Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tisztaságmánia-gyógyulás
Torolt_felhasznalo_451458
Létrehozva: 2009. szeptember 1. 10:25
Sziasztok!
Elsősorban már kórosként diagnosztizált tisztaságmániásokat (kényszerbetegeket) várnék ebbe a topicba.
Szívesen fogadnám már kigyógyultak jelentkezését is, hogy reményt adjanak és saját tapasztalataikkal is segítsenek a gyógyulásban. (természetesen a szakembereken túl, de mint tudjuk, sokszor nem mindig a szakember nyújtja a megoldást)
Hát, erre az a megoldás, ha olyan párt találsz, aki szintén kényes és/vagy elfogad olyannak, amilyen vagy.
Táskáról jut eszembe: a férjem pl. sokat utazik, szokták is hülyének nézni, de a kedvemért siha nem teszi le a földre a bőröndjét, vagy ha bármiért rákényszerül, akkor hazaérve nem hozza be, csak ha körbetisztogattuk.
Egyébként én sem ugrok mindenre, pl. a férjemről nem szoktam lerángatni a ruhát, mert kocsival utazik, a gyerekemről se, csak ha homokozott, s dől belőle a homok. De a bkv undor van. Emlékszem, régen nem, de egy ideje úgy lekoszolódtak a buszok, villamosok, ahogy írtátok, egyre több az igénytelen ember, a hajléktalanokról nem is beszélve.
Fülemüle, én pont a bélféregtől undorodom nagyon, a bacik, vírusok amúgy is megtalálhatnak, de hogy vmi élősködő, izgűó-mozgó izé kerüljön belém, attól frászt kapnék...
Kedves fönix, köszi, hogy beengedtél!
Fülemüle, neked szerettem volna írni, s minden más érintettnek: én nem vagyok -asszem- még betegség szintjén, legalábbis még senki sem küldött orvoshoz, tisztaság-igényem nem akadályoz a normál életvitelben, környezetem számára sem terhes stb. (Kb. ezek a betegség kritériumai, ha jól tudom.) Ennek ellenére hasonló óvintézkedéseim és szokásaim nekem is vannak, de ezt én valahogy normálisnak érzem a mai világban. Főleg azóta vagyok nagyon finnyás pl. a cipőügyre, amióta a belvárosba járok dolgozni, s a sok kutyakakit kell kerülgetnem a járdán. De hogy ez nem perverzió, az is mutatja, hogy amikor legutóbb az 5 éves kisfiammal jártam a 9. kerületben (ritkán jár az othhonán kívül, mi egy külső kerületben lakunk), ő is teljesen ki volt akadva a sok kutyakakától, pisitől, s jó hangosan megjegyzéseket is tett séta közben. A bkv szintén teljesen jogos. Most mentem vissza gyedről dolgozni, kicsit el is vagyok szokva tőle, így most a szokottnál is érzékenyebb vagyok, amint hazaérek, vetkőzöm, dobom a ruhát a szennyestartóba, s zuhanyzom. De a múlkor is mellémült egy hajléktalan a metrón, azt hittem, rosszul leszek a szagoktól. S ha belegondol az ember, ki tudja, ki ült előtted az ülésen....
Persze hogy rossz, elvonási tünet. Túl kell lendülni rajta. Én candida-diétán vagyok, több évnyi csoki-és édességzabálás után teljes cukomegvonás...szerinted? De már annyira elszánt vagyok, mert olyan szinten keserítette meg az életem ez a sok dög odabenn, hogy igenis eltökéltem, hogy én vagyok az erősebb. És ennyi. Fejben dől el.
Ha meg ideges vagy, menj, fuss addig, míg össze nem rogysz. Vagy vegyetek bokszzsákot, és püföld szintén addig, míg félájult nem leszel. Segít. A mozgás mindenre orvosság. A tánc és a repülés különösen.
Sőt, tudod mit? Menjetek kirándulni, vadkempingezni, ahol csak úgy tobzódik a rengeteg "kosz". Az az igazi, ha ennyire brutálban nézel szembe a félelmeiddel.
Apróságokkal is lehet jutalmazni. Nem kell ezreket elkölteni. Az a baj, hogy egyiktek se jutott el arra a szintre, hogy VALÓBAN meg akarjon gyógyulni, mert kifogásokat kerestek.
Én is küzdök egy betegséggel, két éven át iszonyú kálváriát jártam be, és én is sokáig letagadtam magam előtt, sokáig húztam-vontam-halasztottam.
De eltökéltem magam végleg, és már nem számít, hogy esetleg még többet fogok fogyni a diétától, vagy sok pénzbe kerülnek a gyógyszerek-vizsgálatok-táplálékkiegészítők, mert MEG AKAROK GYÓGYULNI.
Az életeteket teszi lehetetlenné a nyavalyátok, és a felismerésig már legalább eljutottatok, de ez kevés.
Akarni kell meggyógyulni, és ha ide eljuttok, akkor már semmi sem lesz sem túl drága, sem lehetetlen.
Természetes nyugtató lehet pl. a Hova, ami gyógyszertárban kapható, az ára sem túl brutál és valamennyit használ is. Csak irgalmatlan büdös. De ha elmész gyógynövényboltba, az eladó készséggel segít. Ne hagyd, hogy a legdrágábbat tukmálja Rád, sokszor pont a legolcsóbbak a legjobbak. De pl. ha a neten elkezded keresni a nyugtató hatású gyógynövényeket, már fél-1 órát eltöltöttél kézmosás nélkül, és hasznos dolgot cselekedtél. Utána elmész a Herbaházba, hatalmas hodály, mire összeválogatod, amik kellenek, elmegy újabb 1-2 óra kézmosás nélkül, és a gyereket is viheted.
2,5 éves gyerekkel is el lehet menni bárhova. Én kb, ennyi idős kora óta ráncigálom szinte mindenhova magammal ez értelmi sérült, viselkedészavaros lányomat, és rohadtul nem érdekel, ki mit szól hozzá. Senki sem mondja meg Róla, hogy értfogy, max. annyit, hogy valami nem egész kerek. És tuti, hogy sokat köszönhetünk annak, hogy sokat volt "normálisak" között. Most pl. viszem magammal siklóernyőzni, hegyet mászik velem, pedig a mozgáskoordinációja is érintett. Lehet, hogy mi 2 óra alatt érünk fel oda, ahova a többiek 40 perc alatt, és meggebedek a 20 kilós zsákommal addig, de megyünk, mert nekem kell a kikapcsolódás, neki kellenek az impulzusok, a kihívások meg mindkettőnknek. És ennyi.
Ugye tudod, hogy ez nem megoldás a problémára? Azt kell elérned, hogy ne félj a baciktól meg a fertőzésektől.
Mondjuk gondolj arra, hogy egy bizonyos mennyiségű kosz kell ahhoz, hogy az immunrendszer megfelelően működjön. Ha sosem kell dolgoznia, ellustul, vagy felborul a működése, és jönnek az allergiák meg az, hogy elsők közt leszel influenzás a szezonban.
Mondom, kezdj bele valamilyen hobbiba, ami leköt, ami elvonja a figyelmedet mondjuk 1,5-2 órára. Máris annyival kevesebbet takarítottál meg kényszereskedtél.
Tűzz ki Magad elé jutalmat. Mondjuk ha sikerül csak x alkalommal kezet mosni y napon át, akkor vegyél egy kis ékszert, vagy egy finom sütit, vagy ilyesmi.
Ha sikerül egy éjszaka nem felkelned takarítani, vegyél egy szép új ruhát, amire régen vágytál. Jutalmazd Magad, gondolom, lehet egy olyan bajod, hogy mindig meg akartál vagy meg kellett felelned, de sose dicsértek. Jutalmazd Magad, megérdemled!
Ne rettegj Önmagad lenni. Ne félj attól, hogy elhagy. Egyedül is egy kerek egész vagy. Ne hagyd, hogy más irányítson.
Azért takarítasz, mert félsz. Áss le, hogy mitől félhetsz, és nézz vele szembe.
Szerintem érdemes lenne kipróbálni azt, hogy a takarítás helyett egy másik olyan tevékenységbe kezdtek, ami nagy örömet okoz, esetleg még másnak is hasznos. Sport, kézimunka, írás, bármi. Így elterelitek a figyelmeteket a bacikról és egyéb szörnyűségekről és jól is érezhetitek Magatokat közben. Ez csak egy javaslat.
Mondjuk a mozgást, sportot univerzális gyógyszernek tekintem, különösen lelki bajokra jó egy jó kis kimerítő futás vagy aerobic. Vagy akár tánc, amibe még a partner is bevonható. A test is egészségesebb lesz tőle. Gyógyszer helyett. A dilidokik kedvenc mentsvára, ugyanis nem kell hosszasan, fáradtságos munkával az okokat kutatni. A páciens szép lassan rákattan a szerre, a tüneteit elnyomja, és legalább a gyógyszerügynöknél is lesz 1-2 jó pontja, meg a TB-nél is eggyel több a fejkvótája.
Vannak természetes nyugtatók és feszültségoldók. Javasolnék inkább valamilyen személyiségfejlesztésre is jó módszert, pl. jóga, tai-chi...bármi hasonló. Vagy természetgyógyász, azok legalább még figyelnek az emberre.