Fórum - "A mi helyünk"

Mentem ezt is, nehogy "elkallódjon", míg oda jutok, hogy elolvasom.

 

http://onmunka.blogspot.hu/p/byron-katie-munka-atfog o-ismerteto.html

Rátaláltam valamire, pontosabban valakire.

Nos amit ő csinál, nekem ez jelenti azt a fajta munkát, amivel előbbre lehet jutni minden embernek.

Persze csak akkor, ha akar. 

 

https://www.youtube.com/watch?v=b16eTyyFS_Q

 

Csupán az összehasonlítás volt a célom a példával.

Az autóvezetésben ettől függetlenül éppen hogy nagyon tudatosan kell ott lenni.

Akkor a legveszélyesebb, ha valaki pl rutinból vezet. Jobbára ezekből adódnak a balesetek.

Ha jól tudom azt a vezetőt, aki jobban érzi a forgalmat, azt defenzív vezetőnek mondják.

Biztosan te is tapasztaltad, hogy néha előbb tudod, hogy a mögötted lévő kocsi eléd fog jönni, mint azt maga vezető tudná.  :))

ez lehet valakinek beépített tulajdonsága, de ki is lehet fejleszteni. Mondjuk annak biztosan könnyebb, aki már eleve rendelkezik ezzel a képességgel.

De aki rendelkezik vele, neki is fontos a tudatosság. Az állandó figyelem a fizikai világban éppen az autóvezetésben jelent nagyon sokat.

 

A vezetéstől függetlenül az egész életben tudatosan kellene élnünk. És a munka, amit önismeret alatt képes valaki elvégezni, abból előbb utóbb ez a tudatosság szépen kifejlődik, és valahogy természetessé válik, hogy mindig a pengeélen táncolunk, és igyekszünk ott meg is állni.  :))

Aminek jönni kell, az az, hogy felismerjem magamban, hogy miért viselnek meg engem ezek az érzések, mikor nem is az enyémek. 

Persze közben azért azt is tudnom kell, hogy de igen, az enyémek, csak még nem értem, hogy miből indul ki bennem az azonosulás?

Ez az ész már elvégezte a munkáját. A szív munkájáig kell még várnom.  :))

 

Bravo! Nyitott vagy, figyelsz magadra és  szinte kívülről tudsz rátekinteni a megoldandó feladatodra. (kár, hogy nincs tapsolós szmájli) :)

 

A más kárán tanul az okosról azt gondolom, hogy ez még rendben is lehet, ha hasonló feladatot gördít elém az élet, mint akinek a kárából tanulni lehet. Ha nem, akkor nincs vele dolgom. Illetőleg, ha mégis feladat, akkor - ahogy írtad is - kikerülhetem, de az még nem a megoldás. Ezért várható az újra felbukkanása. :)

 

Megyek a városba, köszönöm a társalgást! Szép napot!

Az első bekezdést én is így gondolom.

 

A másodikról:

 

 

Mesélik, hogy amikor baj van, az autóvezetők ösztönösen cselekednek, hogy elkerülhető legyen mondjuk a baleset.

 

Ezt én inkább reflexnek nevezném. Habár.. lehet, hogy a kettőnek van köze egymáshoz.

 

Ha viszont tudatos valaki vezetőként, akkor minden pillanatban ura a figyelmének, és minden pillanatban észleli a történéseket, és aszerint cselekszik.

 

Olyat nem tudok elképzelni és szerintem nincs is, hogy valaki minden pillanatban ura a figyelmének és minden pillanatban észleli a történéseket. Erre senki sem képes.

Főleg nem az autóvezetésnél, hiszen ott egyszerre több balesetet okozó tényező is előfordul(hat) egyidőben: gyalogos, másik jármű, tábla, útviszonyok, útviszonyok megváltozása, időjárás, rendőrlámpa, rendőri irányítás, stb.. De ha vezetsz autót, ezt nem kell magyaráznom.

Szeretem a kezdeményező típusokat. én magam egy kissé maradi vagyok. Meg egy kicsit behatárolt.

Valamikor magam is elgondolkoztam azon, de hát ha a gyom kinő, akkor a veteménynek sem kell nagy vaszisz. De ennél tovább nem jutottam. 

 

Aminek jönni kell, az az, hogy felismerjem magamban, hogy miért viselnek meg engem ezek az érzések, mikor nem is az enyémek. 

Persze közben azért azt is tudnom kell, hogy de igen, az enyémek, csak még nem értem, hogy miből indul ki bennem az azonosulás?

Ez az ész már elvégezte a munkáját. A szív munkájáig kell még várnom.  :))

 

Van egy olyan mondás, hogy a más kárán tanul az okos. De ez így nem állja meg a helyét. Legfeljebb kikerül valamit, amire odafigyel, de a következő szembejövőt már nem tudja kikerülni, mert azt nem hallotta senkitől, hogy hogyan kellene kikerülni.

Így szerezzük meg a saját tapasztalásainkat. Úgymond kikerülhetetlen.

Nem gondolom, hogy a kettő együtt létezni tudna.

Vagy ösztönösen cselekszem, vagy tudatosan. Az ösztönösségben nincs semmi, amire figyelmet kellene fordítani. Maga a szó is ezt mondja. ösztönösen cselekszem.

Ha viszont tudatos vagyok, akkor megfigyelem a cselekedetet, és pontosan tudom, tisztában vagyok azzal, amit éppen cselekszem.

 

Talán jó példa erre az autóvezetés.

Mesélik, hogy amikor baj van, az autóvezetők ösztönösen cselekednek, hogy elkerülhető legyen mondjuk a baleset.

Ha viszont tudatos valaki vezetőként, akkor minden pillanatban ura a figyelmének, és minden pillanatban észleli a történéseket, és aszerint cselekszik.

Közben sikerült megnéznem otthon a videót. Az tetszett benne, mármint a néniben, hogy gyakorlatilag - bocsánat a kifejezésért, de - tojt rá, hogy ki mit gondol, mit szól a veteményezési "tudományához", ő úgy látta jónak, tapasztalatai szerint működött is és úgy csinálta, kész.

Tehát meghallgatta a környezete véleményét, de mégis úgy tett, ahogy ő maga jónak látta, még akkor is, ha az nagyban eltért az átlagtól (nevezzük normálisnak?). Ez tanulságos.

 

Illetve a jó kedélye fogott még meg. :) Jó lehetett a társaságában lenni.

 

Biztos jönni fog valami veled szemben. Jönni szokott. Ha elég figyelmes az ember, észre is veszi. Én sokszor csak utólag, de mostanában erre fordítok több tudatosságot, hogy időben eszméljek, hogy hoppá, ez az! 

 

Nem, ezek szerint nem jól fogalmaztam, nem ezt értettem alatta.* Sajnos a szókincsem nem volt elég, hogy úgy adjam át a gondolatomat, ahogy én értelmezem, de nem baj. Ez is érdekes megvilágítás, amit te írtál. 

 

*Nem úgy értettem, hogy egy szinten lenni, hogy ugyanazok a történések, behatások, tanulnivalók érnek bennünket. Inkább fejlődési szintre gondoltam, de ez is túl sarkos megfogalmazása annak, amire valójában gondolok. Inkább még keresem rá a megfelelő kifejezést, aztán majd visszatérünk rá. :)

 

Szeretem az anyameséket. 

A kettő nyilvánvalóan nem ugyanaz. De hogy ösztönösen tudatos akarsz lenni vagy tudatosan ösztönös? És hogy a kettő együtt létezik-e.

Közben kiderült, nem sokat tévedtél a horoszkópját illetően.

 

Azon akkorát derültem, hogy "én nem voltam okos".

No igen, én nem is, csak az arcom árulkodik rólam.

 

Kicsit bővebben? Úgy érted, hogy a kettő nem ugyan az?

Igen, persze, olyan dolgokat hozok, amik megérintenek.

De általában olyan tanmesének szánom, de mert nincs rá reakció, így magam sem fejtem ki a gondolataimat.

 

Most pl arra várok, hogy jöjjön velem szemben valami, amivel kirángatom magam abból a gödörből, amibe az úgynevezett "szeretet" ürügyén pottyanok bele elég sűrűn.

Ez alatt azt értem, hogy a szeretteimnek a problémája, fájdalma nekem is problémát, fájdalmat okoz.

 

vissza tudom vezetni, hogy az ő tapasztalása miből indulhatott ki és rájövök, hogy én most azon a szinten vagyok, amiről ő elindulhatott és ez a tapasztalása lett.

 

Érteni értem, csak valahogy nem találom hatékony megoldásként kezelendőnek. Persze ha jól értem. 

 

Ahogy én gondolom, soha senkivel nincs és nem volt senki egy szinten.

Szinte mindig más és más dolgok történnek velünk, ráadásul mindenkinek a maga történésiből lehet csak a tapasztalásokat megélni.

Ha én elmondom a magam tapasztalatát valamiről, az csak "mese". Anno én mondtam mindig anyunak, hogy mesélj még. Közben persze ő az életéről beszélt, és mindig mondta, hogy ez nem mese. Neki nem is az volt. :))

:))  Te nem vagy öreg.

 

Az ösztönlény nem tudatos. Vagy?

Igen, a "régi" emberek ösztönszerűen éltek.

Figyeltek mindenre, ami befolyással volt az életükre.

Sok mindent tudtak, amire mi már nem vagyunk kíváncsiak. Pontosabban az ifjúi vér úgy gondolta, hogy hogy jobban tud mindent.

 

De talán ez így van rendjén. Legalábbis a világban zajló átalakulás úgy tűnik efelé tendál, hogy találjuk meg önmagunkat a világban segítség nélkül, azaz magunkra hagyatkozva.

Én azt szoktam mondani, hogy amikor megszülettem, akkor ösztönlény voltam, és ugyan ilyen szintre szeretnék eljutni, de mint tudatos lény.

Akkor az én arcom sokat tudna mesélni.

 

De jó, hogy ilyen kezdeményező vagy.

Nagyon várom az eredményt. 

Én is szívesen megnézném az eredményességét.

Kár, hogy a telek egy kissé messze van.

Annyira nem akarok én krumplit termeszteni, hogy cikket olvassak róla?

Engem az érdekelt, hogy a hölgynek milyen burgonyája termett ezzel a módszerrel.

No ez meglepett. Mármint az, hogy milyen jegy szülötte.

Mondjuk a lazaság az benne van.

 

Valószínű, ha most élné ugyanígy az életét, sokan nem tartanák teljesen normálisnak

 

Te ezt hogy érted? Én nem tudok egy ilyen megállapítást értelmezni.

Mi az, hogy normális? És most miért nem?  És akkor, amikor ő élt miért igen?

Akkor téged is biztatlak, hogy tedd meg.

Szerintem a szavak mellett a képek, hagsúlyok, zene mind-mind kifejezőbbé teheti a mondanivalót.

Nálam a sorrend a zenével kezdődik, aztán jöhet csak a többi.

Így valahogy:

http://www.youtube.com/watch?v=b4e8TjBLsJc

Kíváncsi voltam, hány éves volt a felvétel idején. 92, négy évvel később halt meg. És nem Vízöntő, hanem Ikrek jegyben született.

 

Nálunk lehet, hogy tényleg beválna a mulcsozás, mert nagyon hamar kiszárad a homok. Ki kellene próbálni.

 

Valószínű, ha most élné ugyanígy az életét, sokan nem tartanák teljesen normálisnak.

Tegnap a krumpliról is olvastam valamit.

 

http://muveltkert.blogspot.hu/2011_11_01_ar chive.html

Összel meg a fizum egy részét szalmára költöm s befedek egy nagyobacska részt ... az tavaszra már tökéletes. Anyosom kertjének a végébe fogok szórakozni... olyan részen amit eddig nem használtak.

Igen és már azt is szombaton hol fogom szorni a magokat meg hajigálni a kruplit. Most hétvégén kiprobálom. Van a koré alatt egy rész a kertvégiben ami fedve volt . Muszáj megtennem . Olyan 3 négyzetméteren elkezdem .

Hát egyébként nem mondtál csacskaságot, a régi emberek (nem tudom miért így fogalmaztam, de már így hagyom), akik jobbára ösztöneik szerint éltek, simán "megfelelnek" az ezotéria tanainak. Hallgattak a testükre, hallgattak a természetre, hibáztak, mint ahogy az ember hibázik és tanultak belőle, majd ezeket továbbadták az utódaiknak. 

 

Imádom az öreg embereket nézni. Mesélnek a ráncaik, a szemük, a fáradt testtartásuk, a bütykös, kérges kezük. Olyan bölcsek és szépek. Aztán ha szerencsém van, akkor ők maguk is mesélnek. Mintha időgépbe invitálnának és elvezetnének abba a korba, amikor ők tanulták az életet. 

Kár, pedig érdekelne. Mondasz nekem belőle 1-2 példát? Nem kell az egész videót, csak azt a pár véleményt, ami mondjuk számodra nagy hatással volt.

Erre céloztam én is!

Szoktál hozni videókat, azok csak szólnak valamikről, amik megérintenek téged.

De jó, ha akad olyan téma, ami érdekes lehet, akkor behozom. A napokban volt ilyen, de sajnos mire hazaértem, elfelejtettem. :) Ezek szerint mégsem volt olyan érdekes vagy már aznap megtaláltam rá a választ..

 

Igen, van, hogy így van. Mármint nem konkrétan a másik tapasztalásával jutok én magam előrébb, hanem inkább párhuzamot tudok vonni a saját megoldandó feladatom és az ő tapasztalása között. Ez jobbára azt jelenti, hogy vissza tudom vezetni, hogy az ő tapasztalása miből indulhatott ki és rájövök, hogy én most azon a szinten vagyok, amiről ő elindulhatott és ez a tapasztalása lett. Hát fogalmam sincs, hogy ez most így mennyire érthető.. :) 

Egyszerű. Nem aggódott azon, hogy mennyit kell gyomlálni, kapálni, mennyi csíra maradjon a krumplin, mennyit kell öntözni, mennyire kell felhúzni rá a földet, mennyi colorádó bogarat kell majd leszedni róla, kell-e egyáltalán permetezni......szóval ő mind sz..rt erre és láss csodát, mivel nem aggódott, meg lett a jutalma érte. Hihetetlen hit, és hozzáállás a dolgokhoz. A teljes elfogadása annak, ami lesz. Nem gondolkodta agyon magát (emlékszel, ahogy mondta: de én nem voltam okos...), nem érdekelte mit szólnak a szomszédok, csak tette, amit érzett.....

Gondoltál rá, hogy neked is kellene egy darab földecske?

Mi annak idején hogy pátyolgattuk?!

Mikor vetés volt, vigyázva kellett a kupacokba helyezni, hogy le ne törjön a csírája. Hát a hölgynek ilyen eszébe sem jutott.  :))

 

Meg az a sok töltögetés, amit kívánt a növekedett szár. A sok krumplibogár. Fúj, de utaltam őket.

 

Szóval tényleg érdekelt volna, hogy a krumpli hogy lett krumpli föld nélkül? :))

Köszi !

A krumplit csak úgy elszórta a földön kicsírázva, aztán szalmét terített rá, hogy óvja a naptól és elég nedvességet kapjon. Tök egyszerű, nem?

Igen, arra én is felfigyeltem, hogy milyen szabályos volt az a tök.

De gyakorlatilag minden nagyon szép és egészséges volt.

 

Még azért a krumplira lettem volna kíváncsi, mert emlékeimben azzal volt a legtöbb munka. 

Ja, a vizes kancsó a ronggyal! Micsoda ötlet! Főleg egy konzervatívabb férj mellett! Maga a csoda!

Engem az mozgatott meg, ahogy az anyukája nevelte őket.

Semmit nem tiltott, semmit nem szabatott meg, és pontosan tudta, hogy neki ugyanúgy szüksége van a saját életére, amit meg is teremtett magának.

 

Csak gondolj bele, abban az időben így gondolkodni, élni, számomra maga a csoda.

Látszik rajtuk, hogy örülnek, hogy olyan szépek lettek! Láttad milyen jó fej a tök?

Aha, szóval mások.

 

Jé, ezt miből gondolod? 

Hát mondjuk lehetne beszélni arról, hogy vajon miért került New Yorkból újra a természethez közel? Miért szüfrazsetkedett egy idegen nő mellett az alkoholtilalom idején. Miért vezette a lustaság a legnagyobb felismerésre. Na és, ami a legfőbb, miért élt olyan sokáig? :-)

Mások..:-)

Biztos Vízöntő volt az öreglány....

Erről a filmről is lehetne beszélgetni, de nekem sem nagyon sok minden jut eszembe beszédtémának.

Oké, olyan mint a növényei.

Na de milyenek a zöldségei?

Szerintem meg olyan, mint a növényei. Vagy fordítva? :-)

Persze, hogy van! De ennél a filmnél nekem felesleges bármi szó...

Hogy jutott eszedbe rákeresni?

 

Na akkor hajrá, itt az idő, hogy eldobd a kapanyelet. 

 

De nekem nem csak az volt benne a lényeg, ahogy termeszti a zöldségeit, hanem az, ahogy éli az életét, azzal a természetességgel.

Egy kifejezetten elégedett embernek tűnik, valószínű az is.

Úgy beszél, mint egy ezoterikus. Akár itt a fórumon is megállná köztünk a helyét.

Ennek a filmnek nem sok megbeszélnivalója van, viszont nagyon lenyűgöző, ahogy egy nem tudom mennyi nagyon idős asszony beszél egy életstílusról, amit a szíve szerint él.

Persze, mindennek megvan a maga értelme, de azért a kimondott szónak súlya van.

Nekem sokat segített mindig is a beszélgetés.

Nagy nagy felismeréseket tudok már magaménak olyan beszélgetésekből, amikor a másik fél is beleteszi a maga gondolatait.

Nos, én már annyi mindenen túljutottam, hogy nagyon ritkán adódik téma, ami megérint, így szívesen venném, ha nem nekem kellene valamit kirángatni valami sötét sarokból. :))

 

És te úgy véled, hogy mások tapasztalataival előbbre tudsz jutni magad is?

Nagyon érdekes film volt.

 

Találtam egy oldalt, ahol bővebben írnak a módszeréről. Láttam már korábban is hasonló videót, de valahogy addig elképzelhetetlennek tartom, amíg ki nem próbálom.