Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Önálló,függetle n,erős?nő
Torolt_felhasznalo_277841
Létrehozva: 2004. október 11. 22:49
Sziasztok!
Lehet, hogy csak én vagyok így, de nagyon szeretnék néha kibújni a bőrömből,elbújtatni/eltagadni a valódi életem.
Azt hiszem, szerepzavarba kerültem.
Egyrészt: családfenntartó, ellátó vagyok. Kívülről minden rendben. A válás után megteremtettem egy nyugodt, harmonikus otthont és életet. Megdolgozom érte, hogy így maradjon. Büszke vagyok magamra ezért. Elégedett vagyok, de nem boldog.
Másrészt: Ha megismerkedem valakivel, akkor megkérdőjelezi, hogy komolyan gondolhatom-e egyáltalán a kapcsolatot,hiszen szemmel láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus az életem,amit "biztosan nem adnék fel senki kedvéért"... "Ugyan mi hiányozhat nekem??!"
Ettől meg tudok őrülni!!!
Miért hiszik egyes férfiak, hogy ha önállóan meg tudok állni a lábamon, akkor már nem is hiányzik a társ,a gondoskodás, hogy néha gyengéd/gyenge lehessek?
Vagy hová lettek azok a férfiak,akik képesek és hajlandók egyenrangú párkapcsolatra?Akik nem félnek az "erős" nőktől? Vagy aki a korosztályomból ilyen,az mind nős, családos?
(Hozzá kell tennem,hogy vidéki értelmiségi nő vagyok, és a tapasztalat a 40-50 éves korosztályra vonatkozik)
Lehet, hogy csak én vagyok így, de nagyon szeretnék néha kibújni a bőrömből,elbújtatni/eltagadni a valódi életem.
Azt hiszem, szerepzavarba kerültem.
Egyrészt: családfenntartó, ellátó vagyok. Kívülről minden rendben. A válás után megteremtettem egy nyugodt, harmonikus otthont és életet. Megdolgozom érte, hogy így maradjon. Büszke vagyok magamra ezért. Elégedett vagyok, de nem boldog.
Másrészt: Ha megismerkedem valakivel, akkor megkérdőjelezi, hogy komolyan gondolhatom-e egyáltalán a kapcsolatot,hiszen szemmel láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus az életem,amit "biztosan nem adnék fel senki kedvéért"... "Ugyan mi hiányozhat nekem??!"
Ettől meg tudok őrülni!!!
Miért hiszik egyes férfiak, hogy ha önállóan meg tudok állni a lábamon, akkor már nem is hiányzik a társ,a gondoskodás, hogy néha gyengéd/gyenge lehessek?
Vagy hová lettek azok a férfiak,akik képesek és hajlandók egyenrangú párkapcsolatra?Akik nem félnek az "erős" nőktől? Vagy aki a korosztályomból ilyen,az mind nős, családos?
(Hozzá kell tennem,hogy vidéki értelmiségi nő vagyok, és a tapasztalat a 40-50 éves korosztályra vonatkozik)
Csak annyira foglalkoztam a magánéleteddel, mint Te tetted az enyémmel. Visszaolvashatsz, ha elfelejtetted volna.
Eldöntöttem utoljára szólalok meg a nlc fórumán, de egyet azért még szívesen elmondanék. Nem mint valami okosságot mindössze a magam egyszerű véleményét. Szerintem régi igazság az, hogy mindig a nő választ. Bármennyire is nem hiszitek el a nőnek egyszerűbb az ismerkedés. Mivel mindenben ő dönt, ezért elég csak a számára kedves helyeken és személyek előtt szépen finoman jelezni, hogy szabad. Hallom már azt mondjátok, ezt nem tehetitek mert így a munka meg úgy a munka, meg hülyék a pasik, meg adtunk mi már annyit a pasiknak, hogy elvárhatjuk …. . . Sőt egyesek azt is feltételezik, hogy igazi jó és független pali nincs is. Vannak egyébként igazán klassz csajok akik már nagyon megérdemelnék, hogy megtalálják az igazit mert biztosan jó társak lenneének, de a nagy erőlködés vagy a félelem, esetenként a férfiakkal szembeni gyanakvás az arcára van írva. Ha beszéltek a potenciális jelöltetekkel, akkor ne mondjátok, hogy komoly, megbízható embert kerestek, mert ezzel pont a férfit bizonytalanítjátok el, mert ettől a fiú éppen bizonytalan lesz, valójában ő mennyire komoly és megbízható. A férfiaknak sem egy megfáradt, férfigyűlölő, megfáradt nőt keresnek. Én a helyetekben csak a független palik közül választanák, ahogyan magam sem próbálkoznék férjezett asszonyokkal.
A férfi kötelessége, hogy megmutassa igazi arcát, előtárva minden jó és rossz tulajdonságait, terveit céljait és szándékait. Ha tetszik nektek az illető akkor majd ti is bátrabban megnyíltok előtte. Mindig a férfi először, mert ha ti a saját keserűségetekkel teszitek először ezt, az nem vezet sehová. Ha látod mennyire jó és őszinte a pali, akkor már elfelejted te is, hogy mennyit csalódtál már bennük. Ekkor talán jobban kinyílsz te is. És ha mindezt megtettétek és mind a férfiben mind a nőben megmozdul valami akkor talán lesz esélyünk az egymásra találásra.
Ha magam kerülnék ebbe a helyzetbe, akkor azt mondanám a számomra oly kedves nőnek, most elmegyek, ha úgy gondolod akkor telefonálj. Azután bizakodnék benne, hogy sikerült a a szívéig érni. Várni. Ha nem jelentkezne akkor nem utálattal beszélnék róla, meg fórumoznék, hanem megállapítanám, hogy másikkal talán majd sikerül. Mindig a nő választ. Ha jelentkezik akkor biztos lehetek abban, hogy már most megérinthetem az arcát, megfoghatom a kezét és magamhoz szoríthatom. Nem fog ellökni, mert választott, a megjelenésével tudatta elfogad.
Elnézést az esetleges hibákért.
Köszönöm az erős hölgyeknek, hogy itt lehettem Önök között.
Tisztelettel
József
Nem keresek semmi önigazolást, túl vagyok rajta. Kérlek Te sem az én magánéletemmel foglalkozz inkább saját terveiddel.
Most más érdekel, most keresek, egyszer már sikerült.
Hewitt
De viccet félre téve, férfi és nő kapcsolatról még nem olvastam ennél tömörebb, szebb, találóbb, igazabb megfogalmazásokat.
Szerintem Hewit az, csak nagyon jól álcázza a keserűségét, fájdalmát! Eszméletlen önuralommal rendelkező férfi!
Gondoljátpk, hogy akit a felesége elhagy 25 év után mert szerelmes lesz valakibe, az ilyen filozófikus, vidámnak tűnő unatkozó pasi aki ül a gép előtt és osztogatja a valóban jó okfejtéseit?
Mintha csak magának keresne önigazolást.
De ugyanez fordítva is igaz!!!
Ismeritek egyébként? Karinthy. . . .
A másik kedvencem tőle: "Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi a nőt, a nő a férfit. "
Azt hiszem a titok nyitja a két idézetben van. . . . .
Minden lemeznek van A és B oldala, nem véletlenül. (Néha még C is van, azt csak az egészen vájtfülűek hallják. )
Éppen azért amit te követendő példának, sikeres és elismerésre méltó férfiviselkedésnek írsz, az lehet, hogy a többi nő (nem a feleség) szemszögéből egy "papucsférj " ügyes dekázása az érzelmeikkel éveken át. Nem tudhatod, hogy hány nőt és mivel kábított. Persze: ezek meg hagyták, és igényelték. Nyilván sokan szerették és reménykedtek.
Én is ismerek olyan férfit aki nem is titkolja magáról, hogy ő az egyedülálló nők álladó kispárnája, neki lehet legjoban elsírni a az aktuális szerelmni csalódást, és ha kell, még azt is gyakorlatban demonstrálja, hogy az érintett, egy kívánatos, jó nő. Van ilyen férfi, ez oylan, mintha egy szolgáltatást venne igénybe az ember :-)) csak nem szabad többet várni tőle, mint amit adni tud, és amire alkalmas. Az ilyen férfi egy jó értelemben vett intézmény, és az isten áldja meg a jó szokását. ! Csak nem szabad beleszeretni, amit a legtöbb nő - pláne ha érzelmileg kiszolgáltaott állapotban van, nehezen tud megállni. Vagyis: ismét egy példa ara, hogy valami nem felet vagy fehér, hanem szivárványszínű. :-))
Hewitt
Giacomo Casanováról is aza hír járta, hogy akár 5 percre is, de beleszeretett az illető nőbe, és arra a kis időre ő volt neki a legszebb. Roppant tiszteltreméltó ez a tulajdonság igen sok tekintetben.
Csak nem értem, mire volt példa ez az eset a független, és erős? nők kapcsán. Mit kell nekünk - főleg a gyengédség, puhaság kapcsán - ebből megtanulni?
Gyalázat, hogy milyenek ezek a férfiak, lehet őket szidni.
Hewitt
Hogy ne legyen ennyire szép ez a történet azért elmondom, hogy ez a fiú nagyon szerette a szexet is és sajnos gyakran folyamodott az erős és független nők, továbbá a nem erős és nem független ám idős de jól kereső férjekkel megáldott feleségek kezelgetésére (sajnos ezt ő nevezte így). Higgyétek el ő függetleníteni tudta ezt a családi életétől mert számára akkor is molett felesége és a gyerekei voltak a minden. Úgy intézte a dolgokat, hogy ilyen kapcsolatai soha ne derüljenek ki. Csak akkor vállalta a „kezelést” ha abban az időben a legkisebb hiányát se érezzék a szerettei. Ezzel a marha nagy férfiasságával azonban a fiuk társaságában sem dicsekedett, engem is csak azért avatott be, mert néha mégis hirtelen jelenése lett és engem szokott megkérni, hogy telefonon hívjam fel a feleségét és kérjem meg őt, hogy mondja meg a barátomnak, hogy elromlott a kocsim, vontasson már el. Azért bízott meg bennem a barátom, mert tudta, hogy ha én hívom akkor nem gyanakodik a felesége mert én a legendásan hűséges férj titulusát is magamon viseltem. De nem nézte le ő az erős függetleneket és a gyenge de házasokat sem, sőt róluk mindig tisztelettel beszélt. Tudta, hogy az erős és függetleneknek és a gyenge de öreg férjjel megáldott nőknek is joguk van a szexre. Nem egyet magam is ismertem, állítom, hogy közöttük is őszinte viszony alakult ki. A barátom mindig magánál tartottak a család fényképeit, először azokat mutatta meg amelyek a feleségét ábrázolták, szép karcsún. Megtörtént, hogy tudomására jutott, hogy valamelyik nő ismerőse ugyanoda hordja a gyerekét mint a felesége tette, lemondott arról, hogy kocsival járjon inkább odaadta a feleségének, hogy lássák a női, hogy az ő felesége sem alábbvaló ő is kocsival jár. Igaz csak Dáciája majd 1500-os Ladája volt, nem úgy mint az egyik másik barátnőjének akik a hetvenes évek végén már a papa révén Mercédesszel vitték oviba gyerekeiket.
Eszébe nem jutott, hogy a kövér feleségét bárkivel „lecserélje”, de tisztelte a barátnőit is, mert tudta, hogy az erős de független és a gyenge de házas nő is boldogabb lenne ha a vágyait otthon elégíthetné ki. A feleségét soha nem szégyellette, vele bátran mutatkozott mindenhol. A gyerekei már felnőttek, a fia már nős.
A lakodalmat sajnos nem érhette meg mert még ötven éves kora előtt, pár éve szívinfarktusban meghalt. A temetésén sokan meglepetéssel tapasztalták, hogy mennyi független ám erős és há
Csak ma a férfiak nagy része, nem erős, hanem egy nő úg érzi, hogy Ő a sokadik gyereke, aki mellett valakinek családdal törődő, azoknak a viszonylagos jólétet is megteremtő nőnke kell lenni. Hogy közben elveszik a nőiessége, az talán nem is a mi hibánk elsősorban.
A gyengédet én nem abban az értelemben használom amiben Te most a válaszodban hanem a Polcz Alaine életének példája kapcsán. Attól, hogy engem elhagytak, attól még az életfelfogásomat nem változtatom meg. Persze az lehet, hogy éppen azért maradtam egyedül, lehet.
Mondjak példát, hogy szerintem milyen még az igazi nő. Legjobb ha közismert filmekkel illusztrálom. Kedvenc színésznőm Meryl Streep mindezt eljátszotta.
Az igazi nő fiatalom olyan mint Meryl Streep A szarvasvadász című filmben, olyan esendő mint a Kramer kontra Kramer Joannája, akinek még azt is megbocsátjuk, hogy elhagyta a családját. Az igazi érzéki nő olyan mint a Zuhanás a szerelembe férjes asszonya akit nem vetünk meg, mert szerelembe esett egy férfiba, sőt talán lelkünk mélyén magunk is abban reménykedünk, hogy bennünket is megérint ez az érzés. A nős férfi játszó Robert De Niro méltó társa volt abban, hogy megmutassák mi a tiszta érzés. A nő szenvedélyes és megrázó mint A szív hídjaiban Clint Eastwood oldalán, olyan mint Az életem értelme vagy a Sikoly a sötétben című filmben.
Tudom erre azt mondod, hogy ez gyerekes hülyeség, ilyen nincs ez csak film. Persze, hogy ilyen tisztán csak egy filmben van, de mennyien szeretnénk ezt átélni. Csak az erős nők kurvázták volna le a Zuhanás a szerelembe asszonyát és szemét tisztességtelen állatnak nevezték volna a férfit. Lehet, hogy azt mondod, hogy mindez hülyeség de nekem így tetszett ahogyan történt. Hogy irodalmi példát mondjak, én megértem Malamud regényében az Új életben a feleséget is. Ezek csak példák, hogy milyenek legyenek a nők? Sokszínűek, esendők de lehetőleg őszinték, mint amilynek a férfiaknak kellene lenni. Ilyenek persze, hogy nem leszünk, de azért jobb ez így mint megkeseredetten
Ha az erős nőt a határozott vagy a talpraesett szóval helyettesítenéd azt elfogadom, azonban én azt hiszem, hogy e fórumban inkább elkeseredett és erőszakos értelme kapott inkább nagyobb szerepet.
A példámra való hivatkozásod most nem jó, sőt. . .
Föltételezem az említett Polcz életutat nem ismered, mert akkor nem így válaszoltál volna. Ő nem nehézségeket élt át hanem borzalmakat és mégis az lett aki.
Egyébként elfogadom a véleményedet de nem gondolod, hogy sérelmeid állandó felemlegetése csak megkeseredetté tesz?
Hewitt
Úgye azért ezt nem gondoltad teljesen komolyan a napjainkban még egy férj mellett sem. Tudod, hányszor szerttem volna gyengének lenni, rábízni az életemet a gyermekeink életét a férjemre? Nagyonsokszor, amit még szépen is, hozzábújva mondtam.
Az élet ma annyira megviseli az embereket minden területen, hogy sajnos a nőknek is oly nagoyn helyt kell állni mindenhol nagyon sokszor ott a férj helyett is, hogy nem engedhetik meg maguknak nagyon ezt az úri passziót, hogy csak nők, csak anyák legyenek, gyenge, a férjükre támaszkodó, igazi nők!:)))
Mert amíg mint Te is mondtad, a feleséged elhagyott Téged mert szerelembe esett egy másik férfival, addig gondolod, hogy azzal akivel szerelembe esett, nem volt családja? Vajpn mit tehet egy olyan feleség, minthogy erőssé válik, akit egy kalandvágyó erős feleség a közelébe férkőzik? Ő is erőssé válik, különben elveszne. Na így leszenk az erős nők, mert rákényszerülnek!
Tévedésből kerültem a nlc lapjára és a hirtelen jött kíváncsiság miatt pillantottam be az Önök fórumaiba is. Sajnos egy-két témához magam is hozzászóltam és bár megfogadtam, hogy férfiként többet női témákhoz hozzászólni nem fogok de úgy látszik valami megfoghatott mert újra itt vagyok.
Ha megengedik elmondom véleményemet a Független, erős? nő témához is, ezzel együtt vállalom, hogy álláspontommal magamra maradok.
Szerintem, a nőnek nem kell - ahogyan férfinak sem - az Önök által megfogalmazott értelemben erősnek lennie. Persze elfogadom, hogy független (kitől?) gyermekeit egyedül nevelő nőnek nagyobb erőfeszítéseket kell tennie családja érdekében, különösen akkor ha jó körülményeket. jó iskoláztatást akar biztosítani és az ehhez szükséges anyagiak előteremtését is egyedül kell végeznie. Sőt elismerem hogy, jobban ki vannak téve egyik-másik férfi erőszakos közeledésének. Ennek ellenére kérem nem veszítsék el a gyengéd nőiességüket. Elfogadom, hogy nehéz lehet annak a nőnek aki nem csak a lányának kíván nőiességből mintát mutatni, de fiai nevelésében is de pótolni kénytelen az apa napi jelenlétének hiányából rá háruló feladatoknak is. Ennek ellenére én azt mondom a nő maradjon gyengéd és nőies, véletlenül sem vegye magára az erős nő álarcát. A fiai az anyai példát fogják követni és maguk is olyan párt választanak majd mint az édesanyjuk és nem essenek abba a hibába amint a legtöbb anya elkövet, hogy nagyképű uralkodni vágyó szépfiút nevel fel, olyan kibírhatatlan férfit akitől pedig maga is irtózott.
Milyen legyen az igazi nő? A legjobb magyar példa Polcz Alaine. Ennek a ma már idős hölgynek az élete jelenti számomra a mai modern nő legjobb példáját. Bár személyesen nem volt szerencsém látni őt, de így távolról is csodálom és nagy tisztelője vagyok. Mindent elolvastam tőle amit lehetett, már azon gondolkodom, hogy a szakácskönyveit is kezembe veszem. A legbátrabb nő akit valaha láttam, mert nem a fórumok ismeretlenségéből meri vállalni az életét (mint pl. én), hanem az arcát felvállalva, gondolatait csodálatosan megfogalmazva tárja elénk élete minden nehézségét. Soha nem nevezi magát erősnek, pedig óriási tehertételek sorozata volt az Ő élete. Nehézségeket szelíden legyűrte és nem keseredett meg, sőt még hitében is megerősödött. Nagy szakmai tudását sem a karrier építésében váltotta apró pénzre, hanem a legnehezebb sorsúak a haldoklók segítésének szolgálatába állította. Nő volt, jó feleség aki a nemrég elhunyt nagy magyar író Mészöly Miklós társaként sok akadállyal tarkított csodálatos életet élt. A szépségét is megőrizte, mert bátran mondhatom, hogy így idős korára is csodálatos maradt.
Kérem a Hölgyeket ne akarjanak így erősek lenni. Lapozzák Polcz Alaine könyveit, abból erőt meríthetnek.
A "békén hagyásra" egy történet: Kismama otthon van, tehát egyedül vezeti a háztartást, gondozza-neveli a gyereket, esetleg füvet nyír. . . , hiszen "otthon van, ráér", és nehogy már túlterhelje a munkából épp hazaeső kispapát. Kispapa elveszíti a munkáját, vígasztalni kell. Kevés a pénz, kismama visszamegy dolgozni, kispapa munkát keres. Nem talál. Ettől depressziós, képtelen odafigyelni olyan apróságokra, mint gyerek, feleség. . . békén kell hagyni, lesz majd jobb is. Papa inni kezd, mert ideges, "fáradt". . . Telik az idő, papa munkát talál. Most azért iszik, mert sok a munka, bele kell szakadni. Megértő feleség átveszi az otthoni terheket, +végzi a munkáját, mert "belátó". S ez így megy évekig.
10 évig.
Érdemes "békén hagyni"?
az alapfelállást kéne átgondolni, nem?
nem biztos, én mondom csak guritgatok
mert így osonva belopva, nemigazán jön jól
Ezzel mindkettőnknek jót teszek. :o))
ja, mert mondták, hogy nekünk meg csak azunk van:-))*****
:ĐĐĐĐĐĐĐ
vagy szerinted az a célja, amit szerinte céljának kell éreznie?
nem kéne ollózni, mert glóbálisan értettem:-))))**
Ezt most összeollóztam:
"Ha nem hajlandó (nemtud) jó szolgálatot tenni", 'akkor mehet a csudába. . . " "hogy békén hagyva kibontakozzon. "
És ezzel elérte a célját. :-DD
tényleg nemtom, csak hangosan agyalok
tényleg nem lehet nekik önálló küldetésük (csak szolgálatuk), és békén hagyva kibontakozzanak, tényleg a nők agyával muszáj nekik gondolkodni?
én nem tudom, csak guritgatom a játékgolyóimat:-))))
Igen, van akik olaszosan élnek, de csak addig működnek ezek a kapcsolatok, amíg nem bántásból megy a cirkusz. Amikor rövid időn belül viharosan kibékülnek, amikor komikumba fordul a vita. Nem baj ez, csak nálam nem működik - hangos szótól csigaházba zárkózom.