, hogy mi miért történik, az embereket is jobban ismerem, nem érdekelnek a külső vélemények, tudom mi a jó nekem, ki és mi a fontos; mindez együttvéve ad egy biztonságot, magabiztosságot, ami miatt egyre könnyebben élem a mindennapokat. Én így élem meg az idő múlását....vagyis az öregedést. 

    előzmény:
    zebra.lany (1)
    2015-08-18  23:06
  15. 2015. augusztus 19. 05:463.

    szervusztok


    Én nem értettem,amikor a fiam 40-ik életévét töltötte,mire ez a nehéz váltás,hisz szép életkor,de 2 éve amikor a 70-t töltöttem,hasonlóan nehezen éltem meg,

  16. Torolt_felhasznalo_116774
    Torolt_felhasznalo_116774
    2015. augusztus 18. 23:442.

    zebra.lany: Miért, közeledik vmi kerek születésnap?


    Én a20-at éltem meg nehezen, öregnek éreztem magam, ugyanakkor tele voltam várakozásokkal, amire nem voltam felkészülve, és féltem, hogy már mindenről lekéstem.


    A 30-tól előtte évekig féltem, de aztán pont úgy alakult az életem, h akkor lettem terhes, mentem férjhez, és a nagy változások közepette nem volt időm ezen agyalni, utána még évekig a gyerekekről szólt az életem, elsuhant mellettem ez az időszak.


    A 40-et idén, fiatalos derűvel, életkedvvel. A gyerekek már egyre nagyobbak, egyre aktívabbak tudunk lenni velük/mellettük. Most még részmunkaidőben dolgozom, egyre többet próbálkozom többet dolgozni.


    A 20-as évekhez képest kevesebb a lehetőség (amivel jobban tudok élni), viszont kevesebb az irracionális félelem is. És kevesebb dolgot kell elérni. Szerintem most lehet elkezdeni tudatosabban élvezni az életet.


    Nőként szerintem ez az igazi virágkor - élettapasztalat, kisugárzás és még vonzó külső.

    előzmény:
    zebra.lany (1)
    2015-08-18  23:06

Címlap

top