Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ha valamire gyakrabban gondolunk, ha valamiről gyakrabban beszélünk, azt bevonzhatjuk ezáltal az életünkbe.
Felejtsed el! amint eszedbe jut, stornózd.
A lélek örök, a test átmenet, csak anyag.
Versei lelki szabadságát tükrözik.
Az ilyen embert nem lehet megtörni, még ha meg is ölik, mert a lelke szárnyal.
Tudom ki vagy.
Pár éve itt terpesztem a pecsám, ismerem a régieket.
Ha valaki idős, akkor már szembesül ezzel a félelemmel amivel én, persze csak akkor ha mély érzelmeket él át a társa iránt. Szerintem így már kapiskálod.
Így érthetővé válik a boldogság, és az ezzel járó félelem is. Nos, fóbia? 
Öreg vagyok már ahhoz, hogy bármitől is féljek!
Igen. Ha tudnád mi az a félelmem (mint említettem még nem fóbia, de ha szeretnéd nevezd annak), akkor te is azt mondanád hogy ilyen életet akarsz.
De ha definiáljuk a boldogságot, akkor benne van az is, hogy akár fóbiásan is lehet boldog az ember, ha elfogadja. Nálam pedig ennek a félelemnek az elfogadása fel sem vetődik, hiszen ezt a félelem normális dolog a hozzám hasonló embereknél. Tehát, elfogadom-e vagy sem, a félelem adott.
Ha tudnátok mitől félek, egyből a fejetekhez kapnátok hogy ja, jogos!
És te szabad vagy, esetleg te is félsz valamitől?
De bezzeg Te, a nem átlagos életeddel, plusz a fóbiáddal együtt is, "maradéktalanul" boldog vagy?
Furcsa példád van, hiszen Radnóti Miklós BELEHALT abba, hogy "lélekben volt szabad" csak.
Egy átlagos életű ember nem boldog maradéktalanul. Valamit mindig talál, ami miatt hiányérzete van. Néhány ember meg van elégedve a sorsával, ők a boldogok, kiegyensúlyozottak. De akik ilyenek, náluk is biztosan van valamilyen félelem. Kaptam egy plusszt az élettől, szerencsésnek érzem magam.
Nem tudom hogy lehet-e fóbiának nevezni. Ettől a dologtól néhány ember fél, de nálam nagyon erős. Nem, talán még nem fóbia, és nem is válik azzá. Egészséges félelemnek nevezném, de azt is érzem hogy rabja vagyok.
Boldog.
Megláttam a topikcímet a kezdőoldal listáján, és azonnal zöldalmaszag árasztotta el a laptopom környékét.
Aztán rákattintottam - s lám, nem tévedtem.
Jó kérdés.
Néhány éve a Blaha Lujza téri aluljáróban találkoztam egy agitátorral, aki mellett egy zászlót lengető aktivista állt. Időnként meglengette a zászlót, és a szabadságról szavalt. Mellette ült a társa, aki kérte, hogy írjam alá az ívet, amin valami követelés volt. Elővettem a tollat, de megkérdeztem, hogy jobb lesz-e magának, ha a követelés megvalósul. Furcsán nézett rám, azután megsürgetett, hogy az nem érdekes, csak írjam már alá.
Nem írtam alá. Negyedóra múlva már nem volt ott senki.
Szabad csak az, ki lélekben szabad - írta Heltai Jenő.
Szerintem is a legfontosabb a lelki szabadság.
Az a fizikai kötöttségeken is felül emelheti az embert, lásd: Radnóti Miklós.
Szabadasag nagyon nagyon tag fogalom. Nem mindegy hogy filozofiai ertelemben vagy pszichologiai ertelemben targyaljuk
Altalaban pozitiv fogalom, de lehet egyfajta erzelmi felelem is menekules is /ld E. Fromm individum fejlodese / . Szamomra automiaval parosulo feleloseg ami kontrollkepesegekkel jaro szabad elhatarozason alapulo dontes./ felelek szabadsagombol adodoan jo es rossz donteseimert es annak kovetkezmenyeiert is /
Ja, hogy a kérdésre válaszoljak: nem vagyok minden értelemben szabad, mert vannak félelmeim, amelyek korlátoznak.
A gondolataim szabadságát engedem meg magamnak, és meg is bocsátom őket. :)
Három kérdés - háromféle gondolkodásmód.
Tök csúcs!! 
Attól félsz, hogy átlagos életet élj? Mi az, hogy átlagos élet? Miért rossz neked az annyira?
Mi ez a félelem? Ha már így konkrétan megemlítetted, rákérdezek. Valami fóbia, amit nem tudsz legyűrni?
Miért, milyen életet élsz?
Én nem vagyok szabad. Az embert a félelmei tartják fogságban. És egyetlen dologtól félek, semmi mástól nem.
Nem szeretnék szabad lenni, mert ha nem lenne az a félelmem, az azt jelentené hogy átlagos életet élek.