Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elvesztett barátnők
Létrehozva: 2004. szeptember 24. 09:10
Szia Mindenki!
Arra vagyok kiváncsi, hogy szerintetek miért jellemző a kialakuló párkapcsolat miatt sokan leépítik a barátnőiket/barátaikat? Én nem tudom elképzelni, hogy lehet az életünket egy emberre alapozni. Egyik "barátnőm" egész nyáron felém sem nézett, nem mintha most hallanék róla. Pedig régen hetente találkoztunk, és naponta beszéltünk telefonon. Indítsak küzdelmet azért, hogy rám is szánjon egy órát a pasija mellett? Nekem ehhez nincs gyomrom. Vagy van rám igénye, vagy nem... Mit gondoltok?
Arra vagyok kiváncsi, hogy szerintetek miért jellemző a kialakuló párkapcsolat miatt sokan leépítik a barátnőiket/barátaikat? Én nem tudom elképzelni, hogy lehet az életünket egy emberre alapozni. Egyik "barátnőm" egész nyáron felém sem nézett, nem mintha most hallanék róla. Pedig régen hetente találkoztunk, és naponta beszéltünk telefonon. Indítsak küzdelmet azért, hogy rám is szánjon egy órát a pasija mellett? Nekem ehhez nincs gyomrom. Vagy van rám igénye, vagy nem... Mit gondoltok?
"Miért kellett dönteni? Nem kell feltétlenül a pároddal együtt találkoznotok!"
Hát, persze, az ember ideje meg végtelen. Az életünk csak a pasinkkal meg a barátnőinkkel való találkozásról szól. Tanulás, munka, család, háztartás = ezek mind nemlétező fogalmak.
Kelemen Györgyi (férjhez ment). Kisújszállásról Keszthelyre. Ha valaki ismeri, szóljatok neki légyszi, hogy keresem.
Köszi
Írjatok. . .
Avagy miért kell a barátnőket eldobni az első "beeső" srác miatt?
Én nem fogom őt keresni. . . A volt osztályfőnökömmel nagyon jó barátnők vagyunk. Vele megbeszéltem ezt a problémát, ami kisebb lelkiválságot idézett elő. Ő eljátszotta azt, hogy leépítette a barátnőit, aztán egy szakítás után teljesen egyedül maradt. Nem volt, aki rányissa az ajtót. Ő már nem fogjam ezt csinálni velem. . .
Nekem az a véleményem, hogy mindenki megy az életében a maga útján és emberkék csatlakoznak hozzánk - ki hosszabb, ki rövidebb időre. Meg kell tanulni elfogadni ezt, tenni úgysem lehet ellene. Persze a kapcsolatért érdemes időt és energiát áldozni, de van egy pont, ahol érzed, hogy ez már nem jó így. Akkor szépen keresztet kell vetni a barátságra és más felé fordulni. Jó szájízzel. Ez a dolgok rendje.
Ha pedig tényleg vannak más barátaid is akkor előbb-utóbb elhalványul majd Zsuzsi szerepe is. . .
Az ilyet én sem tudom könnyen megérteni, hogy egy Köszi-re sem futja neki. . . Ezzel is azt bizonyítja, hogy nem sokat veszítettél.
Ha tényleg nem számíthattál rá, nem volt igazi barát.
Nagyon sokszor sírtam a páromnak a csalódásom miatt. .
Próbáltam beszélni a lánnyal (közel 1 éve) és akkor is merev arccal és elutasítóan beszélt. Akkor mondtam neki, h köszi a beszélgetést és most már tisztán látok.
Pár hétig rossz volt, de már túlvagyok rajta.
Már nem beszélünk és nagyon ritkán talizunk (van 1-2 közös bnő).
Pl. nyáron volt a szülinapja és gondoltam azért egy sms-t csak írok erre az alkalomra. . . azt hiszitek, h visszaírt egy köszit?Ááá, semmit.
Fájt, mert szerettem, de most már örülök, h így alakult, tisztán látok. Asszem egy picit túlmisztifikáltam őt már a barátságunk alatt is. . . . és valójában soha nem számíthattam rá igazán. . De ezt mind utólag lett tök evidens.
És akkor mit tegyek szerintetek, ha bejelentkezik, hogy neki mégis kell egy barátnő? "Fogadjam" vissza?
BÁr nagyban befolyásolta a végleges leépítést, h a páromat nagyon nem kedvelte.
Egyetértek, h nem kell mindig bevonni a pasikat a lányos talikba, de amikor szóba jött a kedvesem állandóan a száját húzta és kijelentette, h ő nem hajlandó elmenni olyan buliba, ahol a párom is ott van.
Nagyot csalódtam benne! Mert úgy éreztem, h hiányzik belőle mindaz a tolerancia és intelligencia , amivel egy ilyen helyzetet remekül lehetett volna kezelni. . . . . miattam. Én sem kedveltem különösöbben a volt férjét (időközben elváltak), de soha egy rossz szót nem szóltam rá és, ha együtt voltunk társaságban el tudtam vele beszélgetni.
A párom egyébként többször is próbált beszélni a volt bnőmmel, h oldják a feszültséget, de teljesen elzárkozott.
Nem kettejük között választottam, mert a bnőmben emberileg csalódtam nagyot.
A barátság is két emberen múlik. Ha ő nem kíváncsi rád, bármit mondhatsz, tehetsz, úgyis vége lesz sajnos. Márpedig ahogy írod, ő nem volt kíváncsi rád nyáron, és azóta sem. Egyet értek eternityvel, keress új barátokat.
Ha sokat járt nyáron Debrecenben és téged egyszer sem keresett meg, ebből sok minden leszűrhető.
Úgy tűnik te kevésbé vagy fontos neki, mint fordított esetben.
Lehet, h jobb, ha új barátnő(k) után nézel.
Sajnálom ezt a "barátnőmet", okosabbnak gondoltam. . .
Ráadásul a kapcsolatnak sem tesz jót, ha nincsennek külön élmények. . .
Tudom, hogy nehéz elfogadni, de muszáj, mert ha ezen rágódsz, csak neked lesz rossz. Csalódni sokszor lehet emberekben. Egyébként kevés az a gyermekkori barátság, ami nagyon szoros marad. Én azt veszem észre, hogy a nemrég (2-3 éve) szerzett barátaim sokkal szorosabb barátok lesznek, mint az iskoláskori barátnők. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom, de lehet, hogy mások meg fognak cáfolni :)
Írtam neki egy SMS-t azzal, hogy ha Debrecenben jár, szóljon és fussunk össze félórára. Nyár végén írta, hogy járt Debrecenbe rendszeresen a pasijával találkozni, de nekem nem szólt egyszer sem. Tavaly nyáron én csapot-papot ott hagytam, ha találkozhattunk. Megértem, hogy nyáron távkapcsolatban éltek, most az egyetemen folyton együtt vannak. Én is távkapcsolatban élek egyébként, csak egész évben. Nemcsak nyáron.
Nekem is van olyan barátnőm, akinek nem feltétlenül kedvelem a fickóját. Amikor találkozunk, elbeszélgetünk, de leginkább nélkülük zajlanak a találkozóink.
El kell fogadnod, hogy nem voltatok ti annyira jó barátnők, ha ennyire nem kíváncsi rád ilyen hosszú ideig. Mondjuk nyáron mi is kevesebbet találkoztunk a Csajokkal, de ez inkább a nyaralások miatt volt, meg mi 5-en, 6-an szoktunk összeröffenni két-három-négyhetente, viszont ezt nem is akarjuk elhanyagolni. Pedig legtöbbünknek komoly párkapcsolata van, egyik barátnőm már férjhez ment, épp babát vár, de akkor is tartjuk a szokást, hogy párhetente találkoznunk kell.
Van egy barátnőm, aki egy picit messzebb is lakik, meg miután párja lett, ő is elhanyagolt engem. Nehéz volt elfogadni, de beláttam, hogy neki inkább arra van szüksége, hogy a párjával legyen. Így lettek más barátaim, és vele is találkozom, szinte naponta beszélünk telefonon, de nem erőltetem a gyakori találkozást. És azt veszem észre, hogy most már neki lenne nagyobb igénye rám, csak nehezen tudjuk összeegyeztetni a szabadidőnket + azért azt a 30 km távolságot.
Szóval remélem, találsz olyan barátnőt, akinek fontosabb leszel, mint az említett lánynak! :)
Teljesen igazad van. Nekem is voltak olyan barátnőim, akik mikor barátjuk volt, nem igazán kerestek. . . . én sem tudtam megérteni őket. Nekem bámikor volt kapcsolatom, mindig tudtam időt szánni arra, akire akartam. . .
Te azért próbáltad néha keresni a barátnődet? Illetve beszéltél vele erről?