Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kézzel Készített Szépségek
Torolt_felhasznalo_635779
Létrehozva: 2009. május 2. 09:27
Sziasztok!
Az előző topicot törölték a moderátorok, pedig én csak beszélgetni szerettem volna...
A téma az Etsy.com volt, ahol mindent lehet kapni (sőt, csak azt), ami kézzel készített (és már magyar "koppintása" is van ennek az oldalnak).
Nektek mi a véleményetek erről a kezdeményezésről? Ti vásárolnátok kézzel készített szappant, tusfürdőt, parfümöt, porcelánt, gyerekjátékot? Ha igen, mennyi pénzt szánnátok rá? Mit vásárolnátok, ami nem gyári?
Én személy szerint oda vagyok meg vissza ezekért a cuccokért, szerintem minden darab egyedi és különleges. 
A Ti véleményetekre is kíváncsi vagyok!
Sziasztok.Szeretném olyan valakivel a kapcsolatot felvenni aki tud riselni.Mindekinek a segítségét várom.
Az bizony igaz, hogy akinek van egy kis kézműves vénája, annak kevés a nap 24 órája. Az én agyam is állandóan jár, hogy jó lenne ezt is-azt is tanulni még. Van egy ismerősöm, aki akkor kezdett mindenféle makramétechnikával ékszereket csinálni, mikor nyugdíjba ment, na, azóta azt mondja, most kezdett el igazán élni, mert most jött rá, hogy ez az, amivel az egész életében foglalkozni akart. És most mindent egyszerre szeretne.
De szerintem egy kis kézműveskedés jobb idegnyugtató, mint pár szem bogyó.
Csak hogy az eredeti kérdésedre is válaszoljak, én úgy veszem észre, hogy igen, szeretik az emberek az egyedi, kézzel készült termékeket, ami nem köszön vissza a szomszédnál.
Csak sajnos most nem az az időszak van, mikor bármennyi pénzt is kiadnak érte.
Nem vitatkoztunk GGerikával, szerintem egy értelmes eszmecsere volt.
Tudod, én olyankor bosszankodom csak, mikor pl. egy-egy zsűrizésnél olyanok bírálják el az én munkáimat, akiknek fogalmuk sincs róla, hogyan készül, és még életükben se fogtak meg egy tűt se, na ezekkel aztán tudnék vitatkozni!!!
Nagyon jó, hogy ennyifélék vagyunk, nem is lenne jó, ha mindenki mindenhez értene. De amihez ért valaki, azt csinálja tisztességesen.
Köszönöm a dícséretet, és a megerősítést is, igen, ennek a technikának a tanulási ideje kb fél év, amíg az eladható minőségű lesz. (Nem is tanulják sokan meg!)
Túl gyorsan föladtad, olyan nincs, hogy "nekem nem megy", hanem kell egy kis idő, míg a kezed megszokra azt a bizonyos rángató mozgást.
Bizony! Sőt, aki az agyagot nem maga kaparja ki csákánnyal, hanem a művészellátóban veszi, az is csal! Azért ennyire nem kellene szerintem se visszamenni a középkorba :)
Én még mindig úgy gondolom, hogy egy ilyen táskát (ruhát, stb.) elkészíteni igenis kézimunka. Én pl. nem vagyok képes rá. Nincs olyan gépem ami varrja a bőrt, nincs rá időm, nincs türelmem, hogy elkészítsem. Persze nagy dolog, ha valaki kézzel csinál mindent, de ezt sem szabadna lebecsülni.
Hát -mint nem szakember, csak aki próbálta- a gépi riselt, de kézzel hímzett terítőt én nem tekintem gyárinak, hanem kézimunkának nevezem. Nagy türelem és ügyesség kell a gépi riseléshez is, bár lehet, csak azért mondom, mert nekem nem ment?
A himzés géppel már nem művészet, hanem gépi munka és kész. Emlékszem -nagyon régen- láttam egy bp-i kirakatban egy estélyi ruhát: gyászkalocsai, riselve, utóbbit nem tudom melyik változat volt, de olyan szépet azóta sem láttam.
Nagyon szép munkáid vannak!
Ilyen alapon visszamehetünk a középkorig, amikor még ugye az anyagot is kézzel szőtték, nem csak hogy kézzel varrták össze.
Egy biztos: szerintem a kézi hímzést (nem az összevarrást) mindenki meg tudja különböztetni a műhímzéstől, még egy laikus is, ellentétben azzal, hogy az anyag, amire készült, kézzel, vagy géppel szövött-e.
Nagyjából értem, hogy mit akarsz mondani, de nem érzek ellentmondást a kettő között. Van pl. egy nénike, aki saját kezűleg csinálja a kézimunkáit, ilyen-olyan rajzolt minták alapján. A készítő pedig, ahhoz, hogy tisztességes áron tudja adni a portékáját, először legálissá teszi, vagyis zsűrizteti (ami nem kevés pénz), adózik utána, és ha kereskedelmi mennyiséget készít, akkor bedolgozókat, kézi-gépi hímzőket kell fizetnie.
Tehát mind a két példád megállja a helyét, és mind a kettőnek igaza van, a saját szemszögéből nézve.
Pl. én elkészítek valamit, és eladom egy általam reálisnak vélt áron, közvetlenül a vásárlónak. De ha nem tudom eladni közvetlenül, akkor kell egy kereskedő, aki eladja nekem. Namármost a kereskedő kb fele árat fog fizetni érte nekem, viszont 3x-os áron adja tovább, holott az égegyadta világon, egyetlen öltést varrt benne.
egyébként ez nagyon jó példa
mondjuk valaki fogja a gépet és a rámát megcsinálja aprólékossan szépen és megkérdezed az árát és hogy kézimuka-e. Persze rábolintanak hogy kézimunka. Tovább mész és ott is látsz egy ilyen néniket aki ezeket készíti ő ugyanazt dupla áron adja és mikor megkérdezed hogy az sokkal olcsóbban adja, pedig az is kézimunka....hát a becsületes kézműves nem tudná eldönteni hogy kit tépjen meg hamarabb. A másik árust, vagy azt akit bepaliztak
Érted remélem?
http://mek.niif.hu/02700/02789/html/102.html
ezt is már géppel készítik leginkább. De attól hogy egyszer régen kézzel varrták de már nem, akkor az már nem kézi munka, csak az amit még kézzel varrtak.
Ezzel kicsit vitatkozom, mert a riselés, az angolmadeira olyan technika, ami géppel készül ugyan, de átalakított varrógépen, ami semmit se csinál, hanem egyhelyben jár, ha nem vezeted a rámát a kezeddel.
www.tunderujjak.eoldal.hu
Itt láthattok hungarikumnak számító kézimunkákat.
van persze csak tudni kell hogy hol keresd
NÉpművészeti egyesületek Hagyományok Háza itt tudnak segíteni. De ez nagyban függ attol is hogy hova valósi vagy
elküldtem
csak azért írtam ide mert ha megfizeti valaki ha nem a kézimunka attól az hogy kézzel készítik és nem varrógéppel.
sokan összekeverik a dolgokat a külföldiek a leginkább és kezdünk rájuk hasonlítani. Nemrégiben keresztepám bográcsost főzött hollandoknak. Ugye mindenki tudja hogy a pörköltet riszáló mozdulatokkal szokták "keverni" hogy oda ne égjen. A Hollandok kérdése nem a receptre terjedt ki: hogyan lehet ezt gépíesíteni ?
Természetes hogy az igazi az amit ti csináltok, és az is természetes az én számomra hogy sokkal többet fizetek az igazi kézimunkáért mint amit ugyan egyedileg csinálnak de gépekkel, másrészt manapság nem találsz és nem tudsz megfizetni senkit aki megvarrja a ruhádat kézzel.. amugy gyönyörű az a táska... ha van netes oldal ahol megtekinthető amit csináltok elküldenéd a linkjét??
Köszönöm
Ági
szia!
nekem kézzel készített szapponom volt. igaz rossmanos, de elég jó. ajándékba kaptam.
azért a játékokkal vigyázz, főleg ha picinek veszed.
csak onnan vegyél ahol azért engedélye van. mert én is imádom a fa játékokat, és az oviban is jobban szeretik mint a műanyagot, sőt waldorfban csak olyan van ami természetes, de óvatosan, mert nem lenne mókás ha 1-1 kerék a gyerek szájában landolna:)
De mi a kézzel készült. A mai világban kézzel készült az a pénztárca, ami nem automata varrógépeken készül, hanem síma karos varrógépeken, de kérdem én azt, ha valaki teljesen hagyományos módszerekkel készíti tárgyait, kézzel és nem géppel varr akkor az melyik műfalyba tartozik.
nem tartom kézimunkának azt ha varrógéppel varrják a tárgyakat, mint pl a lentebb említett linknél
mellékelek egy kis kézi munkát, ami gépet még nem látott, kézzel vartuk az ugyancsak mellékeltszabó, varró, ragasztó szerszámokkal
Pedig ez a piros táska nagyon egyszerűen megvarrható, komolyan: csak egy olyan varrógép kéne, ami viszi a bőrt. Látod én meg Burdából nem tudtam soha varrni, valószínűleg pont azért, mert nem tanultam varrni. Nekem az kellett, hogy megfogjak egy darabot, vagy elgondoljak egy fazont, kitaláltam, hogy mi a varrás sorrendje, milyen formára szabjam és megvarrtam. Volt varrónő ismerősöm, akinek égnek állt a haja, amikor látta, hogy fércelés helyett gombostűzök és varrás közben kapkodom ki a tűket...)))
Ha már varrógép: elképzelni sem tudom, hogyan lehet élni nélküle: felhajtani valamit, cipzárcsere, szakadt kis- és munkásruhák, vagy ágyneműjavítás. Akinek nincs, szerintem évek alatt a gatyáját kifizeti ilyesmire, már ha egyáltalán talál manapság varrodát, vagy varrónőt, aki vállalja a javításokat.