Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Túlaggódott terhesség
Létrehozva: 2016. augusztus 23. 09:39
Sziasztok! 16 hetes terhes vagyok. A páromnak már van egy 9 éves fia, akivel (önhibán kívül) nem tudott és nem is tud sok időt tölteni, így már mikor kiderült, hogy terhes vagyok, leszögezte, hogy minden pillanatban ott akar lenni mindenhol. Ezzel nem is volt gondom, viszont már most úgy érzem, hogy kezd túlzásba esni. Ő alapjáraton nem olyan típus, hogy túlaggódna, meg véresen komolyan venne mindent, na ehhez képest most teljesen ki van fordulva magából. 9 hetes voltam, amikor előállt azzal, hogy ő új munkát keres, ami sokkal jobban fizet, mert nekem nemsokára úgyis abba kell hagynom a munkát, nem szabad stresszelnem magam. Úgy terveztem, hogy legalább az utolsó hónapig fogok dolgozni, mert basszus, műkörmös vagyok, de nem érti meg, hogy abban semmi stressz nincs...
Pont pár napja költözködött az egyik barátnőm, és segítettem neki. Egy doboz volt nálam, amiben evőeszközök voltak, szóval nem a franciaágyat készültem a hátamon vinni. Egyszer csak a párom megjelent a barátnőmnél, hogy én mit csinálok, miért terhelem magam, ez tilos, meg blablabla...esküszöm kínos volt.
A legutóbb pedig, tegnap, a barátnőimmel megbeszéltük, hogy este menjünk be a városba, laza csajos este, semmi extra. Fél 8kor mentem el, 10 körül már untam magam, de ezalatt körübelül harmincszor hívott, "jól vagy?" "minden rendben?" "nem fázol?" "ugye nem iszol?" és hasonlók. Kihisztizte, hogy értem jöjjön, pedig mondtam, hogy nem szakadok meg, ha fel kell ülnöm a metróra...
Én tényleg értékelem, hogy fontos neki ez az egész, meg örülök is, tudom, hogy jó apa lesz, de néha ott tartunk, hogy kezdek megőrülni tőle. Tudom, hogy az ő gyereke is, és ugyanannyi beleszólása van neki is, de egyszerűen utálom ha irányítani akarnak (ezt tudja pontosan, meg amúgy ő is ilyen) ráadásul nem gondolom, hogy olyan egetverően veszélyes dolgokat csinálnék, amik ártalmasak a babára. Nem hiszem, hogy a műkörömépítés az. Vagy a buszozás.
Volt már valaki hasonló helyzetben? Mit csináljak vele, ez csak átmeneti elmebaj lehet, megszűnik majd, ha megszületik a baba? Bármi véleményt, tanácsot szívesen elfogadok.
Jah, egyébként a körmös dologra rákérdeztem a dokinál még akkor, mikor írtátok, nem ártalmas a babára 💅🏼 😊
Orulok,hogy megemlitetted.
Haha
a lazít písz láv helyett lazít és szív-ot olvastam , mondom akkor nem csoda, hogy nyugodt :)))
Tengerparton vagyunk, Montenegró
egyszerű volt a döntés, mivel a párom montenegrói, szóval sokat járunk ide. Én a terhesség előtt sem voltam az a nagy strandolós, fürdőzős, most meg pláne nem, inkább a napozós típus vagyok :)
Most szerencsére meg van nyugodva, hazai pályán, Crna Gora a "Szentföld" számára, úgyhogy lazít, písz láv, nem stresszeli magát, meg hál'Istennek engem se. Lehet többet kéne ide járnunk, amíg meg nem születik a bébi :D
na mizu, hogy telik a nyaralás?uszoda vagy szabadvíz? én strandra nem szívesen mentem, 1x voltam terhesen. akkor is inkább tusoltam a parton. meg ültem a medence szélén nagy hassal. és egy ugyanakkora hasú 60 körüli férfi a babáról kérdezgetett, vicces volt!
urad lazult már? nem félt a szalmonellás palacsintától? :)
Nem tiltott el, annyira nem elvetemült. :D Nyaralunk :)
Vannak még rigolyái egyébként, az egyik kedvencemet kihagytam. Megtiltotta, hogy bemenjek a munkahelyére (tetováló amúgy), nehogy rosszul legyek a tűtől :DDd és komolyan is gondolja.
:). A biciklizés nálam is megvolt. Már utolsó hetekben jártam, amikor kimentünk az urammal a bolhára, ahol meglátott egy tökjó női, mélyépítésű osztrák biciklit, ami nagyon kellett nekem, úgyhogy megvettük. És ha már megvolt, persze, hogy használni is akartam, úgyhogy azzal bringáztam védőnői tanácsadásra. Megkérdezte, mivel jöttem (ezt a vérnyomásmérés miatt szokta kérdezni, hogy ne azzal indítson, ha érkezés előtt lefutottam a félmaratont), mondom bringával. Néz nagy szemekkel, aztán elröhögte magát és mondta, hogy azért szülni ne azzal induljak el.
Én bicajoztam még ősszel, akkor olyan 6 hónapos voltam.
Hűűű, az durva, hogy hanyattestél!
most hirtelen eszembe jutott, hogy kb 5 hónapos lehettem, mikor majdnem megfulladtam. szedtem terhesvitamint, azt a jó nagy magyar gyártmányt, csak azt nem jó üres gyomorra bevenni, mert hányingert okoz. lefekvés után jutott eszembe, gyorsan bevettem és jött is a hányinger. de csak a nyákot hánytam ki,meg a gyógyszermázat meg mittudoménmit, feltapadt a torkomra, garatra és az orromon is csak sípolva hörögve kaptam levegőt. szaladgáltam, mint a mérgezett egér. sírtam utána, mert a párom is csak szaladt utánam ordítva. brrrr..
a terhes szörnyelladefrász :DDD
TI gyere már. Az urad megtiltotta, hogy netezz?
Én sokat bicikliztem még 7 hónapos terhesen is- Velencei tónál nyaraltunk és ott, a kiépített úton a tó körül :) fürödtem a tóban is nagyon jó volt. a kerti székkel meg kétszer estem hanyatt, mert hangyaboly volt a föld alatt és fellazult.
egyszer a bokám is kifordult és elestem. de csak a lábam ütöttem meg.
Azért persze minden lehetséges KRESZ szabályt megszegtem, mert emberünknek nem volt fogalma róla, hogy melyik utcában van. Én meg mentem árkon-bokron (értsd: behajtani tiloson át) hogy megtaláljam.
Első gyereknél a 36. héten kiságy összeszerelve, kis ruhák, pelus a szekrényben, macis forgó az ágy felett. 3. gyerekkel hazajöttünk a kórházból. Kis csomagot a hordozóval letettük az asztalra, fiúk pedig összeszerelték a kiságyat. :-)
jó, hogy nem vettél részt utcai harcokban
Én meg a szülés előtt 5 nappal, hajnali 1kor mehettem kocsival a zuram után a 7. kerületbe, mert a mentősök találták meg, hogy valaki leütötte egy sörösüveggel és dőlt a fejéből a vér...klassz volt!!!
Hááááát:) Erről mesélhetnék:). Nálunk is a születése előtt három héttel lett kész a gyerekszoba :DDD. Amikor aztán elfolyt a magzatvíz, mondtam a férjemnek, hogy jó, hogy nem halasztottuk még tovább a dolgot:))).
én olyan jól elvoltam otthon és élveztem a szabadságomat, hogy a fiam is csak a 41. héten született meg. :)a szobája sem volt kész, szinte az utolsó pillanatig húztuk. :P
Hát én is 35. hétig dolgoztam. Még volt két hét szabim, a főnököm lelkemre kötötte, hogy a szabim ki legyen véve. Végül is épp ideje volt eljönni, mert 37. hétre (pontosan a rendes szabim utolsó napján) született meg a fiam. Attól függ, az ember mennyire érzi jól magát.
TI: te meg tényleg beszéld meg a férjeddel, hogy tartogassa az energiáit a gyerek születése utánra, akkor sokkal jobban fog jönnia segítség.
(Különben ez a furikázás egy érdekes dolog, mert engem is állandóan szállítani akart a férjem, hiába mondtam, hogy a busz is kiváló, meg a székre, asztalra mászásaimtól volt rosszul. De amúgy szerencsére ennyire nem spirázta azért túl a dolgot.)
Én szívesen jártam: Férjemmel egy helyen dolgoztunk, de nem egy irodában. Reggel nem rohantunk, majd elsétáltunk kollégákkal ebédelni, délután meg korán leléptem. Így is örültek, hogy nem hagyom ott őket előbb. Végén már ott volt a kocsiban a kórházas cucc, kollégák meg hülyültek, hogy biztos ebédidőben megyünk szülni. :-)
:)
én 5. hónapig dolgoztam. nem akartam növekvő pocakosan, első babával a munkahelyen ülni 10 órát. hirtelen szakítottam vele, hiszen addig az volt az életem fő kitöltője, és ezt nem akartam. (de szépen jöttem el. és amúgy egyre azt érzem, nem akarok visszamenni oda, mást szeretnék.) otthon elnetezgettem, semmit tettem, készültem fejben és infókkal, de legfőképpen elvoltam jól egyedül :))
Én első gyerekkel utolsó napig dolgoztam, jő azert nemszakadtam bele a nágy munkába... Kevésbé volt fárasztó, mint utána 1, majd 2 kicsivel hordani hasonló méretű pocakokat. ☺
..meg várjunk azzal az utolsó hónapig akarsz dolgozni..
nekem pl akkora hasam volt, hogy 7 hónaptól már nem volt jó ülni egy széken. (mondjuk azt nem tudom, hogy pl az a térdelőszék milyen ..)
mondd a párodnak, hogy ne stresszeljen téged is, ez egyáltalán nem jó, hogy ilyen görcsös. általában fordítva szokott lenni :))
és igen, spóroljon az energiáival már akkor is, mikor nagy hasad lesz. van, akinek a cipőhúzásban is a férj segít.
egyébként gratulálok, jól gondolkozó kismama vagy :)
Mondjuk a műköröm dologra én rákérdeznék az orvosnál. Nem biztos hogy jó a babának, ha belélegzed azokat a vegyszereket napi szinten.
Hivatkozz a sok gyerekes, kis korkülönbséges családokra. :-)
Ha egy egészséges terhességnek ártana egy kis emelgetés, mozgás, akkor nem lennének kis korkülönbséggel született tesók. Vagy otthagyja az ember az 1 évest a játszón, ha elfárad és kicsit cipelni kéne? Netán a földön pelenkázza? :-)
Amúgy meg könnyű várandósságot kívánok!
Huuuhh...
Szerintem üljetek le egy kicsit, és mond el neki, hogy ez csak egy terhesség, nem kell ennyire féltenie. Másodszor pedig inkább tartogassa eme energiáit a születés utánra, ugyanis akkor sokkal több szükséged lesz arra, hogy mondjuk egyszer-egyszer megfőzzön, kitakarítson, kocsival furikázzon, bevásároljon vagy egyszerűen csak leváltson a 0/24-es műszakból.
Szóval szépen tálalva, győzd meg, hogy nem vagy beteg, sőt, kemény csaj vagy, de ha megszülsz, akkor nagyon szívesen fogod majd venni a gondoskodását. Csak addig legyen türelemmel!