Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sírógörcs munkhelyen
Létrehozva: 2014. szeptember 25. 19:12
Sziasztok Csajok!
Ma "nagy napom volt". A munkahelyen egy megbeszélés során egyszerűen nem tudtam visszatartani, elbőgtem magam. Gondolhatjátok milyen jó volt, kirohantam, de elég nehezen szedtem össze magam utána is.
Nagyon fáradt vagyok, elég megterhelő a meló, illetve egyéb (nem melóval kapcsolatos) dolgok miatt is el vagyok kenődve. Ezek az egyéb dolgok azért szerencsére nem teljesen kilátástalanok, illetve a megbeszélésen sem volt olyan horderejű esemény, ami miatt annyira ki kellett volna akadnom. (Jó a főnököm egy kicsit piszkált, de ilyen azért máskor is előfordul.) Valószínű inkább az általános fáradtság az ok.
Veletek előfordult már ilyen? Lehet valamit tenni ellene? Annyira kínos volt az egész, meg utána a nap is.
Gondoltam esetleg elmegyek pszichológushoz, amúgy is rámférne egy kis önbizalomnövelés. Vagy sportolnom kéne többet, hátha az agyilag pihentet. Lehet, hogy az is baj, hogy itthon is vissza szoktam fojtani a sírást, hogy a férjemet ne szomorítsam el.
Voltatok ti is ilyen helyzetben? Mit tanácsoltok?
Amon
Pedig van iylen.
Egy 1 órás értekezlet mögött hetek/hónapok munkája van.
Vagy ha csak negyedóra az összeröffenés, akkor is irtozatos munkamennyiség van mögötte.Viszont a továbblépéshez az egész a téma miatt a stáb együttes átgondolása szükséges.
Nos, ilyenkor azért nem a papírzsepis dédelgetés jut az eszébe senkinek.
Hoppá!
Nem katica védelmében írom ( nem szorul rá egyébként sem) , de bizony hogy vannak olyan értekezletek elég sűrűn, ahol a piaci változásokra/kereslet növekedésére/egy éppen bejövő pályázati lehetőségre/ nagyobb mennyiség megrendelésére/gyártás - és gyártmányfejlesztés kérdéseire azonnal kell megfelelő döntéseket hozni.
Hogy teljesen érhető legyek, egyszerűen nem érünk rá arra, hogy a vizipálmák lelkét ápolgassuk.Sok ember érdeke és főleg a cég megmaradása/fejlesztése az cél.
Rövid-, közép- és hosszútávon is.
Aki ezt nem érzi az értekezleten, az lépjen ki.
Köszönöm! Jól esett!
Köszönöm a hozzászólásokat! Azt gondolom kaptam hasznos tanácsot is és segítettetek átgondolni a dolgokat.
Pillanatok alatt donteseket hozni? Te az eletben nem ultel meg ertekezleten.
Elfaradtal, kimerultel. E kell menned pihenni, minimum egy het szabadsag.
Aztan nehogy azt hidd, hogy barkit erdekel a sirasod. Aki ult mar ertekezleten, az tudja, hogy az intellektualis meccsben csak az erdekes, hogy a masik mikor mond ostobasagot. A te sirasogd egy rovid labjegyzet. Ha hulyesegeket beszeltel volna, na akkor kellene aggodnod, de igy? Minek?
Bocs, de Te amúgy könyvből olvastad, milyen egy értekezlet vagy top-manager vagy? Olyan értekezlet, ahol pillanatok alatt kell nagyon fajsúlyos döntéseket hozni azért elég ritka.
Egyébként az istenített férfi kollégákat látom az értekezleteken nem figyelni, aztán visszakérdezni arra, amiről már volt szó, vagy más kollégák munkáját/magánéletét semmibe venni...
Na mindegy, szerintem senki sem tökéletes, sajnos akármennyire is törekszünk rá.
Csinalhatja, de nem egy erteklezleten nem egy targyalason nem egy team akcioterv megbeszelesen. Ott nincs ilyennek helye ugy ahogy Csendika mondta.Jol is neznenk ki , ha ferfi kollegaink amikor nem a sekelyes tudasrol kell szamot adni , amikor nem szakbarbarokkal ulunk le , amikor strategiai tervet kell/lene megbeszelni ,pillanatok alatt kell donteseket hozni ami masokat is erinthet, no ha akkor elerzekenyulnenek es kirohannanak azon a napon dolgoztak itt utoljara.
Maganeletukben , batari tarsasagban. rokoni korben nyugodtan erzekenyuljenek el
Oké,csak nálad egy határozott ideig tartó extrém terhelés váltotta ki ezt a reakciót.Neki meg a munkahelyi folyamatos terhelés,amit nem tud megfelelően kezelni.
Ami lesz jövő héten,meg decemberben,meg februárban is.Nem az a megoldás,hogy minden este a párjának sír a pszichés kimerültségtől.Hanem az,ha valaki segit abban,hogyan élje meg,dolgozza fel a mindennapi feszkókat.Hogyan ne stresszelje magát,és tanuljon meg szelepelni.
Teljesen normális, ha néha egy nő elsírja magát. Persze a munkahelyen ez kellemetlen lehet, de egy érző ember ott is megérti. Próbálj inkább a párodnak sírni otthon, hiszen egy kapcsolatban a szomorúságban is osztozni szokás. Szerintem egy érző férfi egyáltalán nem akad ki egy síró nőn, max. a bunkók, az meg nem számít.
Azérzékenység tesz egy nőt képessé olyan dolgokra, amire egy férfi soha nem lenne képes. Biztos, hogy a párod is szereti ezt az oldaladat, és nem haragszik azért, ha a problémáidat is megosztod vele.
Volt egyszer egy nagyon húzós tanfolyamom nyáron. 3 hét, heti 6 nap, reggel 7-től este 7-ig intenzív tanulás-gyakorlás.
Amikor megvolt a zárókoncert, az utolsó szám alatt elkezdtem sírni. És kábé 1 órán keresztül nem tudtam abbahagyni. Így jött ki a 3 hét feszültsége. De senki nem mondta, hogy menjek orvoshoz, vagy hogy selejtes hülye vagyok. Próbáltak felvidítani, viccelődtek, szeretettel és empátiával vettek körül. Nagyon jól esett, bár mondtam, hogy semmi gond, csak így jön ki a feszkó.
Legfeljebb azért lepődtek meg, mert alapvetően vidám természet vagyok, inkább kibeszélek magamból mindent, ha kell, dühöngök, hangot adok az érzéseimnek, kimondom, ha igazságtalannak érzek valamit. Mégis... időnként előfordul, na bumm. És akkor mi van?
Iskoláskorban rendben is van,ha a szülőnek sirdogál.Felnöttkorban nehezen tolerálják a labilis idegrendszert a munkahelyeken.Mindenhol nagy a nyomás és sok a meló.Ha kidőlsz húszan ugranak a helyedre.....
Kedves topicinditó!
Kérj segitséget szakembertől,nem szégyen az.
Szerintem a férfiak nagy része nem tud mit kezdeni a síró nővel,akkor és ott megnyugtat,de mindennap ezt sem lehet.Ide szakember kell,aki életvezetésben tud segiteni....
Esti futást próbálj beiktatni.Kiválóan segit levezetni a napi feszültségeket.
Ha van 1-2 kedves kolléga,akkor velük kávézzál vagy ebédelj és nevetgéljetek egy kicsit abban a pár percben.(ne a melóról beszélgessetek...)
"Ha már így rám találtál..."
Szerinted kerestelek? Írt valaki valamit, amire én reagáltam. Történetesen te voltál az, és?! Kezeltesd az üldözési mániádat.
Egy szóval nem mondtam, hogy mindig mindenki minden alkalmon pityeregjen. De nehogy már szégyellnie kelljen magát, meg orvoshoz fordulni, mert egy terhelt időszakban elsírta magát a feszültség miatt.
Komolyan nem értem. Itt mindenki ilyen zombi-robot üzemmódban nyomja?
szerintem ha megteheted, sírd ki magad a párodnak és lehet, hogy ennyi elég is lesz :)
Ha nem, azt úgyis érezni fogod és léphetsz pl. pszichológus v.ilyesmi segítség felé.
Nekem a lányomnál fordult elő iskolaév vége előtt, hogy este már annyira fáradt volt, hogy hisztizett és sírt. Ha megkérdeztem mi baja, nem tudott konkrétan mondani semmit, de miután kisírta magát nekem , és meg megölelgettem, minden baja elmúlt.
Az egy dolog, hogy ne sírdogáljon senki a munkahelyen, mert butaság. De szerintem ha a kollégák kiadják egymás felé a haragjukat, nemtetszésüket, az teljesen rendben van. Nálunk néha olyan üvöltözések vannak, hogy csak úgy zeng a ház. Aztán béke van.
Kimondta hog minden helyzetet így kell kezelni?
Phhhhhh.
Figyu!
Ha már így rám találtál, akkor közlöm veled, hogy értekezleten a se kisfiúk se nagyfiúk ne sírjanak, igen!
És se kislányok se nagylányok ne tegyék ezt, szintúgy.
Ugyanis az értekezlet az értekezlet.Nem síróverseny.
.... és persze a nagyfiúk sem sírnak, ugye? Aztán csodálkozunk a sok negatív EQ-val rendelkező férfin... mert nehogy már ki merjék fejezni az érzéseiket.
Szerintem a felnőttség fokmérője nem az, hogy hogyan tud uralkodni valaki az érzésein. Az inkább a ridegségé.
Jó, nyilván ne kapjon idegösszeomlást az ember minden apró-cseprő konfliktusra, de ez nagyon rossz irány, hogy a felnőtt ember fapofával, sírás nélkül, érzelemmentesen kell kezeljen minden helyzetet.
Szerintem a legrosszabb, amit tehetsz, ha ezeket az érzéseket elfojtod. Főleg, hogy még a párod előtt is. Bakker, hol sírja ki magát az ember, ha nem otthon?!
Nálam is előfordul időnként, hogy a felgyülemlett feszültség így jön ki. Ennyi. Igaz, munkahelyen még nem nagyon volt ilyen, akkor feltűnés nélkül el tudtam vonulni egy picit. De otthon nem fojtom el, eszembe sem jutna! A férjem tudja, hogy időnként erre szükségem van. Ha nagy a nyomás, akkor engedek egy kád vizet, valami kellemes-relaxálós fürdősóval, kellemes zene, és befekszem sírni picit. Fél óra múlva újjászületve jövök ki. Mindenkinek jobb így.
rólad ismét eszembe jutott a kérdés, amire soha nem tudtam a választ és nem is jártam utána
és lehet ezt a tudomány se magyarázza meg
a nők genetikailag ilyen gyenge idegzetűek, viselkedni képtelenek
vagy csak egyszerűen szarul vannak nevelve, mert lánynak születnek
viszont a kékharisnyák meg tökéletesen viselkednek mindig
doki lehet jó ötlet
ne a kóklereket kérdezd
Igen, voltam már hasonló helyzetben. Bár úgy még nem, hogy ez annyira bántott volna utána. Vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen kitör belőlem, és sírok, és ha kicsit kellemetlen az adott szituáció, max. elmondom utána, hogy bocsi, nincs semmi gond, csak sok volt a feszültség.
Viszont erénye, hogy tud bocsánatot kérni, ha igazságtalanul vág a fejunkhöz hasonlokat.
A kollegáim nagy resze huszonéve itt van a cégnél. Es nem a fizetés miatt.
Hidd el én sem rinyálok, csak teszem a dolgom. Lehet hogy ez is a baj, mert így csak nő rajtam a teher és a feszültség.
Becsüld meg a munkahelyed, mert nagyon szerencsés vagy, sokan cserélnének veled!
Tudod mikor hagynám, hogy egy ember így beszéljen velem, ha főnök ha nem. Ott rögtön felállnék az asztaltól és kimennék, még ha az lenne az utolsó munkanapom is. Rabszolgatartónak nem érdemes dolgozni, bármennyit is fizet. A munkámat meg akkor szarozza le, ha ő különbül megcsinálja. Addig csak megköszönheti.