Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pánikbetegség
Létrehozva: 2002. Április 15. 09:27
Szia mirtill! Bocsi s kesöi valaszt, regen nem tudtam jönni. . Igy utolag is nagyon köszönöm a biztatast! Szerencsere tudom, hogy a ferjemre mindenben szamithatok (igen, en is utalok egyedül lenni) es igy tenyleg sokkal könnyebb szivvel varjuk (es mar naggggyon varjuk) a picit! Szep hetet Mindenkinek!
Szia!! Én új vagyok itt és most állapították meg hogy pánikzavarom és depresszióm van..4 hónapja jönnek rám rosszul létek kisebb-nagyobb..az elején azt hittem valami komoly betegségem van de megnyugodtam kicsit mikor azt mondták nincs szervi bajom így a héten kezdtem el szedni az antidepresszánst és a nyugtatót. Bár nem tudom már mi lehet rosszabb egy pánikroham mikor azt hiszed majd meghalsz vagy egy szervi betegség
szörnyű azzal a gondolattal lenni hogy bármikor rosszul lehetek, de mikor úgy érzem hogy nem vagyok jól, veszek egy mély levegőt és arra gondolok hogy milyen szerencsés vagyok hogy nincs akár egy gyógyíthatatlan betegségem, és hogy van egy szép családom 
és ami fontos nekem az is segít egy rosszullétnél hogy ha van valaki a közelemben mivel élelmiszerboltban dolgozom, elkezdek vele beszélgetni, és lassan megfeledkezek a negatív gondolatoktól...Bár ez mind igen nehéz még én is az elején vagyok szerintem nem szeretnék a mélyébe csöppeni, próbálok küzdeni ellenne..A lényeg a pozitív gondolkodás..
Azt nem értem, ha valaki évek óta nem gyógyul meg a kezeléstől, miért nem keres más utat?
Például: https://www.youtube.com/watch?v=UXo-DvY0N-k
Én magam nem vagyok pánikbeteg, de van pánikbeteg ismerősöm... amikor kiderült a betegsége, nagyon utánajártam, hogy tudnék neki segíteni. Pszichológusok azt ajánlották, hogy keressen valakit, akiben 100%-ig megbízik és vele "éljen túl" egy pánikrohamot, ott, ahol épp rájön, anélkül, hogy elmenekülne... tehát ha a tömegtől jön rád, akkor nem kimenni... ha a bezártságtól, akkor ott maradni stb. Ez nagyon szar lesz, úgy fogod érezni, meghalsz.. .de ha bízol a másikban, tudod, hogy ő fog segítséget hívni, ha tényleg nagy baj van.. többnyire* nincs. És egy idő után a roham elmúlik. És utána többet nem lesz, mert tudni fogod, hogy nem kell ahhoz kimenekülnöd valahonnan, hogy jobban legyél, nem baj ha nincs nálad a gyógyszered, a telefonod a nemtudommid.. mert túl fogod élni a szitut...
*ehhez persze szükségeltetik, hogy egyébként rendben legyél, tehát ne legyél szívbeteg stb. szóval mindenképp konzultálj az orvosoddal, hogy ő javasolja-e ezt a jellegű "sokkterápiát".
Sziasztok en is pánikbeteg vagyok mar jo pár eve 1 eve szedek antidepresszánst es sajnos ugy veszem eszre nem igen akarok belőle ki gyógyulni néha meg a gyógyszer szedése alatt is jönnek rosszul letek :( most B-vitamin kombinációval próbálkozom szerintetek segíteni fog ??? Vagy van ötletének mi segíthetne rajtam?
Szóval szerintem jöhet Neked a baba,lehet meg is gyógyulsz.Sőt biztos...
Sok sikert!
Szia!
Én még nem írtam a fórumra...de sajnos nekem is pánikrohamok vannak, bár már egy éve nem volt komoly....úgy félek a babavállalástól :(
Hahó!
Rég nem írt senki a fórumra, itt vagytok még?
Sziasztok,
Én sem hiszek a gyógyszerekben, lehet, hogy egy ideig jól vagy tőle, de ha nem kezeled a lelki részét is, akkor ha abbahagyod, vissza fog jönni.
Én mentálhigiénikushoz jártam, és sikerült kigyógyulnom a pánikbetegségből. Ha kell az elérhetősége, írj, szívesen megadom.
sziasztok!
Van valaki,aki sztk-ba jár pánikbetegséggel orvoshoz?és elégedett?
Szia Bernadett!
Én erre csak annyit mondanék,hogy 7 éve vagyok pánikbeteg.Abból 5 évig nagyon rosszul voltam,2 éve jól vagyok.Pontossan 1-2 hónapra rá,hogy letettem a cigit rohamoss gyorsasággal lettem jobban.
Rá 10 hónapra visszaszoktam és a betegségem és rohamaim újból elő jöttek.Most 3 hónappal ezelőtt újból (s remélem végleg)
letettem a cigit,s újból jól érzem magam.
Nekem először az orvosom mondta,hogy a cigarettában lévő nikotin akadályozza a gyógyszer felszívódását és kifejtett hatását.
Először nem hittem neki,de aztán saját bőrömön tapasztaltam: IGAZA VOLT !!!!!
Üdv:Barby
Szia Sundrop!
Igen én 5 évig szedtem a Zoloftot.
Nyugodtan szedhetsz algopirint csak álmosabb és nyugotabb leszel tőle egy picit.
Lidokaint is kaphatsz,de azért előtte közöld az orvossal,hogy gyógyszert szedsz.
A lidokaint egyébként nem csak szuriba,de spré formájába is kaphatod,csak ne lepődj meg ha egy picit nyugtalanabbnak érzed magad az nem pánik,csak a lidokain szájba spricelése miatt van,de hamar elmúlik az izgatottság.De ha tartzasz tőle,akkor csak inyekcióba kérd.
Üdv:Barby
Szia!
Tökéletesen egyetértek veled ami a gyógyszereket illeti. Én nem vagyok pánikbeteg, de a legjobb barátnőm igen, sőt egy másik jóbarátom is. Egyikük szed rá gyógyszert, a másik el se kezdte. Látom ám a különbségeket eléggé. Legjobb barátnőm igyekszik megbírkózni a rohamokkal és gyógyteákat iszik. És jár görkorizni vagy futni vagy akármi ami azt mondja sokat segít neki h levezesse a feszkót.
A másik barátom próbált leállni a gyógyszerrel, de szerintem már az évek alatt nagyon hozzászokott a szervezete és újra a gyógyszerhez nyúlt.
Ha az ember mellett ott vannak a támogatók (család, barátok, férj, feleség stb..) akkor sokkal könnyebben megy...lépésről lépésre minden.
Magam részéről jobban hiszek az alternatív megoldásokban...kineziológia, hellinger terápa meg ilyesmi.
Bocsi h idekontárkodtam, csak megláttam a topikot és beleolvastam
Jobbulást mindenkinek..és Kitartás!
Én is hasonló cipőben jártam...Sorban állás, aluljáró, vonat, busz, minden hatott rám valahogy, nekem is egy szédüléssel kezdődött, metrón utaztam és megszédültem. Le kellett szállnom. Utána volt még pár metrós utazásom, de kivétel nélkül egy esetben sem bírtam, rázott a hideg, közben meg kivert a verejték. Aztán ezek az esetek fokozódtak, egyszer volt hogy el is ájultam, elvittek orvoshoz, az pszichiátert ajánlott, az meg nem mondott semmit. Nem tudtam találkozni a barátnőimmel, nem tudtam szabadon mozogni. Aztán elértem azt a pontot, amikor azt mondtam elég legyen már ebből.
Még valamit most sem tudok megcsinálni, vagy elkezdek szorongani, hogy mi lesz ha rosszul leszek, de azt megtanultam, hogy ne kezdjek el ezen agyalni, mert akkor tutira nem múlik el. Elmentem kirándulni, Mátrába, múzeumba, moziba, ahol mindig izzadó tenyérrel kezdődött minden. De aztán szépen lassan elkezdtem figyelni magamat, a légzésemet. Ha nem lélegzem rendesen, nem kerül elég oxigén az agyamba, és akkor tutira rosszul leszek. Megfigyeltem, hogy mindig visszatartottam a lélegzetem mikor pánikoltam. Néhány mély lélegzet, aztán a következő pár lépés könnyebb lett, még mindig remegtem, de szépen lassan elmúlt. Először Dobogókőn voltam, fent a hegytetőn. Egy órát bőgtem, szédelegtem, mire végre meg tudtam nyugodni, és továbbindulni. A gyógyszerekkel más a helyzet. Nem szabad hirtelen abbahagyni, csak fokozatosan. A hirtelen aggahagyásuk még nagyobb károkat tudnak okozni. Én hálistennek elég korán felismertem, kb egy hét után, hogy áá nem, ez így nem lesz jó.
Igyekszem a dolgokat gyógyszer nélkül megoldani. Ha valami fáj, akkor az azért van, mert valamit vagy elnyomtál magadban, vagy valamivel nem bírsz megbírkózni, vagy fejfájás esetén, valamin nagyon sokat agyalsz. A legjobb módszer az ilyen fájdalmakra, ha lefekszel a földre, háton. Pihensz egy fél órácskát, figyeled a légzésed, ha van rá módod. Ha nincs, akkor kerítened kell rá. Az egészséged fontosabb.
Na, ezt a litániát nem konkrétan neked írtam, csak kijött belőlem. Nagyon sokáig azzal azonosultam, hogy pánikbeteg vagyok. De az nem az igazi énem.
Az mindenesetre nagyon fontos lépés, hogy rájöttél, gyógyszerrel nem megy. Nem szabad a gyógyszertől függened.
A lelki betegségek csak lelki módszerekkel gyógyíthatók. Minden egyéb (gyógynövény, orvosság) a legjobb esetben is csupán a tünetek enyhítését szolgálja.
A gyógyulásnak a lehetséges útja a megfelelő pszichoterápia, tehát ebből sem mindegy, hogy melyik. Ha jól választasz, nagyon gyorsan, 1 - 3 hónap alatt teljesen meggyógyulhatsz.
Ha kérdezel, szívesen válaszolok, priviben is.
Én most elkezdtem módszersen letenni a gyógyszerket. xanaxtól megszabadultam és lám tudok aludni nélküle is.
A Fevarin viszont keményebb dió, rohadtul ragaszkodik a szervezetm hozzá. Elég durva az elvonása, de most megfeleztem az adagot, és egy kis idő mulva azt is lefelezem, aztán előbb utóbb nem kell már.
Gondolom ez így könnyebb lesz, mint a drasztikus, azt próbáltam már és vasárnap este ügyeletes patika lett belőle!
Akkor még is mi a bajod?
Már Én is kezdem azt hinni, nem vagyok pánikbeteg, csak rámfogták jobb alternatívát nem találtak.
Mondjuk enm is vitték túlzásba a vizsgálgatásokat.
Szédültem, mint állat, nem bírtam sorban állni, úgy általában egy helyben állni..szorngtam..
De azt tudom, hogy előbb volt a szédülés, mint a félelem, Én igazán attól kezdetm félni, hogy valmi komoly bajom van. Világ életemben rettegtem a betegségektől az orvosktól is. Még a fogorvosnál is elájulok. ez van..
De mik az iszonyú hőhullámok? Miért változott meg a hő háztartásom, ma kevésbé fázom ,mint régen..
Sokl egyéb kérdés is felmerűlt bennem, de erre legyintettek, és pánik betegség mondták folyton.
Sokszor próbáltam rájönni mi is az oka mindennek. Hol is kezdődött.
Az egyetlen amit tudok, hogy ezek a szédülések valamikor az után kezdődtek, hoyg egyszer egy rosszul sikerűlt éjszaka után be vettem egy szem posztinort(esemény utáni tablettát).
Lehet semmi köze az egészhez, de mi van, ha még is?
Szóval most megyek magán rendelésre, nőgyógyászhoz, hátha mond valamit erre!
Igazából nem udom kihez forduljak az összes pszichiáter, ha elmondom akonkrét testi tüneteimet rögtön pánik betegség, xanax, feavrin. De akkor még is miért nem múltak el maradéktalanul a tüneteim?
Nem lehet, hogy azért, mert igazából más a bajom?
Vagy csak szeretném, ha más lenne?
Sziasztok,
én csak most csatlakozom a fórumhoz, még nem olvastam el mindent.
23 éves vagyok, de 17 éves koromtól pánikoltam, mindig szédültem, nem bírtam kimenni az utcára, mindenhol úgy éreztem, menten elájulok. Voltam pszichiáternél, írt is fel bogyót, ahogy kell, rajzoltam sokat, meg ilyenek. Csak aztán valami megmozdult bennem, miért is akarok én 18 évesen nyugtatókat szedni?? Biztos van másik út is. Voltam pszichológusnál is, aki hipnózist alkalmazott. Folyton a természet közelében láttam magam, és rájöttem, hogy ez hiányzik az életemből. Még egy egyszerű aluljáróba se mertem lemenni, de rájöttem, hogy ezeket a falakat én állítottam magam elé, nekem is kell lerombolni őket. Gyógyszerek nélkül. Én mindenkit bíztatok az alternatív gyógymódokra. Szerintem nem kellene beletörődni, hogy napi pár szem bogyótól minden rendbe jöhet. Ha pánikbeteg vagy, csak azért lehet, mert félsz valamitől valahol legbelül. A gyógyszerek csak elnyomják ezeket a félelmeket, csak a tüneteket kezelik, az okot nem.Van az a hülye reklám: fáj a feje? Vegyen be s..dont és 10 perc alatt elmúlik! Na de mitől is fáj a feje? Azzal már nem foglalkoznak.
Az okot kell megtalálni! Miért is vagyok pánikbeteg? Mitől félek? A társadalomtól? A férfiaktól? A kapcsolatoktól? Az egyedülléttől?Kicsit foglalkozni kell vele.
Sok esetben egy-egy séta vagy egy egy rövidke feladat minden napra, vagy a mozgás lehet a megoldás. Tudom ajánlani a jógát, nagyon hatásos ha a önmagunkat akarjuk megismerni. :) Vagy egy szimpla légzőgyakorlat minden nap, felfedezni a természet és az élet szépségeit. Nekem nagyon nagyon sokat segített. De ehhez fel kell ismerni, hogy szintetikus szerekkel nem megyünk semmire.Szeded egész életedben, és ha elfogy, már attól is pánikba esel, hogy mi lesz ha rosszul leszel...
Szóval gyógyszerről le, életre fel!
Azt szeretném kérdezni, hogy szedett-e valamelyikőtök zoloft-ot vagy Serliftet? Ha igen, meg tudná mondani, hogy lehet-e mellette Algopyrint bevenni, illetve fogorvosnál érzéstelenítést kérni?
Köszi Mindekinek!
Sziasztok!
Milyen tapasztalatotok van a Varga gyógymóddal kapcsolatban?
Szia!
Nagyon nehezen és sok kitartással. A nyugtatóktól, meg a gyógyszerektől nem leszel zombi, sőt!!! Nem kell marok zsámra szedni őket!
Én xanaxból esténként szedek fél szemet, így mélyen alszom. A fevarint szedem mellé, ami sajnos elfogy holnap és még nem tudom lesz -e időm iratni másikat helyette, annyira nem tudok elszabadulni a melóhelyemről.
Menj minél előnn dokihoz!
Látom nincs nagy élet itt..
Pécsen tud valaki jó szakembert a problémámra?
Szia!
Én Budapesten feküdtem,de szerintem ez lényegtelen,minden kórházban szar,de gondolj arra,hogy ha kijössz,akkor mennyivel jobban leszel!Kitartás!
Sziasztok!
Nekem 5 éve kezdödött a pánikbetegségem,és kb 1 évig vizsgáltak mindenhol,hogy mi lehet a bajom,mire végre kiderült.Az utcán (akárhol) rosszul lettem,a kocsiban,a metron mindenhol.Rászoktam a xanax-ra,mert már csak azzal tudtam intézni a dolgaimat.Aztán persze kórház,ahol nagyon jó gyógyszereket állitottak be nekem,és azóta is jól vagyok.
Nyugtatókról pedig totál leálltam.
Sajnos ezt csak gyógyszerekkel lehet kezelni.
Senkinek nem kivánom a szörnyüségeket,amiken átmentem a betegség ideje alatt.
Sziasztok!
Már évek óta nem vagyok jó passzban, úgy kezdődött, hogy 3 éve meghíztam és nem akartam többet kimenni az utcára, utáltam magam. Aztán már kifejezetten nem is mentem sehova, mindig volt kifogásom miért nem. Végül most már 2 éve itthon vagyok, dolgozni sem járok, aztán már boltba sem mentem le, nem mondtam ki sosem, hogy nem merek, de mindig kikerültem minden lehetőséget. Ekkor már nem a kinézetem miatt, hanem egyszerűen félni kezdtem kint. Egyedül sehova sem mentem. Kétszer volt pánikrohamom az évek alatt, de az a durva fajta, mintha szívroham lenne, begörcsölt a kezem és nem tudtam beszélni sem.
Idén év elején pedig az eddigi rossz alvásom átfordult krónikussá, egyszerűen sosem tudtam elaludni, csak nappal pár órát, ekkor már gondoltam, hogy baj van.
Aztán egy hónapja azt hiszem a szervezetem végképp kikészült, egy éjszaka újabb durva pánikroham tört rám, de ezúttal ez már nem múlt el. Szinte pár óránként tört rám egy, nem tudtam semmit aludni, sem enni, evés közben sírás tört rám és folyton fulldoklással küzdöttem. Elkezdtem orbáncfüvet szedni, napi 2-t, egy kicsit jobb lett, de csak ha van velem valaki. Mostmár itthon sem merek egyedül lenni.
Most lecsökkent napi 1-2 rohamra, de így is rémes, bár ezek a rohamok nem jutnak el a fulldoklásig, csak szó szerint a pánikig, le-föl rohangálok, szorít a torkom, elönt a meleg, nehezen veszek levegőt és menekülhetnékem van és attól félek, hogy megőrülök, vagy meghalok. Ilyenkor távol tartom magam az ablaktól, mert késztetésem van kiugrani, pedig kifejezetten a haláltól félek ilyenkor.
Szóval rémes az egész.
Már év elején valahogy éreztem, hogy segítség kellene, de könnyebb volt elódáznom, most is ebben a szörnyű hónapban is orbáncfüvet szedtem és Bibliát olvastam, próbáltam nyugtatni magam, de be kell látnom, hogy segítség kell.
Az lenne a kérdésem, hogy kihez kell fordulni ezzel? Nem akarom lenyugtatózni magam, mint egy zombi, hanem újra normális szeretnék lenni, olyan lenni mint pár éve voltam! Reménytelennek tűnik most az egész.
Azt szeretném, hogy ahogy jött, múljon is el. Már az egy hónappal ezelőtti állapottal is megelégednék.
A pszichiáter beszélget is vagy csak gyógyszert ad? Ki ilyenkor a legjobb segítség? Meg lehet ebből gyógyulni?
Sziasztok!
Én szeptember végén fekszem be miskolcon a szent ferenc kórház pszichiátriai rehabilitácios intézetébe.Ha volt már ott valak kérem irj meg tapasztatait.köszönöm Erika
Sziasztok!
Mosolygós szép napot kívánok mindenkinek aki erre jár.
Hippo
Ja ehhez hozzá tenném, teljesen pikpikkel értek egyet!
Ráadásul nem szeretem, ha tőlem távol álló dologokról akarnak kézzel lábbal meggyőzni!
Túl realista vagyok, bár most próbálom kicsit visszább venni a realizmusomat. De ezt is csak a pozítiv gondolkodás jegyében teszem, és mindezt nem fanatikusan hiszem, csak annyira, amitől jobban érzem magam!
Sziasztok!
Régen jártam itt, de úgy látszik nem csak Én!
Rájöttem meg kell próbálnom mindennek a pozítív oldalát néznem, pozítívan godolkodnom!
Egyre jobban megy!
A céljaimat kitűztem és erősen rájuk koncentrálok!
Sikerűl tudom! Amit akarok el érek!
Sajna azért vannak napok, amik még visszahúznak, de igyekszem ezt nem hagyni! Sok nehézség és küzdelem áll még előttem! De felvértezve indulok neki! Nem hagyom magam megint lehúzni a mélybe!
Mindenkinek szép hétvégét, csodás időnk lesz!
A fiammal ki se fogok jönni az otthoni medencéből! Legfeljebb addig, amíg átmgyünk a nővéremékhez és ott csobbanunk be a medencébe!
Sziasztok!
Melinda örülök,hogy ilyen jól alakulnak a dolgok
Mosolygós szép napot mindenkinek
Üdvözlet mindenkinek!
Egyre jobban érzem magam! Nő az önbizalmam is! Egyre nagyobb sétákat tudok megtenni, már merek gyaloglásra vállalkozni, és egy nagyobb bevásárló boltban is voltam tegnap, egész jól ment.
Még egy orvosi kivizsgáláson is voltam korházba, régebben alig mertem ilyen helyre menni, tiszta ideges voltam, meg hányinger meg minden az orvosoktól meg a vizsgálatoktól! De tegnap egész nyugodtan tudtam várakozni és a vizsgálattól sem féltem!
Az igazi elvakultság nem egyenlő avval, ha valaki zárja a sorait a neg. szellemi erők előtt.
Míg neked a kapud nyitva-és csak az nem megy be aki nem akar, addig az enyém zárva és folyik a tisztulás.
"ezoterikus azt jelenti, hogy titkos, és a jelentős dolgok titkosak "
nem. Az ezoterikus: sátáni forrrás-nem tiszta forrás-ezt jelenti.
Azért titkos, mert a valódi arcát akkor mutatja meg-mikor lelepleződik. Ennyi.
Viszont :az ezoterikus úthoz lehet a legkönnyebben hozzájutni.
Ha jobban megfigyelted.
Az igazi úthoz lehet a legnehezebben eljutni-és még fizetni sem kell érte.
Az ezoterikus azt jelenti, hogy titkos, és a jelentős dolgok titkosak ma is, megismerésükhöz egy élet kitartó munkája szükséges, és valódi beavatás. Ami a "kultúr" világban történik ezoterikus címen, döntő többségében gagyi, és csak a péngyűjtést szolgálja.
Kedves "zsebibaba" ez nem a személyednek szól, hanem az ilyen "filozófiának".
Lelki problémák ellen küzdeni reménytelen, hiszen azok gyökere a tudattalanban van, tehát fogalmad sincs arról, hogy mi ellen küzdesz. A klotyó csak látszat, és nem ok. Bonyolítja a dolgot, hogy a küzdelem a logika szabályai szerint történik, és a tudattalanban ismeretlen a logika, ott csak az érzelmek, és asszociációk működnek. Ezért sikertelenek legtöbbször azok, akik saját maguk, és azok is akik gyógyszerrel akarják megoldani a lelki problémáikat.
Ha működne a saját erő, vagy a gyógyszer ez a topic nem is létezne. Talán érdemes rajta elgondolkodni.
Már sokszor, sok helyen leírtam a megoldást, hiába, a legtöbben inkább a szenvedést választják.
és még egy: minden ezoterikus cselekedet, és különféle bálványáldozatok és annak imádása még jobban megnyitja a kaput.
"Meg lehet ezt tőrni? " meg.
De amilyen könnyű "beszedni" lyan nehéz tőle megszabadulni-sokszor évekbe tellik.
hát nem egy leányálom! én mindig azt kívántam, hogy válljanak el, mert külön ki lehet velük jönni, de együtt elviselhetetlen. Anyámnak is elég gázos a gyerekkora és az idegei nem a legjobbak, kikészítő. Van, hogy úgy ordít, hogy 5 perc múlva nem is emlékszik rá. De ez más téma!!!!
Én a klozetrajárással szeretnék megküzdeni, mert már ciki és elegem van belőle! Utálom!!!!!
:-))))
Rossz mi mikor a szülők veszekednek. Én volt mikor telefonnal a kezembe kukorogtam az ágyamba, hogy mikor kell hívni a rendőrséget, pedig Ők se bántották egymást csak szavakkal!
Mikor a volt Párom is megjátszotta többször is, hogy veszekedett velem, meg megvert a kisfiam előtt, na akkor döntöttem úgy hogy elhagyom, csak mire meg is mertem tenni ez megismétlődött párszór!
Meg lehet ezt tőrni? erre már Én is gondoltam, hogy megátkozott! Balszerencsét hoz rám mióta ismerem, csak régen ennek nem tulajdonítottam, így jelentőséget, vagyis nem kötöttem össze a ketőt. Pedig tényleg az első rosszulléteim a megismerkedésünk és az a bizonyos éjszakánk után kezdődtek nem sokkal!
Olvasgatlak benneteket vissza és gondolkodom azon, mi válthatta ki nálam ezt a klozetra járás szindrómát! kb. 15 éves lehettem mikor úgymond "elkezdődött", mint már írtam kollégista lettem és elkerültem otthonról. Most az ötlöt be, hogy eddig ha a szülők veszekedtek akkor tv, rádió nélkül ültem a szobában ugrásra készen és vártam, hogy mikor szaladjak ki és ugorjak közéjük, arra az esetre, ha elfajulnának a dolgok. A kolleszban pedig mindig attól rettegtem, ha csörgött a telefon, hogy engem hívnak, hogy valamelyik agyonkupálta a másikat. Pedig a tetlegesség nem volt jellemző (talán kétszer), de a veszekedéseik rendszeresek voltak.
Egyébként örökölhető az ilyesmi? Mert apám dettó ilyen, állandó klozetra jár, ha mennie kell vhová, de vele nem beszélünk ilyesmiről, mint szinte másról sem. :-(
Amit a párod csinált az szómágia-és átkozás-együttesen.
Ami nálad van, az már egy kifejlődőtt átok, ha a sikertelenség az életed minden területére érvényes.
Szerintem már az is sikernek számít.hogy beszélni mersz róla,és az is siker ha elfogadod,hogy most ezzel kell szembenézni.
Sikerként kell megélni minden olyan napot ami jobban sikerül,mint az előző.
Nekem már az is siker volt,hogy a környezetem elfogadott így.
Bocsi, csak nem tudom, hogy lehet, bezárni egy kaput!
Nem emlékszem mikor írtad ezt nekem, majd utána olvasok!
Hippo: De a volt párom megcsalt többször is, ezzel az önbizalmamat a sárba tiporta, és ezt hangoztatta is sokszor, hogy ilyen meg olyan béna meg h meg ez az vagyok! Ezért is hagytam el, tudom belűl nincs igaza, mert se buta nem vagyok se csúnya. ezt sokan mások meg erősítik!
De nehéz egy teljesen lerombólt lelket összerakni. Nehezen bízom magamban! Ez pedig rányomja egész életemre a bélyeget, mind a munkám, mind a magán életem terén! Legalább valalmi sikerek érnének, de bármibe fogok kudarc lesz általában a vége!