Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Mandulaműtét 40felett

ober
Létrehozva: 2006. október 4. 20:05
Ma kiderült góckutatás során,hogy a mandulám az oka mindennek.Hullik a hajam,és a laborom sem volt jó.Hát akkor műtét...Végig olvastam egy-két beírást,akik már túlestek rajta,de ilyen vén egy sem volt,mint én.Hát most mi lesz?!/legalább Ti kíméljetek,ne nagyon riasszatok el!/
  1. 2015. október 28. 12:4328.

    Ezen ne aggódj, már rutinműtétnek számít az ilyen. Édesanyám is 40-hez közel volt, amikor kivették neki, mégpedig minden gond nélkül. 

  2. 2015. október 23. 18:0827.

    Nagyon fosok ettől a mandula műtéttöl.

  3. 2015. október 23. 18:0626.

    Hu hat köszi hogy leírtátok igy lemondanám ezt a fránya mandula mutetemet.

  4. 2006. október 4. 22:4725.
    Nos ez valóban így van, de én képzeld 5. osztályos voltam mikor az enyém kivették. El nem altattak, egy szót se mondtak a folyamatról, bátorítás helyett pedig rosszkedvet látva teljesen be voltam f*sva. Közbe meg néztem, hogy mi minden potyog ki a kötényre, amit a nyakamba akasztottak, hogy hol lélegeztem már azt se tudom, mert instrukciót nem adtak, de egy örökkévalóságnak tűnt nem 15 percnek!
    előzmény:
    inmélius (10)
    2006-10-04  21:02
  5. 2006. október 4. 22:2924.
    Zárójel helyett kacsintósat tett be...
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  6. 2006. október 4. 22:2723.

    Van egy nagyon jó topic,  Mandulaműtétesek segítsetek címmel többszáz hozzászólással. Nekem két és fél hónapja vették ki, igaz egy 10-essel fiatalabb vagyok. A kórházban mondták a nővérkék, hogy kiveszik 50-60 éveseknek is ha kell, nincs mese.

    Volt akkor egy 60 körüli hölgy is bent, neki a mandulacsonkját vették ki. (Remélem azért erre később nálam nem kerül sor, de előfordulhat, hogy visszanő.&nbsp Kérdeztem mikor volt a rendes műtét, azt mondta 16 éve. Mondta, hogy nagyon jól tettem, hogy rászántam magam időben, ő annyira félt annak idején a műtéttől, hogy az egyik veséjét ki kellett venni. 

    előzmény:
    ober (1)
    2006-10-04  20:05
  7. Torolt_felhasznalo_544252
    Torolt_felhasznalo_544252
    2006. október 4. 22:2322.

    Ne félj cseppet sem! A szomszéd néninek 75 évesen  vették ki pár évvel ezelőtt, ugyanúgy viselte mint egy fiatal. Most is jól van. Mindig fut és jókedvű. Még ő bátorított engem is.

    Nekem is nyáron vették ki, és 37 éves vagyok. Nekem sokat segített, hogy itt elolvastam a régebbi fórumokat. Rendesen paráztam előtte! 

     

    előzmény:
    ober (1)
    2006-10-04  20:05
  8. 2006. október 4. 22:1221.

    Engem altattak. Bár rettegtem az altatástól, nem is azzal szerettem volna ha elvégzik. Azonban elmesélte doki, hogy nagy, tályogos, megkövesedett, befelénövő, stb. és hát jobban járunk mindketten, ha elaltat. Hozzáteszem, rendes volt, mert azt mondta, még műtét előtt 2 perccel is mondhatom azt, hogy nincs altatás. De persze, hogy nem mondtam, mert akkor nekem már minden mindegy volt... Első emlékem, hogy lehánytam a nővérkét, aki mintha a fejem szerette volna felemelni. De azt mondta, megszokta már.   Aznap csak kórházi teát kaptam, de nem is hiányzott más.  Másnap reggelire viszont hősiesen legyűrtem a kiflit, amit kiadagoltak. Igazából nem fájt, csak kellemetlen volt. A 3-4 naptól viszont voltak pillanatok, mikor a levegővétel is fájt, főleg a reggeli ébredés után, mikor ugye kiszárad az ember szája, és így seb is. Ez másfél héten át tartott. Ami fura volt, hogy ölni tudtam volna tejért. :  Se előtte, se azóta nem iszom meg. De utána 2 hónapig szinte víz helyett ittam, annyira kívántam. Viszont a fagyi nagyon rosszul esett, holott nagyon szeretem. Ellég hosszú ideig mindent keserűnek éreztem. De a csokit meg nem bírtam megenni, mert nagyon édesnek tűnt. Sajna ez azóta visszaváltozott.  Mi is volt még.. Jah, 3-4 hónapig szexis búgó hangom volt..... tanácsolták nyissak telefonos szolgáltatást...  

    előzmény:
    ober (1)
    2006-10-04  20:05
  9. Torolt_felhasznalo_885333
    Torolt_felhasznalo_885333
    2006. október 4. 22:0020.
    Mert pasi. Az altatás önmagában is rizikó. Nincs veszélytelen mütét, de nincs veszélytelen altatás sem. Nekem 5 évesen vették ki. Féltem, de nem fájt. Én nem kérnék altatást.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_252010 (19)
    2006-10-04  21:52
  10. Torolt_felhasznalo_252010
    Torolt_felhasznalo_252010
    2006. október 4. 21:5219.
    Engem komoly, elfogadható érvekkel lebeszélt a doki az altatásról. Kb fél évvel előttem a 22 éves gyerekemnek altatásban vették ki. Ő sokkal jobban kínlódott a műtét után.
    Persze nem kizárható az sem, hogy csak azért mert pasi
    előzmény:
    ober (18)
    2006-10-04  21:45
  11. 2006. október 4. 21:4518.
    Én altatásban kérem a műtétet.Már lehet.Egyébként láttam szenvedő felnőtteket a gégészeten,amikor a kisfiamat műtötték kb.20 éve.Mivel eü-s vagyok,a műtét menetével is tisztában vagyok,nem borzasztottál el.Én nem vagyok ilyen katonásan fegyelmezett,de remélem én is túlélem.
    előzmény:
    inmélius (13)
    2006-10-04  21:13
  12. Torolt_felhasznalo_885333
    Torolt_felhasznalo_885333
    2006. október 4. 21:4217.
    Minden felnőttnek egyformán veszik ki. A mütét nem fáj, utána lesz 3 kemény napod. Eleves seb a torkodban. De túléled. Mint mki. A gyerekeknek is fáj, pedig ott nem vágnak, nem varrnak, "csak "lecsipik. De a seb az seb. A szülés utáni gátfájás, ha elég jól szétrepedt, kb. annyira fáj üléskor, mint a mandulamütét utáni első 100 nyelés. De kérj fájdalomcsillapitót és egyél sok hideget. (helyileg is lehet érzésteleniteni naponta párszor, ha nagyon fáj. De nem halálos. 
    előzmény:
    ober (1)
    2006-10-04  20:05
  13. 2006. október 4. 21:2216.

    Szia!

    Nekem is kikapták tavaly!Szerintem mindegy hány évesen veszik ki felnőtt korban...A műtét tényleg nem fáj,pedig én is attól féltem nagyon,viszont utána készülj fel,hogy fájni fog minden nyelés(nálam így volt)kb 1-1,5hétig.De mi az a kis idő az ember életéből igaz? Mindenesetre nekem nagyon megérte kivetetni,azóta nem voltam beteg egyszer sem,előtte viszont nagyon sokszor.

    Ja és diót ne egyél! 

    Szóval ne parázz,nem annyira gáz! 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  14. 2006. október 4. 21:2215.
    Most nem igazán tudom eldönteni, hogy felbátorodtam-e a történetedtől, vagy inkább elbizonytalanodtam.

    Miért nem altatásban csinálták a műtétet? Felnőtteknek nem szokták? A fiamnak csak az orrmanduláját vették ki, de azt is altatásban. Nekem valahogy szimpatikusabb megoldás lenne, mint szembesülni a fél méteres tűvel.
    Amúgy a dokik tökön rúgásának emlegetésében én is jó vagyok. Csak én szülés közben gondolkodtam erősen a dolgon...
    előzmény:
    inmélius (13)
    2006-10-04  21:13
  15. 2006. október 4. 21:1714.
    Akkor szerencséd volt!
    előzmény:
    inmélius (13)
    2006-10-04  21:13
  16. 2006. október 4. 21:1313.
    Hálistennek, ilyen emlékem egy darab sem volt. Utána nem volt elviselhetetlen a fájdalom. Olyan volt az egész, mint egy tüszős mandulagyulladás. A műtét harmadik órájától fújkáltam a torkom ezzel az aloe izével is, nyeltem is, tehár innentől személyes sértésnek vettem volna a fájdalmat
    előzmény:
    axika (11)
    2006-10-04  21:06
  17. 2006. október 4. 21:1012.

    Ja, és már este reklamáltam kajáért, de nem adtak. Másnap reggel megcsócsáltam a saját reggelimet, aztán a szomszédét is fellegeltem.  Ha egyszer nekem azt mondták, nyelni kell, akkor én nyeltem

    Szerezz be aloe vera First-ot, nekem sokat segített. Hamar leesett a heg.

    És igyál sokat, ha lehet, első éjjel is. Én úgy oldottam meg, hogy a rengeteg teától folyton pisilnem kellett, tehát kicsit aludtam, pisi, ivás, alvás, pisi... és ez folyamatosan. A reggeli első nyelés nem is égette a torkom... Már az első este dumálhattam (orovsi engedéllyel) másnap meg három órás traccspartit tartottunk.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  18. 2006. október 4. 21:0611.
    Szia! Én 40 éves voltam és nem akartam elhinni, hogy maga a műtét nem fáj, mindig azt mondtam, hogy az utána levő fájdalomtól nem félek, csak a műtéttől. Hát, nem volt igazam. A műtét előkészítésénél bespricceltek Lidocain sprayt a torkomba, na attól öklendeztem, viszont nem éreztem azt utána következő fájdalomcsillapító injekciót, amit szintén a torkomba szúrtak. Utána a műtétet sem éreztem, csak tátva kell tartani a szájat, nem tudom már felmérni mennyi ideig. De tényleg nem fáj. De utána! Nekem torkom, fejem, fülem, fogam, nyilván kisugárzott a fájdalom mindenfelé. Na, az tényleg kemény. Gondoltam a gyerekeimre, hogy nem csoda, ha ordítottak a fülfájástól...Próbálj Algopyrin és Demalgon INJEKCIÓ kérni EGYBEN. Ez használt valamennyire. Elég sokáig műtét után nem szabadott még a nyálat sem lenyelni, adtak papírtörülközőt, abba kellett beleköpni mindig. 1-2 hétig nagyon szar utána és kimélni kell magad, mert könnyen bevérzik. De azóta kutya bajom, addig állandóan beteg voltam. Szóval érdemes!
    előzmény:
    ober (1)
    2006-10-04  20:05
  19. 2006. október 4. 21:0210.
    Olyan mélyre szúrt, csoda, hogy nem bukkant ki a nyakamon a tű. Aztán a másik mandulát is megszúrta. Na, mondta elégedetten a doki, tátsa ki a száját és maradjon így, amíg azt nem mondom: becsukhatja. Hm, így magamban, most már igazán késő, hogy eltűnjek innen, mint London a ködben, tehát nincs más hátra, mint előre és kitátottam a számat. Benyúlt valami csipesszel (megjegyzem: baromi ronda és hosszú volt), valamit matatott és megkérdezte: érzem-e. Nem, ráztam meg a fejem. Na azért, nyugtázta, mert most olyan 2 centis darabon martam bele a mandulába. Tehát – adta ki az ukázt – kezdhetjük! Ezzel elkezdett egerészni a pofámban, valóban nem éreztem a nyomó, húzó érzésen kívül semmit. Olyan 3 perc múlva azt mondja: az egyik kinn van. Így magamban, ott ne hagyd már a másikat, mert tényleg rántottát habarok a heréidből. Elkezdte a másikat szedegetni, amikor felszisszent: b@ssza meg, tályog. Na itt már olyan 5 perc is eltelt, mire kikapta. Kész, ragyogott rám, kicsit fércelek még, aztán agyő, mehet vissza az ágyába. Tuti? - húztam össze gyanakvóan a szemeimet – miközben őrült tempóban számoltam tovább és lassan lélegeztem, valamint diszkréten nyomtam vissza az öklendezési ingert. Közben a műtősfiú dícsérgetett, hogy szuperül együttműködök, no meg a műtét teljes folyamán tanácsokat adott, hogy mikor harapjak bele a doki ujjaiba, mikor alkalmas tökön rúgni, én meg – számban a műszerekkel meg a doki ujjaival vigyorogtam, mint a tejbe tök, tátott szájjal persze. Tiszta erotika, nem? Szóval, varrogatott egy cseppet a mandulák helyén, aztán felállhattam. A műtősfiú árgus szemekkel lesett, aztán fogott is erősen, hogy nem óhajtok-e esetleg elájulni vagy ilyesmi. Én? – néztem rá a dokira, nem olyan családból származom, feleltem volna, ha tudtam volna beszélni, de így csak kinyújtottam a nyelvem a dokira. Ismét jót röhögtünk, ezzel én hősként végiglejtettem a folyosón, vissza a kórterembe. Ott aztán egy idő után jobban lettem. Másnapra baromi jól éreztem magam, de nem éltem bele magam, hogy ez így is marad: hallottam már beszámolókat a 3-4 napon kezdődő fájdalmakról. Nos, igazuk volt, ez a harmadik nap, bizony, érzem, hogy nincs mandula. Mindegy, túl kell élni, nem vagyok hajlandó megadni magam a fájdalomnak. Elvégre, én parancsolok, vagy ilyesmi. Iszom a teákat, eszem, mint állat, szedem a fájdalomcsillapítókat, szórom a torkomba az Aloe First-et, aztán ez van.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  20. 2006. október 4. 21:019.
    A hecc kedvéért öklendeztem párat, majd jött a következő adag. Meg a harmadik. Közben megpillantottam az orvosomat, ahogy mosakodott be a műtéthez, azonnal odasüvítettem neki: ha nem érzéstelenít el tisztességesen és fájdalmat érzek műtét közben, én tökön rúgom. Vette a lapot és törvénytelen módon kiröhögött. Én is nevettem. Na, ilyen hangulatban folytatódott a műtét. Beinvitáltak a szentélybe, én megbabonázottan meredtem a műszerekre, különös tekintettel a 10 centi hosszúságú tűvel felszerelt injekciós izére. Hát ez már kimeríti a közbiztonságra veszélyes eszköz fogalmát, morogtam. Így is van, értett egyet velem az asszisztens. Az orvos elmagyarázta, mi fog történni. Amíg a Lidocainnál az orromon keresztül kellett venni a levegőt, itt már nem, felejtsem az orromat (nincs egy csipeszük, vágtam közbe, azzal le lenne egyszerűsítve a kérdés – nincs, meredt a pali, mint ha most találtam volna fel a spanyol viaszt. Szerintem a közeljövőben be fog szerezni a műtéteire egy laza orrcsipeszt), szóval, felejtsem el az orromat, kizárólag a számon át lélegezzem. Ha az orromon keresztül teszem, azonnal hányingerem lesz, attól meg felerősödik a vérzés, félbe kell szakítani a műtétet, megvárni, míg normalizálódik a helyzet, utána folytatni tovább, szóval plusz macera. Oké, nyugtáztam, tehát jóga légzés. Meglepve pillantott rám: így is nevezhetjük. Lemosták az arcom alkohollal, figyelmeztettek, hogy most már bármi történjen is: nem nyúlhatok oda, amíg ki nem lépek a műtő területéről. Oké, nyugtáztam ezt is. Egy vesetálat a kezembe nyomtak (csak jóval a műtét után esett le, hogy a kezeim lefoglalásán kívül az égvilágon semmi szerepe nem volt), letakartak egy zöld lepellel, alatta mindenem a fejem kivételével. Lábaim csukva, doki széttárt lábakkal elém ült (ahá, legfeljebb a térdemmel roncsolom a tökeit, ha nem érzéstelenít el tisztességesen, vigyorodtam el), a műtősfiú meg végig arra bíztatott, hogy harapjam el valamelyik ujját a doktornak, mert az mégis csak barátibb, mint tökön rúgni. Ilyen hangulatban folytatódott a műtét. Benyomja az első adag érzéstelenítőt, az meg a mandula szivacsain keresztül kispriccelt a számból. Aha, lepődött meg a doki, ilyen rossz állapotú mandulát az orvosi egyetemen kéne mutogatni elrettentő példaként, ezzel újabb adag érzéstelenítő után nyúlt, és újra befecskendezte.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  21. 2006. október 4. 21:018.
    Ezzel a gondolattal elvesztettem az összes türelmemet és beegerésztem az orvosi, nővéri részre, hogy azonnali hatállyal foglalkozzon velem valaki. Találtam is embert, aki egy folyosórésszel arrébb ültetett bennünket, hogy tyíse, tyíse, mindjárt. Közben megláttam az orvosomat, aki éppen kávézott. (na már most, amikor szorongok, a szokottnál is pofátlanabb, beszólósabb, bevállalósabb vagyok) Szóval, megláttam, ahogy forgatja csészéjében a kávéját, és odafordultam, hogy na, mi lesz már, meddig akar még kávézni a műtét helyett. Jót rötyögött és egy nővér elé vezetett, aki elkezdte a betegfelvételt. Mindenféle emberektől mindenféle kérdések hangoztak el, többek között a főnővér tájékoztatott a házi rendről és az együttműködési kötelezettségemről. Kérdezte, értem-e, amit aláírok. Hogyne, válaszoltam, a szükséges mértékig alávetem magam a rendelkezéseiknek. Szükséges mértékig? – nyitotta tágra a szemét. Ühüm, feleltem, úgy értse, hogy amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten. Aha, gyúlt világosság a szemében, ez a még egy problémás páciens. Na, meglett az ágyam, átöltöztem - egy ritka ronda hálóinget vettem fel, hogy kellően érzékeltetessem undoromat az égész cécó iránt (kineveztem műtétes, kórházas, első napos hálóingnek és ennek megfelelő mértékben vágtam be ma hazaérés után a mosásba, majd pedig, ha tiszta lesz, a szekrény legmélyébe. Minden alapos takarításkor mindig mélyebbre lesz száműzve). Jött is a főnővér, személyesen hozta az injekciót (tán atropint), hogy ne képződjön nyálam a műtét alatt. Szépen, lassan el is apadt a nyál, ami eleinte zavart, műtét után kifejezetten áldás volt és amikor újra indult a nyálelválasztás, reklamálni lett volna kedvem egy újabb adagért. Közben behoztak egy másik mandulaműtétest, aki igen cefetül egészségtelen színben játszott, na így magamban, a franc, aki megeszi… A csajt (fiatal kislány, akár a gyerekem lehetett volna) altatásban szabadították meg a manduláitól, így alig volt öntudatánál, a betegszállítónak át kellett emelnie a hordágyról. Persze, azonnal kuncogni kezdtem: mekkora mázlija van, hogy engem nem kell emelgetnie műtét után. A hapsi rám nézett, majd közölte, hogy a műtőben találkozunk. Nem bírtam ki, hogy ne az enyém legyen az utolsó szó: úgy is van, nélkülem tudja, igen nehéz lenne elkezdeni a műtétet. Vigyorgott, legyintett. Jött is hamarosan, hogy akkor itt az idő. Lepattantam az ágyról, öntudatosan közöltem, hogy stop, még dobok egy pisit, aztán a magáé vagyok. Ja, ott strázsált a budi előtt, nehogy meglépjek. Hehe… Szóval be a műtőbe. Magyarázza nekem, hogy mi fog történni, ez itt a kezében Lidocain, be fogja fecskendezni a torkomba, először csípni fog. Ja, úgy volt, csípett. Baromira. Azonnal elzsibbadt a szájberendezésem, a nyelési képességemet szinte azonnal el is vesztettem.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  22. 2006. október 4. 21:017.

    Na, itt a műtét leírása:

    Másnap reggel fél nyolcra kellett befeküdnöm a kórházba, előtte – hálistennek – tudtam aludni, nem vert a víz, hogy most mi lesz, mekkora fájdalmaim lesznek: le van sz@rva, gondoltam magamban, úgy lesz, ahogy lesz. Reggel felrugdostam a fiamat, hogy tán cipelné a kórházba a cuccaimat, amit ő megfelelő morgások után abszolvált. A kórházban várunk valami asszisztens vagy orvosarcú emberre, közben kezdtem ám szorongani tisztességgel. B@ssza meg, nyögtem magamban, hogy én mekkora egy állat vagyok, mér kell nekem kés alá feküdni, francba – de hát ha már itt vagyok, legyünk túl rajta.

    előzmény:
    ober (1)
    2006-10-04  20:05
  23. 2006. október 4. 20:586.
    Nekem annyi sem volt. Műtét után 10. napon fodrász, kozmetikus és pedikűr, manikűr volt soros A 4-7 nap c seppet rosszabbnak bizonyult a többinél, de fájdalomcsillapítóval az is vehető akadály Tényleg.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_252010 (2)
    2006-10-04  20:44
  24. 2006. október 4. 20:565.
    szia
    en 30 voltam es szinten gocnak talaltak. maga a mutet nem kellemes, de nem erzel semmit, utana sem kellemes, de van ennel lenyegesen rosszabb mutet is. Ellenben ki kell ulni az eloirt idot a korhazban, mert ha netan felszakad a seb (mint pl nekem) akkor jobb, ha azonnal visszavarrja az orvos, nem kell futni utana
    soha annyit nem aludtam egyhuzamban, a rengeteg fagylalt, kremek, ha szeretnem a madartejet, ezek a fo emlekek a mandulamutetrol, nameg az, hogy utana elmult a szunni nem akaro hoemelkedesem
    batorsag!!
    ja, es csak 15 percig tart az egesz, neztem az orat a fejem felett
    előzmény:
    ober (1)
    2006-10-04  20:05

Címlap

top